Mire jó a kereszténység?

“Olyan vallásra van szükségük, amely működik.” Ezt a gondolatot William James fogalmazta meg a 20. század első éveiben (Erwin W. Lutzer idézi). William James kora jóhírű pszichológusa volt Amerikában, még a behaviorista (viselkedéstani = tanuláslélektani) irányzat születése előtt. Kiderül ebből a pragmatista megállapításból, hogy a közvetlen hasznosságra törekvő gyakorlatiasság nemcsak a behavioristákra (és utódaikra, a tanuláslélektan képviselőire) jellemző, hanem általában az amerikaiakra. Ez már csak azért is valószínű, mert később egy másik amerikai, a humanista Abraham Maslow (szintén nem behaviorista) a 20. század közepén – James gondolatával összhangban – azt írja, hogy az ő rendszere betöltheti a valláspótlék szerepét. (Hozzáfűzi: a világvallások közül az ő pszichológiája a Zen-buddhizmushoz áll legközelebb.) Magyarán: mindegy, hogy mit gondolsz és mit hiszel, csak legyen hasznos, amit gondolsz és hiszel.

Nos, működik-e a keresztyénség?

Lutzer (amerikai protestáns teológus) írja:[ref]Erwin W. Lutzer: Krisztus és a többi isten. (Lélek és Élet Alapítvány, 1995.)[/ref]

Kérdezzétek meg a vértanúkat, akik nem szabadultak meg az oroszlánoktól, hogy működött-e a hitük. Kérdezzétek meg azokat, akik Istenhez fordultak gyógyulásért, és mégis valamilyen, az emberi méltóságot leromboló betegségben haltak meg. Kérdezzétek meg azt a férfit, aki keresztyén lett, és akit elhagyott a felesége, mert ellenségesen nézte férje megtalált hitét. Ha a mi véges megfigyeléseinket vesszük alapul, akkor a keresztyénség bizony nem mindig működik.

Hála legyen Istennek, Lutzer gondolatmenete itt nem szakad meg. Így folytatja:

Mármost ha azt kérdezitek, működik-e a keresztyénség abban, hogy minket kibékítsen Istennel, ha azt kérdezitek, hogy működik-e a halálra, és a ránk váró örökkévalóságra való felkészítésünkben, akkor igen, minden okunk megvan, hogy azt higgyük: nagyon jól működik.

Azt hiszem, mindannyiunk naponkénti tapasztalata, hogy hívő keresztyének is megbetegszenek, elveszíthetik az állásukat, megbukhatnak a vizsgán, konfliktusba kerülhetnek a munkatársukkal – sőt a házastársukkal. És mindez nem azért eshet meg velük, mert gyenge a hitük vagy, mert nem elég jó keresztyének.

Korunk fogyasztói szemléletű emberei sok esetben keresztyénné válva sem vetik el fogyasztói életszemléletüket. Ennek megfelelően azt várják Istentől, hogy anyagi jólétet, jó egészséget és sikeres életet adjon nekik – itt a földön. Szerintük Istennek az a dolga, hogy komfortos életet biztosítson számukra, beleértve ebbe a zökkenőmentes házasságot is. Mindezekkel együtt jó testi-lelki közérzetben, eufórikus hangulatban lehessen részük. Jézus mennyei kincsekben gazdag életet ígérő szavait: Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek (János 10:10) a földi jólét jegyében értelmezik.

Ha a komfortos élet nem valósul meg, annak az oka (e vélekedés szerint) vagy az, hogy nem elég erős a hitük, hogy nem elég buzgón imádkoznak, hogy nem eleget adakoznak, hogy keveset szolgálnak a gyülekezetben stb. Vagy (ez a másik lehetőség:) Isten nem elég megbízható.

Párterápiás irányzatok összehasonlítása

A bibliai párterápia, házassággondozás törekvése nemcsak a boldogság érzése és a személyes szükségletek kielégítése, hanem a bensőséges kapcsolat az Úrra – és Őbenne egymással.

Hasonlítsunk össze néhány párterápiás ill. házassággondozó rendszert. Ettől az összehasonlítástól azt várom, hogy szemléletesebb és érthetőbb lesz, amit előzőleg elmondtam.

Világi párterápia

Teljesen mindegy, hogy az eljárás tanulás-lélektani, pszichoanalitikus vagy humanista elméleti bázisra épül-e, minden világi házasságsegítő tevékenység azonos abban, hogy a figyelem fókuszában az ember illetve a pár áll. A cél minden esetben a komfortos (szenvedésmentes és élvezetes) párkapcsolt elérése. A munka elméleti és gyakorlati alapját és irányvonalát a pszichológia által feltárt ismeretek (vagy feltételezett tények) adják. Ugyaninnen származnak a módszerek is. A bibliai kijelentésnek semmiféle szerepe sincs a munkában.

Pasztorálpszichológiai házasságterápia

A pasztorálpszichológiai lelkigondozás legmarkánsabb képviselője, Stollberg, azt vallja, hogy a lelkigondozás nem más, mint pszichoterápia az egyház keretén belül. Ugyanez a szemléletmód érvényesül a pasztorálpszichológiai házassággondozásban is. A világi házasságterápiákkal szemben csak abban különbözik ez az irányzat, hogy idézik a Bibliát is – a pszichológiai felismerések szemléltetésére.

A fogyasztói kereszténység házassággondozó munkája

Gondolom, sokan meghökkennek, ha elmondom, mit értek „fogyasztói” kereszténységen: azt a keresztyén szemléletet és életgyakorlatot, amely saját személyes hitéletével van elfoglalva; más szóval: önmaga körül forog. Ide sorolható az egyháztörténetileg sok tekintetben haladó és megújulást hozó pietizmus is, melyhez napjainkban még a karizmatikus mozgalom néhány ága társul. Ezek a kegyességi irányzatok ragaszkodnak a Bibliához, Isten kinyilatkoztatásának tartják, és tekintélyét teljes mértékben elfogadják. Ebben a bibliai házassággondozó szolgálat is együtt halad velük. De náluk ez a belső magatartás a pszichológiai felismerések elvetésével és az Írás sokszor szelektív és törvényeskedő idézésével jár. Életgyakorlatuk azt tükrözi, hogy a Bibliában főleg korlátok, szabályok és parancsok vannak. A figyelem középpontjában az ember áll: mit kell nekem tenni, miben kell megváltoznom? Isten kegyelme belépteti az embert a mennyországba, de a földi élet dolgaiban – így az emberi kapcsolatokban és a házasságban – saját kegyes elvei és szokásai vezetik. Fontos észrevenni, hogy a házassággondozás célja náluk is az, hogy a felek jól érezzék magukat a házasságban, szebben fogalmazva: boldogok legyenek – a kapcsolati komfort-érzés értelmében.

Bibliai házassággondozás

A bibliai házassággondozás nem fél és nem irtózik a pszichológiától, mert nem a pszichológiában (és módszereiben), hanem Istenben bízik. Ezért munkáját Isten és az Ő igéje irányítja, a pszichológia felismeréseit és technikáit pedig eszköznek tekinti, és eszközként használja. A legfontosabb pedig ez: értéket nem a boldogság érzése és a személyes szükségletek kielégítése képvisel, hanem a bensőséges kapcsolat az Úrra – és Őbenne egymással. Ezáltal válik életvezetést szabályozó értékké az önfeláldozás, a hűség és a másik ember megbecsülése.

Pál apostol Krisztusért kárba veszni hagyta megtérése előtti életének értékeit: származását, teológiai képzettségét, vallásos buzgóságát (Filippi 3:4-8). Később Krisztus ismeretének páratlan gazdagsága eszközként adta vissza neki mindezt. Döntéseit és tetteit többé nem ezek az értékek irányították, de eszközként használhatta őket élete Urának – Krisztusnak – a szolgálatában. Így járhat el a bibliai házassággondozás is a hiteles pszichológiai felismerésekkel és a világi tudomány minden eredményével.