Búcsúzunk

Palhegyi-Ferenc-2007-12

Pálhegyi Ferenc

Pálhegyi Ferenc, sokak szeretett Feri bácsija 2016. március 28-án húsvét hétfőn mennyei hazájába költözött. Családi körben, békességben, szeretetben.

Utolsó óráiban a 63. Zsoltárt kérte:

„Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.”

palhegyi-ferenc-bucsu

Most nagyon fáj a szívem, de vigasztaló, hogy ahogy élt, úgy halt meg, és bizonyos, hogy találkozunk, mert ez Jézus életén, halálán és feltámadásán múlik, nem rajtunk. Papa az utolsó földi pillanatáig szolgált és szeretett – nagy gazdagság, hogy ilyen közelről ismerhettem. Örömmel ment haza. Érdemes a nyomában járni, mert ő valóban Jézus nyomában járt.

Életéről hálaadással emlékeztünk meg családja, barátai, tanítványai, munkatársai körében. Nem a temetőben, hanem egy olyan helyen, amihez jóval több köze volt: a Pasaréti Református Gyülekezetben.

Gyógypedagógiai és pszichológiai munkásságára emlékezve búcsúzik kollegája és mentora Lányiné Dr. Engelmayer Ágnes gyógypedagógiai tanár, pszichológus, a pszichológiai tudományok kandidátusa a Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesületének weboldalán (jelenleg ott már nem elérhető):

A nagyhatású tanárra szomorú szívvel emlékezve búcsúznak azok a mára felnőtt valaha volt vak gyermekek és fiatalok, akiket elindított életpályájukon. A sort folytatják azok a gyógypedagógusok, akiknek több generációja kapott tőle korszerű pszichológiai ismereteket és a hivatás gyakorlásához etikai tartást, amit nem lehet elfelejteni akkor sem, ha a lexikális tudás néha elhalványul. Az emlékezők, búcsúzók között a magyar pszichológus közösség is ott van, hiszen Pálhegyi Ferenc tudományos munkássága gazdagította nem csak a gyógypedagógiai pszichológiát, hanem az általános- és személyiséglélektant, a pszichodiagnosztikát is.

E gazdag életmű teljes értékelése nem fér ennek az írásnak a keretébe, ezért önkényesen és főleg a vele való személyes kapcsolatom oldaláról válogatva emelek ki véleményem szerint komoly értéket jelentő elemeket munkásságából.

Néhány életrajzi adat, ami megmagyarázza az önkényes válogatás szempontjait:

Érettségi után a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára iratkozott be, ahol 1958-ban kapott diplomát, még az egységes, nem fogyatékossági szakokra bontott képzés keretében. A Vakok általános iskolájában lett gyógypedagógiai tanár, majd elvégezte a pszichológia szakot az ELTE-n és aspirantúrára jelentkezett. Alig voltam nála idősebb és magam sem régóta a pszichológiai tudományok kandidátusa, amikor az a megtiszteltetés ért, hogy aspiránsvezetője lehettem a mai Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet jogelőd intézményében. Félve vállalkoztam a feladatra, de a személy maga garancia volt arra, hogy sikeres lesz az együttműködés. Hiszen ismertem őt, aki már hallgató korában kitűnt széleskörű műveltségével, nyelvtudásával, vitakészségével, önálló, kreatív gondolkodásával, másokat magával ragadó személyiségével. Nem én vezettem őt, hanem ketten igyekeztünk megküzdeni a kor nem éppen kedvező tudományos kutatási feltételeivel. Ezért is volt olyan megható számomra, amikor egy évvel ezelőtt egy jeles ünnep kapcsán azzal a dedikálással adta át egyik új könyvét, hogy: „Szeretettel Ágnesnek, drága mentoromnak.” 1975-ban sikeresen védte meg kandidátusi értekezését: Látássérültek alkalmazkodása frusztrációs helyzetben címmel. Közben már tanított pszichológiai tárgyakat és részt vett a főiskola tudományos műhelyeiben. Szerkesztett és önállóan írt jegyzetei a gyógypedagógus-képzésben hosszú ideig voltak értékes tananyagok.

A frusztráció jelenségének vizsgálatához felhasználta Rosenzweig Picture Frustration Test-jét, (PFT) melyet 500 gyermekkel adaptált és magyar normákat dolgozott ki használatához. A teszt eredetijéhez is 500 személy vizsgálata adta az alapot, a német átdolgozásban pedig 320 esetet használtak, tehát jelentősnek tekinthetjük Pálhegyi Ferenc teljesítményét, melyet nem támogatott akkor semmilyen pályázati forrás vagy tesztadaptációra felkészült tudományos csapat. 1976-ban az Akadémiai Kiadó jelentette meg Gyermekek frusztrációs próbája címmel munkáját. Ismerve a tesztpszichológia áldatlan helyzetét abban az időben, fontos hozzájárulásnak tekinthetjük munkáját a pszichodiagnosztikai eszköztár korszerűsítéséhez.

A frusztráció–agresszió összefüggésének vizsgálata is fontos gyógypedagógiai pszichológiai tematika munkásságában. A fogyatékos személyek élethelyzetét frusztrációs alaphelyzetként írta le. Szemben azonban a hétköznapi frusztrációs helyzetekkel, szerinte itt nem az elérendő célt veszi körül akadály, hanem a személyt. A fogyatékosság maga az a korlát, mely nem teszi lehetővé a cél elérését. Ezt nevezte „börtönszerű frusztrációs alaphelyzet”-nek. Talán ez az értelmezés az, amelyet a tudomány azóta meghaladott. Hiszen az életfeltételek normalizálásával, a társadalmi segítés és befogadás feltételeinek megteremtésével a ”börtön” falain rések üthetők, sőt a falakat le lehet és le is kell bontani.

Korán megmutatkozott filozófiai érdeklődése, az egyes pszichológiai irányok emberképének hatása a nevelés és a gyógypedagógia gyakorlatára. A kóros jelenségekből az ép működésre történő visszakövetkezetés gondolata is foglalkoztatta, amikor Révész Géza 20. század eleji nagyhatású érzékeléslélektani felismeréseitől indíttatva elkezdett foglalkozni a haptikus érzékelés sajátosságaival vakoknál. A Formaészlelés tapintással könyve azonban túlmutat a vak személyek pszichológiáján, mert fontos magállapításokkal gazdagította a kognitív pszichológiát is. Kimutatta a kétdimenziós és a háromdimenziós formák tagolódásának, valamint a vizuális és a haptikus észlelés alapelveinek különbözőségét. Kísérleteinek pszichológiai tanulságait is levonta és szempontokat adott a vak személyek gyógypedagógiájához.

Tudománytörténeti érdeklődése és a gyógypedagógia általános elméleti kérdéseinek vizsgálata adták azt az elhatározást, hogy a gyógypedagógiai pszichológia területéről áthívják tanszékvezetőnek az Általános Gyógypedagógiai Tanszékre. Ezt a tisztséget 1993-tól 1998-ig töltötte be. (Ezt megelőzően már a Budapesti Református Teológiai Akadémián is professzori feladatokat látott el.)

Magam részéről nagyon sajnáltam és sajnálom ma is, hogy a gyógypedagógia és a gyógypedagógiai pszichológia területét elhagyta, mert kivételes tehetségével nagyon sok értéket alkothatott volna még. Értékválasztását azonban tisztelem és azoknak, akiknek közvetítette új szemléletét nagyon sokat adott. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi karán tartott előadásainak és a jegyesoktatás, házassági tanácsadás területén végzett munkásságának méltatását más fórumokon lehet megtalálni.

A sokféleképpen búcsúzók közül magam a megemlékezésnek azt a módját választottam, hogy újra olvasom műveit, közvetítem azokat a ma szakembereinek, valamint felidézem a vele töltött munkás évek szép emlékeit.

Kedves Feri, nyugodj békében, hited szerint a találkozás reményében.

Lányiné dr. Engelmayer Ágnes

1970 Papa ballagtat

A Vakok Intézete tanáraként 1970-ben

“Most már itt van dolgod”
Fekete Zsuzsa írása a parokia.hu-n:

Ha megkérdezzük, mitől boldog valaki, a rövid válaszom az, hogy attól, ha van olyan ember az életében, aki szereti és megérti őt, elfogadja és bízik benne. Minél több ember van körülöttünk, aki értékel és elfogad minket, annál biztosabb talajon állunk – mondta egy korábbi beszélgetésben Pálhegyi Ferenc. Azt hiszem, ha valaki tudta, mi a boldogság, akkor az Feri bácsi volt. Az utolsó interjút néhány nappal a halála előtt adta. Folytatás…