Mi az élet célja?

Pál apostol Timóteusnak ezt írja:

Lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.
(2Timóteus 4:3-4)

Még kifejezőbb a katolikus fordítás: Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.

Korunk posztmodern embere azt a boldogságot keresi, amit a tündérmesék ígérnek. Ezzel szemben a Biblia Isten áldásával azonosítja a boldogságot; az Úr áldásában pedig nem azok részesülnek, akik gazdagok és sikeresek, hanem azok, akik lelkileg szegények (rászorulnak az Úr mennyei kincseire), bánatosak, szelídek, igazságra éhezők, irgalmasok, tiszta szívűek, béketeremtők, és az igazsághoz való ragaszkodásuk miatt üldözöttek a földön (Máté 5:3-12).

Ismertem egy szent életű lelkipásztort, akit egyházi vezetői mellőztek, a világi hatóságok üldöztek (rövid időre börtönbe is zárták, gyakran beidézték, faggatták), a házassága sem volt harmonikus. De sírkövére egyik utolsó vallomását vésték: Jézusban való hitemben boldog voltam.

A Biblia szerint a boldogság elérése soha nem közvetlen cél az ember számára. A boldogságot (= az áldást) Isten ajándékul adja övéinek. Az élet igazi célja: szentül élni, hogy látva hitünket, küzdelmeinket, szenvedéseinket, hűségünket, reménységüket, állhatatosságunkat – Isten dicsősége ragyogjon fényesebben a világban. Túrmezei Erzsébet szép soraival:

Tisztíts meg teljesen,
Szentelj meg, hadd legyen
Fényedből fénysugár az életem.

Ezt a célkitűzést életünk – és házasságunk – számára már az ember teremtéséről szóló első híradásban megfogalmazza a Szentírás:

Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.
(1Mózes 1:27)

Eszerint emberi kapcsolatainknak – főleg a házasságunknak – Isten képét kell tükrözniük a világ számára. Az Isten szeretet (1János 4:8) – mutassa hát be az életünk, hogy mi a szeretet – hogy kicsoda Isten. Az, hogy Isten gyermekeinek a házasságát békesség, szeretet és egymás megbecsülése jellemezze, nemcsak azért fontos, hogy a felek jól érezzék benne magukat, hanem ezen felül és ezt az emberi célt megelőzve elsősorban az, hogy Isten hatalma, szeretete és dicsősége ragyogjon fel általa.

Ugyanakkor szembe kell néznünk azzal a ténnyel is, hogy vannak olyan Istennek szentelt életű keresztyének is, akiknek minden igyekezetük ellenére sem harmonikus a házasságuk. Ez főleg azokban a házasságokban fordul elő, melyekben az egyik fél nem követi Jézus Krisztust, és meg-nem-értéssel viszonyul párja hitéhez. Isten dicsőségét szolgálhatja tehát annak a keresztyén embernek az élete is, akinek a házassága tele van feszültséggel és szenvedéssel, de türelmesen, hűségesen, önmegtagadóan és szeretettel viszonyul a párjához.

Advertisements