Depresszió

depresszióNem hiszem, hogy van olyan felnőtt ember, aki még soha nem élt át – legalább egy átmeneti időre, néhány napra – depressziós állapotot. Mi jellemzi a depressziós embert?

A depresszió tünetei

Mindenek előtt pocsék, rossz hangulat. Semmihez sincs kedve, semmiben sem leli örömét. Sírni szeretne, sőt néha el is fogja a sírógörcs. Utálja magát. Nincs kedve emberekkel érintkezni, ha sokáig tart ez az állapota, el is veszítheti kapcsolatainak egy részét.

Semmi jót nem vár. Bármi új dologba nehezen fog bele, mert előre tudni véli: úgy sem fog sikerülni. Emiatt már élni sincs kedve. Zavarban van: mit gondoljon saját magáról, de könnyen arra a megállapításra jut, hogy ő egy értéktelen kis féreg. Legszívesebben nem csinálna semmit, szeretne kikapcsolódni a világból, vagy egyszerűen megszűnni. Iszonyodik az olyan helyzetektől, amelyekben döntenie kell. Vádolja magát. Bűnös vágyak, szennyes gondolatok is felmerülhetnek benne, s ezek miatt még jobban utálja és vádolja magát. Állapota külső, testi tünetekben is megnyilvánul: arca szomorú, testtartása görnyedt, lassan és halkan beszél, étvágytalan, mindig fáradt, rosszul alszik. Előfordulhat székrekedés és a szexuális érdeklődés hiánya is.

A depresszió idegrendszeri és lelki okai

Vajon ez a tünetegyüttes komoly betegséget jelez, vagy csak múló állapotot; olyat, mint a borult idő, amely után előbb-utóbb ismét kisüt a nap? A válasz nem egyértelmű, mert a depressziós állapotnak sokféle eredete és fajtája van. Ezt most nem szeretném részletezni, de azt meggyőződéssel mondhatom, hogy az ún. szomatogén és endogén depressziók, vagyis azok, amelyeknek testi (idegrendszeri), vagy más belső gyökerük van, sokkal ritkábban fordulnak elő, mint a pszichogén (pszichés eredetű) depressziók.

A pszichogén depressziókat kudarcok, rossz tapasztalatok, nehéz élethelyzetek, csalódások és hasonlók váltják ki. Persze különbözőek az emberek abban, hogy ezekre a külső hatásokra, vagy körülményekre hogyan reagálnak. Ez alkat, ill. hajlam dolga. A stabil idegzetű, extrovertált embernek nagyobb kudarc-adag kell ahhoz, hogy depresszióba zuhanjon, mint a labilisabb introvertáltnak.

Okozhatja démoni megszállottság a depressziót?

Vannak, akik a depresszió okát démoni megszállottságban látják. Ezt a lehetőséget én sem zárom ki, de úgy vélem: ez az eset viszonylag ritkán fordul elő. Bibliai példa erre Saul király búskomorsága. A depressziós állapot okkult eredetére csak akkor gondoljunk, ha már minden más lehetőséget kizártunk. Abban egyébként biztos vagyok, hogy Istennek engedelmes hívő ember nem lehet démoni megszállás alatt. Nem ismerünk olyan bibliai történetet, amelyben hívő emberből űztek volna ki démonokat.

Mit tegyen, aki depresszióval küzd?

Tanácsolni azt tudom, hogy ha a depressziós állapot már hetek óta tart, akkor forduljunk szakemberhez, klinikus pszichológushoz, vagy pszichiáterhez. A szomatogén és az endogén depresszió kezelése ui. szakembert kíván. Adott esetben a depressziós állapotot megfelelő gyógyszereléssel is befolyásolni lehet, ebben pedig csak orvos (pontosabban: pszichiáter) illetékes. Vannak – ha nem is sokan – elkötelezett keresztyén pszichiáterek és szakpszichológusok is, akik a hívő pácienst jobban meg fogják érteni, mint azok, akiktől idegen a bibliai gondolkodás és életszemlélet. Ezzel már azt is elmondtam, hogy véleményem szerint hívő emberek is lehetnek depressziósak. A szomatogén depresszió lehetősége sincs kizárva, mint ahogy az élő hitű keresztyén vak, süket és nyomorék is lehet.

Az élő hit ezekben az esetekben nem abban nyilvánul meg, hogy az említett állapotok megszűnnek (bár Istennek van hatalma a megszüntetésükre), hanem abban, hogy az illető elfogadja az állapotát, a szomatogén és az endogén depressziót is, megtanul együtt élni vele, sőt szolgálni. Ha kell, gyógyszert is szed, és rendszeresen felkeresi lelkigondozóját, hogy állapota ne akadályozza munkájában és szolgálatában.

Mi a helyzet a pszichés eredetű, a külső hatásokra kialakult depressziók esetében? Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ilyen alapon – a Biblia tanúsága szerint – nagy hithősök is kerültek depressziós állapotba.

Meddig tart ez, Uram? – kérdi Dávid a 13. Zsoltárban. – Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? Meddig kell magamban tanakodnom?

Ezt az utolsó mondatot egyszer valaki találóan így fordította: Meddig kell gondolataimmal birkóznom?

Mély depresszióról számol be a 38. Zsoltár is:

Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol. Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen.Kimerültem,végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom…

Hémán, a 88. Zsoltár szerzője a magányról panaszkodik, és a halál gondolata foglalkoztatja. De gondolhatunk Jóbra, vagy Jeremiásra is. Az Úr Jézus is ismerte a szenvedésnek ezt a fajtáját, hiszen a Gecsemáné kertjében így szólt a tanítványaihoz:

Szomorú az én lelkem mindhalálig, maradjatok itt, és virrasszatok.
– Márk 14:34

A gyógyulás útja

Mit tegyen a depressziós keresztyén? Azt, amit az említett bibliai hősök: mondja el őszintén Istennek a bánatát, a kétségbeesését, a reménytelenségét: mindent, ami a szívét nyomja. Majd kérje az Urat, ahogyan ők, hogy segítsen. A depresszió verméből való menekülés (a gyógyulás) útja is az, amit Dávidnál, Jóbnál és Jeremiásnál megfigyelhetünk. Miközben elmondják Istennek bánatukat, átalakul gondolkodásuk és életszemléletük: amit reménytelennek láttak, már nem látszik reménytelennek, ami aggasztó volt, már nem is olyan félelmetes; az értelmetlenség sötétségében feldereng a cél, amit Isten most újra világossá tett:

Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok!
-Zsoltárok 13:6

A búskomor hívő ember barátai pedig azt tehetik, amit Jób barátai tettek látogatásuk elején: üljenek le mellé és hallgassanak vele együtt. Ne tegyék azt, amit később tettek ezek a barátok: ne kezdjék el korholni. A depressziós testvérnek együttérzésre, vigasztalásra és biztatásra van szüksége.

__________________
Megjelent: Biblia és Gyülekezet 96/2.

Advertisements