Mire jó a kereszténység?

“Olyan vallásra van szükségük, amely működik.” Ezt a gondolatot William James fogalmazta meg a 20. század első éveiben (Erwin W. Lutzer idézi). William James kora jóhírű pszichológusa volt Amerikában, még a behaviorista (viselkedéstani = tanuláslélektani) irányzat születése előtt. Kiderül ebből a pragmatista megállapításból, hogy a közvetlen hasznosságra törekvő gyakorlatiasság nemcsak a behavioristákra (és utódaikra, a tanuláslélektan képviselőire) jellemző, hanem általában az amerikaiakra. Ez már csak azért is valószínű, mert később egy másik amerikai, a humanista Abraham Maslow (szintén nem behaviorista) a 20. század közepén – James gondolatával összhangban – azt írja, hogy az ő rendszere betöltheti a valláspótlék szerepét. (Hozzáfűzi: a világvallások közül az ő pszichológiája a Zen-buddhizmushoz áll legközelebb.) Magyarán: mindegy, hogy mit gondolsz és mit hiszel, csak legyen hasznos, amit gondolsz és hiszel.

Nos, működik-e a keresztyénség?

Lutzer (amerikai protestáns teológus) írja:[ref]Erwin W. Lutzer: Krisztus és a többi isten. (Lélek és Élet Alapítvány, 1995.)[/ref]

Kérdezzétek meg a vértanúkat, akik nem szabadultak meg az oroszlánoktól, hogy működött-e a hitük. Kérdezzétek meg azokat, akik Istenhez fordultak gyógyulásért, és mégis valamilyen, az emberi méltóságot leromboló betegségben haltak meg. Kérdezzétek meg azt a férfit, aki keresztyén lett, és akit elhagyott a felesége, mert ellenségesen nézte férje megtalált hitét. Ha a mi véges megfigyeléseinket vesszük alapul, akkor a keresztyénség bizony nem mindig működik.

Hála legyen Istennek, Lutzer gondolatmenete itt nem szakad meg. Így folytatja:

Mármost ha azt kérdezitek, működik-e a keresztyénség abban, hogy minket kibékítsen Istennel, ha azt kérdezitek, hogy működik-e a halálra, és a ránk váró örökkévalóságra való felkészítésünkben, akkor igen, minden okunk megvan, hogy azt higgyük: nagyon jól működik.

Azt hiszem, mindannyiunk naponkénti tapasztalata, hogy hívő keresztyének is megbetegszenek, elveszíthetik az állásukat, megbukhatnak a vizsgán, konfliktusba kerülhetnek a munkatársukkal – sőt a házastársukkal. És mindez nem azért eshet meg velük, mert gyenge a hitük vagy, mert nem elég jó keresztyének.

Korunk fogyasztói szemléletű emberei sok esetben keresztyénné válva sem vetik el fogyasztói életszemléletüket. Ennek megfelelően azt várják Istentől, hogy anyagi jólétet, jó egészséget és sikeres életet adjon nekik – itt a földön. Szerintük Istennek az a dolga, hogy komfortos életet biztosítson számukra, beleértve ebbe a zökkenőmentes házasságot is. Mindezekkel együtt jó testi-lelki közérzetben, eufórikus hangulatban lehessen részük. Jézus mennyei kincsekben gazdag életet ígérő szavait: Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek (János 10:10) a földi jólét jegyében értelmezik.

Ha a komfortos élet nem valósul meg, annak az oka (e vélekedés szerint) vagy az, hogy nem elég erős a hitük, hogy nem elég buzgón imádkoznak, hogy nem eleget adakoznak, hogy keveset szolgálnak a gyülekezetben stb. Vagy (ez a másik lehetőség:) Isten nem elég megbízható.

Advertisements