A beszéd tisztasága


Pálhegyi Ferenc: Őrjárat az etika körül c. könyvéből

Élet és halál van a nyelv hatalmában.
(Példabeszédek 18:21)

Az a tény, hogy mi emberek tudunk beszélni (Isten földi teremtményei között egyedüliként!) – óriási kiváltság, hatalmas lehetőség, és súlyos felelősség.

Kiváltság a beszéd képessége, mert az állatok nem képesek rá.

Nem igaz, hogy a papagájt meg lehet tanítani beszélni. Amit ez a tanulékony és érdekes madár produkál, az a legjobb esetben is emberi hangok utánzása, amit megfelelő helyzetben alkalmaz. A jó kutya kitűnően kommunikál a jó gazdival, „megérti” az ember utasításait, de amit hangokkal és testmozgással kifejez, az messze van az emberi beszéd differenciáltan gazdag közlési lehetőségeitől.

Kiváltság a beszéd az ember számára azért is, mert isteni képesség. A bálványok némák – fejtegeti Jeremiás (10:1-10) –, de az élő Isten szól az emberekhez.

Lehetőség is a beszéd, mert minden más közlési módnál gazdagabb és hatékonyabb módja az információcserének, feltárulkozásnak, kapcsolatteremtésnek és a kapcsolataink ápolásának.

Ugyanakkor felelősséget is terhel ránk az, hogy beszélni tudunk: felelősség, hogy mit mondunk és mit hallgatunk el, – egyáltalán az, hogy mire használjuk a beszédet. Szavakkal ugyanis akár ölni is lehet, de lehet gyógyítani is és életet menteni.

Nyilvánvaló mindezek alapján, hogy ha a beszéd ennyire emberi és ennyire fontos dolog, meg kell becsülnünk. Amit mondunk, sohase legyen csak szó vagy üres fecsegés. Ennek a felelősségnek a komolyságát maga az IGE – Isten szava – is hangsúlyozza: Minden haszontalan szóról, amit kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján. (Máté 12:36) A „haszontalan” jelző itt többet jelent annál, hogy nem származik belőle haszon. A Károli fordítás „hivalkodó” beszédet említ; a Szent István Társulat szövege „fölösleges” szavakat ír.

Amit megbecsülünk, azt tisztán tartjuk. Tisztán tartjuk az utcát (bárcsak így lenne!), a lakást, az autót, a testünket, és fizikai értelemben is a szánkat. Hogy lehet, hogy sokan mégis elfogadhatónak tartják a mocskos beszédet, és ami a beszédet leginkább beszennyezi: a hazudozást?

Az Úr Jézus ezt tanítja: Amivel tele van a szív, azt szólja a száj. (Lukács 6, 45)

Ennek alapján szögezzük le, hogy a mocskos beszéd és a hazudozás

  • NEM rossz szokás csupán,
  • NEM pallérozatlan modor,
  • NEM ártatlan gátlástalanság,
  • NEM bizalmas jópofáskodás,
  • HANEM a romlott szív gyümölcse.

Ezen a tényen nem változtat az, hogy kinek szennyes a beszéde: hogy az illető neveletlen kamasz, sumákoló férj vagy vezető politikus. A trágár szavak minden esetben trágár szavak, a hazugság mindenki szájából hazugság. Aki így beszél, az romlott szívű ember.

A családi életet és a közéletet egyaránt jótékonyan gyógyító tanítás a Hegyi Beszédben ez: A ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van. (Máté 5:37)

A hazugság gyümölcse halál

Ki az a „Gonosz”, akit az Úr itt egyes számban említ? (Írhatjuk nagy kezdőbetűvel, mert személyről van szó.) Jézus így jellemzi őt: Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja. (János 8:44)

A Kígyó (első ízben így nevezi őt a Biblia) az Éden-kertben hazugsággal vette rá az embert a Teremtő Istentől való elszakadásra. Az első hazugságot kérdésbe csomagolta: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Isten ilyent nem mondott, ezt az ember is tudta. De ez a kérdés belecsempészte az ember szívébe az Isten iránti bizalmatlanság csíráját. Éva még megpróbálkozik a helyreigazítással: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. Nyilvánvaló, hogy Isten védeni akarja az embert. A helyzet hasonló ahhoz, mint amikor a magas feszültségű villanyvezeték oszlopára kiteszik a táblát: „A vezeték érintése életveszélyes.” De a hazug kérdés felkelti a gyanút: „Isten talán korlátozni akar minket?” Ez a gyanú nyit ajtót az ember szívében a következő, most már állításként megfogalmazott hazugság előtt: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz. (1Mózes 3:1-5)

Fontos értenünk a bibliai jelképeket. Ősszüleink nem a „tudás fájáról” ettek, ahogyan sokan hiszik, hanem a jó és rossz tudásának fájáról (1Mózes 2:17), vagyis az erkölcsi megítélés fájáról. Amit az Éden-kertben az ember a Kígyó tanácsára tett, ezt fejezi ki: „Isten ne szóljon bele az életünkbe, nekünk ne mondja meg, hogy mi jó és mi rossz, mi erkölcsös és mi erkölcstelen, mert tudjuk azt mi magunktól is.” Az ember önmaga istene akart lenni (Olyanok lesztek, mint Isten.).

De vajon valóban meghaltak-e akkor? Isten kiűzte őket az Éden-kertből, gyermekeik már a kerten kívül születtek. A harmadiknak született fiú, Séth születése után Ádám még nyolcszáz évig élt, kilencszázharminc éves korában halt meg (1Mózes 5:5). Eszerint a Kígyó mégis igazat mondott? Egyáltalán nem.

A Biblia élet és halál fogalma nem biológiai. Ősszüleink meghaltak még akkor, ott, amikor ettek a tiltott fa gyümölcséből. Elszakadtak Istentől, az élet forrásától: olyanok lettek, mint a vágott virág, amelyben már nem működnek alapvető életfolyamatok, ezért nem érlel termést, csak olyan, mintha élne. Azóta az emberek az Éden-kerten kívül „halva születnek”; de akiknek helyreáll a kapcsolatuk az Élet Fejedelmével, azok átmennek a halálból az életbe (János 5:24). Pál így bíztatja a hívőket: Adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek (Róma 6:13). János pedig leszögezi: Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe (1János 3:14), majd később: Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban (1János 5:12).

Az ördög tehát a hazugság által megölte az embert. A hazugság halálos méreg.

Halálos méregről szól Jakab is, amikor a nyelv bűneiről beszél. De olvassuk el az egész szakaszt:

Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? (Jakab 3:6-11)

Mindebből az következik, hogy a beszéd tisztasága vagy tisztátalansága nem mellékes kérdés, hiszen az életünk múlik rajta.

Nézzük meg először azt, hogy az Istentől való elszakadásból mi következik az emberiség számára, majd ezt követően beszéljünk személyes életünkről.

Az ember tragédiája

Amikor Isten megáldotta az embert és azt parancsolta: Hódítsátok meg a földet! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! – hatalmat adott neki a természet fölött: a tudás hatalmát. Más szavakkal: felszólította az embert a természettudományos kutatásra, hiszen uralkodni az képes a természet fölött, aki ismeri a törvényeit, és a természeti törvények ismeretében képes lesz azokat alkalmazni, azaz technikát létrehozni. „A tudás hatalom” (Francis Bacon 1561-1626).

Isten nem vonta vissza az embertől a tudás hatalmát. De amióta elszakadtunk tőle, az erkölcsi megítélést is magunkhoz ragadtuk: mi akarjuk eldönteni, hogy mi jó és mi rossz, azaz mi erkölcsös és mi erkölcstelen. Az Isten kijelentésén alapuló, örök érvényű erkölcs helyett korszakról korszakra változó, a kultúrától (sőt ma már a szituációtól) függő erkölcs alapján élünk. A tudás hatalma megromlott erkölcsű teremtmény kezébe került. Emiatt minden tudományos felfedezésből és technikai vívmányból, ami az emberiség javát szolgálhatná, előbb-utóbb kár származik. Nagy találmány volt valaha a kerék, de hamarosan nemcsak építőköveket és élelmet szállítottak vele, hanem hadi szekereket is. A dinamit nemcsak a bányászatot segítette, hanem a pusztítást is már az első világháborúban. Hasonlókat mondhatunk az atomenergiáról, az informatikáról, vagy akár a génsebészetről, gyakorlatilag minden emberi tevékenységről.

Személyes életünk kudarca

Amikor leszakítottuk a gyümölcsöt a jó és rossz tudásának fájáról, ezt gondoltuk: Nekünk ne Isten mondja meg, hogy mi jó és mi rossz, tudjuk azt mi magunktól is. Mi tudjuk, hogy hogyan kell szervezni a társadalmat, a munkát, az emberi kapcsolatokat… Mindenhez van már tudományunk, van szociológiánk és van pszichológiánk.

Társkapcsolati zavaraink gyökerére is a bibliai őstörténet mutat rá. A bűneset után ezt olvassuk Ádámról és Éváról:

“Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.”
– 1Mózes 3:7

A bűneset előtt még nem zavarta őket a meztelenség – (1Mózes 2:25), de most már van „takargatni valójuk”, most már nem bíznak egymásban. Igen, az egymás iránti bizalom rendült meg bennük. A Hazugság Atyja sikeresen működött, beleoltotta az emberbe is a hazugság-csírát; hiszen az eltitkolás is hazugság. Ha valakiben nem bízom, feltételezem róla, hogy hazudhat.

A fejezet elején kimondtuk, hogy a nem tiszta beszéd a romlott szív gyümölcse. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a romlott szív = hazug szív. A hazugság tehát nem jelentéktelen kis bűnöcske a közvélemény által is súlyosnak tartott „főbűnök” között, hanem eredete és egyben eredője az Isten elleni lázadásunknak. Figyeljük meg, hogyan fogalmaz a Biblia, amikor elmondja: kik azok, akiket az Úr kizár a mennyei boldogságból.

“Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók, és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot.”
– Jelenések 22:15

Eszerint a hazugság minden más bűnt összefoglaló jelenség.

Tegyük szemléletessé ezt a súlyos és tömör mondatot!

A Kígyó a hazugság eszközével elszakította az embert Istentől. Kik azok, akik nem mehetnek be a mennyországba?

  • Ebek – akik hamis tanításokat terjesztenek
  • Varázslók – akik okkult praktikákat űznek
  • Paráznák (= házasságtörők) – akik kitörnek a házasságukból és betörnek mások házasságába
  • Gyilkosok – akik gyűlöletet szítanak, megölik a magzataikat, az evangéliumot elzárják mások elől
  • Bálványimádók – akik nem Istentől várják a segítséget, a gyógyulást, a boldogságot

Mindezek együttesen: Önámítók és ámítók – akik szeretik és cselekszik a hazugságot.

Azt hiszem, mindannyian szorongva olvassuk ezt a mondatot, hiszen valamelyik ponton biztosan elmarasztal minket. Éppen ezért fontos tudnunk, hogy kik azok, akik viszont bemehetnek a mennyei Jeruzsálembe. Ezt a megelőző mondat közli: “akik megmossák ruhájukat” (Jelenések 22:14). Tehát nem azok részesülnek az örök életben, akik nem követték el egyik bűnt sem, hanem azok, akik “megmosták ruhájukat a Bárány vérében”, azaz elfogadták Isten kegyelmét, amelyet Jézus Krisztus áldozatáért felkínált nekünk. Így ott lehetnek azok is, akik valaha tisztátalan beszédű hazugok voltak, de elfogadták a kegyelmet és szakítottak a bűnnel.

Fontos két megjegyzést tennünk.

Nem minden valótlan közlés hazugság. Nem hazugság, ha valaki tévedésből nem mond igazat. De az életmentő „hazugság” sem hazugság, például az üldözöttek elrejtése. Ezzel ellentétben a valódi hazugság valamilyen mértékben mindig pusztít és gyilkol; ha mást nem, a bizalmat és a jó kapcsolatot teszi tönkre.

Lehet szennyes az a beszéd is, amely tartalmilag igaz. Így lehet, hogy a hízelgő igazat mond, de a célja hamis. Igaz sokszor az is, amit a pletyka terjeszt, de ez sem épít, hanem rombol.

A pletyka természetrajza

A pletyka „megérdemli”, hogy kissé bővebben szóljunk róla, hiszen jelen van családi, baráti és gyülekezeti közösségeinkben is, és sok kárt okoz.

Attól tartok, sokak számára ismerősen cseng ez az álságos mondat, amit egy hívő asszony mondott a barátnőjének: „Csak azért mondom el neked, hogy kivel láttam Katit a parkban egy padon ülve, hogy imádkozz érte.”

Lehetséges, hogy aki ezt mondta, maga is elhitte saját magának, hogy „azért mondta”, de a Szívek Vizsgálója tudja, hogy nem ez volt az igazi indítéka, hanem egyszerűen az, hogy nem tudta magában tartani ezt a véletlenül birtokába került titkot. Gyakran az indítja az embert hasonló közlésre, hogy megmutassa: ő tud valamit, amit mások nem tudnak. Hogy ez a közlés senkinek sem használ, és semmit sem visz előbbre, arra nem gondol. Jó lenne, ha ilyenkor eszünkbe jutna Pál apostol figyelmeztetése: Csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre. (Efezus 4:29). Mindezek mellett lehet mélyebb és nem tudatos oka is a pletykálkodásnak: miközben valakit eláztatunk, magunkat különbnek érezzük nála.

A pletyka

  • gyanakvást,
  • bizalmatlanságot,
  • megosztást, sőt gyűlöletet szül.

Töröljük ki a pletykát „kommunikációs készletünkből”!

Hiszen a fentiekből az derül ki, hogy a pletyka a hazugság egyik variánsa, függetlenül attól, hogy a közlés tartalma igaz-e vagy nem. Hazudunk annak, akinek elmondjuk, mert elrejtjük a valódi indítékunkat, de hazudunk önmagunknak is, mert önbecsülésünk fenntartása érdekében mi is elhisszük az ál-indítékot. Szükségünk van ilyenkor Dávid imádságára: Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet… (Zsoltárok 139:23).

Törpésítés

Egy fiatal férj szívritmus zavar miatt feküdt a heverőn. Anyósa a közelében éppen vasalt, és „együtt érzően” megjegyezte: „Hát… gyönge fiú vagy, nem olyan, amilyent szeretett volna az ember.” Ez a mondat nemcsak fölösleges, hanem meggondolatlan is volt, mert nemcsak nem javította veje egészségi állapotát, de megtépázta az önbecsülését, noha az anyós nem akarta őt bántani.

Mindenkinek szüksége van arra, hogy átélje személyének jelentőségét: számítanak rá, fontos a jelenléte, a munkája, a véleménye vagy bármi, amit adni tud környezete tagjainak. Ha nem is nagynak, de legalább átlagosnak szeretnénk magunkat tartani; az ilyen mondatoktól azonban törpévé válunk.

Különösen a házastársaknak van „érzékük” ahhoz, hogy törpésítsék egymást. Ez történik, amikor a feleség így szól: „Nem értem, hogy lehet valaki ilyen rendetlen és hozzá még lusta is…” „Ilyen élhetetlen alakot még nem láttam.” De tud a férj is hasonlókat mondani: „Anyám ezt nem így csinálta.” „Hogy nem vagy képes időben elkészülni?” „Más asszony be tudja osztani a pénzt…”

Természetesen nem a beszédben kezdődik a törpésítő magatartás, hanem a szívben – a másik ember értékelésében. A jó kapcsolat kulcsa ebben az esetben az, hogy mire figyelünk, amikor a társunkra tekintünk. Pál apostol tanácsa nagyon jó eligazítást ad:

Ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene. (Filippi 4:8)

A beszéd tisztasága szív-kérdés

Önző szív = szennyes szív = kemény szív.

Bármelyik jelzőt használjuk a szívre e három közül, végeredményben ugyanazt jelenti.

Az önző szívű ember (velünk született hajlamaink szerint mindnyájan ilyenek vagyunk!) a társát birtokolni, kihasználni, manipulálni akarja. A manipuláció legfőbb eszköze pedig a beszéd.

Manipulálhat az ember a beszéddel úgy is, hogy nem beszél, vagyis elhallgat valamit. Elmondhatjuk az igazat, beszámolhatunk arról, ami történt, de egy kicsit igazítunk rajta, magyarán elferdítjük a valóságot. Gyakori módja a manipulációnak a hízelgés. Kapcsolatépítő, jó dolog észrevenni a másik ember jó tulajdonságát, hasznos megnyilvánulásait, sikerét, és ezt közölni is vele, de ha ezt azért tesszük, hogy előnyhöz jussunk, „bevágódjunk” nála, vagyis a magunk önző érdekében, az megtévesztés = hazugság. Akár tömegeket is lehet manipulálni hamis ígéretekkel, például választási siker érdekében, amire alighanem mindenki tud élő példát mondani. Végül is a beszéd minden manipulációs formáját a hazugság fogalmával foglalhatjuk össze.

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, – írja Pál apostol – hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre. (Efezus 4:29)

Nekünk, embereknek, életközegünk a bensőséges emberi kapcsolat, ezért szüntelenül azon kellene fáradoznunk saját érdekünkben, hogy építsük a házasságunkat, a barátságot, erősítsük a rokoni jó viszonyt, a munkatársi együttműködést. A hazug beszéd azonban mindezeket – legalábbis hosszú távon – bomlasztja, mert lerombolja a bizalmat.

Érdemes utánanéznünk, hogy a bomlasztó jelző különböző bibliafordításokban hogyan jelenik meg. Károli Gáspár rothadt beszédet ír; Kecskeméthy István és Buday Gergely Újszövetség-fordításaiban az ocsmány szót olvashatjuk; a Szt. Jeromos alapján készült katolikus fordítás gonosz beszédet ír. Legszigorúbb a Szt. István Társulat által kiadott szöveg, valamint a Békés-Dalos féle Újszövetség: Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat! A halk figyelmeztetés néha keményebb a dörgedelmesnél.

A Bibliában az izzó parázs (az eleven szén) a megtisztító lelkiismereti gyötrelem jelképe. (Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet, mert parazsat gyűjtesz a fejére. Példabeszédek 25:21-22)

Ézsaiást akkor hívta el követének az Úr, amikor rádöbbent, hogy végzetes bűn a tisztátalan beszéd. Kétségbeesetten kiáltotta: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom! (Ézsaiás 6:5). Ézsaiás ajkát (beszédét) az oltárról vett parázzsal érintette meg az Úr angyala, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva (Ézsaiás 6:7). Ma sem történhet másképp, és ma is erre van szükség. A kínzó lelkiismeret vezethet öngyilkossághoz is, mint Júdás esetében, de megtisztulhat az „oltárról” vett parázs által: Jézus Krisztus áldozatáért a bűnbocsánatban. Tiszta szívű és tiszta beszédű követek szólhatják csak az „örök élet beszédét” a tisztátalan ajkú (és szívű) néphez.


« A lelkiismeret tisztasága ∙ ∙ ∙ ∙ ∙ A gondolatok tisztasága »

beszéd, halál, hazugság, manipuláció, pletyka, trágár szavak, tudás fája

Reklámok

Mire jó a kereszténység?

“Olyan vallásra van szükségük, amely működik.” Ezt a gondolatot William James fogalmazta meg a 20. század első éveiben (Erwin W. Lutzer idézi). William James kora jóhírű pszichológusa volt Amerikában, még a behaviorista (viselkedéstani = tanuláslélektani) irányzat születése előtt. Kiderül ebből a pragmatista megállapításból, hogy a közvetlen hasznosságra törekvő gyakorlatiasság nemcsak a behavioristákra (és utódaikra, a tanuláslélektan képviselőire) jellemző, hanem általában az amerikaiakra. Ez már csak azért is valószínű, mert később egy másik amerikai, a humanista Abraham Maslow (szintén nem behaviorista) a 20. század közepén – James gondolatával összhangban – azt írja, hogy az ő rendszere betöltheti a valláspótlék szerepét. (Hozzáfűzi: a világvallások közül az ő pszichológiája a Zen-buddhizmushoz áll legközelebb.) Magyarán: mindegy, hogy mit gondolsz és mit hiszel, csak legyen hasznos, amit gondolsz és hiszel.

Nos, működik-e a keresztyénség?

Lutzer (amerikai protestáns teológus) írja:[ref]Erwin W. Lutzer: Krisztus és a többi isten. (Lélek és Élet Alapítvány, 1995.)[/ref]

Kérdezzétek meg a vértanúkat, akik nem szabadultak meg az oroszlánoktól, hogy működött-e a hitük. Kérdezzétek meg azokat, akik Istenhez fordultak gyógyulásért, és mégis valamilyen, az emberi méltóságot leromboló betegségben haltak meg. Kérdezzétek meg azt a férfit, aki keresztyén lett, és akit elhagyott a felesége, mert ellenségesen nézte férje megtalált hitét. Ha a mi véges megfigyeléseinket vesszük alapul, akkor a keresztyénség bizony nem mindig működik.

Hála legyen Istennek, Lutzer gondolatmenete itt nem szakad meg. Így folytatja:

Mármost ha azt kérdezitek, működik-e a keresztyénség abban, hogy minket kibékítsen Istennel, ha azt kérdezitek, hogy működik-e a halálra, és a ránk váró örökkévalóságra való felkészítésünkben, akkor igen, minden okunk megvan, hogy azt higgyük: nagyon jól működik.

Azt hiszem, mindannyiunk naponkénti tapasztalata, hogy hívő keresztyének is megbetegszenek, elveszíthetik az állásukat, megbukhatnak a vizsgán, konfliktusba kerülhetnek a munkatársukkal – sőt a házastársukkal. És mindez nem azért eshet meg velük, mert gyenge a hitük vagy, mert nem elég jó keresztyének.

Korunk fogyasztói szemléletű emberei sok esetben keresztyénné válva sem vetik el fogyasztói életszemléletüket. Ennek megfelelően azt várják Istentől, hogy anyagi jólétet, jó egészséget és sikeres életet adjon nekik – itt a földön. Szerintük Istennek az a dolga, hogy komfortos életet biztosítson számukra, beleértve ebbe a zökkenőmentes házasságot is. Mindezekkel együtt jó testi-lelki közérzetben, eufórikus hangulatban lehessen részük. Jézus mennyei kincsekben gazdag életet ígérő szavait: Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek (János 10:10) a földi jólét jegyében értelmezik.

Ha a komfortos élet nem valósul meg, annak az oka (e vélekedés szerint) vagy az, hogy nem elég erős a hitük, hogy nem elég buzgón imádkoznak, hogy nem eleget adakoznak, hogy keveset szolgálnak a gyülekezetben stb. Vagy (ez a másik lehetőség:) Isten nem elég megbízható.

Az indítékok és tettek tisztasága

Pálhegyi Ferenc: Őrjárat az etika körül c. könyvéből

Lázár, jöjj ki! (János 11:43)

Az Éden-kertben meghalt az ember.
Bűnt követett el, ezáltal elszakadt Istentől, az élet forrásától. Ettől kezdve csak biológiai értelemben él tovább, lelkileg halott.

bűn → sötétség = halál

A sötétség és a halál szavakat a Biblia szinte szinonimaként használja.
Pál apostol így bíztatja a hívőket: Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben… Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok (1Thesszalonika 5:4-5) János apostol pedig ezt írja: Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe (1János 3:14).

Mi jellemzi a halottat?

1. Nem érzékeli mások szükségleteit és szenvedéseit.

Azt hiszem, sok ilyen – biológiai értelemben élő – embert ismerünk. Velük nem szerveződnek közösségek, mert ahhoz empátiára – a másik emberre való odafigyelésre és a másik megértésére – lenne szükség. Nem képesek kölcsönösen kielégítő házastársi kapcsolatra és egymást építő barátságra sem.

2. Nem tud jót tenni – de a rosszat, a „sötétség cselekedeteit” (Efezus 5:11) igen.

Aki testi értelemben halott, az nem tud se jót, se rosszat tenni, csak bűzleni és oszladozni képes, ehhez azonban nem kell szándék és akarat. A lelkileg halottaknak is megy „magától”, akarattalanul is a „sötétség cselekedeteinek” a véghezvitele; ez a bűn-állapot bűze. Pál apostol hosszú listát ír ezekről: Házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók (Galata 5:19-21). Van-e olyan házaspár, amelynek az életében ezek közül legalább egy nem fordult elő soha?

3. Saját magán sem képes segíteni.

Ez testi értelemben nyilvánvaló. De Isten igéje alapján be kell látnunk, hogy ez a kijelentés lelkileg is igaz. Minden keresztyén Pál apostollal együtt vallja, hogy megtérése sem az ő érdeme, Istent illeti érte a hála, hiszen Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és Ő vitt át minket szeretett Fiának országába (Kolossé 1:13).

4. Nem hallja, ha megszólítják.

Hogy lehet akkor, hogy a negyednapja halott Lázár meghallotta Jézus szavát, amikor azt kiáltotta: Lázár, jöjj ki! (János 11:43)?

A halott ember egyetlen esélye (testi és lelki értelemben egyaránt) az IGE természetfölötti megszólító ereje.

Eljön az óra, és azt most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.
(János 5:25)

A legfontosabb, amit Istentől a magunk számára kérhetünk, a halló szív. Szokatlan ezt a jelzőt a szívhez illeszteni, de lelki értelemben teljesen illeszkedik hozzá. A szív – lelki értelemben értékrendünk központja – „hallószerv” is lehet: arra figyelünk, ami fontos számunkra. A fiatal Salamon király trónra lépésekor halló szívet kért az Úrtól (az eredeti szöveg pontos fordítása szerint), hogy jól tudjon kormányozni (1Királyok 3:9). Rá akart hangolódni Isten eligazító szavára.

Ugyanakkor a legsúlyosabb következménnyel járó mulasztás, amit egy ember elkövethet, az, hogy amikor Isten megnyitja a szívét a hallásra, nem akarja meghallani, hogy mit mond neki az Úr. Ezért figyelmeztet: Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket! (Zsidók 3:7-8). A kemény szív magára vonja az ítéletet: Hallván halljatok, és ne értsetek (Ézsaiás 6:9; Máté 13:14).

A gonosz szolgának „halott” cselekedetei vannak

Nem kétséges, hogy amikor Jézus példázataiban a király vagy egy nagy hatalmú úr szolgáiról beszél, hívő emberekre utal. Isten szolgái is lehetnek engedetlenek, uruk akaratát nem értők, társaikkal szemben gonoszok. Ez a tény is figyelmeztet minket.

A gonosz szolga elássa vagy kendőbe csavarva őrzi ura pénzét. (Máté 25:25; Lukács 19:20)
Ez az ember – a talentumokról szóló példázat egyik szereplője – látszólag semmi rosszat nem tett: nem lopta el a pénzt, sőt gondoskodott arról, hogy megmaradjon. Amikor számadásra kerül a sor, nem érti, hogy mi a baj. Hogy lehet, hogy ura őt gonosznak nevezi? Tudtam, hogy kemény ember vagy – kezdi védekezését. Éppen ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz – hangzik a válasz. Kiderül, hogy ez a szolga nem ismerte a gazdáját, nem tudott az ő fejével gondolkodni. Bennünk pedig Krisztus gondolatai vannak (1Korinthus 2:11) – írja ezzel szemben Pál apostol. Konklúzió: az Úrral való közösség, más szóval a Szent Lélekkel való betöltekezés nélkül nem leszünk képesek szolgálni az Urat.

A gonosz szolga nem táplálja, hanem veri a szolgatársait, és a hitetlenek körében érzi jól magát. (Máté 24:45-51)
Ez az ember úgy viselkedik, mintha nem tartozna Krisztus egyházához. Az idézett példázat szerint az lenne a dolga, hogy gondoskodjék ura háznépéről. Ehelyett önkényesen cselekszik, azt teszi, ami jól esik neki, nem látja el a feladatát. Saul király példája lehetne komoly figyelmeztetés számára. Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke (1Sám 15:23). De Jézus is kimondja az ítéletet: aki hitetlenül él és a hitetlenekhez ragaszkodik, azt az Úr a képmutatók sorsára juttatja (Máté 24:51).

A gonosz szolga csak a kötelező munkát végzi el. (Lukács 17:10)
Ennek az embernek nem szívügye Isten munkája, hanem terhes kötelesség. Akit valóban szeretek, annak azt is megteszem, amire külön nem kér meg, mert „kitalálom” a gondolatát és az óhaját. A gyümölcsöző keresztyén élethez Istennel való szeretetkapcsolatra van szükség.

Indítékaink mérlege

Tehetek sok szépet és jót, de ha szeretet nincs bennem, semmi hasznom abból (1Korinthus 13:3). Isten a szíveket vizsgálja, ezért döntő kérdés, hogy milyen indítékok vannak erényeink és jócselekedeteink mögött. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek – dicsekszik a vallásos ember. De Isten látja a belső valóságot, ami a tetszetős külső mögött van. Ezért mondja Isten embere: Minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha (Ézsaiás 64:5). Egy 17. századi francia ateista, La Rochefoucauld is meglátta ugyanezt: „Erényeink csak álcázott bűnök” – írja.

Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek! (Lukács 18:13)

A vallásos emberek is csak Isten kegyelmében reménykedhetnek. Krisztus vére… megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől (Zsidók 9, 14).

Mit tegyünk? – teszi fel a kérdést Jézusnak a vallásos emberek egy csoportja (János 6:28). De ugyanezt kérdezik Pétertől az első Pünkösd napján a különböző országokból összesereglett hívők, akik megdöbbentek annak a hírnek hallatán, hogy Isten feltámasztotta a halálból azt a Jézust, akit a jeruzsálemi vallásos vezetők irigységből és vallásos buzgalomból pogányok keze által megölettek (ApCsel 2:37).

A válasz kétféle:

Higgyetek… (János 6:29)

Térjetek meg… (ApCsel 2:38)

Hasonló válaszokat kaptak azok is, akik személyesen tették fel ezt a kérdést.
A filippi börtönőr:

Higgy az Úr Jézusban… (ApCsel 16:31)

A gazdag ifjú:

Add el vagyonodat, osztd szét a szegényeknek…
aztán jöjj és kövess engem! (Máté 19:21)

Vagyis: változtass az értékrendeden és az életvezetéseden, más szóval: térj meg!

Ezek a bibliai igék így egymás mellett arról győznek meg, hogy a hit és a cselekedet szorosan összetartoznak, nem szabad, de nem is lehet szembeállítani őket. A gazdag ifjúban volt vallásos érdeklődés, de nem bízott abban, hogy „biztonságos” az az út, amit Jézus kínál neki, más szóval: nem hitt Jézusban. A filippi börtönőr más eset. Nem tudunk arról, hogy vallásos lett volna, de Pál és Szilász magatartása és a megdöbbentő események meggyőzték arról, hogy hitelt adhat Pál szavainak: nyíltan vállalta Jézust azzal, hogy megkeresztelkedett és a tanítványokat befogadta a házába.

A megtérés minden esetben az indítékok és a tettek megváltozását jelenti. A kiinduló pont a hit (a bizalom) Jézusban. Isten nem a mi vallásos buzgalmunkért vagy emberbaráti tetteinkért szeret minket, hanem azért, mert az Ő lényéből szeretet fakad. Jézusban kegyelmet kínál a tőle elfordult, gonosz embernek. Aki bízik ebben a kegyelemben (hisz Jézusban), annak megváltoznak az indítékai és ettől az életvitele. Nem a jótett eredménye a Jézussal való kapcsolat, hanem a Jézussal való kapcsolatból fakadnak a jótettek.

Zákeus tettei Jézus látogatása előtt: vagyonszerzés hamis úton, zsarolás. Örök sorsa: kirekesztés Isten népének közösségéből.

Zákeus tettei a Jézussal való találkozás után: jóvátétel, mások segítése. Örök sorsa: Isten családjának tagja, mivelhogy ő is Ábrahám fia (Lukács 19:9).

Összefoglalva: Nem a vallásos ember üdvözül, aki azt mondja Jézusnak: Uram, Uram; hanem csak az, aki cselekszi a mennyei Atya akaratát (Máté 7:21). De a Atya akaratát cselekedni csak az képes, aki átment a halálból az életbe (János 5:24) a Jézusba vetett hit által.

A „tiszta” cselekvés forrása az élő hit Jézus Krisztusban.


« A gondolatok tisztasága ∙ ∙ ∙ ∙ ∙ A kapcsolatok tisztasága »