Hit és lelki egészség

Élő hitű keresztyén ember lehet-e lelkileg beteg?

Egyes körökben az a vélekedés járja, hogy a hívők mindig boldogok és egészségesek. Mert azért hívők, hogy azok legyenek. Aki szorgalmas látogatója a lelki alkalmaknak, és közben depressziós, az gyanús: talán nem is hívő igazán.

Tovább bővíthetjük a kérdést: hívő ember lehet-e kényszeres, szorongó, anorexiás, perfekcionista, munkamániás? Küzdhet-e csökkentértékűségi érzéssel? Lehet-e szenvedélybeteg: alkoholista, kábítószerfüggő? Lehetnek-e társkapcsolati zavarai? Azt mondja magáról, hogy megtért, és mégis rossz a házassága… Lehetséges ez?

Vannak, akik már magát a kérdést is botrányosnak tartják, ha felvetjük: hívő embernek lehetnek-e homoszexuális vagy pedofil hajlamai?

De még ennél is nehezebb megkérdezni: Hívő ember szenvedhet-e valamilyen pszichózisban, például skizofréniában?

Lehetne még sorolni a rokon kérdéseket, de sok hívő keresztyénnek ezekre is meglenne a kész válasza: Ha valaki nem gyógyul ki ezekből a nyavalyákból, akkor nem is hívő igazán.

Később esetleg finomítják ezt a kategorikus választ: Lehet, hogy hívő, de talán kicsi a hite. Esetleg még tovább finomítják: Rosszul, vagy keveset imádkozik.

Fontos tisztán látnunk ebben a kérdéscsoportban, hogy fölszámolhassuk azokat a sztereotip vélekedéseket, amelyek sok Istent kereső embert zavarba ejtenek, és sok szenvedőnek tovább fokozzák a szenvedését.

Kezdjük egy gyakran hangoztatott téves tanáccsal:

“Higgy – és minden lelki problémád megoldódik!”

Szögezzük le: a keresztyén hit nem önszuggesztió, a hitből fakadó imádság pedig nem lehet presszió Istenre.

A keresztyén hit bizalom Istenben: Isten hatalmában és jóságában.

Bízni Istenben azt jelenti: tudom, hogy Isten jó,

  • akkor is, amikor a betegség rossz és nem múlik el
  • akkor is, amikor nem szűnnek meg a családi zűrök
  • akkor is, amikor kilátástalan az anyagi helyzetünk
  • akkor is, amikor féregnek érzem magam
  • akkor is, amikor ismételten belezuhanok ugyanabba a gödörbe (bűnbe, kétségbeesésbe, depresszióba).

A hitből fakadó imádságban az imádkozó nem akarja Istent semmire sem kényszeríteni, mert tudja, hogy
Isten a javát akarja; sőt azzal is tisztában van, hogy Isten jobban tudja: mire van neki szüksége, és mi válna
javára.

Egy másik, gyakran hallott, de ugyanúgy téves „lelkigondozói” tanács:

“Kövesd a bibliai elveket – és minden rendbe jön!”

Aki ezt a tanácsot elfogadja, megpróbál jó keresztyén lenni saját erőből. Próbálkozásai és küzdelmei után elmondhatja:

  • Sokat és buzgón imádkozom.
  • Szorgalmasan olvasom a Bibliát.
  • Türelmes vagyok a gyerekeimhez, a házastársamhoz, az anyósomhoz, a szomszédokhoz, a munkatársaimhoz.
  • Segítek, akinek csak tudok.
  • Adakozom.
  • Példás a házasságom.
  • Jó apa (vagy jó anya) vagyok.
  • Szolgálatokat vállalok a gyülekezetben is.

Mindeközben így gondolkodik: „Ezek után elvárhatom Istentől, hogy hozza rendbe az ügyeimet, óvjon meg a testi és a lelki bajoktól, sőt ajándékokkal és áldásokkal árasszon el.” Elméletileg persze tudja, hogy Istennel szemben nem lehet követelése, gondolkodását mégis ez az „üzleti” szemlélet hatja át. Ha nem kapja meg, ami „jár”, meg van sértve Istenre. Az a csalódott szerelmes jut eszünkbe, akiről egy magyar nóta szól:

De mióta a lelkemből a reményt is ki engedted égni
Bocsássa meg a Jóisten, a templomba nem tudok betérni.

Ezek után tegyük fel újra a kérdést:

Az élő hitű keresztyén ember lehet-e lelkileg beteg?

A válaszunk egy szóval ez: igen.

Bővebben: Ahogyan az öregedés, a testi megbetegedés és a biológiai halál a Biblia elején leírt bűneset – az Istentől való elszakadás – következménye, ugyanúgy az Éden-kerten kívüli állapot velejárói a lelki megbetegedések és kapcsolati zavarok is. A hívő ember is öregszik, megbetegszik, és neki is véget ér egyszer a biológiai élete; ettől a megtérése és az újjászületése nem óvja meg. A lelki betegségekre ugyanez érvényes.

David Seamands írja: „Jézus Krisztus befogadása az életünkbe nem zárja rövidre az érzelmi gyógyulás útját” – ezért a teljesítménykényszerrel, a szorongással, a depresszióval stb. foglalkozni kell.[ref]David Seamands: Gyógyító sebeink (Harmat Kiadó)[/ref]

Ha ez így van…

Milyen előny származik abból, hogy hívő keresztyének vagyunk?

Keresztyénnek lenni sokszorosan előnyös állapot.

  1. Kegyelemben részesültünk. Ez azt jelenti, hogy nem kell örökre elpusztulnunk az Isten nélkül élő emberekkel együtt. „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1).
  2. Mennyei polgárjogot nyertünk. „Nem vagyunk többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek” (Efezus 2:19).
  3. Reménységünk az örök élet. Maga Jézus mondja a juhairól (rólunk!): „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből” (János 10:28).
  4. Atyánkká lett Isten, testvérünk és barátunk lett Jézus. Az Ő első tanítványi körének vagyunk a lelki leszármazottai, akiket arra tanított, hogy a hatalmas Istent szólítsák bizalmasan mennyei Atyjuknak (Máté 6:9), miközben őket barátainak nevezte (János 15:13-14).
  5. Kaptunk egy baráti közösséget. A keresztyén gyülekezetben megértésre, támogatásra, segítségre számíthatunk, sőt szükség esetén szeretetből fakadó helyreigazításra is. „Intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez” – írja az apostol, megadva ezzel a közösségi élet sarokpontjait (1Thesszalonika 5:4).

Mindezeket az „előnyöket” ezzel a szóval foglalhatjuk össze: kegyelem.

Elég ez nekünk? Igen, elég. Valóban elég, ez fontos.

De azért nem árt, ha a depressziót is kezeljük…

Elég a kegyelem

Pál apostolnak elég volt, miután az Úr közölte vele, hogy nem gyógyítja meg, noha erősen imádkozott a gyógyulásért (2Korinthus 12:9). Úgy látszik: hitben járni azt jelenti, hogy egy „szoros kapun” átjutva, „keskeny úton” kell haladni. De van a hitnek más aspektusa is: Hitben járni annyit jelent, hogy személyes életközösségben élünk Jézussal. A kérdés azonban az, hogy az Ő személyes közelsége és barátsága több-e számunkra az ajándékainál, például a gyógyulásnál, dolgaink rendbe tételénél, helyzetünk javításánál. Tudjuk és hisszük: Isten meg tud gyógyítani minden betegségből, kapcsolatainkat rendbe tudja hozni, szeretet-éhségünket képes csillapítani, fel tudja oldani a szorongásunkat, pénzt is tud adni – „de ha nem tenné is” (Dániel 3:18), bízunk-e benne akkor is, és ragaszkodunk-e hozzá? Valóban több-e Ő számunkra annál, amit kérünk tőle, hogy adjon? Valóban elég-e a kegyelem?

A gazdag ifjú megtorpant a szoros kapu előtt (Máté 19:22), a kegyelem neki nem volt elég.

Mit jelent lelkileg egészségesnek lenni?

Pál apostol számára ez azt jelentette, hogy volt mindenhez ereje: a bőséget és a szűkölködést egyaránt el tudta viselni lelki sérülés nélkül.

Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.
(Filippi 4:12-13)

A lelki egészség eszerint azt jelenti, hogy működik lelki immun-rendszerünk: fel tudjuk dolgozni a csalódásokat, a traumákat, a veszteségeket, mindezek nem borítják fel lelki egyensúlyunkat. Más szóval: békességünk van akkor is, amikor nincs nyugalmunk (Reményik Sándor után szabadon).

A lelki egészség forrása a kegyelem: Isten elfogad engem – ezért én is el tudom fogadni magamat gyengeségeimmel, hibáimmal, sérüléseimmel együtt is. Üres szeretet-tankomat is feltölti az Úr jelenléte, ezért nem kell magammal foglalkoznom: felszabadultam arra, hogy a másik emberre figyeljek.

Olykor biológiai immun-rendszerünk is feladja: megbetegszünk. Ez megtörténik lelki síkon is: elbukunk, kétségbeesünk. A megszakadt kapcsolatot az élet és az erő Forrásával helyre lehet, sőt helyre kell állítani.

Forduljunk-e pszichiáterhez vagy klinikus pszichológushoz?

Ha szükséges: természetesen. Fájós fogunkkal is felkeressük a fogorvost, pedig Isten azt is meg tudja gyógyítani, ha akarja.

Tudatosítanunk kell: testi bajjal, betegséggel fogyatkozással éppúgy az Úré lehet az életünk, mint lelki és társkapcsolati zavarokkal terhelten. Testi és lelki bajokban egyaránt ajánlatos emberi segítséget kérni. De ne felejtsük: a gyógyító mindkét területen Jézus, aki akár megteszi, akár nem, mindkét esetben szeretetből fakadóan cselekszik: azt teszi, ami a javunkat szolgálja.

Dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus, családgondozó


Reklámok

Depresszió

depresszióNem hiszem, hogy van olyan felnőtt ember, aki még soha nem élt át – legalább egy átmeneti időre, néhány napra – depressziós állapotot. Mi jellemzi a depressziós embert?

A depresszió tünetei

Mindenek előtt pocsék, rossz hangulat. Semmihez sincs kedve, semmiben sem leli örömét. Sírni szeretne, sőt néha el is fogja a sírógörcs. Utálja magát. Nincs kedve emberekkel érintkezni, ha sokáig tart ez az állapota, el is veszítheti kapcsolatainak egy részét.

Semmi jót nem vár. Bármi új dologba nehezen fog bele, mert előre tudni véli: úgy sem fog sikerülni. Emiatt már élni sincs kedve. Zavarban van: mit gondoljon saját magáról, de könnyen arra a megállapításra jut, hogy ő egy értéktelen kis féreg. Legszívesebben nem csinálna semmit, szeretne kikapcsolódni a világból, vagy egyszerűen megszűnni. Iszonyodik az olyan helyzetektől, amelyekben döntenie kell. Vádolja magát. Bűnös vágyak, szennyes gondolatok is felmerülhetnek benne, s ezek miatt még jobban utálja és vádolja magát. Állapota külső, testi tünetekben is megnyilvánul: arca szomorú, testtartása görnyedt, lassan és halkan beszél, étvágytalan, mindig fáradt, rosszul alszik. Előfordulhat székrekedés és a szexuális érdeklődés hiánya is.

A depresszió idegrendszeri és lelki okai

Vajon ez a tünetegyüttes komoly betegséget jelez, vagy csak múló állapotot; olyat, mint a borult idő, amely után előbb-utóbb ismét kisüt a nap? A válasz nem egyértelmű, mert a depressziós állapotnak sokféle eredete és fajtája van. Ezt most nem szeretném részletezni, de azt meggyőződéssel mondhatom, hogy az ún. szomatogén és endogén depressziók, vagyis azok, amelyeknek testi (idegrendszeri), vagy más belső gyökerük van, sokkal ritkábban fordulnak elő, mint a pszichogén (pszichés eredetű) depressziók.

A pszichogén depressziókat kudarcok, rossz tapasztalatok, nehéz élethelyzetek, csalódások és hasonlók váltják ki. Persze különbözőek az emberek abban, hogy ezekre a külső hatásokra, vagy körülményekre hogyan reagálnak. Ez alkat, ill. hajlam dolga. A stabil idegzetű, extrovertált embernek nagyobb kudarc-adag kell ahhoz, hogy depresszióba zuhanjon, mint a labilisabb introvertáltnak.

Okozhatja démoni megszállottság a depressziót?

Vannak, akik a depresszió okát démoni megszállottságban látják. Ezt a lehetőséget én sem zárom ki, de úgy vélem: ez az eset viszonylag ritkán fordul elő. Bibliai példa erre Saul király búskomorsága. A depressziós állapot okkult eredetére csak akkor gondoljunk, ha már minden más lehetőséget kizártunk. Abban egyébként biztos vagyok, hogy Istennek engedelmes hívő ember nem lehet démoni megszállás alatt. Nem ismerünk olyan bibliai történetet, amelyben hívő emberből űztek volna ki démonokat.

Mit tegyen, aki depresszióval küzd?

Tanácsolni azt tudom, hogy ha a depressziós állapot már hetek óta tart, akkor forduljunk szakemberhez, klinikus pszichológushoz, vagy pszichiáterhez. A szomatogén és az endogén depresszió kezelése ui. szakembert kíván. Adott esetben a depressziós állapotot megfelelő gyógyszereléssel is befolyásolni lehet, ebben pedig csak orvos (pontosabban: pszichiáter) illetékes. Vannak – ha nem is sokan – elkötelezett keresztyén pszichiáterek és szakpszichológusok is, akik a hívő pácienst jobban meg fogják érteni, mint azok, akiktől idegen a bibliai gondolkodás és életszemlélet. Ezzel már azt is elmondtam, hogy véleményem szerint hívő emberek is lehetnek depressziósak. A szomatogén depresszió lehetősége sincs kizárva, mint ahogy az élő hitű keresztyén vak, süket és nyomorék is lehet.

Az élő hit ezekben az esetekben nem abban nyilvánul meg, hogy az említett állapotok megszűnnek (bár Istennek van hatalma a megszüntetésükre), hanem abban, hogy az illető elfogadja az állapotát, a szomatogén és az endogén depressziót is, megtanul együtt élni vele, sőt szolgálni. Ha kell, gyógyszert is szed, és rendszeresen felkeresi lelkigondozóját, hogy állapota ne akadályozza munkájában és szolgálatában.

Mi a helyzet a pszichés eredetű, a külső hatásokra kialakult depressziók esetében? Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ilyen alapon – a Biblia tanúsága szerint – nagy hithősök is kerültek depressziós állapotba.

Meddig tart ez, Uram? – kérdi Dávid a 13. Zsoltárban. – Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? Meddig kell magamban tanakodnom?

Ezt az utolsó mondatot egyszer valaki találóan így fordította: Meddig kell gondolataimmal birkóznom?

Mély depresszióról számol be a 38. Zsoltár is:

Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol. Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen.Kimerültem,végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom…

Hémán, a 88. Zsoltár szerzője a magányról panaszkodik, és a halál gondolata foglalkoztatja. De gondolhatunk Jóbra, vagy Jeremiásra is. Az Úr Jézus is ismerte a szenvedésnek ezt a fajtáját, hiszen a Gecsemáné kertjében így szólt a tanítványaihoz:

Szomorú az én lelkem mindhalálig, maradjatok itt, és virrasszatok.
– Márk 14:34

A gyógyulás útja

Mit tegyen a depressziós keresztyén? Azt, amit az említett bibliai hősök: mondja el őszintén Istennek a bánatát, a kétségbeesését, a reménytelenségét: mindent, ami a szívét nyomja. Majd kérje az Urat, ahogyan ők, hogy segítsen. A depresszió verméből való menekülés (a gyógyulás) útja is az, amit Dávidnál, Jóbnál és Jeremiásnál megfigyelhetünk. Miközben elmondják Istennek bánatukat, átalakul gondolkodásuk és életszemléletük: amit reménytelennek láttak, már nem látszik reménytelennek, ami aggasztó volt, már nem is olyan félelmetes; az értelmetlenség sötétségében feldereng a cél, amit Isten most újra világossá tett:

Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok!
-Zsoltárok 13:6

A búskomor hívő ember barátai pedig azt tehetik, amit Jób barátai tettek látogatásuk elején: üljenek le mellé és hallgassanak vele együtt. Ne tegyék azt, amit később tettek ezek a barátok: ne kezdjék el korholni. A depressziós testvérnek együttérzésre, vigasztalásra és biztatásra van szüksége.

__________________
Megjelent: Biblia és Gyülekezet 96/2.