A le nem tett bűnök terhe

Lehet, hogy nyomaszt még valami. Valami, amit be sem vallottál a házastársadnak. A le nem tett bűnök terhe. Volt egy rosszul sikerült éjszaka. Vagy élmény… vagy sorozatban valami az életedben. Terheli a lelkiismeretedet ez a titok. Emészt, nem hagy nyugodni.

Ide illik megint egy József Attila idézet: Kásásodik a víz, kialakul a jég és bűneim halállá állnak össze.

Mert nehéz a kő, és nehéz az ólom, de nehezebb kit titkos súlyú bűn nyom. (Babits)

Az ember szabadulni akar és van szabadulás. Ezért jött Jézus, hogy megszabadítson.

Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.
– Galata 6:2

Felelős vagyok a társamért.

Elfogadom a terheivel együtt, sőt, segítek neki hordozni. De ezt megelőzi valami. Fel kell ismernem mindazt, ami megterhel: a bűneimet éppúgy, mint a bűn kísérteteit. Az üres szeretettankot, a lelki traumákat. A terheimet, amit a kapcsolatba is magammal cipeltem.

Reklámok

Házasságunk lenyomata gyermekeink lelkén

A gyermek biztonságérzetéhez nemcsak arra van szükség, hogy a szülei szeressék őt, hanem arra is, hogy szeressék egymást…

Másfél évtizeddel ezelőtt egy forgalmas budapesti utcából kiköltözhettünk a városon kívülre, egy családi házba. Nagy lelkesedéssel kertépítésbe fogtam. Különösen a ház nyugati oldalán egy jókora területre figyeltem fel, ahol semmiféle hasznos növény nem élt, csak gyomok. „Micsoda paradicsomokat fogok itt termeszteni!” – lelkesedtem. De már az első percben, amikor lenyomtam az ásót, megcsikordult valami. Kiderült, hogy a kiszemelt területen a föld tele van építkezési törmelékkel. Ma sem tudom, hogy az előző tulajdonos miért ásta el oda a sittet, ahelyett, hogy elhordatta volna. Több évbe telt, amíg sikerült ott termőtalajt létrehozni. Bővebben…

A hiányok terhe

Mi szokott hiányozni?

Kapcsolathiány. „A szüleim nem foglalkoztak velem, nem szerettek igazán.” Lehet, hogy eldobtak. Nagyon sok ember el tudja mondani sajnos. Az 50-60 éven felüliek elmondhatják, hogy szülők nélkül töltötték az életük első részét, ahol futószalagon etették és fürdették őket. Pedig a gyermeknek nagy szüksége van a szüleivel való kapcsolatra.

Biztonsághiány. Vagy nem foglalkoztak a gyermekkel, gyilkolták egymást. És elváltak. Miért baj ez? A kisgyermek legalapvetőbb szükséglete, hogy biztonságban érezze magát. De ha azok ellenségeskednek egymással, akiktől az ő élete függ, akkor ő nem érzi magát biztonságban. Az emberi csecsemő tehetetlen. Életben sem maradna a szülei nélkül. Az állatok? Ha veszély fenyeget, menekülnek. Ha ég az erdő, jön az árvíz, menekülnek. A tehetetlen kisgyerek nem tud menekülni, szorong, szopja az ujját, intenzívebben és többet, mint mások. Azt teszi, amit az egysejtűek, amikor kiszárad a környezetük: betokozódnak; visszahúzódik, kizárja a szüleit az életéből. Így nő fel.

Szeretethiány. „Senki sem töltött fel szeretettel: üres vagyok.” Néhány évtizede létezik egy pszichológiai fogalom, keresztény pszichológiai fogalom, Chapman és Campbell tollából: Szeretet-tank. Nem anatómiai fogalom. Olyan, mint az évtizedekkel korábban felfedezett tudattalan. Nem létezik fizikailag, mégis valóság. A szülők minden megnyilvánulása tölti a szeretet-tankot. Amikor felnő, akkor ebből tud adni. De aki nem kap gyermekkorában, annak üres marad. A diagnózis: krónikus szeretetéhség.

Járt már valaki nevelőotthonban, állami gondozott gyerekek között? Milyen tapasztalattal szoktak eljönni az emberek? „Mennyi szeretet van ezekben a gyerekekben, alig lehetett lerázni őket, az ölembe bújtak.” Pedig nem szeretet van bennük, hanem szeretetéhség. Nem ugyanaz. Nem kaptak szeretetet. Üres maradt a szeretet-tankjuk. Tudunk erre is szépirodalmi példákat.

József Attila apja kitántorgott Amerikába. Anyja nem ért rá vele foglalkozni, még a padlásra sem tudta felvinni. Aztán meghalt. Felnőtt József Attila. A rokonok úgy hívták: többé itt ne lássam. Ismerjük a folytatást. A görög keleti vallásban nyugalmat nem lelt, csak papot.

Jaj, szeressetek szilajon,
hessentsétek el nagy bajom!
Eszméim közt, mint a majom
a rácsok közt le és föl,
vicsorgok és ugrándozom,
mert semmit nem hiszek, s nagyon
félek a büntetéstől.
– József Attila: Kiáltozás – részlet

Szívszorítóak József Attila utolsó versei. Egy nagy vergődés. Zord bűnös vagyok, azt hiszem, de jól érzem magam. Csak az zavar e semmiben, mért nincs bűnöm, ha van. (A bűn – részlet) Vagy egyik töredékét idézem: Kásásodik a víz, kialakul a jég és bűneim halállá állnak össze. Döbbenetes, szemléletes. Úgy látom, hogy ő − Adyval ellentétben − csak vergődött, de nem talált oda a kegyelem trónjához. Szeretett volna hinni… de nem talált igazi kapaszkodót. Félelmetesen szomorúak ezek a versek.

Csimpaszkodunk egymásba – kodependencia (társfüggőség)

Itt van két ember: egy férfi és egy nő. Azt mondja egyik a másiknak: csimpaszkodom beléd, mert nagy szükségem van rád, üres a szeretettankom, majd betöltöd valahogy. Mire a másik: nem tudlak szeretni, mert nekem sincs.

Hányszor előfordul, hogy van két ember, mindkettő szeretetéhségben szenved, azt mondják: összeillünk, mindkettőnknek üres a szeretettankja, majd egymás boldoggá tesszük. Be szokott jönni?

Apám alkoholizált, drogozott, vagy munkamániás volt. Anyám? Anyámat apám problémái kötötték le, rám nem volt ideje, s nem volt ereje, de majd te kárpótolsz, akibe most szerelmes vagyok.

Hát ez a nagy csalódás! Mindketten itt vannak, csimpaszkodni próbálnak egymásba. Az eredmény: csökkentértékűségi komplexus, megfelelési kényszer, önbecsapás, csalódások.

Héja-nász az avaron – egymás húsába beletépünk. Szenvedést okoznak egymásnak folyamatosan. Szakítások, nagy kibékülések. Ismerünk ilyen kapcsolatokat? Folyton szakítanak, folyton kibékülnek. Ez a kölcsönösen üres szeretettankkal létrehozott kapcsolatra jellemző.

A traumák terhe

A lelki sérüléseket okozó élmények terhe

Megaláztatások, verések, szülőktől, szomszédoktól, gyerekektől. A gyerekek kegyetlenek tudnak lenni egymáshoz. Twist Olivér-, vagy Copperfield Dávid-féle életsors. Az intézetben eltöltött gyerekkor is ilyen. Néha egy-egy nevelőtől, felügyelőtől, vagy idősebb gyerekektől kegyetlen bántalmazásokat szenvednek el a kisebbek. Az idősebb gyerekek nagy zsarnokok tudnak lenni a kicsikkel szemben. Még a Móricz regényből is lehet sejteni: Légy jó mindhalálig. A kicsi csomagját elveszik a nagyok és megeszik. Vagy, aki az apától szenved el rendszeres, testet-lelket összetörő traumákat.

Az eredmény: csökkentértékűségi érzés. Féregnek érzi magát. Valóban féreg vagyok?

Szexuális zaklatás

A gyermekekkel, kamaszokkal szemben elkövetett szexuális visszaélés sokkal gyakoribb, mint valaha is gondoltam. Fiúk is, lányok is egyaránt lesznek áldozatok. Néhány lelkigondozói beszélgetés győzött meg, hogy egyáltalán nem ritka, amikor apák zaklatják saját kislányukat. Vagy kedves nagybácsi. Tanár, ifjúsági vezető, pap. Néha idegen. Hova vezet ez? Oda vezethet, hogy a felnőtt sem tud megnyugodni. Nagyon sok frigid nő életében lehet ezt megtalálni. Nem nyújt neki örömet a szex, mert a háttérben ott van egy ilyen traumatikus élmény a gyerekkorból. Rossz álmai vannak felnőttkorában is. Súlyos teher. Vajon vége van ezzel a traumák sorozatának?

Azt gondolom, nem.

Két fél emberből nem lesz egy egész

Lehet, hogy a társadtól várod a hiányaid betöltését, a sérüléseid gyógyulását – pedig ő nem képes rá. A másik ember, a házastársad, akármilyen kiváló, jó keresztény, nem képes betölteni a hiányaidat, és nem lesz a gyógyítód. Sőt, lehet, hogy ő is üres érzelmi tartállyal és sebekkel érkezik… miben reménykedsz?

Két fél emberből nem lesz egy egész. Az emberi kapcsolatokban nem az összeadás törvénye érvényesül, hanem a szorzásé. Félszer fél egy negyed. Úgy tűnik, hogy inkább ez érvényesül. Egyszer egy pedig egy. Két egészből lesz csak ép, egészséges házassági egység.

Hát akkor? Hol van a megoldás?

Mit rejt a másik útipoggyásza?

A házasság olyan, mint egy közös utazás, de eltart néhány évtizedig. Csomagot is hozunk magunkkal. Mindketten hozzuk a csomagot, a férfi és a nő is. Kíváncsiak vagyunk: Mit hoztál magaddal? Mi van a csomagodban?

Már az elején kiderül, hogy kedves ajándékokat hoztunk.

Aminek örülünk a csomagban

Hűség. „Megígértük egymásnak. Remélem be is tartja. Az én csomagomban is ott van ez.” Ez nagyon jó dolog, nagy szükség van rá az utazás során.

Kedvesség. Ezt is magával hozta. Ott van a csomagjában. Ezzel kezdődött az egész. Még a nászút alatt is folyton bontogatja és mutogatja. Mit hozott még?

Megbízhatóság. Azért mentem hozzá, mert megbízhatónak látszik. Kimondta, hogy szeret, hűséges lesz, bízom benne. A bizalom rendkívül fontos a házastársi kapcsolatban. Ezért nincs jövője a napjainkban divatos élettársi kapcsolatnak. Azt mondják: majdnem házasság. Majdnem annyi joguk van. Én úgy vagyok vele, ha majdnem elértem a vonatot, akkor éppen lekéstem. Ha majdnem sikerült a vizsga, akkor megbuktam. Mi van, ha majdnem sikerült az operáció? A majdnem házasságból a legfontosabb elem hiányzik: a bizalom. Azért nem kötjük meg, mert nem bízunk vagy a másikban, vagy magunkban. Vagy abban, hogy van közös jövőnk.

Szexuális vonzódás. Ez is fontos. Csak építeni nem lehet rá, ha önmagában van. Korunk nagy nyomorúsága, hogy a szex levált a szeretetről és ezzel személytelenné vált. A pornó ezt a szakadékot növeli. A személytelenné tett szexet erősíti. Egyébként a szexuális vonzódás is Isten ajándéka. Ott van a helye a kapcsolatunkban.

Jó képességek. Munkabíró, erős, mint egy bivaly. Tud autót szerelni. Nagyon fontos. Nem kell rögtön a szervízbe rohanni, meg tudja csinálni. Főzni is tud – a férfi, vagy a nő.

Szilárd jellem. Rokon a megbízhatósággal. Becsületes másokkal is, házastársával is.

Pontosság. Magyarországon kevés ilyen embert lehet találni. Ritkán lehet egy alkalmat pontosan kezdeni. De ha keletebbre utazunk, akkor még tovább lazul. Amikor először jártam Erdélyben egy táborban, mondtam, 10-kor kezdjük az alkalmat, és 10-kor kezdtek szállingózni. Még keletebbre a ’szicsász’ érvényes, azt jelenti, úgy nagyjából. Ha délelőtt van az alkalom, akkor még ebéd előtt elkezdjük. Sokkal hasznosabb a pontosság. Svájcban úgy működnek, mint az órájuk, amit gyártanak: nem lehet késni. Mi valahol Közép-Európában vagyunk. Jó, ha benne van az énképünkben.

Mi van még? Munkabírás. Fontos. Sír a gyerek, ki kel fel hozzá? „Te vagy az anyja. Holnap még dolgoznod kell? Bírni kell, hozzátartozik az élethez. Jó majd én is segítek, majd ha hallom, hogy sír, felébresztelek.” Bírni kell a dolgokat.

Jó megjelenés. Fontos, hogy jól nézzen ki az ember. Ha viszem magammal, mellettem jól mutasson. Egy vonzó tulajdonság. Ez mind ott van csomagban.

Bontogatjuk tovább a csomagot és ér bennünket néhány kellemetlen meglepetés is.

Rossz szokások és jellemhibák

Horkol. És ezt nem mondta. Sőt most is tagadja. Azt mondja, ő sose hallotta.

Aggályoskodik. Csak holnap kell elmenni valahová, ő már ma aggódik, hogy fogunk odatalálni. Pedig benne van a Bibliában, hogy ne aggódjatok. Két dolgot kellene tenni, imádkozni és megnézni a térképet, nem aggódni.

Csámcsogva és szürcsölve eszik. Az embernek leég a képéről a bőr. Nem lehet leszoktatni erről.

Túl pedáns. Már kínos. Mennyi időt tölt mindig a tükör előtt. Mindent igazít.

Sumákol. Ez már nagy hiba. Sajnos meg kell mondanom, főleg férfiakra jellemző. A hazugság egyik formája, állítólag szelíd, de azért csak hazugság. Mi van még?

Rendetlen. Nem tart rendet a holmija között. Ha én rendet csinálok, akkor fel van háborodva, mert nem talál semmit. Azt mondja ez nem rendetlenség, hanem csak úgy lehet dolgozni. De az ember röstelli, mert jön valaki és akkor látja, mi van nálunk.

Szórja a pénzt. Legalább van mit.

Folyton kritizál. Azt a tapasztalatom, hogy ez asszonyi tulajdonság.

Trombitálva fújja az orrát. Messziről lehet hallani. Legalább behangolná.

Zsugori. Hogy lehet ezt egy lapon említeni azzal, hogy szórja a pénzt. Az egyik szórja a pénzt, a másik zsugori. A házasságban előfordulhat mind a kettő.

Ez már nem a kellemes része az útipoggyász kipakolásának. De vannak életet nyomasztó terhek is.

Az életet nyomasztó terhek

Csodálatos, ahogy Ady kifejezi a lelki terhet. A lelkem roskadozva vittem. Magányosnak érezte magát, mély csalódás után. Nagy baja volt.

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
– Ady: Az Úr érkezése

Ez egy komoly vallomás. Nem állítom azt, hogy Ady Endre élete példás keresztény élet volt. De ez a vers mégis azt érzékelteti, hogy találkozott Istennel. Remélem, hogy találkozunk vele az örökkévalóságban. Ézsaiás prófétának több mennyei valutája lesz, mint neki. De Isten tudja ezt. Én úgy vagyok vele, egyáltalán ott lenni az Úr közelében, az a nagy ajándék.

Vannak olyan terhek az életünkben, amiket cipelnünk kell. Amik alatt úgy érezzük, roskadozunk, már nem bírjuk. A legtöbb ilyen teher nem rögtön a házasság elején szokott kiderülni, hanem később.

Férfi és női szerep

Nem hiszem, hogy akad olyan ember, aki irigyelné a gilisztákat azért, mert minden egyed hím is és nőstény is egyszerre. A legtöbb állatfaj esetében jól megkülönböztethetők egymástól a nemek – már külső megjelenésükben is, de még inkább a viselkedésükben. Minél följebb hágunk a törzsfejlődési létrán, annál inkább jellemző ez. Az emberszabású majmok közösségeiben már jól megfigyelhető nemi szerepek vannak: a hímek földerítik, elfoglalják és megvédik az élőhelyet, a nőstények gondozzák kölykeiket; olykor besegítenek egymásnak.

Az a benyomásunk, hogy korunk embere kezd visszacsúszni a giliszta-szintre. A 20. század elején az ébredező nőmozgalom a nők jogos igényei érdekében szállt harcba.

Föllépett a valóban elnyomott, másodrendűnek tartott, munkaerőnek vagy élvezeti cikknek használt nők érdekében, amikor azért küzdött, hogy a nőknek is legyen választójoguk, tanulhassanak felsőoktatási szinten, vállalhassanak felelős, vezető beosztású munkát – a férfiakkal azonos fizetésért. Úgy tűnik, hogy a mozgalom fejlődése túl lőtt a célon: a nőmozgalom feminizmussá változott (mint a kis tigris, amely kedves és játékos, mint egy doromboló cica, de végül veszélyes fenevad válik belőle). A „giliszta-modell” érvényesül a magyar társadalomban is, ami abban az igyekezetben nyilvánul meg, hogy igyekeznek eltüntetni a nemek közti különbségeket lehetőleg az élet minden területén.

Első pillantásra a külső megjelenés eltolódása tűnik fel az uniszex irányába.

Néhány fiú is hosszúra növeszti a haját, fülbevalót visel, élénk színű ruhát hord, némelyik lány pedig kopaszra nyíratja a haját, férfiinget és zakót (nem kosztüm-kabátot) ölt magára. Ennek talán nincs nagy jelentősége, meg lehetne szokni – és meg is lehet. Inkább az zavar (gondolom, nem csak engem), hogy ez a külső megjelenés a gondolkodás megváltozásának a kifejeződése.

Mi rejlik az uniszex-gondolkodás mögött?

Talán tömeges infantilizmus? Farsang alkalmával jelmezbe öltözünk, rövid időre „játékból” királlyá, törpévé, oroszlánná, lányból fiúvá, fiúból lánnyá válunk. Fiataljaink talán szeretnének gyerekek maradni, még sokáig játszani, a felelősséget vállaló felnőtt kor beköszöntét későbbre halasztani. Van esély arra, hogy ez a magyarázat helytálló, hiszen nemcsak a fiúk „lány-jelmeze” jelenik meg az utcán, hanem más farsangi maskarát is lehet látni, függetlenül attól, hogy milyen napokat mutat a naptár: a papagájok minden színében pompázó hajkoronát, kakastaréjt és ki tudja mi mindent még. Az infantilizmus jelének vélik a korombeli felnőttek a sok plüss-állat jelenlétét is, amelyek hátizsákokon fityegnek, alvótársul szolgálnak, vizsgák alkalmával kabalák szerepét töltik be.

A felnőtté válás halogatása a felelősségvállalás halogatását jelenti

Úgy vélem, ez elsősorban a fiúk illetve a férfiak esetében feltűnő.

Erre utalnak napjainkban sok házasságban a szerepcserék: a nő vezeti a családot, ő dönt a fontos kérdésekben. De az az érdekes, hogy a férjek a legtöbb ilyen házasságban nem a feleség szerepkörét veszik át, hanem gyerekként viselkednek. A párjukat így szólítják: anyukám. A nő válasza: kisfiam. A gyerekek születése miatt a nők általában nem tudnak kitérni a felelősség vállalása elől, ebből fakad az is, hogy kényszerűségből a házasság és a család vezetését is vállalják. Nő vezeti a családot...

Mi rejlik az uniszex-gondolkodás mögött? A fenti pszichológiai magyarázatot felülírja a Bibliából fakadó válasz: Az ember fellázadt Isten rendje ellen.

Isten rendje

Minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi.
(1Korinthus 11:3)

Sietek leszögezni: a Biblia nem azt tanítja, hogy a férfi értékesebb a nőnél. Mindkét nem értéke ugyanaz, hiszen Isten férfiért és nőért ugyanannyit fizetett: nem ezüstöt és aranyat, hanem drága vért (1Péter 1:18). A férfinak és nőnek a szerepköre más.

Különbözőségünk biológiai teremtettségünkben nyilvánvaló. Egyetlen férfi sem képes átvenni feleségétől a terhességet, a gyerekszülést és a szoptatást. (A mosogatást, a takarítást és a bevásárlást nyugodtan átveheti, mert nem ezek elutasítása a férfi szerepének a lényege.) Ha valaki mégis ragaszkodik ahhoz, hogy férfiak és nők mindenben ugyanolyanok vagyunk, az gondoljon arra: szeretne-e egy reggel arra ébredni, hogy a felesége (vagy a férje) ugyanolyan, mint ő?

A férfi szerepének a lényege: felelősségvállalás a nőért és a gyerekekért. Ebbe természetesen beletartozik a döntések felelőssége is. Nem zsarnokságról van szó, hanem szolgálatról. Pál apostol írja:

Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.
(Efezus 5:25)

Jézus Krisztus pedig ezt mondta:

Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.
(Márk 10:45)

Ezt a szolgálatot és a vele járó felelősséget nem vállalják napjainkban azok a férfiak, akik feleségük gyerekeként élnek a családban. De eleve elutasítják azok a fiúk is, akik ódzkodnak a nősüléstől, mert agglegényként élni kevesebb felelősséggel jár.

Nyilvánvaló, hogy ez a magatartás engedetlenség Isten parancsával szemben, aki nekünk is mondja (nemcsak a Babilonba száműzött zsidóknak), hogy házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok (Jeremiás 29:6).

A keresztyén férfiak számára ebben a rövid mondatban foglalható össze ennek az írásnak a tanulsága: Férfiak, legyetek valóban férfiak!

Hívő nők számára pedig értelemszerűen ez az üzenet: Legyetek nők – vagyis legyetek nőiesek, vállaljátok örömmel női mivoltotokat, ne akarjatok férfiasak lenni. Az egészséges lelkű férfiak a nőies nőket találják vonzónak. (Én nem tudtam volna beleszeretni annak idején egy traktorista lányba vagy egy női sztahanovista vájárba.)

Ez pedig mindkét nem számára fontos utasítás:

Az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek.
(1Péter 4:8)

férfiak, nők, férfias, nőies, nemi szerep, szerepek, különbség, feminizmus, férfi szerep, férfiasság, infantilizmus, nemek közti különbségek, női szerep, nőiség, uniszex, férfi és nő

Házastársi páros vagy párbaj

Az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek!
(1Péter 4:8)

Első hallásra talán furcsa kérdés: érdekel-e téged az az ember, aki most éppen a férjed vagy a feleséged? Valamikor biztosan nagyon érdekelt, amikor házasságot kötöttél vele.

Miért érdekelt? Gondolom, főleg azért, mert úgy érezted: vele együtt megkaphatod mindazt, amire leginkább szükséged van az életben. Mellette átélheted, hogy fontos vagy, hiszen felnéz rád, sőt rajong érted. Az ő oldalán biztonságban tudhatod magad, mert szeret téged, jól keres és gondoskodó fajta. Úgy látszott: céljaidat és törekvéseidet magáévá teszi, ezért nem fogja akadályozni, hanem segíteni fogja a munkádat.

Mi történt azóta? Lehet, hogy már külön éltek. Lehet, hogy együtt vagytok, de páros magányban. Lehet, hogy a csalódások és a nehéz életszakaszok ellenére is még mindig fogjátok egymás kezét, mert valami miatt (talán hitbeli meggyőződésből vagy emberi becsületből) ragaszkodtok egymáshoz.

Akárhogy is van most, azóta kiderült, hogy a másik nem teljesen olyan, mint amilyennek vélted. Annak idején, házasságkötésetek előtt, nem is őt láttad egészen, hanem azt a vágyképet is, amely benned élt, s amelyet rávetítettél. Amikor ezt kezdted felismerni, és őt magát valóságosan megismerni, akkor vagy “bekeményítettél” (azaz kemény lett a szíved), és mindenáron meg akartad őt változtatni; s minthogy ez nem sikerült, a házastársi páros házastársi párbajjá alakult. De az is lehet, hogy egy ideig még dolgoztál és küzdöttél azért, hogy a valóságos embert is elfogadd. Ez persze csak részben sikerült. Kiderült ugyanis, hogy élvezni őt vagy örülni neki csak akkor tudsz igazán, ha saját magad alkatrészének tekintheted, aki érted van, és olykor rendelkezésedre áll.

Szabó Lőrinc őszinte verse kínálkozik ide:

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem, de így igaz:
Ha szeretsz, életed legyen öngyilkosság, vagy majdnem az.
…………………………………………………
Két önzés titkos párbaja minden egyéb;
én többet kérek: azt, hogy a sorsomnak alkatrésze légy.
…………………………………………………
Mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, hogyha nem akarom!

[table id=8 /]

Ez a folyamat, amit most leírtam, sok-sok házasság történetében automatikusan végbemegy. Nem kell tenni semmit, hogy így legyen; nem kell ahhoz súlyos hibákat elkövetni. Az ember alapvetően önző természete vezérli ezt a pusztulás-programot.

Van együttműködés és egység az ilyen házasságban? A manipuláció eredménye „egység” is lehet: a zsarnokság által létrehozott látszat-egység. Vajon jobb ez, mint a másik lehetőség: „két önzés titkos párbaja”? Nem hiszem. Sőt előbb-utóbb kiderül, hogy az elfogadás és az együttműködés is csak illúzió. A titkos párbaj folytatódik.

Isten bibliai kijelentése biztosít arról, hogy van más út is, amely önként és szabadon választott együttműködéshez vezet. Csakhogy erre az útra nem tér rá automatikusan az ember. Ehhez át kell állítani valahol a váltót. A váltó átállítása pedig önmegtagadással és az emberi természet alapvető megváltozásával jár.

Azt hiszem, minden igazi párkapcsolat – az életre szóló szerelem és házasság – azzal kezdődik, hogy érdekelni kezd a másik. Az érdeklődés indítéka pedig minden esetben az a remény, hogy a társam mellett biztonságban érezhetem magam, értelmes életet élhetek, és számíthatok a segítségére küzdelmeimben. A váltó átállítása a társkapcsolatra ez után következik.

A társkapcsolatban a váltóállítás azzal a döntéssel kezdődik, hogy nem akarom őt birtokolni, hanem tisztelem a szabadságát. Nem akarom sorsom és személyem részévé tenni, hanem azon vagyok, hogy önálló és öntevékeny ember legyen. Nem akarok kedvem szerint való férjet vagy feleséget faragni belőle, hanem azt szeretném, ha kibomlana belőle minden lehetőség, amit a Teremtő beléje ültetett. Mindezekből az következik, hogy valóban ő kezd érdekelni, és nem az, hogy mi lesz velem és mi lesz belőlem mellette.

Az én-központú embernek te-központúvá kell válnia, hogy az önzés útja helyett végighaladhasson a kitartó szeretet útján. Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát (Lukács 9:23) – így adja meg a Biblia a Krisztuskövetés titkát. A házastársak számára ugyanezt így konkretizálja: Rendeljétek alá magatokat egymásnak. (Efezus 5:21) Ezen az úton a másik ember iránti érdeklődés első lépése nem az lesz, hogy rávetítem a vágyaimat, hanem az, hogy igyekszem őt felfedezni, megismerni, megérteni. Ebből az következik, hogy elfogadom őt a maga valóságában. A termékeny és tartós együttműködés és egység alapja két szabad ember között létrejött szövetség.

[table id=9 /]

Tudhatjuk a gyakorlatból, hogy a szeretet-pályára átállított váltó vissza-vissza pattan az önzés nyomvonalára. Megromlott emberi természetünk miatt történik ez. Pedig nem hirtelen fellobbanó, hanem kitartó szeretetre van szükségünk egymás iránt. Mit tegyünk hát? Figyeljük éberen a visszapattanó váltót, és mindig gyorsan nyomjuk vissza a
helyére? Ebben a küzdelemben hamar el lehet fáradni. A vasúti pályákon ma már kevés helyen kezelik kézi erővel a váltókat. Számunkra is gazdaságosabb, ha folyamatosan bekapcsolva tartjuk adó-vevő készülékünket, amely összekapcsol a Mennyei Váltókezelő Központtal. A váltó átállítását a Központ végzi egy gombnyomással. (Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést – Filippi 2:13). Ugyanakkor nekem éberen jelen kell lennem ennél a mennyből véghezvitt műveletnél – hiszen az én életemről van szó! – azaz (önmagam ellenére!) készenlétben kell állnom az Úr iránti engedelmességre, a szent életre és a másik ember iránti önfeláldozó szeretetre.