Az üzenet közlése – Ismerjük meg egymás szeretet-nyelvét!

Minden emberi kapcsolatban az tud jól kommunikálni, aki egyrészt vételre képes: eljut hozzá minden információ a párjától, fenntartások és előítéletek nem állják a megismerés útját. Másrészt, mint adó is jól működik, mert eljut partneréhez elfogadó attitűdje és megértő figyelme.

A kommunikáció, és így a kapcsolat sikere is a partnerek elfogadó, megértő, hiteles és kommunikáció-képes személyiségén múlik. A szülő-gyermek és a pedagógus-gyermek kapcsolatban is, és a házastársi kapcsolatban is elengedhetetlen, hogy a felek

  • elfogadják és
  • megértsék egymást,
  • hitelesek (őszinték és „átlátszók”) legyenek egymás számára, és hogy
  • kölcsönösen ki is fejezzék egymás iránti szeretetüket (elfogadásukat) és megértésüket úgy, hogy közben
  • nem rendül meg egymásba vetett bizalmuk.

Az adó-berendezés működése

Ezerfélét közölhetek a társammal, de csak egy olyan üzenet van, ami életben tartja és építi a kapcsolatunkat. Ez szavakba foglalva röviden így hangzik: Fontos vagy nekem, szeretlek. Ezt kifejezhetem sokféleképpen. De ha ez az üzenet nem jut el a másikhoz, sorvad és leépül a kapcsolat.

Ennek az a magyarázata, hogy a fizikai és biológiai szükségleteken túl az embernek mint társas lénynek a biztonság és a jelentőség átélésére van szüksége ahhoz, hogy harmonikusan fejlődjön és lelkileg egyensúlyban legyen. Ahogy a biológiai lét fenntartásához nélkülözhetetlenek a tápanyagok, a víz és az oxigén, a személyiség kibontakozása e társas alapszükségletek kielégítése által valósul meg. Egymásra nem azért van szükségünk, hogy fűtött lakást, ruhát és ennivalót kapjunk – mindezt elérhetjük akár egyedül is –, hanem azért, hogy szeretetben és megbecsülésben részesüljünk. Aki úgy érzi, hogy ő északfok, titok, idegenség, végül bevallja: De jaj, nem tudok így maradni… Szeretném, hogyha szeretnének.

Fontos vagy nekem, szeretlek. Az évtizedeket túlélő, viharálló kapcsolatokban a pár tagjai erről biztosítják egymást folyamatosan. Erről szól az ajándékba kapott virág és mogyorós csoki, a betegágy mellett átvirrasztott éjszakja, a becéző szavak, a munkahelyi díszvacsoráról való lemondás egy Duna-parti séta kedvéért, a csöpögő vízcsap tömítése, és még sok minden. De akár ugyanezek a megnyilvánulások célt tévesztett lövedékként semmibe vesznek, ha az „adó” csak szerepet játszik, vagy ha a „vevő” részéről nincs fogadókészség.

A bizalom-szűrő és a szeretet öt nyelve

A szeretet és a tisztelet őszinteségén és a fogadás készségén túl még az is szükséges, hogy az „adó” közlése meggyőző legyen a „vevő” számára. Ennek további előfeltételei vannak.

Egyrészt fontos, hogy a „vevő” bizalommal fogadja a közlést. „Én már nem hiszek neked” – mondja a többszörösen csalódott, mélyen megsebzett feleség. Ebben az esetben a közlő félnek hiábavaló minden erőfeszítése. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, a fogadó félnek fel kell adnia betokozódott (esetleg titkon megtorlásra vágyó) pozícióját. Más szóval: feltétel nélkül, és fájó emlékeit is megtagadva meg kell bocsátania. Ez persze csak mennyei segítséggel sikerülhet.

Másrészt az „adónak” ismernie kell a „vevő” szeretet-nyelvét. A szeretet-közlés ismert, Chapman-féle módjaira gondolok: elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek és testi érintés. [ref]Gary Chapman: Egymásra hangolva – Az öt szeretet-nyelv a házasságban (Harmat, 2002)[/ref]

Férj: Hogyne szeretnélek, hiszen mindent megvettem neked, amit kívántál: aranya nyakláncot, elegáns ruhákat…
Feleség: De én igazából nem ezekre vágytam, hanem csak arra, hogy megfogd a kezemet, és néha átölelj.

Férj: Mindenki láthatja, hogy szeretlek, csak te nem veszed észre. Hiszen kicsempéztem a fürdőszobát, fölástam és bevetettem a kertet, elintéztem, hogy fogadjon a fodrász és a fogorvos. Mindezt a te kedvedért tettem.
Feleség: Hiába. Nem tudom elhinni, hogy szeretsz, ha személyesen rám soha sincs időd.

Sok ehhez hasonló párbeszédet olvashatunk Chapman könyvében. A szeretet-közlés nem jut el a társunkhoz, ha nem azt a szeretet-nyelvet használjuk, amelyet ő megért.

Üzenet Isten adó-csatornáján

Isten hozzánk szóló üzenetének summája ugyanaz, amit egymás felé kellene közölnünk kapcsolatunk érdekében: Fontos vagy nekem, szeretlek.

Fontosak vagyunk Isten számára, hiszen ránk bízta a földet, rajta a többi élőlényt, hogy Őt képviselve (az Ő képét hordozva) uralkodjunk felette. Az Ő megbízottai vagyunk, teremtői munkájának „koronája”. Fontosak vagyunk Isten számára, hiszen nem nyugodott bele abba, hogy elszakadtunk tőle, az Élet Forrásától, és ezzel a pusztulás, a halál útjára léptünk, hanem mindent megtett, hogy megmentsen minket. Utánunk kiáltott természeti katasztrófákkal és prófétai igékkel évezredeken át. Fontosak vagyunk neki, hiszen személyesen eljött közénk emberként, vállalva a nekünk járó ítéletet.

A Biblia arról szól, hogy Isten szereti az embert – hűtlensége ellenére is.

Drágának tartalak és becsesnek, szeretlek.
– Ézsaiás 43:4

– üzeni Izraelnek, ami az Új Szövetség népe számára (számunkra) személyre szóló üzenet.

Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!
– János 13:34

– bíztatja Jézus akkori és mai tanítványait. Nem a szeretet mértékéről beszél, hanem a módjáról: úgy, ahogyan Jézus: szolgálva egymást életünket (időnket, figyelmünket) adva egymásnak.

Isten megtalálta a módját annak, hogy üzenete eljusson hozzánk: „áthatolt az egeken”, „hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben” (Zsidók 4:14-15) – ezzel biztosít arról, hogy ismer, ért és megért minket. Az Ő empátiája minta lehet számunkra, hogy mi is elfogadjuk és megértsük egymást.

Reklámok