Mire való a házasság?

Miért kötöttetek házasságot?

„Szeretett engem!” „Ezzel a fiúval jó lesz nekem, rajong értem.” − Meddig? Nem egy örökkévalóságig.
„Vonzó teremtés, még főzni is tud, érdemes feleségül venni, felnéz rám.” − Meddig tart ez?

Nem ezért kötünk házasságot. Akkor sem, ha azt hittük, ezért. Isten ötlete volt a házasság.

Jó ötlet volt? Azt gondolom maximálisan… csak közben történt valami. Egy tragédia az édenkertben.

Milyen tragédia? A bibliai őstörténet rendkívül fontos szakasza a Bibliának. 1Mózes 1-10. Fontos allegóriákat tartalmaz. Nem azt mondom, hogy nem történt meg szó szerint. De túlmutat a konkrét eseményeken. Nem csak egy réges-régen élt emberpárról van szó, hanem rólunk, az emberről.

Ádám neve azt jelent: ember; Éva neve azt jelenti: ősanya. A bibliai őstörténetben a mi küldetésünk is benne van: hogy Istent képviseljük. Isten a maga képére teremtette az embert férfivá és nővé. Nem arról van szó, hogy külsőleg hasonlítunk Istenre. Ezen is össze tud veszni egy házaspár, hogy ki hasonlít jobban Istenre. De ez nincs benne. Hanem az van benne, hogy a férfivá és nővé teremtett ember Isten-kép. Őt képviseli.

Elhangzik két fontos parancs: szaporodjatok, sokasodjatok. Ehhez kell a másik. A legerősebb férfi sem képes nő nélkül szaporodni. A legszélsőségesebb feminista sem képes önmaga szaporodni.

A másik parancs: uralkodjatok. Min? A természet felett. Felsorolja a természetet: mezők vadain, tenger halain, a földön mozgó minden élőlényen. Nem egymáson uralkodjatok… mert mi ezt tesszük. Hanem a természet felett. Uralkodni nem zsarnokságot jelent, hanem gondoskodást, művelést. A kerttel kapcsolatban ezt még külön ki is hangsúlyozza. Mi pont az ellenkezőjét tesszük: egymáson próbálunk uralkodni, a természetet pedig tönkretesszük. Miért?

Mert történt egy tragédia. Megjelent az édenkertben az első humanista filozófus kígyó-kosztümben és ezt mondta: légy a magad istene.

Így kezdte: csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyik fájáról se egyetek? Így lehet már a kérdésben is hazudni. Ő a hazugság atyja – Jézus nevezi így. Éva még észnél van: Isten ezt nem mondta, hanem minden fáról ehetünk, csak arról az egyről nem.

Az milyen fa volt? A jó és gonosz tudásának a fája. Nem a tudás fája. Valahogy a közgondolkodásban az terjedt el, hogy a tudás fájáról van szó. A Biblia nem tudományellenes, sőt abban a parancsban, hogy hajtsátok uralmatok alá a természetet, benne rejlik a tudományos kutatásra való felszólítás. Ha ismerem a természetet, akkor képes leszek technikát létrehozni. A tudás hatalom. De rossz az erkölcsünk.

Az erkölcsi megítélés fájáról ettünk, hogy Isten ne szóljon bele az életünkbe. Mi akarjuk eldönteni mi jó, mi erkölcsös és mi erkölcstelen. Istentől függetlenül akarunk élni. A magunk istenei akarunk lenni. A Kígyó azt mondta: olyanok lesztek, mint Isten, jónak és gonosznak tudói. Ez a nagy kísértés. El is buktak.

Az ember tragédiája: az Istentől való elszakadás.

Éva még itt is megpróbál védekezni: Isten azt mondta, ha arról a fáról eszünk, akkor meghalunk. A Sátán válasza: dehogy haltok meg!

Mi történt? Kiderül, hogy ősszüleink kiűzettek az édenkertből, de az édenkerten kívül még több száz évig éltek. Akkor mégis a kígyónak lett igaza? Hogy van ez?

Azt gondolom, hogy Ádám és Éva abban a pillanatban meghalt Isten számára. A bibliai élet és halál fogalma nem biológiai. Több igét lehet erre felhozni, talán a legerősebb, amit a János 3-ban olvasunk: akié a Fiú, azé az élet. Akiben nincs Isten Fia, az élet sincs meg abban. Az halott.

Jézus nélkül az ember halott. Vagy János evangéliumában (János 5) Jézus azt mondja: eljött az óra és az most van, amikor a halottak hallják Isten Fia hangját, és akik hallották élni fognak. Azokra gondolt, akik ott járnak körülöttük. Olyanok, mintha élnének, pedig halottak. Ha valaki közülük meghallja Isten Fia hangját, az élni fog. Nem a fülével hallja meg, hanem a szívével, az egész lényével, és az életre kel. Feltámasztja az utolsó napon. Azt mondja az övéinek: átmentetek a halálból az életbe. Az ember azóta halva születik.

Csak aki meghallja Isten fiának a hangját, az kel életre. Az ember önmagában nem halhatatlan, hanem egyedül Isten halhatatlan, és az, aki Őbenne él. Aki ki tudja mondani Pállal együtt: élek, többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Krisztus miatt él. Ő a lényeges személy.

És a házastársam? Ő aranyos. Amikor nem undok. Mikor kell szeretni? Akkor is, amikor aranyos, és akkor is, amikor undok.

Külön téma megbeszélni, mit jelent szeretni. Nem a szerelmi lángolásról van szó. Van közületek olyan, aki most éppen nagy szerelmet érez? Ez biokémia. Van egy anyag, aminek megnő a vérben a koncentrációja, amikor az ember nagyon szerelmes. Állítólag 2 év alatt lebomlik. Akkor megszűnik a szeretet? Az nem. A lángolás szűnik meg. Aztán esetleg újra lehet éleszteni… lehet, nem mindig érdemes. Nagy költőinknek nagy gyakorlatuk volt ebben: négy ökör lassacskán ballagott és csillagot is választottak. Nem Szendrei Júlia volt az a lány, hanem Erzsike, akit Petőfi el is felejtett, pedig akkor éjszaka nagyon szerelmes volt. Erre nem lehet építeni. Az igazi szeretetre lehet.

Senkit nem akarok lebeszélni, hogy szerelmes legyen. De nem arra építünk, hanem arra a szeretetre, amit az Úrtól kap az ember. Amiről a Róma 5:5 az írja: kiöntetett a Szentlélek által, aki adatott nekünk.

Reklámok