A humanista pszichoterápiára épülő házassággondozás

Napjainkban a házasságterápiát túlnyomórészt Rogers személyközpontú pszichoterápiája uralja. Ez a lelki gyógymód négy alapelven nyugszik:

1. Elfogadás. Ez azt jelenti, hogy a segítséget kérő ügyfél (kliens) kezelése csak abban az esetben lehet eredményes, ha a terapeuta fenntartások nélkül elfogadja őt – függetlenül nemétől, életkorától, kultúrájától, bőrszínétől, nézeteitől. Az elfogadás nem azt jelenti, hogy egyet kell értenie az illető nézeteivel, vagy helyeselnie kell a viselkedését, hanem csak azt, hogy a terapeutát nem zavarják a segítséget kérő tulajdonságai és megnyilvánulásai. Nem fél és nem undorodik tőle, nem háborodik fel attól, amit elmond vagy ahogy viselkedik.

2. Empátia. Maga a szó beleélést jelent. De nem csupán érzelmi rezonanciáról van szó, hanem inkább arról, hogy a segítő megérti a segítséget kérőt azáltal, hogy beleilleszkedik a helyzetébe; más szóval: onnan nézi a problémát, ahol a kliens van. Szép példa erre Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című verse. A rossz kölyök viselkedése felbosszantja az apát, meg akarja verni, de gondol egyet, és inkább leül a gyerek mellé a padlóra játszani. Ettől a pozíció-váltástól megváltozik az apa látásmódja, mert a padlóról nézve „olyan nagyok a nagyok” és „minden csupa láb”. Megérti Lócit. Így fejezi be a verset: „Magasba emeltem szegénykét, hogy nagy, hogy óriás legyen.”

3. Kongruencia (hitelesség). A terapeuta nem játssza meg magát. Nem tesz úgy, mintha elfogadná és megértené ügyfelét, hanem valóban elfogadja és megérti őt.

4. Képes kifejezni – a segítséget kérő számára is érthető és meggyőző módon –, hogy elfogadja és megérti őt.

Ennek a négy alapelvnek összefoglaló kulcsszava a kommunikáció. A terapeuta egyrészt vételre képes: eljut hozzá minden információ a klienstől, nem állják útját a megismerésnek fenntartások és előítéletek. Másrészt a terapeuta, mint adó is jól működik, mert eljut a segítséget kérőhöz elfogadó attitűdje és megértő figyelme.

Mindez azt jelenti, hogy a pszichoterápiás folyamatban nem az eljárás vagy a módszer a legfőbb gyógyító tényező, hanem a terapeuta (elfogadó, megértő, hiteles és kommunikáció-képes) személyisége. Más szóval: fontosabb, hogy ki az, aki segítséget nyújt, mint az, hogy hogyan végzi a munkáját.

Nem nehéz észrevenni, hogy ezek az alapelvek nemcsak a pszichoterápiás kapcsolat, hanem minden emberi kapcsolat működésének fontos előfeltételei. Először a szülő-gyermek és a pedagógus-gyermek kapcsolatban fedezték fel a rogersi elvek jelentőségét (Thomas Gordon). De ezzel szinte egy időben evidenssé vált, hogy a házastársi kapcsolatban is elengedhetetlen, hogy a felek elfogadják és megértsék egymást, hitelesek (őszinték és „átlátszók”) legyenek egymás számára, és hogy kölcsönösen ki is fejezzék egymás iránti szeretetüket (elfogadásukat) és megértésüket úgy, hogy közben nem rendül meg egymásba vetett bizalmuk. Ezt felismerve a rogersi pszichoterápia a házasságterápiás eljárások legelterjedtebb eszmei alapjává vált.

Összhangban állnak-e Rogers alapelvei a Biblia tanításával?

Természetesen fölmerül a kérdés, hogy ez az eszmerendszer összhangban áll-e a Biblia szemléletével, továbbá, hogy ezek az alapelvek működnek-e Isten és a hívő ember kapcsolatában. Ezekre a kérdésekre első megközelítésben egyértelmű igen a válasz.

1. A Biblia arra bíztat minket, hogy feltétel nélkül fogadjuk el és szeressük egymást.

2. Pál apostol empátiás azok iránt, akikhez elviszi az evangéliumot (1Korinthus 9:19-22). Ez nála sem azt jelenti, hogy elfogadja a görög pogányságot, vagy a zsidó törvényeskedést, hanem csak azt, hogy a maguk szintjén és kultúrájában szólítja meg őket (lásd athéni prédikáció). Ugyanakkor arra kéri olvasóit, hogy kövessék őt (1Korinthusr 11:1).

3. A kongruencia (egyértelműség, hitelesség) is alapvető erkölcsi érték a Bibliában. Boldogok a tiszta szívűek (Máté 5:8).

4. Az is nyilvánvaló a Szentírásból, hogy Isten határozottan azzal a szándékkal teremtette az embereket, hogy kommunikáljanak egymással. Ki adott szájat az embernek?… Most azért menj! (2Mózes 4:11-12). A prófétát is Ő tanítja beszélni, hogy tudja szólni igéjét (Ézs 50, 4).

Mindezeknek az emberre jellemző tulajdonságoknak és megnyilvánulásoknak az az alapja, hogy maga Isten elfogadó és empátiás irántunk, egyértelmű minden szándékában és megnyilatkozásában (kongruens), és kommunikál: megszólít, üzen; kijelenti magát – és ugyanakkor gondolatainkat és szándékainkat is érti. Azért vagyunk
társas lények, mert maga a Teremtő társas lény – aki az embert a maga képmására teremtette (1Mózes 1:27).

1. Az egész Biblia arról szól, hogy Isten elfogad és szeret minket – noha a bűneinket utálja.

2. Az isteni empátia Jézus Krisztus személyében nyilvánult meg legvilágosabban, aki áthatolt az egeken (Zsidók 4:14), azaz a végtelen dimenziójú láthatatlan világból eljött a mi látható háromdimenziós terünkbe. Ez a „pozíció-váltás” meggyőzhet minket arról, hogy nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben (Zsidók 4:15).

3. Isten abszolút megbízható. Ő a világosság Atyja, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása (Jakab 1:17). Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsidók 13:8).

4. Isten a Szentírásban világosan közli, hogy ki Ő, és azt is elmondja, hogy milyennek lát minket, sőt még azt is, hogy hogyan menekülhetünk meg a halál állapotából, amibe azért jutottunk, mert elszakadtunk tőle.

A humanista házassággondozás pszichológiai kritikája

Mindezek után meglepő, hogy a humanista szemléletű házasságterápia a gyakorlatban nem bizonyult eléggé eredményesnek.

Egy amerikai szerzőpáros (John M. Gottman és Nan Silver) nemrég magyarul is megjelent sikerkönyvében (A boldog házasság hét titka) azt olvashatjuk, hogy a hagyományos (nagyrészt Rogers elveire épülő) házasságterápia a legjobb
házassággondozó praxisában is legfeljebb 35 %-ban vezet némi javuláshoz. Ezzel szemben a tanulás-lélektani szemléletű szerzők 9 hónapos kurzusain a javuló párok visszaesése 0 %.

Már könyvük elején mítosznak minősítik a humanista házasságterápia alapvető gondolatát, hogy a kommunikáció, a megbeszélés – és azon belül is a konfliktusmegoldás elsajátítása – a romantikus, maradandóan boldog házassághoz vezető királyi út. Majd megállapítják: A konfliktusmegoldáson alapuló házasságterápiák többségére jellemző, hogy egy átmeneti javulás után a kezeltek nagy része visszaesik.

Nincs lehetőségünk arra, hogy ellenőrizzük: igazak-e ezek az állítások. Fogadjuk el, hogy a humanista házasságterápia nem eléggé sikeres. Arra a kérdésre, hogy miért nem eléggé sikeres, később még visszatérek. Egyelőre abban se kételkedjünk, hogy a szerzőpáros munkája kimagaslóan sikeres. De nézzük meg közelebbről, hogy mit állítanak, és mit javasolnak. Feszülten várjuk, hogy milyen az a biztosan hatékony eljárás, amit a szerzőpáros javasol, amelyben a visszaesés 0 % – ha a segítségért folyamodó házaspár vállalja a 9 hónapos tréninget.


Pszichoterápia: A haladás iránya

Van-e helyük a pszichológiai ismereteknek a keresztyén lelkigondozásban és pedagógiában? Tegyük-e magunkévá és kövessük-e a korszerűnek mondott áramlatokat?

A pszichoterápiás eljárásoknak ez a felsorolása korántsem teljes, de talán segít eligazodni korunk szellemi labirintusában. A pszichológiai gondolkodás a 20. század folyamán a tudományos szemlélettől a tudománytalanság területe felé sodródott.

A század elején az volt a pszichológia ambíciója, hogy kísérleti tudomány legyen, mint a természettudományok. Ennek megfelelően radikális objektivizmus jellemezte. Az első pszichológiai laboratórium még a 19. század végén létrejött. Arra törekedtek, hogy a lelki folyamatokat objektív módon megfigyeljék és mérjék. Kezdetben ez csak néhány jelenség esetében volt lehetséges (reakcióidő, figyelem, emlékezet). Az alaklélektan és a mezőelmélet elérte, hogy az érzelmi élet, a motiváció és a cselekvés is vizsgálható legyen kísérleti módon, azaz mesterségesen előállítva, a befolyásoló tényezők módszeres variálása révén. Ez jelentős előrelépés volt a pszichológiai megismerés területén.

Ez a pszichológiai szemléletmód és kutatói tevékenység természetesen ma is létezik, de menet közben kialakult egy, a szubjektivizmus irányába ható tendencia, amely az empirikus kutatáshoz képest a közgondolkodás számára előtérbe került.

Az átbillenés a mélylélektan kialakulásával következett be. Freud bravúros megfigyelő volt, de tapasztalatait abba a hipotetikus fogalmi rendszerbe ágyazottan értelmezte, amelyet egy (!) hisztériás nőbeteg kezelése során felállított. Nem tévedés: egyetlen páciens kezelése során jött létre a pszichoanalízis, amit azután tovább épített és finomított ő maga és tanítványai, újabb tapasztalatokat gyűjtve, de a tapasztalatok értelmezését mindig az előre kész elméleti-fogalmi konstrukcióhoz igazítva.

Mindemellett Freudnak vannak fontos és maradandó felfedezései: maga a tudattalan, az elhárító mechanizmusok, és még sok más is.

Később szakadárrá vált követője, Carl Gustav Jung, nem annyira a tapasztalatszerzésben és a megfigyelésben folytatta mestere művét, hanem inkább abban, hogy még nagyobb mértékben eresztette szabadon a fantáziáját. Ha van maradandó érték Jung művében, az valószínűleg a típustana (extravertált, introvertált).

Ezután már a humanista pszichológia következik, Maslow, Rogers és mások. Tőlük is sokat tanulhatunk: mindenekelőtt azt, hogy az embert ne akarjuk alacsonyabb organizációs szintre redukálva megérteni, hanem a maga szerveződési szintjén vizsgáljuk. Ennek alapján vegyük figyelembe sajátos szükségleteit és motívumait, nyomon követve a szükségletek dominanciájának megjelenését a fejlődésben, ahogyan azt Maslow motivációs elmélete tanítja. De vegyük észre, hogy eközben az empíriától (főleg a kísérletezéstől) egyre távolabb kerülünk.

Ami ezután következik, az már végképp nem tudomány, hanem szabad fantázia, és a bibliai gondolkodástól idegen, pogány vallás.

Pszichológiai irányzatok a Biblia mérlegén

Mit mondjunk ezek után? Van-e helyük a pszichológiai ismereteknek a keresztyén lelkigondozásban és pedagógiában? Feltétlenül. Tegyük-e magunkévá és kövessük-e apszichoterápia minden korszerűnek mondott, divatos áramlatát? Semmiképpen.

Meggyőződésem szerint minden pszichoterápiai irányzatot, pszichológiai elméletet, eredményt és ismeretet két szűrőn kell átcsurgatni. Az első a tudományosság szűrője. A durva szemét és salak már ezen fönnakad. Sok szépen hangzó, tetszetős gondolatról kiderülhet, hogy semmi köze a tudományos igazsághoz, hanem csak fantázia, álmodozás, mítosz és mese.

A második szűrő a bibliai tanítás: Vajon a pszichológiai vagy pszichoterápiás elméletben felkínált ember- és életszemlélet, ígéret a gyógyulásra és a kiteljesedésre, megfelel-e annak az értékrendnek és életfilozófiának, amit Isten kijelentése közöl velünk?

Minden döntéshelyzetben Isten adjon világos látást és engedelmes szívet.

Szív: értékrendünk centruma

SZÍV = az ember belső szellemi műhelye, ahonnan a gondolatok elindulnak, ahol az érzések megfogannak, ahol az akarat döntései születnek. A Biblia szóhasználatában az egész ember a szív. Amilyen a szíve, olyan az ember.[ref]Cseri Kálmán, 1998[/ref]


Pálhegyi Ferenc: Őrjárat az etika körül c. könyvéből

“Add nekem a szívedet, fiam!” (Példabeszédek 23:26)

Az ÉRTÉK = előnyben részesített dolog.

A kisiskolás gyerek előnyben részesíti a focizást az unalmas leckeírásnál, a szerelmes férfi lemond a vacsoráról, ha ez az ára annak, hogy találkozhasson az imádott kedvessel. De az érték döntéseket – sőt életvezetést – meghatározó szerepére a Bibliában találjuk a legszebb példákat.

Mózes „inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel nagyobb gazdagságnak (értéknek!) tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot” (Zsidók 11:25-26).

Pál apostol felsorolja korábbi életének meghatározó értékeit: „Izráel népéből, Benjámin törzséből származom… a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért… az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért” (Filippi 3:5-8).

A MEGTÉRÉS = értékváltás = szívcsere

Az édenkerti tragédia során az embernek a szíve romlott meg: saját magát emelte trónra a Teremtő helyett. Ettől kezdve nem volt számára valódi érték az Urat szolgálni (művelni és őrizni a Kertet, uralkodni Istent képviselve a természet felett). Az ember magához ragadta a döntést erkölcsi kérdésekben: mi jó és mi rossz, mi erkölcsös és mi erkölcstelen – ezt fejezi ki a jó és a rossz tudásának fájáról szakított gyümölcs, mint jelkép. Ettől kezdve az Úr szolgálata és a környezet iránti felelősség helyébe a saját, közvetlen érdek került, egy szóval: az önzés. Ettől kezdve lép érvénybe az emberi szívnek az a jellemzése, amit a Szentírás az első globális ítélet – az özönvíz – kapcsán fogalmaz meg: „Az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz” (1Mózes 6:5).

A megromlott szív etikai tézisei

  • Az ember dönti el, hogy mi erkölcsös és mi erkölcstelen (ez a gyümölcse a jó és rossz tudása fájának).
  • Az ember csak saját magának tartozik felelősséggel (nincs tekintély az ember fölött = az ember a maga istene).
  • Az erkölcs forrása is az ember. A mérce a kultúrában, a társadalomban, a többségi döntésben vagy a szituációban van.

Saul életében a Pál-fordulás = a megtérés – szív-cserét, az értékek kicserélését jelentette. A farizeusi vallásos buzgalmat, a merev törvénytiszteletet, a teológiai képzettség túlértékelését, az Isten népéből való test szerinti származást felváltotta a Krisztus iránti szorongató szeretet (2Korinthus 5:14). Pált nemcsak azért tartjuk a „szeretet apostolának”, mert megírta a Szeretet Himnuszát (1Korinthus 13), hanem inkább azért, mert a sikeresnek ígérkező karriert és a biztonságos, kényelmes életet fel tudta adni az Úr ismeretéért és szolgálatáért, ami bizony sok szenvedést, nélkülözést, üldöztetést és (földi értelemben) bizonytalan jövőt hozott számára. Ugyanakkor nem önmagáért fáradozott, hanem azokért a többségükben pogányokért, akiket addig nem is ismert, és akiktől nem várhatta, hogy valaha is hálásak lesznek neki.

Az új szív etikai tézisei:

  • Az erkölcsi megítélés Isten kompetenciája.
  • Életünkkel Istennek kell számot adnunk.
  • A mérték Isten örök érvényű kijelentése.

Az érték-váltás lényege: az önzést a szeretet váltja fel.

„Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.” (Lukács 17:33)


« Honnan ered az etikánk? ∙ ∙ ∙ ∙ ∙ A lelkiismeret tisztasága »


A le nem tett bűnök terhe

Lehet, hogy nyomaszt még valami. Valami, amit be sem vallottál a házastársadnak. A le nem tett bűnök terhe. Volt egy rosszul sikerült éjszaka. Vagy élmény… vagy sorozatban valami az életedben. Terheli a lelkiismeretedet ez a titok. Emészt, nem hagy nyugodni.

Ide illik megint egy József Attila idézet: Kásásodik a víz, kialakul a jég és bűneim halállá állnak össze.

Mert nehéz a kő, és nehéz az ólom, de nehezebb kit titkos súlyú bűn nyom. (Babits)

Az ember szabadulni akar és van szabadulás. Ezért jött Jézus, hogy megszabadítson.

Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.
– Galata 6:2

Felelős vagyok a társamért.

Elfogadom a terheivel együtt, sőt, segítek neki hordozni. De ezt megelőzi valami. Fel kell ismernem mindazt, ami megterhel: a bűneimet éppúgy, mint a bűn kísérteteit. Az üres szeretettankot, a lelki traumákat. A terheimet, amit a kapcsolatba is magammal cipeltem.

Ítélet és Örömhír

Pálhegyi Ferenc: Őrjárat az etika körül c. könyvéből

És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; és hatalmas hangon így szólt: “Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája!”
(Jelenések 14, 6:7)

Nincs ítélet evangélium nélkül, és nincs evangélium ítélet nélkül.

Ősszüleink elfordultak Istentől, és ítélet sújtotta őket: kiűzetés, halál. De megszólalt az evangélium: Az asszony utóda a Kígyó fejére tapos (1Mózes 3:15).

Izráel népe elfordult Istentől, és ítélet sújtotta őket: fogság és szétszóratás. De megszólalt az evangélium: Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked. (Ézsaiás 54:7-8)

Korunk embere elfordult Istentől, és ítélet sújtotta: Isten kiszolgáltatta az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak (Róma 1:28). De az evangélium, az örömhír ma is szól: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (János 3:16).

A bűn magában hordja az ítéletet

A letépett virág elhervad hervasztás nélkül is, mert elszakadt élete forrásától.

Istentől elszakadva mi is ítélet alatt állunk: ki vagyunk szolgáltatva a halálnak, nincs aki megvédjen.

Isten ítéletének jelei életünk minden területén megmutatkoznak: természeti környezetünkben, társadalmi jelenségekben, személyes életünkben.

1. Az ítélet jelei a természetben

Teljesen elpusztul a föld, teljesen kifosztják.
Az ÚR jelentette ki ezt az igét.
Gyászol, hervad a föld, elalél, hervad a világ,
elalél a magas ég a földdel együtt.
Gyalázatossá tették a földet lakói, mert megszegték a törvényeket,
megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget.
Ezért átok emészti a földet, megbűnhődnek lakói…
Megnyílnak a magas ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai.
Recseg, ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld!
Ide-oda tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, mint a kunyhó!
Ránehezedik vétke, és elesik, nem is kel föl többé.
(Ézsaiás 24:3-6, 18-20)

Ézsaiás próféciájának beteljesedését figyelhetjük meg napjainkban. Meg kell jegyeznünk ugyanakkor, hogy természeti katasztrófák korábban is voltak, földtani és régészeti leletek tanúskodnak erről.

De Isten ítélete is elkezdődött már akkor, amikor első ízben fordult el tőle az ember: az Éden-kertben. Az ítélet időnként „tetőzik”, amikor a gonoszság áradata is megnövekszik. Ilyen ítélet-tetőzés volt valaha az özönvíz. De a természeti katasztrófákban megmutatkozó ítélet folyamatosan tart. Földrengésekre Jézus is utal (Máté 24:7; Márk 13:8). Mind ezzel együtt az a benyomásunk, hogy ezek a katasztrófák egyre sűrűbben jelentkeznek, hasonlóképpen a lavina lezúdulásához, amelynek egyre nő a tömege és a sebessége.

Észre kell vennünk azt is, hogy a természeti katasztrófákat jelentős mértékben emberi tevékenység váltja ki. Gyalázatossá tették a földet lakói, mert megszegték a törvényeket – írja Ézsaiás. A természet egyensúlyát fenntartó törvények ellen vétettünk a felelőtlen erdőirtással, mértéktelen műtrágyázással, környezetszennyezéssel, ózonpajzsot átlyukasztó gázok kibocsátásával.

2. Az ítélet jelei a társadalom életében

Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad
(Máté 24:7)

Háborúk is voltak mindig az emberiség történetében. Akik falvaik és városaik pusztulását, lányaik és asszonyaik megerőszakolását, a fogságot és az öldöklést elszenvedték, Isten ítélete miatt szenvedtek.

Így szóltak a próféták az asszír hódításról, a babiloni fogságról, Jeruzsálem pusztulásáról a káldeusok majd a rómaiak által, Izráel népének szétszóratásáról. De így értelmezték a mi népünk életében a tatárjárást és a törökdúlást nemcsak a reformátorok, hanem Kölcsey is a Himnuszban: „Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben…”

A 20. században a háborúk permanenssé váltak. Dühöng és pusztít a nemzeti sovinizmus. A népirtás és a pogromok a föld valamelyik részén szinte mindig jelen vannak. A terrorizmus feltartóztathatatlannak látszik. A közélet – úgy érezzük – soha sem volt olyan mértékben hazugsággal és korrupcióval fertőzött, mint napjainkban. „Megáradt a gonoszság” – írja Babits a Jónás könyvében.

3. Az ítélet jelei személyes életünkben

Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.
(Máté 24:12)

Az Élet Forrásától – Istentől – való elszakadásunknak nyilvánvaló és egyenes következménye, hogy azóta betegségek támadnak meg minket, öregszünk, végül (biológiai értelemben) meghalunk.

De Istentől elszakadva egymástól is elszakadunk. Szenvedünk a magánytól, miközben nem tudjuk egymást elviselni. Könnyen kialakul az életünkben egy ördögi kör, amely „pokollá” teszi a párok, a családok, a közösségek életét.

Ki vagyunk szolgáltatva az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak. Ebben valósul meg az ítélet rajtunk.

Az emberi kapcsolatok sérülésének és betegségeinek egész sora figyelhető meg napjainkban. Néhány jellegzetes ezek közül:

Megrendült bizalom ∙ Értékét vesztett hűség

Válás

Páros magány ∙ Szexuális devianciák

Szüleikkel élő árvák

Sterilizált fiatal nők ∙ Magzatelhajtás

A jövő jelen van

Néhány teológus vitatkozik arról, hogy a Bibliában a végidőkre vonatkozó jövendölések valóban a jövőről szólnak-e, vagy a szerző saját korát igyekszik jellemezni. Különösen a Jelenések Könyve képezi e vita tárgyát. Úgy vélem, hogy ez a vita értelmetlen, mert mindkét félnek igaza van.

Az ég közepén repülő angyal (Jelenések 14:6-7) már az apostoli igehirdetések idején szárnyra kelt, hogy hirdesse az örök evangéliumot minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetségnek. Ma még nem ért egészen útja végére, de hamarosan teljesíti a Máté 24:14-ben kijelölt küldetését. Megdöbbentő, hogy az angyal nem a János 3:16-ot idézi (Úgy szerette Isten a világot…), hanem istenfélelemre szólít fel. Erkölcsileg lezüllött világunkban éppen ez hiányzik. Kijelenti: Eljött Isten ítéletének órája. Tapasztaljuk.

A hamis próféta is működött már az első században, és tanít napjainkban is, hogy sokakat megtévesszen.

A fenevadban az első század végén a keresztyének Néró császárt ismerték fel. Igazuk volt. De a fenevad az elmúlt kétezer évben újra megjelent több ízben is. A mi nemzedékünk is láthatta néhány megjelenését. Adatott neki nagyokat mondó és istenkáromló száj (Jelenések 13:5).

Az első keresztények számára Róma volt a nagy Babilon. Mi már kezdjük sejteni, hogy a mi korunkban nem lehet földrajzilag lokalizálni: a Globális Pénzhatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett uralkodni akar.

A hajnalcsillag

A hajnalcsillag a remény csillaga. Ha felragyog, már tudják a virrasztók, hogy közel van a reggel.

Péter apostol szerint a hajnalcsillag a szívünkben kel fel (2Péter 1:19). A hajnalcsillag maga Jézus (Jelenések 22:16). Ő mondta: Aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe (János 5:4).

Isten végső válasza az ember bűnére nem az ítélet, hanem az evangélium.

Ítélethirdetésre szükség van, hogy megszólalhasson az evangélium. Csak az tudja igazán, hogy mi a kegyelem, aki előbb megtudta, hogy halálra van ítélve.

Az ítélet persze érvényben marad, ha valaki nem hajlandó meghallani az evangéliumot. Ha a gutaütött fekve marad a kelj fel és járj felszólításra, nem tapasztalja meg Jézus gyógyító hatalmát. Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket! (Zsidók 3:7-8).

Láttuk, hogyan van jelen az ítélet a természetben, a társadalomban és az ember személyes életében. Az evangélium terjedése éppen fordított irányba halad: a személytől a társadalmon át a természetig.

Az embernek személyesen kell újjászületnie. Nem elég beleszületni egy hívő családba. „Ha valaki istállóban született, attól még nem lesz ló” – mondta Luis Palau.

Ha Isten lelki ébredést ajándékoz egy népnek (ez azt jelenti, hogy sokan felismerik: ítélet alatt állnak és elfogadják az Ő kegyelmét), akkor erkölcsi megújulás következhet be a társadalom életében is. Ez történt több európai országban a 16. századi reformáció idején, egy évszázaddal később Angliában Wesley fellépése után, a finn ébredéskor a 19. században. Erről szól Jézus a Hegyi Beszédben: Ti vagytok a föld sója (Máté 5:13). Ahogyan a só ízletessé teszi az ételt, Jézus tanítványainak jelenléte élhetővé teheti az életet a társadalomban.

A közgondolkodás megújulása hozhatja létre az erkölcsi megújulást. A természet pusztulásának a megállítása ennek lehet a következménye:

személy
Újjászületés
Valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok.
1Thesszalonika 5:5

társadalom
Erkölcsi megújulás
Ti vagytok a föld sója.
Máté 5:13
Nép a népre kardot nem emel.
Ézsaiás 2:4

természet
Meggyógyul a föld
Ha kiárasztod Lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét.
Zsoltárok 104:30

A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát.
A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog
(Ézsaiás 9:1)


« Jézus Etikája

« Pálhegyi Ferenc: Őrjárat az etika körül


Házasságunk lenyomata gyermekeink lelkén

A gyermek biztonságérzetéhez nemcsak arra van szükség, hogy a szülei szeressék őt, hanem arra is, hogy szeressék egymást…

Másfél évtizeddel ezelőtt egy forgalmas budapesti utcából kiköltözhettünk a városon kívülre, egy családi házba. Nagy lelkesedéssel kertépítésbe fogtam. Különösen a ház nyugati oldalán egy jókora területre figyeltem fel, ahol semmiféle hasznos növény nem élt, csak gyomok. „Micsoda paradicsomokat fogok itt termeszteni!” – lelkesedtem. De már az első percben, amikor lenyomtam az ásót, megcsikordult valami. Kiderült, hogy a kiszemelt területen a föld tele van építkezési törmelékkel. Ma sem tudom, hogy az előző tulajdonos miért ásta el oda a sittet, ahelyett, hogy elhordatta volna. Több évbe telt, amíg sikerült ott termőtalajt létrehozni. Bővebben…

Az üzenet vétele – Hogy halljuk meg egymást?

A kommunikációnak két eleme van: vétel és adás.

Az üzenet vétele

Ha nem jut el hozzám a másik ember üzenete, annak egyik oka az lehet, hogy nem tudom fogni az ő „adását”, a hiba tehát az én „vevő-készülékemben” van. Ezt szemlélteti a „süket sógor” adomája:

− Jó napot, sógor!
− Csónakot fódozok.
− Hát az öreg mit csinál?
− Kilyukadt a feneke.
(Kodály Zoltán: A süket sógor c. kórusművéből)

A vétel zavarát legtöbbször nem testi, hanem lelki süketség okozza, ami az egocentrikus beállítottság miatt keletkezik. Vagyis nem a kommunikációs technika, hanem az ember hibás.

Amikor családi házban laktunk, olykor áthallatszott a szomszéd kertből egy idős házaspár beszélgetése. A néni folyamatosan ontotta a szöveget, a bácsi csak néha-néha szúrt közbe egy-egy mondatot. Egy ilyen közbeszúrt mondatra a néni felcsattant:
− Ne szólj mindig közbe! Az ember nem tud tőled szóhoz jutni!

Igen, az egocentrizmus (az önközpontúság) vakká és süketté teszi az embert.

De nézzük át kissé alaposabban, hogy történik az üzenet vétele!

Mi jut el hozzánk a külvilágból? Egyáltalán nem minden, amit tartalmaz a környező világ. Az információnak legalább három szűrőn kell áthatolnia:

Közlés =>

1. Az érzékelő berendezés szűrője => 2. Az érdeklődés szűrője => 3. Ego-szűrő

=> Fogadott közlés

1. Az érzékelő berendezés szűrője

Környezetünk számos jelenségét természetes adottságaink útján nem érzékeljük, mert érzékszerveink nem alkalmasak rá. Fényt, hangot, vagy bármit csak bizonyos intenzitás- és frekvencia-tartományon belül vagyunk képesek felfogni. Más élőlények számára az érzékelhető valóság-tartomány sok esetben nem azonos a miénkkel. A kígyó süket mindenféle hangra (a kígyóbűvölő furulyaszólóját csak mi halljuk), a vakondok a föld felszínén, nappali fényben sem lát semmit. Ugyanakkor a kutya 40 ezer Hz-ig hallja a hangokat (mi csak 20 ezerig). A rádióhullámok (és sokféle sugárzás) felfogásához speciális készülékekre van szükségünk.

Úgy vélem, a Teremtő bölcsessége nyilvánul meg abban, hogy a minket körülvevő valóságnak csak töredékét érzékeljük, mégpedig azt, amire életünkhöz szükségünk van. Az állatok életét megfigyelve ugyanezt állapíthatjuk meg: azt érzékelik, amire szükségük van a táplálékszerzésben, a párkeresésben, a veszély elkerülésében stb. Ha minden információ eljutna hozzánk, nem bírnánk elviselni a ránk zúduló hatalmas ingertömeget. Köztudott, hogy az érzékelési teljesítményben egyéni különbségek is vannak közöttünk. Különbözünk egymástól zenei hallásban, színlátásban, sőt még a szagok megkülönböztetésének képességében is. Tudjuk, hogy az öregedéssel a látás és a hallás gyengülése is gyakran együtt jár.

Ha társunknál ez bekövetkezik, figyelemmel kell lennünk rá; amikor beszélgetünk vele, kellő hangerővel és jól tagolva ejtsük a szavakat.

2. Az érdeklődés szűrője

Az őszibarackfán a katicabogár a gyönyörű gyümölcsöket talán észre sem veszi, az ő számára a fa akkor terem jól, ha tele van levéltetvekkel. Ugyanazt azt erdőt másképp látja a fakereskedő, a vadász, a gombagyűjtő, a botanikus, a romantikus költő és a szerelmespár.

Egy magyar házaspár Rómában tölti a szabadságát. A nő minden híres épületet látni akar, minden múzeumba szeretne betérni; a férj azt figyeli, hogy hol vannak kényelmes, árnyékos padok, és milyen csemegét lehet kapni az utcai árusoknál. Idehaza a feleség azt veszi észre, hogy elhasználódott a függöny és kopott a szőnyeg; férje inkább az autó lecserélésén és a hobby-kert locsoló-berendezésének a felújításán gondolkodik.

Nem tudom figyelmesen végighallgatni azt az előadást, amelynek a témája nem érdekel. Párom beszámolójából sem ragad meg minden részlet; de azért figyelek arra is, ami számomra nem annyira fontos, mert ő maga érdekel.

Csak azt a beszélgetést élvezzük, amelyben érdeklődésünknek megfelelő témáról van szó. Ezért mielőtt eldönti valaki, hogy megköti-e a házasságot azzal, akivel együtt jár, érdemes mérlegelni, hogy mennyire közös az érdeklődési körük. Amikor pedig már benne élünk a házasságban, tekintsük fontosnak, közös érdekünknek, hogy más irányú érdeklődésével együtt fogadjuk el a társunkat; s mivel ő maga érdekel, érdekel a munkája is, érdekel a múltja, a tervei és az álmai.

3. Az ego-szűrő

Itt már teljes mértékben az emberi kommunikáció problémájához jutottunk. Öntudatunk és én-képünk ugyanis csak nekünk, embereknek van. Ezzel jár együtt az a vágyunk is, hogy mások értékeljenek, ismerjék fel jó tulajdonságainkat és képességeinket. Ha ez a vágyunk nem teljesül abban a közösségben, amelyben élünk, mások társaságát, más közösséget keresünk. A szerelmi kapcsolatok születésében is nagy szerepet játszik a másik embertől érkező pozitív visszajelzés. Szinte kimondhatjuk, hogy kölcsönös vonzalom azokban születik, akik nagyra értékelik egymást, és ezt valamiképpen ki is fejezik egymás felé. Ugyanakkor, amikor kihűl a szerelem, és a másiktól nem érkezik nagyra értékelő üzenet, hajlamosak leszünk az eltávolodásra.

A 20. század elején a szociálpszichológia egyik első úttörője – George Meadszociális tükörnek nevezte a másik ember irántunk tanúsított viselkedéséből tükröződő ént. Az énkép kialakulásának a szociális tükör a legfontosabb forrása.

Mégsem olyan egyszerű ez a kérdés, mint amilyennek első megközelítésre látszik, vagyis hogy olyannak gondoljuk magunkat, amilyennek mások szemében látni véljük. Ami ugyanis a másiktól jön, azt mi szubjektíven értékeljük, más szóval: az ego-szűrőn keresztül. A forrásnak esze-ágában sem volt (bocsánat a megszemélyesítésért!) szépnek mutatni Nárcisszuszt, amikor az szomjasan fölé hajolt; inkább a királyfi vágya volt az, hogy szépnek lássa magát, és ezzel lehetővé váljék önmaga csodálata.

Az a tükör is teljesen objektív, amelyben a kiscica hatalmas oroszlánt lát, amikor belenéz.

Így történhet meg az a néha tragikus tévedés, hogy valaki azt hiszi: a másik szerelmes belé. Pedig csak szóba állt vele, kedves volt és mosolygott. A tévedést a projekció okozta: a másik magatartásába bele látta azt, ami nem volt benne. Azért látta bele, mert – talán nem is tudatosan – vágyott arra, hogy az illető beleszeressen.

Súlyos tévedést okozó projekció származhat a csökkentértékűségi érzésből is. A saját értékeiben bizonytalan ember elutasításként, rosszindulatú kritikaként értelmezheti a társa megnyilvánulásait (szavait, mozdulatit, arcjátékát), noha erre objektíve nincs oka.

Mindannyian tudjuk – tapasztaljuk –, hogy a beszélgetés csak akkor okoz örömet, ha közben az elfogadás és a pozitív értékelés üzenete érkezik hozzánk társunk közléseiből. Ezért hasznunkra válna, ha járatosak lennénk a kommunikáció kultúrájában, azaz jól értenénk, és nem értenénk félre beszélgető partnerünk metakommunikatív jelzéseit. (Metakommunikáción a beszédet kísérő, nem szóbeli megnyilvánulásokat értjük. Ilyenek a nyomatékok, a hangszín- és hangerőváltozás, a tekintet, a testtartás, a taglejtés stb.) De a leghasznosabb az lenne, ha ki tudnánk iktatni felvevő berendezésünkből az ego-szűrőt.

Ehhez a hétköznapok nyelvén megfogalmazott tanács így hangzik: Ne magadra koncentrálj, amikor a másikkal beszélsz (ne arra figyelj, hogy hogyan néz rád és milyennek tart téged), hanem őrá; ővele foglalkozz gondolatban is! Schulz von Thun ismert sémáját alkalmazva: Ne azt a füledet használd beszélgetés közben, amely azt hallja meg, hogy a társad milyennek tart téged, hanem azt, amelyik arra figyel, hogy milyen állapotban van ő.

A Biblia általánosabban és mélyebben fogalmazza meg ugyanezt a tanácsot a házassággal kapcsolatban:

Rendeljétek alá magatokat egymásnak.
– Efezus 5:21

A hiányok terhe

Mi szokott hiányozni?

Kapcsolathiány. „A szüleim nem foglalkoztak velem, nem szerettek igazán.” Lehet, hogy eldobtak. Nagyon sok ember el tudja mondani sajnos. Az 50-60 éven felüliek elmondhatják, hogy szülők nélkül töltötték az életük első részét, ahol futószalagon etették és fürdették őket. Pedig a gyermeknek nagy szüksége van a szüleivel való kapcsolatra.

Biztonsághiány. Vagy nem foglalkoztak a gyermekkel, gyilkolták egymást. És elváltak. Miért baj ez? A kisgyermek legalapvetőbb szükséglete, hogy biztonságban érezze magát. De ha azok ellenségeskednek egymással, akiktől az ő élete függ, akkor ő nem érzi magát biztonságban. Az emberi csecsemő tehetetlen. Életben sem maradna a szülei nélkül. Az állatok? Ha veszély fenyeget, menekülnek. Ha ég az erdő, jön az árvíz, menekülnek. A tehetetlen kisgyerek nem tud menekülni, szorong, szopja az ujját, intenzívebben és többet, mint mások. Azt teszi, amit az egysejtűek, amikor kiszárad a környezetük: betokozódnak; visszahúzódik, kizárja a szüleit az életéből. Így nő fel.

Szeretethiány. „Senki sem töltött fel szeretettel: üres vagyok.” Néhány évtizede létezik egy pszichológiai fogalom, keresztény pszichológiai fogalom, Chapman és Campbell tollából: Szeretet-tank. Nem anatómiai fogalom. Olyan, mint az évtizedekkel korábban felfedezett tudattalan. Nem létezik fizikailag, mégis valóság. A szülők minden megnyilvánulása tölti a szeretet-tankot. Amikor felnő, akkor ebből tud adni. De aki nem kap gyermekkorában, annak üres marad. A diagnózis: krónikus szeretetéhség.

Járt már valaki nevelőotthonban, állami gondozott gyerekek között? Milyen tapasztalattal szoktak eljönni az emberek? „Mennyi szeretet van ezekben a gyerekekben, alig lehetett lerázni őket, az ölembe bújtak.” Pedig nem szeretet van bennük, hanem szeretetéhség. Nem ugyanaz. Nem kaptak szeretetet. Üres maradt a szeretet-tankjuk. Tudunk erre is szépirodalmi példákat.

József Attila apja kitántorgott Amerikába. Anyja nem ért rá vele foglalkozni, még a padlásra sem tudta felvinni. Aztán meghalt. Felnőtt József Attila. A rokonok úgy hívták: többé itt ne lássam. Ismerjük a folytatást. A görög keleti vallásban nyugalmat nem lelt, csak papot.

Jaj, szeressetek szilajon,
hessentsétek el nagy bajom!
Eszméim közt, mint a majom
a rácsok közt le és föl,
vicsorgok és ugrándozom,
mert semmit nem hiszek, s nagyon
félek a büntetéstől.
– József Attila: Kiáltozás – részlet

Szívszorítóak József Attila utolsó versei. Egy nagy vergődés. Zord bűnös vagyok, azt hiszem, de jól érzem magam. Csak az zavar e semmiben, mért nincs bűnöm, ha van. (A bűn – részlet) Vagy egyik töredékét idézem: Kásásodik a víz, kialakul a jég és bűneim halállá állnak össze. Döbbenetes, szemléletes. Úgy látom, hogy ő − Adyval ellentétben − csak vergődött, de nem talált oda a kegyelem trónjához. Szeretett volna hinni… de nem talált igazi kapaszkodót. Félelmetesen szomorúak ezek a versek.

Csimpaszkodunk egymásba – kodependencia (társfüggőség)

Itt van két ember: egy férfi és egy nő. Azt mondja egyik a másiknak: csimpaszkodom beléd, mert nagy szükségem van rád, üres a szeretettankom, majd betöltöd valahogy. Mire a másik: nem tudlak szeretni, mert nekem sincs.

Hányszor előfordul, hogy van két ember, mindkettő szeretetéhségben szenved, azt mondják: összeillünk, mindkettőnknek üres a szeretettankja, majd egymás boldoggá tesszük. Be szokott jönni?

Apám alkoholizált, drogozott, vagy munkamániás volt. Anyám? Anyámat apám problémái kötötték le, rám nem volt ideje, s nem volt ereje, de majd te kárpótolsz, akibe most szerelmes vagyok.

Hát ez a nagy csalódás! Mindketten itt vannak, csimpaszkodni próbálnak egymásba. Az eredmény: csökkentértékűségi komplexus, megfelelési kényszer, önbecsapás, csalódások.

Héja-nász az avaron – egymás húsába beletépünk. Szenvedést okoznak egymásnak folyamatosan. Szakítások, nagy kibékülések. Ismerünk ilyen kapcsolatokat? Folyton szakítanak, folyton kibékülnek. Ez a kölcsönösen üres szeretettankkal létrehozott kapcsolatra jellemző.

A traumák terhe

A lelki sérüléseket okozó élmények terhe

Megaláztatások, verések, szülőktől, szomszédoktól, gyerekektől. A gyerekek kegyetlenek tudnak lenni egymáshoz. Twist Olivér-, vagy Copperfield Dávid-féle életsors. Az intézetben eltöltött gyerekkor is ilyen. Néha egy-egy nevelőtől, felügyelőtől, vagy idősebb gyerekektől kegyetlen bántalmazásokat szenvednek el a kisebbek. Az idősebb gyerekek nagy zsarnokok tudnak lenni a kicsikkel szemben. Még a Móricz regényből is lehet sejteni: Légy jó mindhalálig. A kicsi csomagját elveszik a nagyok és megeszik. Vagy, aki az apától szenved el rendszeres, testet-lelket összetörő traumákat.

Az eredmény: csökkentértékűségi érzés. Féregnek érzi magát. Valóban féreg vagyok?

Szexuális zaklatás

A gyermekekkel, kamaszokkal szemben elkövetett szexuális visszaélés sokkal gyakoribb, mint valaha is gondoltam. Fiúk is, lányok is egyaránt lesznek áldozatok. Néhány lelkigondozói beszélgetés győzött meg, hogy egyáltalán nem ritka, amikor apák zaklatják saját kislányukat. Vagy kedves nagybácsi. Tanár, ifjúsági vezető, pap. Néha idegen. Hova vezet ez? Oda vezethet, hogy a felnőtt sem tud megnyugodni. Nagyon sok frigid nő életében lehet ezt megtalálni. Nem nyújt neki örömet a szex, mert a háttérben ott van egy ilyen traumatikus élmény a gyerekkorból. Rossz álmai vannak felnőttkorában is. Súlyos teher. Vajon vége van ezzel a traumák sorozatának?

Azt gondolom, nem.

Két fél emberből nem lesz egy egész

Lehet, hogy a társadtól várod a hiányaid betöltését, a sérüléseid gyógyulását – pedig ő nem képes rá. A másik ember, a házastársad, akármilyen kiváló, jó keresztény, nem képes betölteni a hiányaidat, és nem lesz a gyógyítód. Sőt, lehet, hogy ő is üres érzelmi tartállyal és sebekkel érkezik… miben reménykedsz?

Két fél emberből nem lesz egy egész. Az emberi kapcsolatokban nem az összeadás törvénye érvényesül, hanem a szorzásé. Félszer fél egy negyed. Úgy tűnik, hogy inkább ez érvényesül. Egyszer egy pedig egy. Két egészből lesz csak ép, egészséges házassági egység.

Hát akkor? Hol van a megoldás?

Mit rejt a másik útipoggyásza?

A házasság olyan, mint egy közös utazás, de eltart néhány évtizedig. Csomagot is hozunk magunkkal. Mindketten hozzuk a csomagot, a férfi és a nő is. Kíváncsiak vagyunk: Mit hoztál magaddal? Mi van a csomagodban?

Már az elején kiderül, hogy kedves ajándékokat hoztunk.

Aminek örülünk a csomagban

Hűség. „Megígértük egymásnak. Remélem be is tartja. Az én csomagomban is ott van ez.” Ez nagyon jó dolog, nagy szükség van rá az utazás során.

Kedvesség. Ezt is magával hozta. Ott van a csomagjában. Ezzel kezdődött az egész. Még a nászút alatt is folyton bontogatja és mutogatja. Mit hozott még?

Megbízhatóság. Azért mentem hozzá, mert megbízhatónak látszik. Kimondta, hogy szeret, hűséges lesz, bízom benne. A bizalom rendkívül fontos a házastársi kapcsolatban. Ezért nincs jövője a napjainkban divatos élettársi kapcsolatnak. Azt mondják: majdnem házasság. Majdnem annyi joguk van. Én úgy vagyok vele, ha majdnem elértem a vonatot, akkor éppen lekéstem. Ha majdnem sikerült a vizsga, akkor megbuktam. Mi van, ha majdnem sikerült az operáció? A majdnem házasságból a legfontosabb elem hiányzik: a bizalom. Azért nem kötjük meg, mert nem bízunk vagy a másikban, vagy magunkban. Vagy abban, hogy van közös jövőnk.

Szexuális vonzódás. Ez is fontos. Csak építeni nem lehet rá, ha önmagában van. Korunk nagy nyomorúsága, hogy a szex levált a szeretetről és ezzel személytelenné vált. A pornó ezt a szakadékot növeli. A személytelenné tett szexet erősíti. Egyébként a szexuális vonzódás is Isten ajándéka. Ott van a helye a kapcsolatunkban.

Jó képességek. Munkabíró, erős, mint egy bivaly. Tud autót szerelni. Nagyon fontos. Nem kell rögtön a szervízbe rohanni, meg tudja csinálni. Főzni is tud – a férfi, vagy a nő.

Szilárd jellem. Rokon a megbízhatósággal. Becsületes másokkal is, házastársával is.

Pontosság. Magyarországon kevés ilyen embert lehet találni. Ritkán lehet egy alkalmat pontosan kezdeni. De ha keletebbre utazunk, akkor még tovább lazul. Amikor először jártam Erdélyben egy táborban, mondtam, 10-kor kezdjük az alkalmat, és 10-kor kezdtek szállingózni. Még keletebbre a ’szicsász’ érvényes, azt jelenti, úgy nagyjából. Ha délelőtt van az alkalom, akkor még ebéd előtt elkezdjük. Sokkal hasznosabb a pontosság. Svájcban úgy működnek, mint az órájuk, amit gyártanak: nem lehet késni. Mi valahol Közép-Európában vagyunk. Jó, ha benne van az énképünkben.

Mi van még? Munkabírás. Fontos. Sír a gyerek, ki kel fel hozzá? „Te vagy az anyja. Holnap még dolgoznod kell? Bírni kell, hozzátartozik az élethez. Jó majd én is segítek, majd ha hallom, hogy sír, felébresztelek.” Bírni kell a dolgokat.

Jó megjelenés. Fontos, hogy jól nézzen ki az ember. Ha viszem magammal, mellettem jól mutasson. Egy vonzó tulajdonság. Ez mind ott van csomagban.

Bontogatjuk tovább a csomagot és ér bennünket néhány kellemetlen meglepetés is.

Rossz szokások és jellemhibák

Horkol. És ezt nem mondta. Sőt most is tagadja. Azt mondja, ő sose hallotta.

Aggályoskodik. Csak holnap kell elmenni valahová, ő már ma aggódik, hogy fogunk odatalálni. Pedig benne van a Bibliában, hogy ne aggódjatok. Két dolgot kellene tenni, imádkozni és megnézni a térképet, nem aggódni.

Csámcsogva és szürcsölve eszik. Az embernek leég a képéről a bőr. Nem lehet leszoktatni erről.

Túl pedáns. Már kínos. Mennyi időt tölt mindig a tükör előtt. Mindent igazít.

Sumákol. Ez már nagy hiba. Sajnos meg kell mondanom, főleg férfiakra jellemző. A hazugság egyik formája, állítólag szelíd, de azért csak hazugság. Mi van még?

Rendetlen. Nem tart rendet a holmija között. Ha én rendet csinálok, akkor fel van háborodva, mert nem talál semmit. Azt mondja ez nem rendetlenség, hanem csak úgy lehet dolgozni. De az ember röstelli, mert jön valaki és akkor látja, mi van nálunk.

Szórja a pénzt. Legalább van mit.

Folyton kritizál. Azt a tapasztalatom, hogy ez asszonyi tulajdonság.

Trombitálva fújja az orrát. Messziről lehet hallani. Legalább behangolná.

Zsugori. Hogy lehet ezt egy lapon említeni azzal, hogy szórja a pénzt. Az egyik szórja a pénzt, a másik zsugori. A házasságban előfordulhat mind a kettő.

Ez már nem a kellemes része az útipoggyász kipakolásának. De vannak életet nyomasztó terhek is.

Az életet nyomasztó terhek

Csodálatos, ahogy Ady kifejezi a lelki terhet. A lelkem roskadozva vittem. Magányosnak érezte magát, mély csalódás után. Nagy baja volt.

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
– Ady: Az Úr érkezése

Ez egy komoly vallomás. Nem állítom azt, hogy Ady Endre élete példás keresztény élet volt. De ez a vers mégis azt érzékelteti, hogy találkozott Istennel. Remélem, hogy találkozunk vele az örökkévalóságban. Ézsaiás prófétának több mennyei valutája lesz, mint neki. De Isten tudja ezt. Én úgy vagyok vele, egyáltalán ott lenni az Úr közelében, az a nagy ajándék.

Vannak olyan terhek az életünkben, amiket cipelnünk kell. Amik alatt úgy érezzük, roskadozunk, már nem bírjuk. A legtöbb ilyen teher nem rögtön a házasság elején szokott kiderülni, hanem később.