Pszichoanalízis és keresztényég

A freudi pszichoanalízis azáltal szabadítja meg az embert a bűntudattól, hogy tagadja a bűn romboló valóságát, helyette a gyerekkori traumatikus élményeket teszi felelőssé.

Egyik-másik pszichoterápiás iskola igaz tényeket vagy összefüggéseket is föltárt. Ezzel előbbre vitte az ember lelki életének megismerését. A “pszichoanalÍzis atyja”, Freud például fölfedezte, hogy a tudatos lelki folyamatokon kívül vannak tudattalan lelki jelenségek is.

Ez a megállapítás igaz: valóban van tudattalan lelkijelenség-világ. Ez a megállapítás gyakorlati szempontból is fontos, mert jobban értjük az ember működését, ha ezt tudjuk. De ha teljes egészében magunkévá akarjuk tenni a freudi ideológiát, akkor hamarosan döntenünk kell: keresztények vagyunk-e vagy freudisták. Ez a kettő ugyanis nem fér össze egymással.

Pszichoanalízis és lelkigondozás

A keresztény hittel minden valóban tudományos gondolatrendszer jól harmonizál. A freudi pszichoanalízis keresztény lelkigondozásban való alkalmazása esetében azonban nem egy tudományág és egy hitvallás „házasságáról” lenne szó, hanem két – számos ponton összeférhetetlen – világnézet ütközik össze.

A freudista például nem tartja szükségesnek azt, hogy megszabaduljon a bűneitől, mert hite szerint pszichés zavarait nem a bűnei okozzák, hanem a tudattalanba szorult lelki traumák. A freudi pszichoanalízis azáltal szabadítja meg az embert a bűntudattól, hogy tagadja a bűn romboló valóságát, helyette a gyerekkori traumatikus élményeket teszi felelőssé, ha lelki zavarral találkozik. Ezeket a traumákat igyekszik feltárni, azaz a tudattalan homályából a tudatosság világosságára hozni, hogy a neurotikus páciens számára kezelhetőkké váljanak.

József Attilának is része volt a pszichoanalitikus kezelésben. Így vall erről:

Atyát hívtál elesten,
embert, ha nincsen Isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalízisben.

Föltárták a gyermekkorát, ráleltek a „romlott kölkökre”, de őt ez nem szabadította meg. Ugyanebben a versben írja ezt is:

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat…
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.

A kétségbeesett ember kiáltását halljuk ebben a versben – és élete utolsó szakaszának más verseiben is –, akit a pszichoanalízis nem tudott megszabadítani a betegségéből.

De van olyan ember is, akit a pszichoanalízis megszabadított – a tüneteitől. Nem a bajától, hanem a tüneteitől. Ez nem ugyanaz.

Advertisements