A humanista pszichoterápiára épülő házassággondozás

Napjainkban a házasságterápiát túlnyomórészt Rogers személyközpontú pszichoterápiája uralja. Ez a lelki gyógymód négy alapelven nyugszik:

1. Elfogadás. Ez azt jelenti, hogy a segítséget kérő ügyfél (kliens) kezelése csak abban az esetben lehet eredményes, ha a terapeuta fenntartások nélkül elfogadja őt – függetlenül nemétől, életkorától, kultúrájától, bőrszínétől, nézeteitől. Az elfogadás nem azt jelenti, hogy egyet kell értenie az illető nézeteivel, vagy helyeselnie kell a viselkedését, hanem csak azt, hogy a terapeutát nem zavarják a segítséget kérő tulajdonságai és megnyilvánulásai. Nem fél és nem undorodik tőle, nem háborodik fel attól, amit elmond vagy ahogy viselkedik.

2. Empátia. Maga a szó beleélést jelent. De nem csupán érzelmi rezonanciáról van szó, hanem inkább arról, hogy a segítő megérti a segítséget kérőt azáltal, hogy beleilleszkedik a helyzetébe; más szóval: onnan nézi a problémát, ahol a kliens van. Szép példa erre Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című verse. A rossz kölyök viselkedése felbosszantja az apát, meg akarja verni, de gondol egyet, és inkább leül a gyerek mellé a padlóra játszani. Ettől a pozíció-váltástól megváltozik az apa látásmódja, mert a padlóról nézve „olyan nagyok a nagyok” és „minden csupa láb”. Megérti Lócit. Így fejezi be a verset: „Magasba emeltem szegénykét, hogy nagy, hogy óriás legyen.”

3. Kongruencia (hitelesség). A terapeuta nem játssza meg magát. Nem tesz úgy, mintha elfogadná és megértené ügyfelét, hanem valóban elfogadja és megérti őt.

4. Képes kifejezni – a segítséget kérő számára is érthető és meggyőző módon –, hogy elfogadja és megérti őt.

Ennek a négy alapelvnek összefoglaló kulcsszava a kommunikáció. A terapeuta egyrészt vételre képes: eljut hozzá minden információ a klienstől, nem állják útját a megismerésnek fenntartások és előítéletek. Másrészt a terapeuta, mint adó is jól működik, mert eljut a segítséget kérőhöz elfogadó attitűdje és megértő figyelme.

Mindez azt jelenti, hogy a pszichoterápiás folyamatban nem az eljárás vagy a módszer a legfőbb gyógyító tényező, hanem a terapeuta (elfogadó, megértő, hiteles és kommunikáció-képes) személyisége. Más szóval: fontosabb, hogy ki az, aki segítséget nyújt, mint az, hogy hogyan végzi a munkáját.

Nem nehéz észrevenni, hogy ezek az alapelvek nemcsak a pszichoterápiás kapcsolat, hanem minden emberi kapcsolat működésének fontos előfeltételei. Először a szülő-gyermek és a pedagógus-gyermek kapcsolatban fedezték fel a rogersi elvek jelentőségét (Thomas Gordon). De ezzel szinte egy időben evidenssé vált, hogy a házastársi kapcsolatban is elengedhetetlen, hogy a felek elfogadják és megértsék egymást, hitelesek (őszinték és „átlátszók”) legyenek egymás számára, és hogy kölcsönösen ki is fejezzék egymás iránti szeretetüket (elfogadásukat) és megértésüket úgy, hogy közben nem rendül meg egymásba vetett bizalmuk. Ezt felismerve a rogersi pszichoterápia a házasságterápiás eljárások legelterjedtebb eszmei alapjává vált.

Összhangban állnak-e Rogers alapelvei a Biblia tanításával?

Természetesen fölmerül a kérdés, hogy ez az eszmerendszer összhangban áll-e a Biblia szemléletével, továbbá, hogy ezek az alapelvek működnek-e Isten és a hívő ember kapcsolatában. Ezekre a kérdésekre első megközelítésben egyértelmű igen a válasz.

1. A Biblia arra bíztat minket, hogy feltétel nélkül fogadjuk el és szeressük egymást.

2. Pál apostol empátiás azok iránt, akikhez elviszi az evangéliumot (1Korinthus 9:19-22). Ez nála sem azt jelenti, hogy elfogadja a görög pogányságot, vagy a zsidó törvényeskedést, hanem csak azt, hogy a maguk szintjén és kultúrájában szólítja meg őket (lásd athéni prédikáció). Ugyanakkor arra kéri olvasóit, hogy kövessék őt (1Korinthusr 11:1).

3. A kongruencia (egyértelműség, hitelesség) is alapvető erkölcsi érték a Bibliában. Boldogok a tiszta szívűek (Máté 5:8).

4. Az is nyilvánvaló a Szentírásból, hogy Isten határozottan azzal a szándékkal teremtette az embereket, hogy kommunikáljanak egymással. Ki adott szájat az embernek?… Most azért menj! (2Mózes 4:11-12). A prófétát is Ő tanítja beszélni, hogy tudja szólni igéjét (Ézs 50, 4).

Mindezeknek az emberre jellemző tulajdonságoknak és megnyilvánulásoknak az az alapja, hogy maga Isten elfogadó és empátiás irántunk, egyértelmű minden szándékában és megnyilatkozásában (kongruens), és kommunikál: megszólít, üzen; kijelenti magát – és ugyanakkor gondolatainkat és szándékainkat is érti. Azért vagyunk
társas lények, mert maga a Teremtő társas lény – aki az embert a maga képmására teremtette (1Mózes 1:27).

1. Az egész Biblia arról szól, hogy Isten elfogad és szeret minket – noha a bűneinket utálja.

2. Az isteni empátia Jézus Krisztus személyében nyilvánult meg legvilágosabban, aki áthatolt az egeken (Zsidók 4:14), azaz a végtelen dimenziójú láthatatlan világból eljött a mi látható háromdimenziós terünkbe. Ez a „pozíció-váltás” meggyőzhet minket arról, hogy nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben (Zsidók 4:15).

3. Isten abszolút megbízható. Ő a világosság Atyja, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása (Jakab 1:17). Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsidók 13:8).

4. Isten a Szentírásban világosan közli, hogy ki Ő, és azt is elmondja, hogy milyennek lát minket, sőt még azt is, hogy hogyan menekülhetünk meg a halál állapotából, amibe azért jutottunk, mert elszakadtunk tőle.

A humanista házassággondozás pszichológiai kritikája

Mindezek után meglepő, hogy a humanista szemléletű házasságterápia a gyakorlatban nem bizonyult eléggé eredményesnek.

Egy amerikai szerzőpáros (John M. Gottman és Nan Silver) nemrég magyarul is megjelent sikerkönyvében (A boldog házasság hét titka) azt olvashatjuk, hogy a hagyományos (nagyrészt Rogers elveire épülő) házasságterápia a legjobb
házassággondozó praxisában is legfeljebb 35 %-ban vezet némi javuláshoz. Ezzel szemben a tanulás-lélektani szemléletű szerzők 9 hónapos kurzusain a javuló párok visszaesése 0 %.

Már könyvük elején mítosznak minősítik a humanista házasságterápia alapvető gondolatát, hogy a kommunikáció, a megbeszélés – és azon belül is a konfliktusmegoldás elsajátítása – a romantikus, maradandóan boldog házassághoz vezető királyi út. Majd megállapítják: A konfliktusmegoldáson alapuló házasságterápiák többségére jellemző, hogy egy átmeneti javulás után a kezeltek nagy része visszaesik.

Nincs lehetőségünk arra, hogy ellenőrizzük: igazak-e ezek az állítások. Fogadjuk el, hogy a humanista házasságterápia nem eléggé sikeres. Arra a kérdésre, hogy miért nem eléggé sikeres, később még visszatérek. Egyelőre abban se kételkedjünk, hogy a szerzőpáros munkája kimagaslóan sikeres. De nézzük meg közelebbről, hogy mit állítanak, és mit javasolnak. Feszülten várjuk, hogy milyen az a biztosan hatékony eljárás, amit a szerzőpáros javasol, amelyben a visszaesés 0 % – ha a segítségért folyamodó házaspár vállalja a 9 hónapos tréninget.


Reklámok

Házastársi páros vagy párbaj

Az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek!
(1Péter 4:8)

Első hallásra talán furcsa kérdés: érdekel-e téged az az ember, aki most éppen a férjed vagy a feleséged? Valamikor biztosan nagyon érdekelt, amikor házasságot kötöttél vele.

Miért érdekelt? Gondolom, főleg azért, mert úgy érezted: vele együtt megkaphatod mindazt, amire leginkább szükséged van az életben. Mellette átélheted, hogy fontos vagy, hiszen felnéz rád, sőt rajong érted. Az ő oldalán biztonságban tudhatod magad, mert szeret téged, jól keres és gondoskodó fajta. Úgy látszott: céljaidat és törekvéseidet magáévá teszi, ezért nem fogja akadályozni, hanem segíteni fogja a munkádat.

Mi történt azóta? Lehet, hogy már külön éltek. Lehet, hogy együtt vagytok, de páros magányban. Lehet, hogy a csalódások és a nehéz életszakaszok ellenére is még mindig fogjátok egymás kezét, mert valami miatt (talán hitbeli meggyőződésből vagy emberi becsületből) ragaszkodtok egymáshoz.

Akárhogy is van most, azóta kiderült, hogy a másik nem teljesen olyan, mint amilyennek vélted. Annak idején, házasságkötésetek előtt, nem is őt láttad egészen, hanem azt a vágyképet is, amely benned élt, s amelyet rávetítettél. Amikor ezt kezdted felismerni, és őt magát valóságosan megismerni, akkor vagy “bekeményítettél” (azaz kemény lett a szíved), és mindenáron meg akartad őt változtatni; s minthogy ez nem sikerült, a házastársi páros házastársi párbajjá alakult. De az is lehet, hogy egy ideig még dolgoztál és küzdöttél azért, hogy a valóságos embert is elfogadd. Ez persze csak részben sikerült. Kiderült ugyanis, hogy élvezni őt vagy örülni neki csak akkor tudsz igazán, ha saját magad alkatrészének tekintheted, aki érted van, és olykor rendelkezésedre áll.

Szabó Lőrinc őszinte verse kínálkozik ide:

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem, de így igaz:
Ha szeretsz, életed legyen öngyilkosság, vagy majdnem az.
…………………………………………………
Két önzés titkos párbaja minden egyéb;
én többet kérek: azt, hogy a sorsomnak alkatrésze légy.
…………………………………………………
Mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, hogyha nem akarom!

[table id=8 /]

Ez a folyamat, amit most leírtam, sok-sok házasság történetében automatikusan végbemegy. Nem kell tenni semmit, hogy így legyen; nem kell ahhoz súlyos hibákat elkövetni. Az ember alapvetően önző természete vezérli ezt a pusztulás-programot.

Van együttműködés és egység az ilyen házasságban? A manipuláció eredménye „egység” is lehet: a zsarnokság által létrehozott látszat-egység. Vajon jobb ez, mint a másik lehetőség: „két önzés titkos párbaja”? Nem hiszem. Sőt előbb-utóbb kiderül, hogy az elfogadás és az együttműködés is csak illúzió. A titkos párbaj folytatódik.

Isten bibliai kijelentése biztosít arról, hogy van más út is, amely önként és szabadon választott együttműködéshez vezet. Csakhogy erre az útra nem tér rá automatikusan az ember. Ehhez át kell állítani valahol a váltót. A váltó átállítása pedig önmegtagadással és az emberi természet alapvető megváltozásával jár.

Azt hiszem, minden igazi párkapcsolat – az életre szóló szerelem és házasság – azzal kezdődik, hogy érdekelni kezd a másik. Az érdeklődés indítéka pedig minden esetben az a remény, hogy a társam mellett biztonságban érezhetem magam, értelmes életet élhetek, és számíthatok a segítségére küzdelmeimben. A váltó átállítása a társkapcsolatra ez után következik.

A társkapcsolatban a váltóállítás azzal a döntéssel kezdődik, hogy nem akarom őt birtokolni, hanem tisztelem a szabadságát. Nem akarom sorsom és személyem részévé tenni, hanem azon vagyok, hogy önálló és öntevékeny ember legyen. Nem akarok kedvem szerint való férjet vagy feleséget faragni belőle, hanem azt szeretném, ha kibomlana belőle minden lehetőség, amit a Teremtő beléje ültetett. Mindezekből az következik, hogy valóban ő kezd érdekelni, és nem az, hogy mi lesz velem és mi lesz belőlem mellette.

Az én-központú embernek te-központúvá kell válnia, hogy az önzés útja helyett végighaladhasson a kitartó szeretet útján. Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát (Lukács 9:23) – így adja meg a Biblia a Krisztuskövetés titkát. A házastársak számára ugyanezt így konkretizálja: Rendeljétek alá magatokat egymásnak. (Efezus 5:21) Ezen az úton a másik ember iránti érdeklődés első lépése nem az lesz, hogy rávetítem a vágyaimat, hanem az, hogy igyekszem őt felfedezni, megismerni, megérteni. Ebből az következik, hogy elfogadom őt a maga valóságában. A termékeny és tartós együttműködés és egység alapja két szabad ember között létrejött szövetség.

[table id=9 /]

Tudhatjuk a gyakorlatból, hogy a szeretet-pályára átállított váltó vissza-vissza pattan az önzés nyomvonalára. Megromlott emberi természetünk miatt történik ez. Pedig nem hirtelen fellobbanó, hanem kitartó szeretetre van szükségünk egymás iránt. Mit tegyünk hát? Figyeljük éberen a visszapattanó váltót, és mindig gyorsan nyomjuk vissza a
helyére? Ebben a küzdelemben hamar el lehet fáradni. A vasúti pályákon ma már kevés helyen kezelik kézi erővel a váltókat. Számunkra is gazdaságosabb, ha folyamatosan bekapcsolva tartjuk adó-vevő készülékünket, amely összekapcsol a Mennyei Váltókezelő Központtal. A váltó átállítását a Központ végzi egy gombnyomással. (Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést – Filippi 2:13). Ugyanakkor nekem éberen jelen kell lennem ennél a mennyből véghezvitt műveletnél – hiszen az én életemről van szó! – azaz (önmagam ellenére!) készenlétben kell állnom az Úr iránti engedelmességre, a szent életre és a másik ember iránti önfeláldozó szeretetre.

A kapcsolatok tisztasága ♥


Pálhegyi Ferenc: Őrjárat az etika körül c. könyvéből

Tartozunk azzal, hogy szeressük egymást (1János 4:11)

Életközegünk a kapcsolat

A hal a vízben, a vaddisznó az erdei pocsolyában, a madár a levegőben, az ember pedig emberi közösségben érzi jól magát. A jó közérzet természetesen csak jel: annak a jele, hogy jelen vannak az alapvető életfeltételek. A hal nem él sokáig a szatyorban, a vaddisznó szenved, ha nem dagonyázhat, a kalitkába zárt madár ugyanolyan boldogtalan, mint az az ember, akire rászakadt az árvaság, vagy akit elhagyott a szerelmese.

Évtizedek óta írja a fejlődéspszichológia, hogy a szülők nélkül felnövő gyerekek, vagy azok, akiknek a nevelőotthonban nincsenek megfelelő emberi kapcsolataik, visszafordíthatatlanul károsodnak lelkileg. Hany Istók és Hauser Gáspár esetei illusztrálják ezt a tényt. Az űrhajózást előkészítő amerikai csendkamra-kísérletek pedig arról győznek meg, hogy érzékelhető ingerek nélkül – és főleg társ nélkül – nagyon nehéz elviselni akár csak néhány órát is. Régóta tudjuk, hogy a magánzárka nagyon súlyos büntetés.

De gondoljunk mindennapos tapasztalatainkra! A kellemes élmények is akkor lesznek igazán mélyek és maradandóak, ha együtt éljük át számunkra kedves és fontos emberekkel. („Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek.”) A betegség és a testi fájdalom pedig egyedül sokkal gyötrelmesebb, mint akkor, amikor valaki leül az ágyunk szélére és fogja a kezünket.

Mik azok az életfeltételek, amelyek jelen vannak minden jó – azaz kölcsönösen kielégítő – emberi kapcsolatban, legyen az házasság vagy mély barátság?

Elfogadás
„Szeretném, hogyha szeretnének, s lennék valakié” – írja Ady Endre. A szeretet egyik komponense a másik ember elfogadása. Ha az elfogadás Istentől jövő parancsra történik, még hozzá kell tennünk: feltétel nélkül.

Jelentőség
Bővebben ez azt a tapasztalatot jelenti, hogy „szükség van rám, fontos vagyok”.

Ha ez a két társas alapszükséglet nem elégül ki az ember életében, akkor érzi boldogtalannak magát. Előáll a „szárazra vetett hal” szindróma:

Nem fogadnak be maguk közé

Nincs rám szüksége senkinek

→ → →
Nincs kedvem élni!

Ezt a lelkiállapotot rendkívül szemléletesen és gyönyörűen fejezi ki Ady Endre:

„Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem…”

A következő sor fölvillantja a végső és teljes megoldást az elhagyott és elkeseredett ember számára.

„Csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.”

Ha társas alapszükségleteink kielégülnek – például egy valódi szeretettel telített házasságban – akkor a „hal a vízben” élet-állapot valósul meg:

Elfogadnak, szeretnek

Szükség van rám, fontos vagyok

→ → →
Kibírom és legyőzöm a nehézségeket!

„Éltem, és ebbe más is belehalt már” – írja József Attila, kifejezve ezzel azt, hogy az emberi élet nehéz és küzdelmes. Pedig ebbe nem kell belehalni; nem is halunk bele, ha társaink szeretetét és személyünk jelentőségét tapasztaljuk. Ez ad az életünknek értelmet.

A második világháború végén koncentrációs táborban szenvedő zsidók életénél aligha lehetett gyötrelmesebb élethelyzet. De volt esélye a túlélésre annak, akit otthon várt valaki (például „Fanni a rőt sövény előtt” – Radnóti), vagy valami (például fontos feladat: kidolgozni a logoterápiát – Frankl).

Pótcselekvés hiányállapotban

Ha valaki nem kap szeretetet, és azt tapasztalja, hogy a személye senkinek sem fontos, még nem biztos, hogy depressziós vagy öngyilkos lesz. Az emberölő Ősi Kígyó rendkívül fantáziadús: az önpusztítás más lehetőségeit is felkínálja az embernek.

A szeretethiányban szenvedő testi élvezetekkel, eszem-iszommal, droggal, csavargással „kárpótolhatja” magát, miközben iszonyatos károk keletkeznek a lelkében és az egészségében.

Aki nem éli át személye fontosságát, azt csökkentértékűségi komplexuma arra ösztökéli, hogy maga alá gyűrjön másokat, és manipulálja az embereket. A történelem híres zsarnokai is így váltak fenevadakká.

Pótcselekvés hiányállapotban

A keserűség bűn! A keserű szívből önzés, pusztítás és önpusztítás fakad. Aki nem kap szeretetet és elismerést, az bezárkózik (az önző embernek és a zsarnoknak nincs barátja csak érdekszférája), és ő sem ad senkinek szeretetet és elismerést (csak hízelgést és előnyszerző ajándékokat).

Isten gyermekeit Isten igéje figyelmezteti:

Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon és sokakat meg ne fertőzzön!
(Zsidók 12:15)

A boldog párkapcsolat titka

Ezt a titkot az Úr Jézus közölte: Nagyobb boldogság adni, mint kapni (ApCsel 20:35). Walter Nitsche ezzel összhangban fogalmazta meg a valódi szeretet definícióját: „Szeretni annyit jelent, mint a másik valódi szükségleteit felkutatni és betölteni.” A „valódi szükségletek” biztosan az „elfogadottnak lenni” és „elismertnek lenni” kategóriákon belül találhatók meg. Fontos tudni továbbá, hogy ezt a szeretetet ki is kell fejezni, de csak a másik „szeretet-nyelvén” érdemes (G. Chapman). Ezt a „nyelvet” is fel kell kutatni, majd meg kell tanulni, hogy betölthessük a társunk szükségletét.

Itt is elindul egy önmagába visszatérő körfolyamat: aki boldognak érzi magát, mert azt tapasztalja, hogy elfogadják és szeretik, azt könnyebb lesz szeretni:

Aki úgy érzi, hogy szeretik, azt könnyebb lesz szeretni.

Tiszta kapcsolat csak „hátsó szándék” (érdek és önzés) nélkül jöhet létre, más szóval: csak tiszta szívből fakadhat. Az ember szívét Jézus vére (vagyis Isten bűnbocsátó kegyelme) tisztítja meg. A tiszta szívet önzés helyett szeretet tölti be.

♥ Mi a szeretet? ♥

Walter Nitsche adott rá egy definíciót. Ezt elfogadjuk, mert megfelel a Biblia szemléletének és tanításának. Mégis hasznos lesz más oldalról is körüljárni ezt a fontos fogalmat.

A SZERETET

  • nem ösztönös vágy szublimációja (ahogyan a pszichoanalízis próbálja elhitetni),
  • nem érzelmi fellángolás (ahogyan a naiv szerelmesek hiszik),
  • nem romantikus álmodozás (ahogyan a lírai költők hirdetik),

hanem

  • a másik ember elfogadása – feltétel nélkül,
  • és önmagunk odaadása – feltétel nélkül.

Azt hiszem, a szeretet fenti körülírásában a „feltétel nélkül” határozó okoz gondot számunkra.

Ez ugyanis azt jelenti, hogy elfogadom a másikat függetlenül attól, hogy ő milyen, sőt függetlenül attól is, hogy ő elfogad-e engem. Lehet, hogy a másik ember büdös, gonosz, és meg akar engem ölni. Elfogadom őt akkor is? Az biztos, hogy annak az embernek, aki leül velem szemben, hogy tanácsot adjak neki párkapcsolati problémájában, csak akkor tudok segíteni, ha elfogadom és megértem őt. Ha görcsbe rándul a gyomrom látva az öltözködését, a frizuráját, és főleg, amikor elmondja: hogy bánt a párjával vagy a gyerekével, – nem tudok segíteni neki. Ugyanakkor: elfogadni és megérteni valakit nem azt jelenti, hogy helyeslem a külső megjelenését vagy a viselkedését, azt pedig végképp nem jelenti, hogy egyet kell értenem vele.

Vajon lehet-e szeretni olyan embert, akinek nem tetszik a megjelenése és a gondolkodása?

A feltétlen önátadás ugyanilyen „nehezen emészthető” követelmény. Hogy adhatnám oda magamat annak, aki „nem érdemli meg”?

„Önmagam” gyakorlatilag ezt jelenti: figyelmem, időm, energiám.

Itt persze tisztázni kell, hogy nem minden az enyém abból, ami a köztudat szerint az. Így például a testem nem az enyém, hanem a páromé (1Korinthus 7:4), ezért nem adhatom oda senki másnak. Az időmnek van olyan része, amit odaadtam az Úrnak – nem tölthetem rejtvényfejtéssel a csendesórámat. A szabad szombat – ha így döntöttünk – a családomé; ha mégis másra kell fordítanom, a társamtól és a gyerekektől kell elkérnem ezt a napot, mert az övék. Nem a szeretet vezérli azt az embert, aki mindenki más kérésére azonnal rohan, a feleségére azonban nincs ideje.

Mindezek mellett a „feltétlen elfogadás” és a „feltétlen önátadás” emberfeletti követelmény. Ki képes erre?

Az evangéliumok elmondják, hogy Jézus képes volt erre. Odafigyelt a vakokra, a leprásokra, az özvegyekre, volt ideje a gyerekekre, az értetlen írástudókra és farizeusokra, volt ereje újra gyógyítani, amikor már pihenni szeretett volna, mert felfedezte hollétét a tömeg. És végül meghalt az őt szerető és gyűlölő emberekért egyaránt.

Nyilvánvaló, hogy mi erre nem vagyunk képesek.

De akkor miért mondja, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket? (János 15:12)

Hogy mindezt megértsük, tovább kell tisztáznunk a szeretet fogalmát.

A háromrétegű szeretet

A görög érosz szót legszívesebben állandó jelzővel látnám el magyar fordításban, így használnám: kívánság-szeretet. „Szeretlek téged, mert kívánatos vagy” – mondhatja, vagy mondja is a szexuális vágytól fűtött fiatal a kedvesének. De kívánatos az asztalra tett friss gyümölcs is, kívánatos a töltött káposzta, a vajas sütemény – kinek mi. Mindez beletartozik az érosz körébe.

Az érosz jegyében könnyű így kezdeni egy mondatot: Szeretlek, mert…

Szeretlek, mert kedves vagy, szép vagy, jól esik veled lenni, élvezem a társaságodat, a testedet, a humorodat, a logikádat, a bátorságodat…

Amikor az Úr Jézus arra szólít fel, hogy szeressük egymást, vajon használhatná az érosz szót? Amikor az ige már az Ószövetségben megparancsolja: Szeresd felebarátodat – lefordítható lenne-e a héber szó a görög éroszra? Aligha. A töltött káposzta és a vajas sütemény szeretete nem parancsra megy, szeretjük parancsszó nélkül is. Viszont hiába parancsolná meg valaki, hogy szeressem a spenótot, ha nem szeretem. A szexuális vágyat sem serkenti a parancs.

A „szeretlek, mert…” mondatkezdés a fília esetében is alkalmazható. De itt szinte csak egyetlen folytatás képzelhető el: Szeretlek, mert te is szeretsz engem. A Bibliában gyakran találkozunk ezzel a szóval. Sokat idézett példa: Mi szeretjük Őt, mert Ő előbb szeretett minket (1János 4:19). Nem biztos, hogy ennek a mondatnak a fordítása így pontos, bár az üzenete megfelel a valóságnak: a mi Isten iránti szeretetünk viszont-szeretet az Ő szeretetére. Jó tudnunk ugyanakkor, hogy az eredeti szövegben hiányzik az „Őt” szó. Eszerint ez a mondat így szól: Mi azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket. Ez pedig azt jelenti, hogy mi egyáltalán nem tudnánk szeretni (senkit), ha Isten nem szeretett volna minket.

A fentieknek megfelelően a fília elnevezhető adok-kapok szeretetnek is. A jó barátok bizonyára így szeretik egymást. Egymás segítése, megajándékozása, megvédése, előnyökhöz juttatása kölcsönös. Nyilvánvalóan része ez a fajta szeretet a jó házasságnak is: a házastársak – sok egyéb mellett – barátai is egymásnak. C.S.Lewis szerint a barátok egy irányba néznek – szemben a szerelmesekkel, akik egymásra néznek. Ez azt jelenti, hogy azonosak a céljaik, és azonos az útirányuk.

A barátság – és ezért a fília – értékét kiemeli az Úr Jézusnak a tanítványaihoz intézett egyik mondata: Ti az én barátaim vagytok (János 15:14). Milyen megtisztelő ajándék ez a kijelentés!

Ugyanakkor a fíliáról is elmondható, hogy nem parancsra működik. Néha a szülők megkísérlik arra utasítani a gyerekeiket, hogy kivel barátkozzanak, és kivel ne barátkozzanak. Még nem hallottam olyan esetről, amikor ez sikerrel járt volna.

Milyen hát az a szeretet, amelyet Isten igéje határozottan megparancsol már az ószövetség népének, s amelyet az Úr Jézus is megerősít? (V.ö. Lukács 10:25-37).

Ezt a szeretetet az Újszövetség görög szövege az agapé szóval fejezi ki.

Ez a szó eredetileg asztalközösséget jelent. De tudnunk kell, hogy az asztalközösség abban a korban azt jelentette, hogy az asztalt körül ülő emberek vállalják és elfogadják egymást. Az ókori keleti ember nem ült le bárkivel egy asztalhoz, és nem is fogadta el akárkinek a meghívását. (Nem úgy zajlott abban az időben a közös étkezés, mint napjainkban egy gyorsbüfé!) Ez volt az oka annak, hogy az írástudók és a farizeusok megbotránkoztak, amikor látták, hogy Jézus kikkel ül asztalhoz (Máté 9:10-13). Az Úr vállalja és elfogadja ma is a vámszedőket és egyéb bűnösöket.

Ezt a tényt ismerve érthetjük meg igazán a Jelenések 3:20 jelentőségét: Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. Ez azt jelenti, hogy Jézus életközösséget vállal azokkal, akik Őt befogadják a szívükbe. Ennél nagyobb és fontosabb ígéretet nem adhatott volna.

Az agapé tehát asztalközösség és életközösség.

Gyakorlatilag pedig így írhatjuk le ennek a szeretetnek a tartalmát:

Szeretlek függetlenül attól, hogy milyen vagy, sőt annak ellenére, hogy nem vagy se kedves, se szép, hogy nem élvezem a társaságodat, nem vagy számomra kívánatos, és nincs semmi hasznom abból, hogy szeretlek.

Ez az utolsó mondat első hallásra lehet, hogy furcsa, és nemtetszést vált ki. De gondoljunk egy átlagos házasságra! Szinte minden házasságban előfordul, hogy az egyik fél éppen nem kedves, nem is látszik szépnek, unalmas, és egyáltalán nem élvezetes a társasága, nem kívánatos szexuálisan sem, és semmiféle hasznot sem jelent a létezése. De a házastársa parancsot kapott arra, hogy szeresse, vagyis kutassa fel és töltse be a társa valódi szükségleteit. Erre a szeretetre tett fogadalmat az esküvő alkalmából, nem pedig arra, hogy mindig lángolni fog a párjáért, és szaporább lesz a pulzusa, majd megnő a vérében a fenil-etil-amin koncentrációja, amikor az megfogja a kezét vagy átkarolja a vállát. Arra tett fogadalmat minden házas ember a házasságkötés alkalmából, hogy feltétel nélkül elfogadja a társát, akkor is, amikor az beteg, undok, terhes vagy unalmas. És fogadalmat tett arra is, hogy feltétel nélkül odaadja önmagát a társának: idejét, figyelmét, gondoskodását. Ha az esküvői fogadalomban nem szerepelnek is ezek a szavak, lényegében mégis erről a megparancsolható szeretetről szólnak.

A Bibliában jól szemlélteti az agapét az irgalmas samaritánus példázata. A samáriai kereskedő számára az útfélen heverő, kifosztott, félholtra vert ember nem lehetett sem rokonszenves, sem kívánatos, ezen kívül nem származott semmi haszna abból, hogy segített rajta. Sőt inkább ráfizetett, hiszen időt és pénzt veszített, amikor elsősegélyben részesítette, és a saját állatán elvitte egy fogadóba, kifizetve a beteg ellátásának költségeit. Miért tette? Belső parancsra. Ebben az emberben szeretet volt, a benne lévő szeretet miatt nem tehetett másként.

Miért szeret minket Isten? Ugyanebből az okból: az Ő lényének a lényege a szeretet (1János 4:8).

A Szeretet Himnusza (1Korinthus 13) Isten szeretetéről szól. Csak az Ő szeretetéről mondható el, hogy soha el nem múlik. Az agapé Isten szeretete. Csak az képes így szeretni, akiben Ő benne él.

Az agapé nem az érosz és a fília helyett van. Mindhárom szeretet-fajtára szükségünk van harmonikus kapcsolatainkhoz. Az agapé, mint egy ízletes gyümölcs csonthéja, körülveszi, védi, tartósabbá és élvezhetőbbé teszi a fíliát és az éroszt.

erosz-filia-agape

Minden agapé-szeretetről szóló bibliai tanítást összefoglalnak János apostol szavai:

Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van,
és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent;
aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet.
Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete,
hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.
Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent,
hanem az, hogy ő szeretett minket,
és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.
Szeretteim, ha így szeretett minket Isten,
akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.
(1János 4:7-11)


« Az indítékok és tettek tisztasága ∙ ∙ ∙ ∙ ∙ A társkapcsolatok anomáliái »


Az üzenet közlése – Ismerjük meg egymás szeretet-nyelvét!

Minden emberi kapcsolatban az tud jól kommunikálni, aki egyrészt vételre képes: eljut hozzá minden információ a párjától, fenntartások és előítéletek nem állják a megismerés útját. Másrészt, mint adó is jól működik, mert eljut partneréhez elfogadó attitűdje és megértő figyelme.

A kommunikáció, és így a kapcsolat sikere is a partnerek elfogadó, megértő, hiteles és kommunikáció-képes személyiségén múlik. A szülő-gyermek és a pedagógus-gyermek kapcsolatban is, és a házastársi kapcsolatban is elengedhetetlen, hogy a felek

  • elfogadják és
  • megértsék egymást,
  • hitelesek (őszinték és „átlátszók”) legyenek egymás számára, és hogy
  • kölcsönösen ki is fejezzék egymás iránti szeretetüket (elfogadásukat) és megértésüket úgy, hogy közben
  • nem rendül meg egymásba vetett bizalmuk.

Az adó-berendezés működése

Ezerfélét közölhetek a társammal, de csak egy olyan üzenet van, ami életben tartja és építi a kapcsolatunkat. Ez szavakba foglalva röviden így hangzik: Fontos vagy nekem, szeretlek. Ezt kifejezhetem sokféleképpen. De ha ez az üzenet nem jut el a másikhoz, sorvad és leépül a kapcsolat.

Ennek az a magyarázata, hogy a fizikai és biológiai szükségleteken túl az embernek mint társas lénynek a biztonság és a jelentőség átélésére van szüksége ahhoz, hogy harmonikusan fejlődjön és lelkileg egyensúlyban legyen. Ahogy a biológiai lét fenntartásához nélkülözhetetlenek a tápanyagok, a víz és az oxigén, a személyiség kibontakozása e társas alapszükségletek kielégítése által valósul meg. Egymásra nem azért van szükségünk, hogy fűtött lakást, ruhát és ennivalót kapjunk – mindezt elérhetjük akár egyedül is –, hanem azért, hogy szeretetben és megbecsülésben részesüljünk. Aki úgy érzi, hogy ő északfok, titok, idegenség, végül bevallja: De jaj, nem tudok így maradni… Szeretném, hogyha szeretnének.

Fontos vagy nekem, szeretlek. Az évtizedeket túlélő, viharálló kapcsolatokban a pár tagjai erről biztosítják egymást folyamatosan. Erről szól az ajándékba kapott virág és mogyorós csoki, a betegágy mellett átvirrasztott éjszakja, a becéző szavak, a munkahelyi díszvacsoráról való lemondás egy Duna-parti séta kedvéért, a csöpögő vízcsap tömítése, és még sok minden. De akár ugyanezek a megnyilvánulások célt tévesztett lövedékként semmibe vesznek, ha az „adó” csak szerepet játszik, vagy ha a „vevő” részéről nincs fogadókészség.

A bizalom-szűrő és a szeretet öt nyelve

A szeretet és a tisztelet őszinteségén és a fogadás készségén túl még az is szükséges, hogy az „adó” közlése meggyőző legyen a „vevő” számára. Ennek további előfeltételei vannak.

Egyrészt fontos, hogy a „vevő” bizalommal fogadja a közlést. „Én már nem hiszek neked” – mondja a többszörösen csalódott, mélyen megsebzett feleség. Ebben az esetben a közlő félnek hiábavaló minden erőfeszítése. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, a fogadó félnek fel kell adnia betokozódott (esetleg titkon megtorlásra vágyó) pozícióját. Más szóval: feltétel nélkül, és fájó emlékeit is megtagadva meg kell bocsátania. Ez persze csak mennyei segítséggel sikerülhet.

Másrészt az „adónak” ismernie kell a „vevő” szeretet-nyelvét. A szeretet-közlés ismert, Chapman-féle módjaira gondolok: elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek és testi érintés. [ref]Gary Chapman: Egymásra hangolva – Az öt szeretet-nyelv a házasságban (Harmat, 2002)[/ref]

Férj: Hogyne szeretnélek, hiszen mindent megvettem neked, amit kívántál: aranya nyakláncot, elegáns ruhákat…
Feleség: De én igazából nem ezekre vágytam, hanem csak arra, hogy megfogd a kezemet, és néha átölelj.

Férj: Mindenki láthatja, hogy szeretlek, csak te nem veszed észre. Hiszen kicsempéztem a fürdőszobát, fölástam és bevetettem a kertet, elintéztem, hogy fogadjon a fodrász és a fogorvos. Mindezt a te kedvedért tettem.
Feleség: Hiába. Nem tudom elhinni, hogy szeretsz, ha személyesen rám soha sincs időd.

Sok ehhez hasonló párbeszédet olvashatunk Chapman könyvében. A szeretet-közlés nem jut el a társunkhoz, ha nem azt a szeretet-nyelvet használjuk, amelyet ő megért.

Üzenet Isten adó-csatornáján

Isten hozzánk szóló üzenetének summája ugyanaz, amit egymás felé kellene közölnünk kapcsolatunk érdekében: Fontos vagy nekem, szeretlek.

Fontosak vagyunk Isten számára, hiszen ránk bízta a földet, rajta a többi élőlényt, hogy Őt képviselve (az Ő képét hordozva) uralkodjunk felette. Az Ő megbízottai vagyunk, teremtői munkájának „koronája”. Fontosak vagyunk Isten számára, hiszen nem nyugodott bele abba, hogy elszakadtunk tőle, az Élet Forrásától, és ezzel a pusztulás, a halál útjára léptünk, hanem mindent megtett, hogy megmentsen minket. Utánunk kiáltott természeti katasztrófákkal és prófétai igékkel évezredeken át. Fontosak vagyunk neki, hiszen személyesen eljött közénk emberként, vállalva a nekünk járó ítéletet.

A Biblia arról szól, hogy Isten szereti az embert – hűtlensége ellenére is.

Drágának tartalak és becsesnek, szeretlek.
– Ézsaiás 43:4

– üzeni Izraelnek, ami az Új Szövetség népe számára (számunkra) személyre szóló üzenet.

Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!
– János 13:34

– bíztatja Jézus akkori és mai tanítványait. Nem a szeretet mértékéről beszél, hanem a módjáról: úgy, ahogyan Jézus: szolgálva egymást életünket (időnket, figyelmünket) adva egymásnak.

Isten megtalálta a módját annak, hogy üzenete eljusson hozzánk: „áthatolt az egeken”, „hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben” (Zsidók 4:14-15) – ezzel biztosít arról, hogy ismer, ért és megért minket. Az Ő empátiája minta lehet számunkra, hogy mi is elfogadjuk és megértsük egymást.