A le nem tett bűnök terhe

Lehet, hogy nyomaszt még valami. Valami, amit be sem vallottál a házastársadnak. A le nem tett bűnök terhe. Volt egy rosszul sikerült éjszaka. Vagy élmény… vagy sorozatban valami az életedben. Terheli a lelkiismeretedet ez a titok. Emészt, nem hagy nyugodni.

Ide illik megint egy József Attila idézet: Kásásodik a víz, kialakul a jég és bűneim halállá állnak össze.

Mert nehéz a kő, és nehéz az ólom, de nehezebb kit titkos súlyú bűn nyom. (Babits)

Az ember szabadulni akar és van szabadulás. Ezért jött Jézus, hogy megszabadítson.

Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.
– Galata 6:2

Felelős vagyok a társamért.

Elfogadom a terheivel együtt, sőt, segítek neki hordozni. De ezt megelőzi valami. Fel kell ismernem mindazt, ami megterhel: a bűneimet éppúgy, mint a bűn kísérteteit. Az üres szeretettankot, a lelki traumákat. A terheimet, amit a kapcsolatba is magammal cipeltem.

Házasságunk lenyomata gyermekeink lelkén

A gyermek biztonságérzetéhez nemcsak arra van szükség, hogy a szülei szeressék őt, hanem arra is, hogy szeressék egymást…

Másfél évtizeddel ezelőtt egy forgalmas budapesti utcából kiköltözhettünk a városon kívülre, egy családi házba. Nagy lelkesedéssel kertépítésbe fogtam. Különösen a ház nyugati oldalán egy jókora területre figyeltem fel, ahol semmiféle hasznos növény nem élt, csak gyomok. „Micsoda paradicsomokat fogok itt termeszteni!” – lelkesedtem. De már az első percben, amikor lenyomtam az ásót, megcsikordult valami. Kiderült, hogy a kiszemelt területen a föld tele van építkezési törmelékkel. Ma sem tudom, hogy az előző tulajdonos miért ásta el oda a sittet, ahelyett, hogy elhordatta volna. Több évbe telt, amíg sikerült ott termőtalajt létrehozni. Bővebben…

A hiányok terhe

Mi szokott hiányozni?

Kapcsolathiány. „A szüleim nem foglalkoztak velem, nem szerettek igazán.” Lehet, hogy eldobtak. Nagyon sok ember el tudja mondani sajnos. Az 50-60 éven felüliek elmondhatják, hogy szülők nélkül töltötték az életük első részét, ahol futószalagon etették és fürdették őket. Pedig a gyermeknek nagy szüksége van a szüleivel való kapcsolatra.

Biztonsághiány. Vagy nem foglalkoztak a gyermekkel, gyilkolták egymást. És elváltak. Miért baj ez? A kisgyermek legalapvetőbb szükséglete, hogy biztonságban érezze magát. De ha azok ellenségeskednek egymással, akiktől az ő élete függ, akkor ő nem érzi magát biztonságban. Az emberi csecsemő tehetetlen. Életben sem maradna a szülei nélkül. Az állatok? Ha veszély fenyeget, menekülnek. Ha ég az erdő, jön az árvíz, menekülnek. A tehetetlen kisgyerek nem tud menekülni, szorong, szopja az ujját, intenzívebben és többet, mint mások. Azt teszi, amit az egysejtűek, amikor kiszárad a környezetük: betokozódnak; visszahúzódik, kizárja a szüleit az életéből. Így nő fel.

Szeretethiány. „Senki sem töltött fel szeretettel: üres vagyok.” Néhány évtizede létezik egy pszichológiai fogalom, keresztény pszichológiai fogalom, Chapman és Campbell tollából: Szeretet-tank. Nem anatómiai fogalom. Olyan, mint az évtizedekkel korábban felfedezett tudattalan. Nem létezik fizikailag, mégis valóság. A szülők minden megnyilvánulása tölti a szeretet-tankot. Amikor felnő, akkor ebből tud adni. De aki nem kap gyermekkorában, annak üres marad. A diagnózis: krónikus szeretetéhség.

Járt már valaki nevelőotthonban, állami gondozott gyerekek között? Milyen tapasztalattal szoktak eljönni az emberek? „Mennyi szeretet van ezekben a gyerekekben, alig lehetett lerázni őket, az ölembe bújtak.” Pedig nem szeretet van bennük, hanem szeretetéhség. Nem ugyanaz. Nem kaptak szeretetet. Üres maradt a szeretet-tankjuk. Tudunk erre is szépirodalmi példákat.

József Attila apja kitántorgott Amerikába. Anyja nem ért rá vele foglalkozni, még a padlásra sem tudta felvinni. Aztán meghalt. Felnőtt József Attila. A rokonok úgy hívták: többé itt ne lássam. Ismerjük a folytatást. A görög keleti vallásban nyugalmat nem lelt, csak papot.

Jaj, szeressetek szilajon,
hessentsétek el nagy bajom!
Eszméim közt, mint a majom
a rácsok közt le és föl,
vicsorgok és ugrándozom,
mert semmit nem hiszek, s nagyon
félek a büntetéstől.
– József Attila: Kiáltozás – részlet

Szívszorítóak József Attila utolsó versei. Egy nagy vergődés. Zord bűnös vagyok, azt hiszem, de jól érzem magam. Csak az zavar e semmiben, mért nincs bűnöm, ha van. (A bűn – részlet) Vagy egyik töredékét idézem: Kásásodik a víz, kialakul a jég és bűneim halállá állnak össze. Döbbenetes, szemléletes. Úgy látom, hogy ő − Adyval ellentétben − csak vergődött, de nem talált oda a kegyelem trónjához. Szeretett volna hinni… de nem talált igazi kapaszkodót. Félelmetesen szomorúak ezek a versek.

Csimpaszkodunk egymásba – kodependencia (társfüggőség)

Itt van két ember: egy férfi és egy nő. Azt mondja egyik a másiknak: csimpaszkodom beléd, mert nagy szükségem van rád, üres a szeretettankom, majd betöltöd valahogy. Mire a másik: nem tudlak szeretni, mert nekem sincs.

Hányszor előfordul, hogy van két ember, mindkettő szeretetéhségben szenved, azt mondják: összeillünk, mindkettőnknek üres a szeretettankja, majd egymás boldoggá tesszük. Be szokott jönni?

Apám alkoholizált, drogozott, vagy munkamániás volt. Anyám? Anyámat apám problémái kötötték le, rám nem volt ideje, s nem volt ereje, de majd te kárpótolsz, akibe most szerelmes vagyok.

Hát ez a nagy csalódás! Mindketten itt vannak, csimpaszkodni próbálnak egymásba. Az eredmény: csökkentértékűségi komplexus, megfelelési kényszer, önbecsapás, csalódások.

Héja-nász az avaron – egymás húsába beletépünk. Szenvedést okoznak egymásnak folyamatosan. Szakítások, nagy kibékülések. Ismerünk ilyen kapcsolatokat? Folyton szakítanak, folyton kibékülnek. Ez a kölcsönösen üres szeretettankkal létrehozott kapcsolatra jellemző.

A traumák terhe

A lelki sérüléseket okozó élmények terhe

Megaláztatások, verések, szülőktől, szomszédoktól, gyerekektől. A gyerekek kegyetlenek tudnak lenni egymáshoz. Twist Olivér-, vagy Copperfield Dávid-féle életsors. Az intézetben eltöltött gyerekkor is ilyen. Néha egy-egy nevelőtől, felügyelőtől, vagy idősebb gyerekektől kegyetlen bántalmazásokat szenvednek el a kisebbek. Az idősebb gyerekek nagy zsarnokok tudnak lenni a kicsikkel szemben. Még a Móricz regényből is lehet sejteni: Légy jó mindhalálig. A kicsi csomagját elveszik a nagyok és megeszik. Vagy, aki az apától szenved el rendszeres, testet-lelket összetörő traumákat.

Az eredmény: csökkentértékűségi érzés. Féregnek érzi magát. Valóban féreg vagyok?

Szexuális zaklatás

A gyermekekkel, kamaszokkal szemben elkövetett szexuális visszaélés sokkal gyakoribb, mint valaha is gondoltam. Fiúk is, lányok is egyaránt lesznek áldozatok. Néhány lelkigondozói beszélgetés győzött meg, hogy egyáltalán nem ritka, amikor apák zaklatják saját kislányukat. Vagy kedves nagybácsi. Tanár, ifjúsági vezető, pap. Néha idegen. Hova vezet ez? Oda vezethet, hogy a felnőtt sem tud megnyugodni. Nagyon sok frigid nő életében lehet ezt megtalálni. Nem nyújt neki örömet a szex, mert a háttérben ott van egy ilyen traumatikus élmény a gyerekkorból. Rossz álmai vannak felnőttkorában is. Súlyos teher. Vajon vége van ezzel a traumák sorozatának?

Azt gondolom, nem.

Két fél emberből nem lesz egy egész

Lehet, hogy a társadtól várod a hiányaid betöltését, a sérüléseid gyógyulását – pedig ő nem képes rá. A másik ember, a házastársad, akármilyen kiváló, jó keresztény, nem képes betölteni a hiányaidat, és nem lesz a gyógyítód. Sőt, lehet, hogy ő is üres érzelmi tartállyal és sebekkel érkezik… miben reménykedsz?

Két fél emberből nem lesz egy egész. Az emberi kapcsolatokban nem az összeadás törvénye érvényesül, hanem a szorzásé. Félszer fél egy negyed. Úgy tűnik, hogy inkább ez érvényesül. Egyszer egy pedig egy. Két egészből lesz csak ép, egészséges házassági egység.

Hát akkor? Hol van a megoldás?

Mit rejt a másik útipoggyásza?

A házasság olyan, mint egy közös utazás, de eltart néhány évtizedig. Csomagot is hozunk magunkkal. Mindketten hozzuk a csomagot, a férfi és a nő is. Kíváncsiak vagyunk: Mit hoztál magaddal? Mi van a csomagodban?

Már az elején kiderül, hogy kedves ajándékokat hoztunk.

Aminek örülünk a csomagban

Hűség. „Megígértük egymásnak. Remélem be is tartja. Az én csomagomban is ott van ez.” Ez nagyon jó dolog, nagy szükség van rá az utazás során.

Kedvesség. Ezt is magával hozta. Ott van a csomagjában. Ezzel kezdődött az egész. Még a nászút alatt is folyton bontogatja és mutogatja. Mit hozott még?

Megbízhatóság. Azért mentem hozzá, mert megbízhatónak látszik. Kimondta, hogy szeret, hűséges lesz, bízom benne. A bizalom rendkívül fontos a házastársi kapcsolatban. Ezért nincs jövője a napjainkban divatos élettársi kapcsolatnak. Azt mondják: majdnem házasság. Majdnem annyi joguk van. Én úgy vagyok vele, ha majdnem elértem a vonatot, akkor éppen lekéstem. Ha majdnem sikerült a vizsga, akkor megbuktam. Mi van, ha majdnem sikerült az operáció? A majdnem házasságból a legfontosabb elem hiányzik: a bizalom. Azért nem kötjük meg, mert nem bízunk vagy a másikban, vagy magunkban. Vagy abban, hogy van közös jövőnk.

Szexuális vonzódás. Ez is fontos. Csak építeni nem lehet rá, ha önmagában van. Korunk nagy nyomorúsága, hogy a szex levált a szeretetről és ezzel személytelenné vált. A pornó ezt a szakadékot növeli. A személytelenné tett szexet erősíti. Egyébként a szexuális vonzódás is Isten ajándéka. Ott van a helye a kapcsolatunkban.

Jó képességek. Munkabíró, erős, mint egy bivaly. Tud autót szerelni. Nagyon fontos. Nem kell rögtön a szervízbe rohanni, meg tudja csinálni. Főzni is tud – a férfi, vagy a nő.

Szilárd jellem. Rokon a megbízhatósággal. Becsületes másokkal is, házastársával is.

Pontosság. Magyarországon kevés ilyen embert lehet találni. Ritkán lehet egy alkalmat pontosan kezdeni. De ha keletebbre utazunk, akkor még tovább lazul. Amikor először jártam Erdélyben egy táborban, mondtam, 10-kor kezdjük az alkalmat, és 10-kor kezdtek szállingózni. Még keletebbre a ’szicsász’ érvényes, azt jelenti, úgy nagyjából. Ha délelőtt van az alkalom, akkor még ebéd előtt elkezdjük. Sokkal hasznosabb a pontosság. Svájcban úgy működnek, mint az órájuk, amit gyártanak: nem lehet késni. Mi valahol Közép-Európában vagyunk. Jó, ha benne van az énképünkben.

Mi van még? Munkabírás. Fontos. Sír a gyerek, ki kel fel hozzá? „Te vagy az anyja. Holnap még dolgoznod kell? Bírni kell, hozzátartozik az élethez. Jó majd én is segítek, majd ha hallom, hogy sír, felébresztelek.” Bírni kell a dolgokat.

Jó megjelenés. Fontos, hogy jól nézzen ki az ember. Ha viszem magammal, mellettem jól mutasson. Egy vonzó tulajdonság. Ez mind ott van csomagban.

Bontogatjuk tovább a csomagot és ér bennünket néhány kellemetlen meglepetés is.

Rossz szokások és jellemhibák

Horkol. És ezt nem mondta. Sőt most is tagadja. Azt mondja, ő sose hallotta.

Aggályoskodik. Csak holnap kell elmenni valahová, ő már ma aggódik, hogy fogunk odatalálni. Pedig benne van a Bibliában, hogy ne aggódjatok. Két dolgot kellene tenni, imádkozni és megnézni a térképet, nem aggódni.

Csámcsogva és szürcsölve eszik. Az embernek leég a képéről a bőr. Nem lehet leszoktatni erről.

Túl pedáns. Már kínos. Mennyi időt tölt mindig a tükör előtt. Mindent igazít.

Sumákol. Ez már nagy hiba. Sajnos meg kell mondanom, főleg férfiakra jellemző. A hazugság egyik formája, állítólag szelíd, de azért csak hazugság. Mi van még?

Rendetlen. Nem tart rendet a holmija között. Ha én rendet csinálok, akkor fel van háborodva, mert nem talál semmit. Azt mondja ez nem rendetlenség, hanem csak úgy lehet dolgozni. De az ember röstelli, mert jön valaki és akkor látja, mi van nálunk.

Szórja a pénzt. Legalább van mit.

Folyton kritizál. Azt a tapasztalatom, hogy ez asszonyi tulajdonság.

Trombitálva fújja az orrát. Messziről lehet hallani. Legalább behangolná.

Zsugori. Hogy lehet ezt egy lapon említeni azzal, hogy szórja a pénzt. Az egyik szórja a pénzt, a másik zsugori. A házasságban előfordulhat mind a kettő.

Ez már nem a kellemes része az útipoggyász kipakolásának. De vannak életet nyomasztó terhek is.

Az életet nyomasztó terhek

Csodálatos, ahogy Ady kifejezi a lelki terhet. A lelkem roskadozva vittem. Magányosnak érezte magát, mély csalódás után. Nagy baja volt.

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
– Ady: Az Úr érkezése

Ez egy komoly vallomás. Nem állítom azt, hogy Ady Endre élete példás keresztény élet volt. De ez a vers mégis azt érzékelteti, hogy találkozott Istennel. Remélem, hogy találkozunk vele az örökkévalóságban. Ézsaiás prófétának több mennyei valutája lesz, mint neki. De Isten tudja ezt. Én úgy vagyok vele, egyáltalán ott lenni az Úr közelében, az a nagy ajándék.

Vannak olyan terhek az életünkben, amiket cipelnünk kell. Amik alatt úgy érezzük, roskadozunk, már nem bírjuk. A legtöbb ilyen teher nem rögtön a házasság elején szokott kiderülni, hanem később.

Férfi és női szerep

Nem hiszem, hogy akad olyan ember, aki irigyelné a gilisztákat azért, mert minden egyed hím is és nőstény is egyszerre. A legtöbb állatfaj esetében jól megkülönböztethetők egymástól a nemek – már külső megjelenésükben is, de még inkább a viselkedésükben. Minél följebb hágunk a törzsfejlődési létrán, annál inkább jellemző ez. Az emberszabású majmok közösségeiben már jól megfigyelhető nemi szerepek vannak: a hímek földerítik, elfoglalják és megvédik az élőhelyet, a nőstények gondozzák kölykeiket; olykor besegítenek egymásnak.

Az a benyomásunk, hogy korunk embere kezd visszacsúszni a giliszta-szintre. A 20. század elején az ébredező nőmozgalom a nők jogos igényei érdekében szállt harcba.

Föllépett a valóban elnyomott, másodrendűnek tartott, munkaerőnek vagy élvezeti cikknek használt nők érdekében, amikor azért küzdött, hogy a nőknek is legyen választójoguk, tanulhassanak felsőoktatási szinten, vállalhassanak felelős, vezető beosztású munkát – a férfiakkal azonos fizetésért. Úgy tűnik, hogy a mozgalom fejlődése túl lőtt a célon: a nőmozgalom feminizmussá változott (mint a kis tigris, amely kedves és játékos, mint egy doromboló cica, de végül veszélyes fenevad válik belőle). A „giliszta-modell” érvényesül a magyar társadalomban is, ami abban az igyekezetben nyilvánul meg, hogy igyekeznek eltüntetni a nemek közti különbségeket lehetőleg az élet minden területén.

Első pillantásra a külső megjelenés eltolódása tűnik fel az uniszex irányába.

Néhány fiú is hosszúra növeszti a haját, fülbevalót visel, élénk színű ruhát hord, némelyik lány pedig kopaszra nyíratja a haját, férfiinget és zakót (nem kosztüm-kabátot) ölt magára. Ennek talán nincs nagy jelentősége, meg lehetne szokni – és meg is lehet. Inkább az zavar (gondolom, nem csak engem), hogy ez a külső megjelenés a gondolkodás megváltozásának a kifejeződése.

Mi rejlik az uniszex-gondolkodás mögött?

Talán tömeges infantilizmus? Farsang alkalmával jelmezbe öltözünk, rövid időre „játékból” királlyá, törpévé, oroszlánná, lányból fiúvá, fiúból lánnyá válunk. Fiataljaink talán szeretnének gyerekek maradni, még sokáig játszani, a felelősséget vállaló felnőtt kor beköszöntét későbbre halasztani. Van esély arra, hogy ez a magyarázat helytálló, hiszen nemcsak a fiúk „lány-jelmeze” jelenik meg az utcán, hanem más farsangi maskarát is lehet látni, függetlenül attól, hogy milyen napokat mutat a naptár: a papagájok minden színében pompázó hajkoronát, kakastaréjt és ki tudja mi mindent még. Az infantilizmus jelének vélik a korombeli felnőttek a sok plüss-állat jelenlétét is, amelyek hátizsákokon fityegnek, alvótársul szolgálnak, vizsgák alkalmával kabalák szerepét töltik be.

A felnőtté válás halogatása a felelősségvállalás halogatását jelenti

Úgy vélem, ez elsősorban a fiúk illetve a férfiak esetében feltűnő.

Erre utalnak napjainkban sok házasságban a szerepcserék: a nő vezeti a családot, ő dönt a fontos kérdésekben. De az az érdekes, hogy a férjek a legtöbb ilyen házasságban nem a feleség szerepkörét veszik át, hanem gyerekként viselkednek. A párjukat így szólítják: anyukám. A nő válasza: kisfiam. A gyerekek születése miatt a nők általában nem tudnak kitérni a felelősség vállalása elől, ebből fakad az is, hogy kényszerűségből a házasság és a család vezetését is vállalják. Nő vezeti a családot...

Mi rejlik az uniszex-gondolkodás mögött? A fenti pszichológiai magyarázatot felülírja a Bibliából fakadó válasz: Az ember fellázadt Isten rendje ellen.

Isten rendje

Minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi.
(1Korinthus 11:3)

Sietek leszögezni: a Biblia nem azt tanítja, hogy a férfi értékesebb a nőnél. Mindkét nem értéke ugyanaz, hiszen Isten férfiért és nőért ugyanannyit fizetett: nem ezüstöt és aranyat, hanem drága vért (1Péter 1:18). A férfinak és nőnek a szerepköre más.

Különbözőségünk biológiai teremtettségünkben nyilvánvaló. Egyetlen férfi sem képes átvenni feleségétől a terhességet, a gyerekszülést és a szoptatást. (A mosogatást, a takarítást és a bevásárlást nyugodtan átveheti, mert nem ezek elutasítása a férfi szerepének a lényege.) Ha valaki mégis ragaszkodik ahhoz, hogy férfiak és nők mindenben ugyanolyanok vagyunk, az gondoljon arra: szeretne-e egy reggel arra ébredni, hogy a felesége (vagy a férje) ugyanolyan, mint ő?

A férfi szerepének a lényege: felelősségvállalás a nőért és a gyerekekért. Ebbe természetesen beletartozik a döntések felelőssége is. Nem zsarnokságról van szó, hanem szolgálatról. Pál apostol írja:

Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.
(Efezus 5:25)

Jézus Krisztus pedig ezt mondta:

Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.
(Márk 10:45)

Ezt a szolgálatot és a vele járó felelősséget nem vállalják napjainkban azok a férfiak, akik feleségük gyerekeként élnek a családban. De eleve elutasítják azok a fiúk is, akik ódzkodnak a nősüléstől, mert agglegényként élni kevesebb felelősséggel jár.

Nyilvánvaló, hogy ez a magatartás engedetlenség Isten parancsával szemben, aki nekünk is mondja (nemcsak a Babilonba száműzött zsidóknak), hogy házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok (Jeremiás 29:6).

A keresztyén férfiak számára ebben a rövid mondatban foglalható össze ennek az írásnak a tanulsága: Férfiak, legyetek valóban férfiak!

Hívő nők számára pedig értelemszerűen ez az üzenet: Legyetek nők – vagyis legyetek nőiesek, vállaljátok örömmel női mivoltotokat, ne akarjatok férfiasak lenni. Az egészséges lelkű férfiak a nőies nőket találják vonzónak. (Én nem tudtam volna beleszeretni annak idején egy traktorista lányba vagy egy női sztahanovista vájárba.)

Ez pedig mindkét nem számára fontos utasítás:

Az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek.
(1Péter 4:8)

férfiak, nők, férfias, nőies, nemi szerep, szerepek, különbség, feminizmus, férfi szerep, férfiasság, infantilizmus, nemek közti különbségek, női szerep, nőiség, uniszex, férfi és nő

Házastársi páros vagy párbaj

Az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek!
(1Péter 4:8)

Első hallásra talán furcsa kérdés: érdekel-e téged az az ember, aki most éppen a férjed vagy a feleséged? Valamikor biztosan nagyon érdekelt, amikor házasságot kötöttél vele.

Miért érdekelt? Gondolom, főleg azért, mert úgy érezted: vele együtt megkaphatod mindazt, amire leginkább szükséged van az életben. Mellette átélheted, hogy fontos vagy, hiszen felnéz rád, sőt rajong érted. Az ő oldalán biztonságban tudhatod magad, mert szeret téged, jól keres és gondoskodó fajta. Úgy látszott: céljaidat és törekvéseidet magáévá teszi, ezért nem fogja akadályozni, hanem segíteni fogja a munkádat.

Mi történt azóta? Lehet, hogy már külön éltek. Lehet, hogy együtt vagytok, de páros magányban. Lehet, hogy a csalódások és a nehéz életszakaszok ellenére is még mindig fogjátok egymás kezét, mert valami miatt (talán hitbeli meggyőződésből vagy emberi becsületből) ragaszkodtok egymáshoz.

Akárhogy is van most, azóta kiderült, hogy a másik nem teljesen olyan, mint amilyennek vélted. Annak idején, házasságkötésetek előtt, nem is őt láttad egészen, hanem azt a vágyképet is, amely benned élt, s amelyet rávetítettél. Amikor ezt kezdted felismerni, és őt magát valóságosan megismerni, akkor vagy “bekeményítettél” (azaz kemény lett a szíved), és mindenáron meg akartad őt változtatni; s minthogy ez nem sikerült, a házastársi páros házastársi párbajjá alakult. De az is lehet, hogy egy ideig még dolgoztál és küzdöttél azért, hogy a valóságos embert is elfogadd. Ez persze csak részben sikerült. Kiderült ugyanis, hogy élvezni őt vagy örülni neki csak akkor tudsz igazán, ha saját magad alkatrészének tekintheted, aki érted van, és olykor rendelkezésedre áll.

Szabó Lőrinc őszinte verse kínálkozik ide:

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem, de így igaz:
Ha szeretsz, életed legyen öngyilkosság, vagy majdnem az.
…………………………………………………
Két önzés titkos párbaja minden egyéb;
én többet kérek: azt, hogy a sorsomnak alkatrésze légy.
…………………………………………………
Mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, hogyha nem akarom!

[table id=8 /]

Ez a folyamat, amit most leírtam, sok-sok házasság történetében automatikusan végbemegy. Nem kell tenni semmit, hogy így legyen; nem kell ahhoz súlyos hibákat elkövetni. Az ember alapvetően önző természete vezérli ezt a pusztulás-programot.

Van együttműködés és egység az ilyen házasságban? A manipuláció eredménye „egység” is lehet: a zsarnokság által létrehozott látszat-egység. Vajon jobb ez, mint a másik lehetőség: „két önzés titkos párbaja”? Nem hiszem. Sőt előbb-utóbb kiderül, hogy az elfogadás és az együttműködés is csak illúzió. A titkos párbaj folytatódik.

Isten bibliai kijelentése biztosít arról, hogy van más út is, amely önként és szabadon választott együttműködéshez vezet. Csakhogy erre az útra nem tér rá automatikusan az ember. Ehhez át kell állítani valahol a váltót. A váltó átállítása pedig önmegtagadással és az emberi természet alapvető megváltozásával jár.

Azt hiszem, minden igazi párkapcsolat – az életre szóló szerelem és házasság – azzal kezdődik, hogy érdekelni kezd a másik. Az érdeklődés indítéka pedig minden esetben az a remény, hogy a társam mellett biztonságban érezhetem magam, értelmes életet élhetek, és számíthatok a segítségére küzdelmeimben. A váltó átállítása a társkapcsolatra ez után következik.

A társkapcsolatban a váltóállítás azzal a döntéssel kezdődik, hogy nem akarom őt birtokolni, hanem tisztelem a szabadságát. Nem akarom sorsom és személyem részévé tenni, hanem azon vagyok, hogy önálló és öntevékeny ember legyen. Nem akarok kedvem szerint való férjet vagy feleséget faragni belőle, hanem azt szeretném, ha kibomlana belőle minden lehetőség, amit a Teremtő beléje ültetett. Mindezekből az következik, hogy valóban ő kezd érdekelni, és nem az, hogy mi lesz velem és mi lesz belőlem mellette.

Az én-központú embernek te-központúvá kell válnia, hogy az önzés útja helyett végighaladhasson a kitartó szeretet útján. Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát (Lukács 9:23) – így adja meg a Biblia a Krisztuskövetés titkát. A házastársak számára ugyanezt így konkretizálja: Rendeljétek alá magatokat egymásnak. (Efezus 5:21) Ezen az úton a másik ember iránti érdeklődés első lépése nem az lesz, hogy rávetítem a vágyaimat, hanem az, hogy igyekszem őt felfedezni, megismerni, megérteni. Ebből az következik, hogy elfogadom őt a maga valóságában. A termékeny és tartós együttműködés és egység alapja két szabad ember között létrejött szövetség.

[table id=9 /]

Tudhatjuk a gyakorlatból, hogy a szeretet-pályára átállított váltó vissza-vissza pattan az önzés nyomvonalára. Megromlott emberi természetünk miatt történik ez. Pedig nem hirtelen fellobbanó, hanem kitartó szeretetre van szükségünk egymás iránt. Mit tegyünk hát? Figyeljük éberen a visszapattanó váltót, és mindig gyorsan nyomjuk vissza a
helyére? Ebben a küzdelemben hamar el lehet fáradni. A vasúti pályákon ma már kevés helyen kezelik kézi erővel a váltókat. Számunkra is gazdaságosabb, ha folyamatosan bekapcsolva tartjuk adó-vevő készülékünket, amely összekapcsol a Mennyei Váltókezelő Központtal. A váltó átállítását a Központ végzi egy gombnyomással. (Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést – Filippi 2:13). Ugyanakkor nekem éberen jelen kell lennem ennél a mennyből véghezvitt műveletnél – hiszen az én életemről van szó! – azaz (önmagam ellenére!) készenlétben kell állnom az Úr iránti engedelmességre, a szent életre és a másik ember iránti önfeláldozó szeretetre.

A kapcsolatok tisztasága ♥


Pálhegyi Ferenc: Őrjárat az etika körül c. könyvéből

Tartozunk azzal, hogy szeressük egymást (1János 4:11)

Életközegünk a kapcsolat

A hal a vízben, a vaddisznó az erdei pocsolyában, a madár a levegőben, az ember pedig emberi közösségben érzi jól magát. A jó közérzet természetesen csak jel: annak a jele, hogy jelen vannak az alapvető életfeltételek. A hal nem él sokáig a szatyorban, a vaddisznó szenved, ha nem dagonyázhat, a kalitkába zárt madár ugyanolyan boldogtalan, mint az az ember, akire rászakadt az árvaság, vagy akit elhagyott a szerelmese.

Évtizedek óta írja a fejlődéspszichológia, hogy a szülők nélkül felnövő gyerekek, vagy azok, akiknek a nevelőotthonban nincsenek megfelelő emberi kapcsolataik, visszafordíthatatlanul károsodnak lelkileg. Hany Istók és Hauser Gáspár esetei illusztrálják ezt a tényt. Az űrhajózást előkészítő amerikai csendkamra-kísérletek pedig arról győznek meg, hogy érzékelhető ingerek nélkül – és főleg társ nélkül – nagyon nehéz elviselni akár csak néhány órát is. Régóta tudjuk, hogy a magánzárka nagyon súlyos büntetés.

De gondoljunk mindennapos tapasztalatainkra! A kellemes élmények is akkor lesznek igazán mélyek és maradandóak, ha együtt éljük át számunkra kedves és fontos emberekkel. („Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek.”) A betegség és a testi fájdalom pedig egyedül sokkal gyötrelmesebb, mint akkor, amikor valaki leül az ágyunk szélére és fogja a kezünket.

Mik azok az életfeltételek, amelyek jelen vannak minden jó – azaz kölcsönösen kielégítő – emberi kapcsolatban, legyen az házasság vagy mély barátság?

Elfogadás
„Szeretném, hogyha szeretnének, s lennék valakié” – írja Ady Endre. A szeretet egyik komponense a másik ember elfogadása. Ha az elfogadás Istentől jövő parancsra történik, még hozzá kell tennünk: feltétel nélkül.

Jelentőség
Bővebben ez azt a tapasztalatot jelenti, hogy „szükség van rám, fontos vagyok”.

Ha ez a két társas alapszükséglet nem elégül ki az ember életében, akkor érzi boldogtalannak magát. Előáll a „szárazra vetett hal” szindróma:

Nem fogadnak be maguk közé

Nincs rám szüksége senkinek

→ → →
Nincs kedvem élni!

Ezt a lelkiállapotot rendkívül szemléletesen és gyönyörűen fejezi ki Ady Endre:

„Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem…”

A következő sor fölvillantja a végső és teljes megoldást az elhagyott és elkeseredett ember számára.

„Csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.”

Ha társas alapszükségleteink kielégülnek – például egy valódi szeretettel telített házasságban – akkor a „hal a vízben” élet-állapot valósul meg:

Elfogadnak, szeretnek

Szükség van rám, fontos vagyok

→ → →
Kibírom és legyőzöm a nehézségeket!

„Éltem, és ebbe más is belehalt már” – írja József Attila, kifejezve ezzel azt, hogy az emberi élet nehéz és küzdelmes. Pedig ebbe nem kell belehalni; nem is halunk bele, ha társaink szeretetét és személyünk jelentőségét tapasztaljuk. Ez ad az életünknek értelmet.

A második világháború végén koncentrációs táborban szenvedő zsidók életénél aligha lehetett gyötrelmesebb élethelyzet. De volt esélye a túlélésre annak, akit otthon várt valaki (például „Fanni a rőt sövény előtt” – Radnóti), vagy valami (például fontos feladat: kidolgozni a logoterápiát – Frankl).

Pótcselekvés hiányállapotban

Ha valaki nem kap szeretetet, és azt tapasztalja, hogy a személye senkinek sem fontos, még nem biztos, hogy depressziós vagy öngyilkos lesz. Az emberölő Ősi Kígyó rendkívül fantáziadús: az önpusztítás más lehetőségeit is felkínálja az embernek.

A szeretethiányban szenvedő testi élvezetekkel, eszem-iszommal, droggal, csavargással „kárpótolhatja” magát, miközben iszonyatos károk keletkeznek a lelkében és az egészségében.

Aki nem éli át személye fontosságát, azt csökkentértékűségi komplexuma arra ösztökéli, hogy maga alá gyűrjön másokat, és manipulálja az embereket. A történelem híres zsarnokai is így váltak fenevadakká.

Pótcselekvés hiányállapotban

A keserűség bűn! A keserű szívből önzés, pusztítás és önpusztítás fakad. Aki nem kap szeretetet és elismerést, az bezárkózik (az önző embernek és a zsarnoknak nincs barátja csak érdekszférája), és ő sem ad senkinek szeretetet és elismerést (csak hízelgést és előnyszerző ajándékokat).

Isten gyermekeit Isten igéje figyelmezteti:

Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon és sokakat meg ne fertőzzön!
(Zsidók 12:15)

A boldog párkapcsolat titka

Ezt a titkot az Úr Jézus közölte: Nagyobb boldogság adni, mint kapni (ApCsel 20:35). Walter Nitsche ezzel összhangban fogalmazta meg a valódi szeretet definícióját: „Szeretni annyit jelent, mint a másik valódi szükségleteit felkutatni és betölteni.” A „valódi szükségletek” biztosan az „elfogadottnak lenni” és „elismertnek lenni” kategóriákon belül találhatók meg. Fontos tudni továbbá, hogy ezt a szeretetet ki is kell fejezni, de csak a másik „szeretet-nyelvén” érdemes (G. Chapman). Ezt a „nyelvet” is fel kell kutatni, majd meg kell tanulni, hogy betölthessük a társunk szükségletét.

Itt is elindul egy önmagába visszatérő körfolyamat: aki boldognak érzi magát, mert azt tapasztalja, hogy elfogadják és szeretik, azt könnyebb lesz szeretni:

Aki úgy érzi, hogy szeretik, azt könnyebb lesz szeretni.

Tiszta kapcsolat csak „hátsó szándék” (érdek és önzés) nélkül jöhet létre, más szóval: csak tiszta szívből fakadhat. Az ember szívét Jézus vére (vagyis Isten bűnbocsátó kegyelme) tisztítja meg. A tiszta szívet önzés helyett szeretet tölti be.

♥ Mi a szeretet? ♥

Walter Nitsche adott rá egy definíciót. Ezt elfogadjuk, mert megfelel a Biblia szemléletének és tanításának. Mégis hasznos lesz más oldalról is körüljárni ezt a fontos fogalmat.

A SZERETET

  • nem ösztönös vágy szublimációja (ahogyan a pszichoanalízis próbálja elhitetni),
  • nem érzelmi fellángolás (ahogyan a naiv szerelmesek hiszik),
  • nem romantikus álmodozás (ahogyan a lírai költők hirdetik),

hanem

  • a másik ember elfogadása – feltétel nélkül,
  • és önmagunk odaadása – feltétel nélkül.

Azt hiszem, a szeretet fenti körülírásában a „feltétel nélkül” határozó okoz gondot számunkra.

Ez ugyanis azt jelenti, hogy elfogadom a másikat függetlenül attól, hogy ő milyen, sőt függetlenül attól is, hogy ő elfogad-e engem. Lehet, hogy a másik ember büdös, gonosz, és meg akar engem ölni. Elfogadom őt akkor is? Az biztos, hogy annak az embernek, aki leül velem szemben, hogy tanácsot adjak neki párkapcsolati problémájában, csak akkor tudok segíteni, ha elfogadom és megértem őt. Ha görcsbe rándul a gyomrom látva az öltözködését, a frizuráját, és főleg, amikor elmondja: hogy bánt a párjával vagy a gyerekével, – nem tudok segíteni neki. Ugyanakkor: elfogadni és megérteni valakit nem azt jelenti, hogy helyeslem a külső megjelenését vagy a viselkedését, azt pedig végképp nem jelenti, hogy egyet kell értenem vele.

Vajon lehet-e szeretni olyan embert, akinek nem tetszik a megjelenése és a gondolkodása?

A feltétlen önátadás ugyanilyen „nehezen emészthető” követelmény. Hogy adhatnám oda magamat annak, aki „nem érdemli meg”?

„Önmagam” gyakorlatilag ezt jelenti: figyelmem, időm, energiám.

Itt persze tisztázni kell, hogy nem minden az enyém abból, ami a köztudat szerint az. Így például a testem nem az enyém, hanem a páromé (1Korinthus 7:4), ezért nem adhatom oda senki másnak. Az időmnek van olyan része, amit odaadtam az Úrnak – nem tölthetem rejtvényfejtéssel a csendesórámat. A szabad szombat – ha így döntöttünk – a családomé; ha mégis másra kell fordítanom, a társamtól és a gyerekektől kell elkérnem ezt a napot, mert az övék. Nem a szeretet vezérli azt az embert, aki mindenki más kérésére azonnal rohan, a feleségére azonban nincs ideje.

Mindezek mellett a „feltétlen elfogadás” és a „feltétlen önátadás” emberfeletti követelmény. Ki képes erre?

Az evangéliumok elmondják, hogy Jézus képes volt erre. Odafigyelt a vakokra, a leprásokra, az özvegyekre, volt ideje a gyerekekre, az értetlen írástudókra és farizeusokra, volt ereje újra gyógyítani, amikor már pihenni szeretett volna, mert felfedezte hollétét a tömeg. És végül meghalt az őt szerető és gyűlölő emberekért egyaránt.

Nyilvánvaló, hogy mi erre nem vagyunk képesek.

De akkor miért mondja, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket? (János 15:12)

Hogy mindezt megértsük, tovább kell tisztáznunk a szeretet fogalmát.

A háromrétegű szeretet

A görög érosz szót legszívesebben állandó jelzővel látnám el magyar fordításban, így használnám: kívánság-szeretet. „Szeretlek téged, mert kívánatos vagy” – mondhatja, vagy mondja is a szexuális vágytól fűtött fiatal a kedvesének. De kívánatos az asztalra tett friss gyümölcs is, kívánatos a töltött káposzta, a vajas sütemény – kinek mi. Mindez beletartozik az érosz körébe.

Az érosz jegyében könnyű így kezdeni egy mondatot: Szeretlek, mert…

Szeretlek, mert kedves vagy, szép vagy, jól esik veled lenni, élvezem a társaságodat, a testedet, a humorodat, a logikádat, a bátorságodat…

Amikor az Úr Jézus arra szólít fel, hogy szeressük egymást, vajon használhatná az érosz szót? Amikor az ige már az Ószövetségben megparancsolja: Szeresd felebarátodat – lefordítható lenne-e a héber szó a görög éroszra? Aligha. A töltött káposzta és a vajas sütemény szeretete nem parancsra megy, szeretjük parancsszó nélkül is. Viszont hiába parancsolná meg valaki, hogy szeressem a spenótot, ha nem szeretem. A szexuális vágyat sem serkenti a parancs.

A „szeretlek, mert…” mondatkezdés a fília esetében is alkalmazható. De itt szinte csak egyetlen folytatás képzelhető el: Szeretlek, mert te is szeretsz engem. A Bibliában gyakran találkozunk ezzel a szóval. Sokat idézett példa: Mi szeretjük Őt, mert Ő előbb szeretett minket (1János 4:19). Nem biztos, hogy ennek a mondatnak a fordítása így pontos, bár az üzenete megfelel a valóságnak: a mi Isten iránti szeretetünk viszont-szeretet az Ő szeretetére. Jó tudnunk ugyanakkor, hogy az eredeti szövegben hiányzik az „Őt” szó. Eszerint ez a mondat így szól: Mi azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket. Ez pedig azt jelenti, hogy mi egyáltalán nem tudnánk szeretni (senkit), ha Isten nem szeretett volna minket.

A fentieknek megfelelően a fília elnevezhető adok-kapok szeretetnek is. A jó barátok bizonyára így szeretik egymást. Egymás segítése, megajándékozása, megvédése, előnyökhöz juttatása kölcsönös. Nyilvánvalóan része ez a fajta szeretet a jó házasságnak is: a házastársak – sok egyéb mellett – barátai is egymásnak. C.S.Lewis szerint a barátok egy irányba néznek – szemben a szerelmesekkel, akik egymásra néznek. Ez azt jelenti, hogy azonosak a céljaik, és azonos az útirányuk.

A barátság – és ezért a fília – értékét kiemeli az Úr Jézusnak a tanítványaihoz intézett egyik mondata: Ti az én barátaim vagytok (János 15:14). Milyen megtisztelő ajándék ez a kijelentés!

Ugyanakkor a fíliáról is elmondható, hogy nem parancsra működik. Néha a szülők megkísérlik arra utasítani a gyerekeiket, hogy kivel barátkozzanak, és kivel ne barátkozzanak. Még nem hallottam olyan esetről, amikor ez sikerrel járt volna.

Milyen hát az a szeretet, amelyet Isten igéje határozottan megparancsol már az ószövetség népének, s amelyet az Úr Jézus is megerősít? (V.ö. Lukács 10:25-37).

Ezt a szeretetet az Újszövetség görög szövege az agapé szóval fejezi ki.

Ez a szó eredetileg asztalközösséget jelent. De tudnunk kell, hogy az asztalközösség abban a korban azt jelentette, hogy az asztalt körül ülő emberek vállalják és elfogadják egymást. Az ókori keleti ember nem ült le bárkivel egy asztalhoz, és nem is fogadta el akárkinek a meghívását. (Nem úgy zajlott abban az időben a közös étkezés, mint napjainkban egy gyorsbüfé!) Ez volt az oka annak, hogy az írástudók és a farizeusok megbotránkoztak, amikor látták, hogy Jézus kikkel ül asztalhoz (Máté 9:10-13). Az Úr vállalja és elfogadja ma is a vámszedőket és egyéb bűnösöket.

Ezt a tényt ismerve érthetjük meg igazán a Jelenések 3:20 jelentőségét: Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. Ez azt jelenti, hogy Jézus életközösséget vállal azokkal, akik Őt befogadják a szívükbe. Ennél nagyobb és fontosabb ígéretet nem adhatott volna.

Az agapé tehát asztalközösség és életközösség.

Gyakorlatilag pedig így írhatjuk le ennek a szeretetnek a tartalmát:

Szeretlek függetlenül attól, hogy milyen vagy, sőt annak ellenére, hogy nem vagy se kedves, se szép, hogy nem élvezem a társaságodat, nem vagy számomra kívánatos, és nincs semmi hasznom abból, hogy szeretlek.

Ez az utolsó mondat első hallásra lehet, hogy furcsa, és nemtetszést vált ki. De gondoljunk egy átlagos házasságra! Szinte minden házasságban előfordul, hogy az egyik fél éppen nem kedves, nem is látszik szépnek, unalmas, és egyáltalán nem élvezetes a társasága, nem kívánatos szexuálisan sem, és semmiféle hasznot sem jelent a létezése. De a házastársa parancsot kapott arra, hogy szeresse, vagyis kutassa fel és töltse be a társa valódi szükségleteit. Erre a szeretetre tett fogadalmat az esküvő alkalmából, nem pedig arra, hogy mindig lángolni fog a párjáért, és szaporább lesz a pulzusa, majd megnő a vérében a fenil-etil-amin koncentrációja, amikor az megfogja a kezét vagy átkarolja a vállát. Arra tett fogadalmat minden házas ember a házasságkötés alkalmából, hogy feltétel nélkül elfogadja a társát, akkor is, amikor az beteg, undok, terhes vagy unalmas. És fogadalmat tett arra is, hogy feltétel nélkül odaadja önmagát a társának: idejét, figyelmét, gondoskodását. Ha az esküvői fogadalomban nem szerepelnek is ezek a szavak, lényegében mégis erről a megparancsolható szeretetről szólnak.

A Bibliában jól szemlélteti az agapét az irgalmas samaritánus példázata. A samáriai kereskedő számára az útfélen heverő, kifosztott, félholtra vert ember nem lehetett sem rokonszenves, sem kívánatos, ezen kívül nem származott semmi haszna abból, hogy segített rajta. Sőt inkább ráfizetett, hiszen időt és pénzt veszített, amikor elsősegélyben részesítette, és a saját állatán elvitte egy fogadóba, kifizetve a beteg ellátásának költségeit. Miért tette? Belső parancsra. Ebben az emberben szeretet volt, a benne lévő szeretet miatt nem tehetett másként.

Miért szeret minket Isten? Ugyanebből az okból: az Ő lényének a lényege a szeretet (1János 4:8).

A Szeretet Himnusza (1Korinthus 13) Isten szeretetéről szól. Csak az Ő szeretetéről mondható el, hogy soha el nem múlik. Az agapé Isten szeretete. Csak az képes így szeretni, akiben Ő benne él.

Az agapé nem az érosz és a fília helyett van. Mindhárom szeretet-fajtára szükségünk van harmonikus kapcsolatainkhoz. Az agapé, mint egy ízletes gyümölcs csonthéja, körülveszi, védi, tartósabbá és élvezhetőbbé teszi a fíliát és az éroszt.

erosz-filia-agape

Minden agapé-szeretetről szóló bibliai tanítást összefoglalnak János apostol szavai:

Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van,
és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent;
aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet.
Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete,
hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.
Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent,
hanem az, hogy ő szeretett minket,
és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.
Szeretteim, ha így szeretett minket Isten,
akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.
(1János 4:7-11)


« Az indítékok és tettek tisztasága ∙ ∙ ∙ ∙ ∙ A társkapcsolatok anomáliái »


Mire való a házasság?

Miért kötöttetek házasságot?

„Szeretett engem!” „Ezzel a fiúval jó lesz nekem, rajong értem.” − Meddig? Nem egy örökkévalóságig.
„Vonzó teremtés, még főzni is tud, érdemes feleségül venni, felnéz rám.” − Meddig tart ez?

Nem ezért kötünk házasságot. Akkor sem, ha azt hittük, ezért. Isten ötlete volt a házasság.

Jó ötlet volt? Azt gondolom maximálisan… csak közben történt valami. Egy tragédia az édenkertben.

Milyen tragédia? A bibliai őstörténet rendkívül fontos szakasza a Bibliának. 1Mózes 1-10. Fontos allegóriákat tartalmaz. Nem azt mondom, hogy nem történt meg szó szerint. De túlmutat a konkrét eseményeken. Nem csak egy réges-régen élt emberpárról van szó, hanem rólunk, az emberről.

Ádám neve azt jelent: ember; Éva neve azt jelenti: ősanya. A bibliai őstörténetben a mi küldetésünk is benne van: hogy Istent képviseljük. Isten a maga képére teremtette az embert férfivá és nővé. Nem arról van szó, hogy külsőleg hasonlítunk Istenre. Ezen is össze tud veszni egy házaspár, hogy ki hasonlít jobban Istenre. De ez nincs benne. Hanem az van benne, hogy a férfivá és nővé teremtett ember Isten-kép. Őt képviseli.

Elhangzik két fontos parancs: szaporodjatok, sokasodjatok. Ehhez kell a másik. A legerősebb férfi sem képes nő nélkül szaporodni. A legszélsőségesebb feminista sem képes önmaga szaporodni.

A másik parancs: uralkodjatok. Min? A természet felett. Felsorolja a természetet: mezők vadain, tenger halain, a földön mozgó minden élőlényen. Nem egymáson uralkodjatok… mert mi ezt tesszük. Hanem a természet felett. Uralkodni nem zsarnokságot jelent, hanem gondoskodást, művelést. A kerttel kapcsolatban ezt még külön ki is hangsúlyozza. Mi pont az ellenkezőjét tesszük: egymáson próbálunk uralkodni, a természetet pedig tönkretesszük. Miért?

Mert történt egy tragédia. Megjelent az édenkertben az első humanista filozófus kígyó-kosztümben és ezt mondta: légy a magad istene.

Így kezdte: csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyik fájáról se egyetek? Így lehet már a kérdésben is hazudni. Ő a hazugság atyja – Jézus nevezi így. Éva még észnél van: Isten ezt nem mondta, hanem minden fáról ehetünk, csak arról az egyről nem.

Az milyen fa volt? A jó és gonosz tudásának a fája. Nem a tudás fája. Valahogy a közgondolkodásban az terjedt el, hogy a tudás fájáról van szó. A Biblia nem tudományellenes, sőt abban a parancsban, hogy hajtsátok uralmatok alá a természetet, benne rejlik a tudományos kutatásra való felszólítás. Ha ismerem a természetet, akkor képes leszek technikát létrehozni. A tudás hatalom. De rossz az erkölcsünk.

Az erkölcsi megítélés fájáról ettünk, hogy Isten ne szóljon bele az életünkbe. Mi akarjuk eldönteni mi jó, mi erkölcsös és mi erkölcstelen. Istentől függetlenül akarunk élni. A magunk istenei akarunk lenni. A Kígyó azt mondta: olyanok lesztek, mint Isten, jónak és gonosznak tudói. Ez a nagy kísértés. El is buktak.

Az ember tragédiája: az Istentől való elszakadás.

Éva még itt is megpróbál védekezni: Isten azt mondta, ha arról a fáról eszünk, akkor meghalunk. A Sátán válasza: dehogy haltok meg!

Mi történt? Kiderül, hogy ősszüleink kiűzettek az édenkertből, de az édenkerten kívül még több száz évig éltek. Akkor mégis a kígyónak lett igaza? Hogy van ez?

Azt gondolom, hogy Ádám és Éva abban a pillanatban meghalt Isten számára. A bibliai élet és halál fogalma nem biológiai. Több igét lehet erre felhozni, talán a legerősebb, amit a János 3-ban olvasunk: akié a Fiú, azé az élet. Akiben nincs Isten Fia, az élet sincs meg abban. Az halott.

Jézus nélkül az ember halott. Vagy János evangéliumában (János 5) Jézus azt mondja: eljött az óra és az most van, amikor a halottak hallják Isten Fia hangját, és akik hallották élni fognak. Azokra gondolt, akik ott járnak körülöttük. Olyanok, mintha élnének, pedig halottak. Ha valaki közülük meghallja Isten Fia hangját, az élni fog. Nem a fülével hallja meg, hanem a szívével, az egész lényével, és az életre kel. Feltámasztja az utolsó napon. Azt mondja az övéinek: átmentetek a halálból az életbe. Az ember azóta halva születik.

Csak aki meghallja Isten fiának a hangját, az kel életre. Az ember önmagában nem halhatatlan, hanem egyedül Isten halhatatlan, és az, aki Őbenne él. Aki ki tudja mondani Pállal együtt: élek, többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Krisztus miatt él. Ő a lényeges személy.

És a házastársam? Ő aranyos. Amikor nem undok. Mikor kell szeretni? Akkor is, amikor aranyos, és akkor is, amikor undok.

Külön téma megbeszélni, mit jelent szeretni. Nem a szerelmi lángolásról van szó. Van közületek olyan, aki most éppen nagy szerelmet érez? Ez biokémia. Van egy anyag, aminek megnő a vérben a koncentrációja, amikor az ember nagyon szerelmes. Állítólag 2 év alatt lebomlik. Akkor megszűnik a szeretet? Az nem. A lángolás szűnik meg. Aztán esetleg újra lehet éleszteni… lehet, nem mindig érdemes. Nagy költőinknek nagy gyakorlatuk volt ebben: négy ökör lassacskán ballagott és csillagot is választottak. Nem Szendrei Júlia volt az a lány, hanem Erzsike, akit Petőfi el is felejtett, pedig akkor éjszaka nagyon szerelmes volt. Erre nem lehet építeni. Az igazi szeretetre lehet.

Senkit nem akarok lebeszélni, hogy szerelmes legyen. De nem arra építünk, hanem arra a szeretetre, amit az Úrtól kap az ember. Amiről a Róma 5:5 az írja: kiöntetett a Szentlélek által, aki adatott nekünk.

Boldoggá teszi az embert a házasság?

Egy átlag házasság 40 évig tart, és nemcsak ebben hasonlít a pusztai vándorlásra. Izrael népe magától a pusztai vándorlástól nem volt boldog. Mit gondoltok? Boldoggá teszi az embert a házasság?

A Bibliában talán benne van, hogy boldogok a házasok? Az enyémben nincs. Pedig több mint száz boldogmondást, rövid aforizmát tartalmaz a Biblia a boldogságról. A Máté 5-ben van nyolc, a legismertebb. De máshol is vannak az evangéliumokban: pl. boldogok, akik Isten beszédét hallgatják és megtartják. A Zsoltárokban: Boldog ember az, aki nem ül a csúfolódók székébe, de az Úr törvényében gyönyörködik. Boldog az, akinek a vétkei megbocsáttattak.

A Jelenések könyvében hét boldogmondás van. Ott majdnem mindenből hét van. Aszerint még a halottak is boldogok, akik az Úrban haltak meg. És a hegyi beszédben? Kik boldogok? A bibliai boldogság fogalom nem azonos a közgondolkodásban található boldogság fogalommal.

Boldogok a lelki szegények. Kik azok? Azok, akik tudják, hogy rászorulnak Isten kincseire. Jelenések 3-ban olvassuk a laodíceai gyülekezetnek szóló üzenetet: Azt mondod, meggazdagodtam, semmire nincs szükségem. Pedig te vagy a szegény, a vak és a mezítelen. Azért mennyei kincseket ajánlok neked. Végy tőlem tűzben izzított aranyat… A megpróbáltatásokban edződött hitet. Szemgyógyító írt, hogy láss.

Vedd észre, hogy milyen állapotban vagy. Fehér ruhát adok rád, hogy ne légy mezítelen. Mit mond még a Máté 5-ben Jézus? Boldogok a szelídek. A világ azt mondja: a szelídek élhetetlen balekok. De a szelídek csak szelídek, ők öröklik a földet. Boldogok az igazságért üldözöttek. Boldogok a sírók. A világ szerint nem, de Jézus szerint igen. Akármi miatt is sírnak, mert vigasztalást nyernek.

Tehát nem a komfortérzés a boldogság a Biblia szerint. Boldogok azok, akiknek az Úrral helyreállt a kapcsolatuk, van szellemi látásuk (pneumatikus). Azok boldogok, akik az igazságra szomjaznak és éheznek. Nem biztos, hogy jó a komfortfokozatuk, lehet, nem élveznek mindig mindent. Nem gondolom, hogy Pálnak vagy Jeremiásnak élvezetes volt kalodába szorítva lenni. De boldog volt?

Egy erdélyi református lelkész, Szilágyi Sándor írta, a Boldog rabság c. könyvet. Húsz évre ítélték Romániában, végül amnesztiát kapott. De miért volt boldog? Mert Isten vele volt. Isten jelenléte teszi az embert boldoggá. Ezt az emberek nem mindig tudják.

A házasok járják a pusztát, 40 évig, vagy tovább, nyelik a port, szenvednek a hőségtől, jönnek amálekiták, azokkal meg kell küzdeni. Vannak oázisok is, meg lehet pihenni. De nem azok miatt boldogok. Ha van szellemi látásuk, akkor látják a tűzoszlopot, vagy a felhőoszlopot is. Azt jelenti: itt van az Úr, előttünk jár, sőt körülvesz minket, attól vagyunk boldogok. Együtt menetelhetünk az ígéret földje felé.