Házastársi páros vagy párbaj

Az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek!
(1Péter 4:8)

Első hallásra talán furcsa kérdés: érdekel-e téged az az ember, aki most éppen a férjed vagy a feleséged? Valamikor biztosan nagyon érdekelt, amikor házasságot kötöttél vele.

Miért érdekelt? Gondolom, főleg azért, mert úgy érezted: vele együtt megkaphatod mindazt, amire leginkább szükséged van az életben. Mellette átélheted, hogy fontos vagy, hiszen felnéz rád, sőt rajong érted. Az ő oldalán biztonságban tudhatod magad, mert szeret téged, jól keres és gondoskodó fajta. Úgy látszott: céljaidat és törekvéseidet magáévá teszi, ezért nem fogja akadályozni, hanem segíteni fogja a munkádat.

Mi történt azóta? Lehet, hogy már külön éltek. Lehet, hogy együtt vagytok, de páros magányban. Lehet, hogy a csalódások és a nehéz életszakaszok ellenére is még mindig fogjátok egymás kezét, mert valami miatt (talán hitbeli meggyőződésből vagy emberi becsületből) ragaszkodtok egymáshoz.

Akárhogy is van most, azóta kiderült, hogy a másik nem teljesen olyan, mint amilyennek vélted. Annak idején, házasságkötésetek előtt, nem is őt láttad egészen, hanem azt a vágyképet is, amely benned élt, s amelyet rávetítettél. Amikor ezt kezdted felismerni, és őt magát valóságosan megismerni, akkor vagy “bekeményítettél” (azaz kemény lett a szíved), és mindenáron meg akartad őt változtatni; s minthogy ez nem sikerült, a házastársi páros házastársi párbajjá alakult. De az is lehet, hogy egy ideig még dolgoztál és küzdöttél azért, hogy a valóságos embert is elfogadd. Ez persze csak részben sikerült. Kiderült ugyanis, hogy élvezni őt vagy örülni neki csak akkor tudsz igazán, ha saját magad alkatrészének tekintheted, aki érted van, és olykor rendelkezésedre áll.

Szabó Lőrinc őszinte verse kínálkozik ide:

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem, de így igaz:
Ha szeretsz, életed legyen öngyilkosság, vagy majdnem az.
…………………………………………………
Két önzés titkos párbaja minden egyéb;
én többet kérek: azt, hogy a sorsomnak alkatrésze légy.
…………………………………………………
Mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, hogyha nem akarom!

[table id=8 /]

Ez a folyamat, amit most leírtam, sok-sok házasság történetében automatikusan végbemegy. Nem kell tenni semmit, hogy így legyen; nem kell ahhoz súlyos hibákat elkövetni. Az ember alapvetően önző természete vezérli ezt a pusztulás-programot.

Van együttműködés és egység az ilyen házasságban? A manipuláció eredménye „egység” is lehet: a zsarnokság által létrehozott látszat-egység. Vajon jobb ez, mint a másik lehetőség: „két önzés titkos párbaja”? Nem hiszem. Sőt előbb-utóbb kiderül, hogy az elfogadás és az együttműködés is csak illúzió. A titkos párbaj folytatódik.

Isten bibliai kijelentése biztosít arról, hogy van más út is, amely önként és szabadon választott együttműködéshez vezet. Csakhogy erre az útra nem tér rá automatikusan az ember. Ehhez át kell állítani valahol a váltót. A váltó átállítása pedig önmegtagadással és az emberi természet alapvető megváltozásával jár.

Azt hiszem, minden igazi párkapcsolat – az életre szóló szerelem és házasság – azzal kezdődik, hogy érdekelni kezd a másik. Az érdeklődés indítéka pedig minden esetben az a remény, hogy a társam mellett biztonságban érezhetem magam, értelmes életet élhetek, és számíthatok a segítségére küzdelmeimben. A váltó átállítása a társkapcsolatra ez után következik.

A társkapcsolatban a váltóállítás azzal a döntéssel kezdődik, hogy nem akarom őt birtokolni, hanem tisztelem a szabadságát. Nem akarom sorsom és személyem részévé tenni, hanem azon vagyok, hogy önálló és öntevékeny ember legyen. Nem akarok kedvem szerint való férjet vagy feleséget faragni belőle, hanem azt szeretném, ha kibomlana belőle minden lehetőség, amit a Teremtő beléje ültetett. Mindezekből az következik, hogy valóban ő kezd érdekelni, és nem az, hogy mi lesz velem és mi lesz belőlem mellette.

Az én-központú embernek te-központúvá kell válnia, hogy az önzés útja helyett végighaladhasson a kitartó szeretet útján. Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát (Lukács 9:23) – így adja meg a Biblia a Krisztuskövetés titkát. A házastársak számára ugyanezt így konkretizálja: Rendeljétek alá magatokat egymásnak. (Efezus 5:21) Ezen az úton a másik ember iránti érdeklődés első lépése nem az lesz, hogy rávetítem a vágyaimat, hanem az, hogy igyekszem őt felfedezni, megismerni, megérteni. Ebből az következik, hogy elfogadom őt a maga valóságában. A termékeny és tartós együttműködés és egység alapja két szabad ember között létrejött szövetség.

[table id=9 /]

Tudhatjuk a gyakorlatból, hogy a szeretet-pályára átállított váltó vissza-vissza pattan az önzés nyomvonalára. Megromlott emberi természetünk miatt történik ez. Pedig nem hirtelen fellobbanó, hanem kitartó szeretetre van szükségünk egymás iránt. Mit tegyünk hát? Figyeljük éberen a visszapattanó váltót, és mindig gyorsan nyomjuk vissza a
helyére? Ebben a küzdelemben hamar el lehet fáradni. A vasúti pályákon ma már kevés helyen kezelik kézi erővel a váltókat. Számunkra is gazdaságosabb, ha folyamatosan bekapcsolva tartjuk adó-vevő készülékünket, amely összekapcsol a Mennyei Váltókezelő Központtal. A váltó átállítását a Központ végzi egy gombnyomással. (Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést – Filippi 2:13). Ugyanakkor nekem éberen jelen kell lennem ennél a mennyből véghezvitt műveletnél – hiszen az én életemről van szó! – azaz (önmagam ellenére!) készenlétben kell állnom az Úr iránti engedelmességre, a szent életre és a másik ember iránti önfeláldozó szeretetre.

Advertisements