Miért alacsony a humanista párterápia hatásfoka?

Rogers terápiás elvei nem állnak ellentétben a Biblia tanításával. Ezért fel kell tennünk a kérdést: miért alacsony mégis (Gottman szerint legfeljebb 35%-os) a humanista házasságterápia hatásfoka? Azt hiszem, ugyanazért, amiért a testi gyógyítás hatásfoka is alacsony.

Hogyan? – kérdezhetné valaki. – Vannak olyan betegségek, amelyeknek a gyógyítása magas hatásfokon történik.

Valóban? Azt mondják: az influenza gyógyszeres beavatkozással 2 hét alatt gyógyul, gyógyszer nélkül 14 nap alatt. Mindkét esetben a szervezet maga győzi le a betegséget. Igaz persze, hogy orvosi segítséggel kivédhetők a szövődmények.

Az orvosi terápia erősítheti a szervezet védekező tevékenységét, kiküszöbölhet károsító hatásokat, pótolhat hiányzó funkciókat – sőt tönkrement szöveteket és szerveket; meghosszabbíthatja az életet. De nem képes megállítani (legfeljebb csak lassítani) az öregedés folyamatát. A legfontosabb tény pedig ez: a halál elleni küzdelemben lehet csatákat nyerni, de a háború végső kimenetele mindig a vereség. Ennek a küzdelemnek a hatásfoka 0%.

Úgy vélem, Rogers elvei jók. Az elfogadás, az empátia, a hitelesség és a megfelelő kommunikáció (a szeretet célba érkező közlése) élesztgetik és erősítik a társkapcsolatot, mint a C-vitamin a szervezetet, de nem adnak védelmet a halál-erők ellen. Gottman 7 alapelve is jó. Az általa szerkesztett, társunk iránti érzéseinket, rejtett irányultságainkat stb. feltáró kérdőívei és az általa javasolt, kapcsolatunkat erősítő gyakorlatok alkalmazása is hasznos – a bibliai házassággondozásban is alkalmazható.

De általuk is csak a viselkedés változik meg, a megromlott emberi természet és az önző szív változatlan marad. Ezek a gondolatok újabb kérdéseket vetnek fel: Valójában mit akarunk elérni? Mi a bibliai házassággondozás célja?

Reklámok

A bibliai házassággondozás célja

A párterápia célja – függetlenül attól, hogy tanulás-lélektani, mélylélektani vagy humanista pszichológiai alapra épül – általában a komfortos párkapcsolat elérése; más szóval: az emberek érezzék jól magukat a házasságukban. Ha ezt a célt nem lehet elérni, akkor a terapeuta a fájdalommentes válás elősegítésén dolgozik. (Kézenfekvő a testi gyógyítás analógiája: ha a beteget nem lehet meggyógyítani, az orvos arra törekszik, hogy a lehető legkevesebb szenvedéssel menjen a halálba.)

Nem kétséges, hogy a komfortos párkapcsolat elérése jó cél. De fölmerül egy újabb kérdés: a bibliai házassággondozás – és általában a keresztyén lelkigondozás – képes-e ennél a célnál valami minőségileg mást: emberi kapcsolatot, sorsot és életet alapvetően megváltoztatót nyújtani?

Ezt a kérdést – a válasz megfogalmazása előtt – szeretném tovább élezni egy idézettel Lawrence Crabb keresztyén pszichológus Mélybenéző; Életünk és kapcsolataink gyógyulása c. könyvéből:

Egy férfi ezzel a sürgető kéréssel indította a lelkigondozói beszélgetést:
– Jobban akarom érezni magam minél előbb.
Pillanatnyi szünet után válaszoltam:
– Akkor azt ajánlom, vásároljon jó sokat a kedvenc italából, és néhány hölgy
társaságában utazzon el egy hónapra a Bahamákra.
Most ő döbbent meg. Furcsán rám meredt, majd megkérdezte:
– Mondja, ön keresztény?
– Miért kérdezi?
– A tanácsa nem tűnik túlságosan biblikusnak.
– Ez a legkézenfekvőbb válasz a kérésére. Ha tényleg most, azonnal jól karja érezni magát, és megszabadulni minden kellemetlen érzéstől, nem javasolnám Krisztus követését. A részegség, a kétes gyönyörök, a vakációzás erre sokkal megfelelőbbek. Megkapja, amire vágyik, persze nem túl hosszú időre.

Megkérdezhetjük tehát, hogy a „jól érzem magam” állapot elérésén kívül, vagy akár a komfort-érzés hiányában, mit adhat az embernek Jézus Krisztus követése. Más szóval (és még egyszerűbben): Mire jó a keresztyénség? Ad-e valamit, ami több és más, mint amit más vallások és életfilozófiák nyújtanak? Úgy vélem, hogy ha megválaszoljuk ezt a kérdést, feleletet kapunk arra is, hogy mi mást és többet várhatunk a bibliai házassággondozástól annál, mint amit (akármelyik pszichológiai irányzat elveire épülő) világi párterápia kínál.

A bibliai házassággondozás célja 2

Dolgozunk azért, hogy a hozzánk forduló pároknak komfortosabb legyen a kapcsolata. Használunk nem hívő szakemberek által alkotott technikákat is. De ha csupán ezt tesszük, és ezt érjük el, semmivel sem nyújtunk többet, mint akármelyik sikeresen működő “világi” házasságterápia.

A bibliai házassággondozás célja:

Életem célja alapján a házasságom sem értem van, hanem Isten ügyének (dicsőségének) terjedéséért. Nem az a célja, hogy tőle én személyesen boldog legyek, hanem az, hogy általa felismerjem, megtanuljam és gyakoroljam az Úrnak szentelt életet. Más kérdés, hogy én is ezáltal lehetek igazán boldog a földön.

Aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja.
– Máté 16:25

Szeretek kényelmesen utazni. Élvezem, ha jó helyet kapok az IC-n, nem is szólva a repülőgépről, ahol etetnek-itatnak, és láthatom alattunk a tájat. De magáért az utazásért sohasem szállnék be a vonatba vagy a repülőbe. Fontosabb az uticél, ahhoz képest mellékes az utazás kényelme.

A bibliai házassággondozás is fáradozik azon, hogy a házastársak megértsék és tiszteljék egymást, hogy javuljon a kommunikációjuk, hogy sikeresebben kezeljék a konfliktusaikat, hogy megtanulják élvezni és értékelni egymásban azt is, ami eredeti elvárásaiknak nem felel meg. Röviden: mi is dolgozhatunk azért, hogy a hozzánk forduló pároknak komfortosabb legyen a kapcsolata. Eközben használhatunk nem hívő szakemberek által alkotott teszteket és technikákat is. De ha csupán ezt tesszük, és ezt érjük el, semmivel sem nyújtunk többet, mint akármelyik sikeresen működő világi házasságterápia.

Mindemellett igazi célunk az kell, hogy legyen, hogy a hozzánk fordulók közelebb kerüljenek Istenhez – és ezen keresztül egymáshoz is. Márpedig Istenhez közelebb kerülniLawrence Crabb élesen világos szavai szerint – fogyasztói szemlélettel nem lehet.

A humanista pszichoterápiára épülő házassággondozás

Napjainkban a házasságterápiát túlnyomórészt Rogers személyközpontú pszichoterápiája uralja. Ez a lelki gyógymód négy alapelven nyugszik:

1. Elfogadás. Ez azt jelenti, hogy a segítséget kérő ügyfél (kliens) kezelése csak abban az esetben lehet eredményes, ha a terapeuta fenntartások nélkül elfogadja őt – függetlenül nemétől, életkorától, kultúrájától, bőrszínétől, nézeteitől. Az elfogadás nem azt jelenti, hogy egyet kell értenie az illető nézeteivel, vagy helyeselnie kell a viselkedését, hanem csak azt, hogy a terapeutát nem zavarják a segítséget kérő tulajdonságai és megnyilvánulásai. Nem fél és nem undorodik tőle, nem háborodik fel attól, amit elmond vagy ahogy viselkedik.

2. Empátia. Maga a szó beleélést jelent. De nem csupán érzelmi rezonanciáról van szó, hanem inkább arról, hogy a segítő megérti a segítséget kérőt azáltal, hogy beleilleszkedik a helyzetébe; más szóval: onnan nézi a problémát, ahol a kliens van. Szép példa erre Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című verse. A rossz kölyök viselkedése felbosszantja az apát, meg akarja verni, de gondol egyet, és inkább leül a gyerek mellé a padlóra játszani. Ettől a pozíció-váltástól megváltozik az apa látásmódja, mert a padlóról nézve „olyan nagyok a nagyok” és „minden csupa láb”. Megérti Lócit. Így fejezi be a verset: „Magasba emeltem szegénykét, hogy nagy, hogy óriás legyen.”

3. Kongruencia (hitelesség). A terapeuta nem játssza meg magát. Nem tesz úgy, mintha elfogadná és megértené ügyfelét, hanem valóban elfogadja és megérti őt.

4. Képes kifejezni – a segítséget kérő számára is érthető és meggyőző módon –, hogy elfogadja és megérti őt.

Ennek a négy alapelvnek összefoglaló kulcsszava a kommunikáció. A terapeuta egyrészt vételre képes: eljut hozzá minden információ a klienstől, nem állják útját a megismerésnek fenntartások és előítéletek. Másrészt a terapeuta, mint adó is jól működik, mert eljut a segítséget kérőhöz elfogadó attitűdje és megértő figyelme.

Mindez azt jelenti, hogy a pszichoterápiás folyamatban nem az eljárás vagy a módszer a legfőbb gyógyító tényező, hanem a terapeuta (elfogadó, megértő, hiteles és kommunikáció-képes) személyisége. Más szóval: fontosabb, hogy ki az, aki segítséget nyújt, mint az, hogy hogyan végzi a munkáját.

Nem nehéz észrevenni, hogy ezek az alapelvek nemcsak a pszichoterápiás kapcsolat, hanem minden emberi kapcsolat működésének fontos előfeltételei. Először a szülő-gyermek és a pedagógus-gyermek kapcsolatban fedezték fel a rogersi elvek jelentőségét (Thomas Gordon). De ezzel szinte egy időben evidenssé vált, hogy a házastársi kapcsolatban is elengedhetetlen, hogy a felek elfogadják és megértsék egymást, hitelesek (őszinték és „átlátszók”) legyenek egymás számára, és hogy kölcsönösen ki is fejezzék egymás iránti szeretetüket (elfogadásukat) és megértésüket úgy, hogy közben nem rendül meg egymásba vetett bizalmuk. Ezt felismerve a rogersi pszichoterápia a házasságterápiás eljárások legelterjedtebb eszmei alapjává vált.

Összhangban állnak-e Rogers alapelvei a Biblia tanításával?

Természetesen fölmerül a kérdés, hogy ez az eszmerendszer összhangban áll-e a Biblia szemléletével, továbbá, hogy ezek az alapelvek működnek-e Isten és a hívő ember kapcsolatában. Ezekre a kérdésekre első megközelítésben egyértelmű igen a válasz.

1. A Biblia arra bíztat minket, hogy feltétel nélkül fogadjuk el és szeressük egymást.

2. Pál apostol empátiás azok iránt, akikhez elviszi az evangéliumot (1Korinthus 9:19-22). Ez nála sem azt jelenti, hogy elfogadja a görög pogányságot, vagy a zsidó törvényeskedést, hanem csak azt, hogy a maguk szintjén és kultúrájában szólítja meg őket (lásd athéni prédikáció). Ugyanakkor arra kéri olvasóit, hogy kövessék őt (1Korinthusr 11:1).

3. A kongruencia (egyértelműség, hitelesség) is alapvető erkölcsi érték a Bibliában. Boldogok a tiszta szívűek (Máté 5:8).

4. Az is nyilvánvaló a Szentírásból, hogy Isten határozottan azzal a szándékkal teremtette az embereket, hogy kommunikáljanak egymással. Ki adott szájat az embernek?… Most azért menj! (2Mózes 4:11-12). A prófétát is Ő tanítja beszélni, hogy tudja szólni igéjét (Ézs 50, 4).

Mindezeknek az emberre jellemző tulajdonságoknak és megnyilvánulásoknak az az alapja, hogy maga Isten elfogadó és empátiás irántunk, egyértelmű minden szándékában és megnyilatkozásában (kongruens), és kommunikál: megszólít, üzen; kijelenti magát – és ugyanakkor gondolatainkat és szándékainkat is érti. Azért vagyunk
társas lények, mert maga a Teremtő társas lény – aki az embert a maga képmására teremtette (1Mózes 1:27).

1. Az egész Biblia arról szól, hogy Isten elfogad és szeret minket – noha a bűneinket utálja.

2. Az isteni empátia Jézus Krisztus személyében nyilvánult meg legvilágosabban, aki áthatolt az egeken (Zsidók 4:14), azaz a végtelen dimenziójú láthatatlan világból eljött a mi látható háromdimenziós terünkbe. Ez a „pozíció-váltás” meggyőzhet minket arról, hogy nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben (Zsidók 4:15).

3. Isten abszolút megbízható. Ő a világosság Atyja, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása (Jakab 1:17). Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsidók 13:8).

4. Isten a Szentírásban világosan közli, hogy ki Ő, és azt is elmondja, hogy milyennek lát minket, sőt még azt is, hogy hogyan menekülhetünk meg a halál állapotából, amibe azért jutottunk, mert elszakadtunk tőle.

A humanista házassággondozás pszichológiai kritikája

Mindezek után meglepő, hogy a humanista szemléletű házasságterápia a gyakorlatban nem bizonyult eléggé eredményesnek.

Egy amerikai szerzőpáros (John M. Gottman és Nan Silver) nemrég magyarul is megjelent sikerkönyvében (A boldog házasság hét titka) azt olvashatjuk, hogy a hagyományos (nagyrészt Rogers elveire épülő) házasságterápia a legjobb
házassággondozó praxisában is legfeljebb 35 %-ban vezet némi javuláshoz. Ezzel szemben a tanulás-lélektani szemléletű szerzők 9 hónapos kurzusain a javuló párok visszaesése 0 %.

Már könyvük elején mítosznak minősítik a humanista házasságterápia alapvető gondolatát, hogy a kommunikáció, a megbeszélés – és azon belül is a konfliktusmegoldás elsajátítása – a romantikus, maradandóan boldog házassághoz vezető királyi út. Majd megállapítják: A konfliktusmegoldáson alapuló házasságterápiák többségére jellemző, hogy egy átmeneti javulás után a kezeltek nagy része visszaesik.

Nincs lehetőségünk arra, hogy ellenőrizzük: igazak-e ezek az állítások. Fogadjuk el, hogy a humanista házasságterápia nem eléggé sikeres. Arra a kérdésre, hogy miért nem eléggé sikeres, később még visszatérek. Egyelőre abban se kételkedjünk, hogy a szerzőpáros munkája kimagaslóan sikeres. De nézzük meg közelebbről, hogy mit állítanak, és mit javasolnak. Feszülten várjuk, hogy milyen az a biztosan hatékony eljárás, amit a szerzőpáros javasol, amelyben a visszaesés 0 % – ha a segítségért folyamodó házaspár vállalja a 9 hónapos tréninget.


A bibliai házassággondozás keskeny útja

“Napjainkban a felnőttek jelentős része is a mesék világában él.”

A szaporodó betegségekkel együtt szaporodnak a gyógymódok is.

Korunk embere fokozódó mértékben szenved párkapcsolati zavarokban, így házassági válságokban is. Ugyanakkor egyre nagyobb a segítő programok és terápiák kínálata is.

Vajon ki nyeri meg a versenyt, a betegség vagy a gyógyítás? Az elmés tudósok és az ügyes feltalálók munkája elvezet-e az egészséges élet boldog állapotába, vagy – ha nem is hirtelen, de elkerülhetetlenül – el kell pusztulnunk?

Isten bibliai kijelentése ad választ: a tőle való elszakadás miatt az emberiség erkölcsi és egzisztenciális lejtőre került, amelyen megállíthatatlanul és fokozódó sebességgel csúszik lefelé a teljes pusztulásig. Majd egyszer – „az idők végén” – Isten közvetlen beavatkozása menti meg az embert Krisztus második eljövetelekor, amikor új eget és új földet teremt, amelyben igazság lakik (2Péter 3:13).

Az egyén életére nézve van tapasztalati válasz is: előbb-utóbb mindenki meghal, az is, aki naponta rongálja az egészségét kémiai szerekkel és stress-dús életmóddal, ráadásul sohasem kért segítséget; és meghal az is, aki mindig jó levegőt szívott, egészségesen táplálkozott, sportolt és kellemes barátokat szerzett. A bölcs is meghal, meg a bolond is (Prédikátor 2:16). Nem mindegy persze, hogy valaki mennyi ideig és hogyan élhet.

Világos, hogy a házasság ennek a néhány évtizedes (vagyis viszonylag rövid) és biológiailag egyre romló minőségű emberi életnek a része.

Mi a házasságterápia és a házasság-gondozás célja?

Az egyén testi gyógyításának és gondozásának nyilvánvalóan az a célja, hogy élete fájdalom-mentesebb és élvezetesebb legyen. Ennek megfelelően a házasság-gondozásnak és terápiának is az a célja, hogy a felek jobban érezzék magukat a házasságukban.

Vajon a bibliai házassággondozás is egy a házasságokat gyógyító terápiák sorában? Miben különbözik tőlük? Hatékonyabb-e, mint a többi segítséget kínáló program?

Az erre adható válasz – remélem – egyértelmű lesz. Előbb azonban tekintsük át korunk két legelterjedtebb házasságsegítő irányzatát. Az egyiknek a humanista pszichológia, a másiknak a tanuláslélektan képezi az elméleti bázisát.


Párterápiás irányzatok összehasonlítása

A bibliai párterápia, házassággondozás törekvése nemcsak a boldogság érzése és a személyes szükségletek kielégítése, hanem a bensőséges kapcsolat az Úrra – és Őbenne egymással.

Hasonlítsunk össze néhány párterápiás ill. házassággondozó rendszert. Ettől az összehasonlítástól azt várom, hogy szemléletesebb és érthetőbb lesz, amit előzőleg elmondtam.

Világi párterápia

Teljesen mindegy, hogy az eljárás tanulás-lélektani, pszichoanalitikus vagy humanista elméleti bázisra épül-e, minden világi házasságsegítő tevékenység azonos abban, hogy a figyelem fókuszában az ember illetve a pár áll. A cél minden esetben a komfortos (szenvedésmentes és élvezetes) párkapcsolt elérése. A munka elméleti és gyakorlati alapját és irányvonalát a pszichológia által feltárt ismeretek (vagy feltételezett tények) adják. Ugyaninnen származnak a módszerek is. A bibliai kijelentésnek semmiféle szerepe sincs a munkában.

Pasztorálpszichológiai házasságterápia

A pasztorálpszichológiai lelkigondozás legmarkánsabb képviselője, Stollberg, azt vallja, hogy a lelkigondozás nem más, mint pszichoterápia az egyház keretén belül. Ugyanez a szemléletmód érvényesül a pasztorálpszichológiai házassággondozásban is. A világi házasságterápiákkal szemben csak abban különbözik ez az irányzat, hogy idézik a Bibliát is – a pszichológiai felismerések szemléltetésére.

A fogyasztói kereszténység házassággondozó munkája

Gondolom, sokan meghökkennek, ha elmondom, mit értek „fogyasztói” kereszténységen: azt a keresztyén szemléletet és életgyakorlatot, amely saját személyes hitéletével van elfoglalva; más szóval: önmaga körül forog. Ide sorolható az egyháztörténetileg sok tekintetben haladó és megújulást hozó pietizmus is, melyhez napjainkban még a karizmatikus mozgalom néhány ága társul. Ezek a kegyességi irányzatok ragaszkodnak a Bibliához, Isten kinyilatkoztatásának tartják, és tekintélyét teljes mértékben elfogadják. Ebben a bibliai házassággondozó szolgálat is együtt halad velük. De náluk ez a belső magatartás a pszichológiai felismerések elvetésével és az Írás sokszor szelektív és törvényeskedő idézésével jár. Életgyakorlatuk azt tükrözi, hogy a Bibliában főleg korlátok, szabályok és parancsok vannak. A figyelem középpontjában az ember áll: mit kell nekem tenni, miben kell megváltoznom? Isten kegyelme belépteti az embert a mennyországba, de a földi élet dolgaiban – így az emberi kapcsolatokban és a házasságban – saját kegyes elvei és szokásai vezetik. Fontos észrevenni, hogy a házassággondozás célja náluk is az, hogy a felek jól érezzék magukat a házasságban, szebben fogalmazva: boldogok legyenek – a kapcsolati komfort-érzés értelmében.

Bibliai házassággondozás

A bibliai házassággondozás nem fél és nem irtózik a pszichológiától, mert nem a pszichológiában (és módszereiben), hanem Istenben bízik. Ezért munkáját Isten és az Ő igéje irányítja, a pszichológia felismeréseit és technikáit pedig eszköznek tekinti, és eszközként használja. A legfontosabb pedig ez: értéket nem a boldogság érzése és a személyes szükségletek kielégítése képvisel, hanem a bensőséges kapcsolat az Úrra – és Őbenne egymással. Ezáltal válik életvezetést szabályozó értékké az önfeláldozás, a hűség és a másik ember megbecsülése.

Pál apostol Krisztusért kárba veszni hagyta megtérése előtti életének értékeit: származását, teológiai képzettségét, vallásos buzgóságát (Filippi 3:4-8). Később Krisztus ismeretének páratlan gazdagsága eszközként adta vissza neki mindezt. Döntéseit és tetteit többé nem ezek az értékek irányították, de eszközként használhatta őket élete Urának – Krisztusnak – a szolgálatában. Így járhat el a bibliai házassággondozás is a hiteles pszichológiai felismerésekkel és a világi tudomány minden eredményével.

Tanuláslélektanra épülő párterápia

Úgy vélem, jól illusztrálja ezt a szemléletet A boldog házasság hét titka c. könyv.

A szerzőpáros – John M. Gottman és Nan Silver – hét alapelvet fogalmaz meg:

1. A tréning elején részletes szeretet-térképet kell készíteni. Ehhez egy 20, majd egy 60 pontból álló kérdőívet kell kitölteni. Ezek arra jók, hogy a felek jobban megismerjék egymás élmény- és gondolat-világát, vágyait, irányultságait, ízlését stb. A kérdések megválaszolása, kiértékelése, majd megbeszélése meglehetősen időigényes. (Közbeszúrva előre bocsátom, hogy sejtésem szerint az eljárás hatékonyságának a titka éppen ebben rejlik: rákényszeríti a párokat, hogy sok időt töltsenek egymással, miközben a házasságukkal foglalkoznak.)

2. Második alapelv: Tápláljuk az egymás iránti szeretet és csodálat érzését! Ehhez is kérdőíveket kínálnak, de tulajdonság-listát is a társunk lehetséges előnyös tulajdonságairól. Javasolnak egy 7 hetes kurzust, melyben napokra beosztva előírnak egy vezérgondolatot és egy feladatot. Találomra idézek a programból:

1. hét
Hétfő
Gondolat: Őszintén szeretem a páromat.
Feladat: Nevezzük meg a másiknak egy olyan tulajdonságát, amelyet szeretetre méltónak vagy szerethetőnek tartunk!
Csütörtök
Gondolat: A párom vonzó nő/férfi számomra.
Feladat: Gondoljunk párunk egyik nekünk tetsző fizikai tulajdonságára!
4. hét
Péntek
Gondolat: A mi házasságunk egy kicsivel jobb, mint a legtöbb házasság körülöttünk.
Feladat: Gondoljon egy olyan házasságra, amelyikről az a véleménye, hogy borzalmas!

Az történik eszerint, hogy a kurzusban résztvevők 49 napon át szuggerálnak magukba egy pozitív gondolatot, kiegészítve egy gyakorlati lépéssel vagy az előzőhöz kapcsolódó újabb gondolattal.

3. Harmadik alapelv: Forduljunk egymás felé, ne távolodjunk el egymástól! Ezt az alapelvet három gyakorlat-csoportban érvényesíti. Az „érzelmi bankszámlát” egy 62 pontos lista alapján töltik ki. A társ visszautasító viselkedésére adott reakciókat szintén tesztlap segítségével tudatosítják, és ezzel csökkentik az érzelmi feszültséget.

4. Negyedik alapelv: Vegyük figyelembe a párunk véleményét is! Szellemes, túlélési fantázia-játék segíti a párokat abban, hogy megtudják egymásról, mit tartanak fontosnak vagy értékesnek. („Mit mentenél meg a hajórakományból egy lakatlan szigetre kerülve?”)

5. Ötödik alapelv: Oldjuk meg a megoldható problémákat! Ugyanis nem minden házassági probléma megoldható. Ami nem oldató meg, azzal ne foglalkozzunk!

6. Hatodik alapelv: Ki kell szabadulni a csapdából! Ez azt jelenti, hogy engedjük meg a társunknak, hogy elképzelései szerint éljen; ha például szeret templomba járni, ne akadályozzuk meg; ha a szalvéta-hajtogatás a kedvenc időtöltése, ne tartsuk felesleges butaságnak.

7. Végül: Találjuk meg közösen a házasságunk étrelmét! Kapcsolati rituálék (pl. ünnepi ebédek, közös reggeli); szerepek; célok; szimbólumok. Ezeken a területeken azonos véleményre kell jutni.

Mi új van mindezekben? – Úgy érzem, jogosan merül fel ez a kérdés. Hiszen magától értetődő, szinte banális alapelvekről van szó. Miért van szükség kutatóintézetre és éveken át tartó kutatásra ahhoz, hogy ezeket az alapelveket felfedezzük?

Úgy sejtem, hogy a szerzők munkájának a sikerét nem a „felfedezett” alapelvek (a „hét titok”) adják, hanem az, hogy jól megszerkesztett tesztlapokkal feltárják a segítséget kérő párok irányultságait, attitűdjeit, érzelmeit, gondolkodásmódját, mindezt tudatosítják bennük, és hónapokon át gyakoroltatják a megfelelő magatartást. Ha valaki rászán arra negyvenkilenc napot (és ki tudja mennyi pénzt), hogy egy kemény tréningen foglalkozzék a házasságával, annak nyilvánvalóan fontos a házassága. Lehetséges, hogy nem a jó alapelvek, hanem az elkötelezett odaszánás hozza rendbe a házasságát.

Jellemző az eljárásra az a javaslat, amit a szerzők a tréning végén adnak a pároknak annak érdekében, hogy ne essenek vissza, ha már szépen megjavult a házasságuk az intenzív kurzus alatt. Az útra bocsátó javaslatnak ezt a címet adják: A mágikus öt óra. Ugyanis hetenként öt órára van szükség ahhoz, hogy a felek gondozzák – és ezzel szinten tartsák – a házasságukat. Hadd álljon itt ebből is egy kis ízelítő:

Reggeli búcsú. „Minden reggel, mielőtt elköszönünk egymástól, tudjunk meg legalább egy dolgot, ami aznap történik a párunkkal – attól kezdve, hogy a főnökével ebédel, azon át, hogy elmegy az orvoshoz, vagy telefonon felhív egy régi barátot.” Ez napi 2 percet vesz igénybe; 5 munkanapot számítva ez hetenként 10 perc.

Hasonlóképpen elmondja a javaslat a hazaérkezéssel kapcsolatos tennivalókat (napi 20 perc, 5 munkanap alatt 1 óra 40 perc).

A csodálat és nagyra értékelés is része a programnak (napi 5 perc, heti 35 perc).

A szeretet c. program időigénye is heti 35 perc, naponta 5 perc. Ennek tartalma: „Csókoljuk meg, öleljük át, vonjuk magunkhoz és simogassuk meg a párunkat, amikor együtt vagyunk. Elalvás előtt pedig mindig csókoljuk meg egymást.”

Szerepel még a heti randevú a programban: 2 óra egyszer egy héten.

Ha összeadjuk a szükséges időtartamokat, 5 óra az eredmény.

Úgy vélem, csupa jó és hasznos dolgot javasolnak e jeles házassággondozók. Például jó dolog megcsókolni és megölelni egymást, sőt: mi sem természetesebb egy házasságban. Az már szokatlan gondolat, hogy ennek a műveletnek naponta 5 percig kell tartania. Szeretném hangsúlyozni azt is, hogy a könyvben közölt kérdőívek és gyakorlatok is hasznosak, átvehetők és alkalmazhatók – a bibliai házassággondozás folyamatában is!

De téved a házassággondozó – és az ügyfél is, ha azt hiszi, hogy a kérdőívek ésgyakorlatok gyógyítják meg a házasságát.