A terhektől való szabadulás útja

Ha már felismertem, ami megterhel, a bűneim éppúgy, mint a bűn kísértetei, megállok az Úr előtt és Neki elmondom. Megvallom. Valljátok meg egymásnak bűneiteket és imádkozzatok, hogy meggyógyuljatok. Sokszor segít, ha egy másik ember jelenlétében vallom be az Úrnak.

Ez a gyógyulás kezdete. A következő lépés: ha már nyilvánvaló, akkor vesd az Úrra a terhedet (Zsoltárok 55:23); – és hagyd is ott azt a terhet az Úrnál. Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja a sebeidet. Felszabadulsz a megbocsátásra és a szeretetre. Ahhoz, hogy a társamat tudjam szeretni, nekem előbb meg kell szabadulnom. A szeretethez szabadságra van szükség. Amíg magam körül forgok, a magam sebeivel, addig nem tudok a másik emberhez odafordulni. Pedig a szeretet azzal kezdődik, hogy a másikra figyelek, nem magamra. Amíg magammal vagyok elfoglalva, nem jön ki belőlem a szeretet.

A következő lépés: bocsáss meg azoknak, akik kárt okoztak neked. A társad szüleidnek. Ha már nem élnek? Akkor is bocsáss meg nekik. Nem biztos, hogy meg lehet beszélni a szülőkkel. Meg aztán úgy vagyunk vele, hogy nem szeretünk arra gondolni, hogy a szüleink ellenünk vétettek valamit akármivel. Inkább elfojtjuk ezt a tudást, a tudattalanba küldjük. Fel kell tárni az Úrnak. Esetleg egy lelki testvérnek, belső jóbarátnak. És meg kell bocsátanom magamnak is? Igen. Ha Isten nekem megbocsátott, akkor hogy jövök ahhoz, hogy én ne bocsássak meg? Isten az első, nála kell elintéznem mindent, egész életemben.

Ezután következik, hogy kövesd bizalommal Jézust. Bízz benne! Tudod, hogy Ő merre és hova megy… kövesd Őt.

Reklámok