A terhektől való szabadulás útja

Ha már felismertem, ami megterhel, a bűneim éppúgy, mint a bűn kísértetei, megállok az Úr előtt és Neki elmondom. Megvallom. Valljátok meg egymásnak bűneiteket és imádkozzatok, hogy meggyógyuljatok. Sokszor segít, ha egy másik ember jelenlétében vallom be az Úrnak.

Ez a gyógyulás kezdete. A következő lépés: ha már nyilvánvaló, akkor vesd az Úrra a terhedet (Zsoltárok 55:23); – és hagyd is ott azt a terhet az Úrnál. Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja a sebeidet. Felszabadulsz a megbocsátásra és a szeretetre. Ahhoz, hogy a társamat tudjam szeretni, nekem előbb meg kell szabadulnom. A szeretethez szabadságra van szükség. Amíg magam körül forgok, a magam sebeivel, addig nem tudok a másik emberhez odafordulni. Pedig a szeretet azzal kezdődik, hogy a másikra figyelek, nem magamra. Amíg magammal vagyok elfoglalva, nem jön ki belőlem a szeretet.

A következő lépés: bocsáss meg azoknak, akik kárt okoztak neked. A társad szüleidnek. Ha már nem élnek? Akkor is bocsáss meg nekik. Nem biztos, hogy meg lehet beszélni a szülőkkel. Meg aztán úgy vagyunk vele, hogy nem szeretünk arra gondolni, hogy a szüleink ellenünk vétettek valamit akármivel. Inkább elfojtjuk ezt a tudást, a tudattalanba küldjük. Fel kell tárni az Úrnak. Esetleg egy lelki testvérnek, belső jóbarátnak. És meg kell bocsátanom magamnak is? Igen. Ha Isten nekem megbocsátott, akkor hogy jövök ahhoz, hogy én ne bocsássak meg? Isten az első, nála kell elintéznem mindent, egész életemben.

Ezután következik, hogy kövesd bizalommal Jézust. Bízz benne! Tudod, hogy Ő merre és hova megy… kövesd Őt.

A humanista pszichoterápiára épülő házassággondozás

Napjainkban a házasságterápiát túlnyomórészt Rogers személyközpontú pszichoterápiája uralja. Ez a lelki gyógymód négy alapelven nyugszik:

1. Elfogadás. Ez azt jelenti, hogy a segítséget kérő ügyfél (kliens) kezelése csak abban az esetben lehet eredményes, ha a terapeuta fenntartások nélkül elfogadja őt – függetlenül nemétől, életkorától, kultúrájától, bőrszínétől, nézeteitől. Az elfogadás nem azt jelenti, hogy egyet kell értenie az illető nézeteivel, vagy helyeselnie kell a viselkedését, hanem csak azt, hogy a terapeutát nem zavarják a segítséget kérő tulajdonságai és megnyilvánulásai. Nem fél és nem undorodik tőle, nem háborodik fel attól, amit elmond vagy ahogy viselkedik.

2. Empátia. Maga a szó beleélést jelent. De nem csupán érzelmi rezonanciáról van szó, hanem inkább arról, hogy a segítő megérti a segítséget kérőt azáltal, hogy beleilleszkedik a helyzetébe; más szóval: onnan nézi a problémát, ahol a kliens van. Szép példa erre Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című verse. A rossz kölyök viselkedése felbosszantja az apát, meg akarja verni, de gondol egyet, és inkább leül a gyerek mellé a padlóra játszani. Ettől a pozíció-váltástól megváltozik az apa látásmódja, mert a padlóról nézve „olyan nagyok a nagyok” és „minden csupa láb”. Megérti Lócit. Így fejezi be a verset: „Magasba emeltem szegénykét, hogy nagy, hogy óriás legyen.”

3. Kongruencia (hitelesség). A terapeuta nem játssza meg magát. Nem tesz úgy, mintha elfogadná és megértené ügyfelét, hanem valóban elfogadja és megérti őt.

4. Képes kifejezni – a segítséget kérő számára is érthető és meggyőző módon –, hogy elfogadja és megérti őt.

Ennek a négy alapelvnek összefoglaló kulcsszava a kommunikáció. A terapeuta egyrészt vételre képes: eljut hozzá minden információ a klienstől, nem állják útját a megismerésnek fenntartások és előítéletek. Másrészt a terapeuta, mint adó is jól működik, mert eljut a segítséget kérőhöz elfogadó attitűdje és megértő figyelme.

Mindez azt jelenti, hogy a pszichoterápiás folyamatban nem az eljárás vagy a módszer a legfőbb gyógyító tényező, hanem a terapeuta (elfogadó, megértő, hiteles és kommunikáció-képes) személyisége. Más szóval: fontosabb, hogy ki az, aki segítséget nyújt, mint az, hogy hogyan végzi a munkáját.

Nem nehéz észrevenni, hogy ezek az alapelvek nemcsak a pszichoterápiás kapcsolat, hanem minden emberi kapcsolat működésének fontos előfeltételei. Először a szülő-gyermek és a pedagógus-gyermek kapcsolatban fedezték fel a rogersi elvek jelentőségét (Thomas Gordon). De ezzel szinte egy időben evidenssé vált, hogy a házastársi kapcsolatban is elengedhetetlen, hogy a felek elfogadják és megértsék egymást, hitelesek (őszinték és „átlátszók”) legyenek egymás számára, és hogy kölcsönösen ki is fejezzék egymás iránti szeretetüket (elfogadásukat) és megértésüket úgy, hogy közben nem rendül meg egymásba vetett bizalmuk. Ezt felismerve a rogersi pszichoterápia a házasságterápiás eljárások legelterjedtebb eszmei alapjává vált.

Összhangban állnak-e Rogers alapelvei a Biblia tanításával?

Természetesen fölmerül a kérdés, hogy ez az eszmerendszer összhangban áll-e a Biblia szemléletével, továbbá, hogy ezek az alapelvek működnek-e Isten és a hívő ember kapcsolatában. Ezekre a kérdésekre első megközelítésben egyértelmű igen a válasz.

1. A Biblia arra bíztat minket, hogy feltétel nélkül fogadjuk el és szeressük egymást.

2. Pál apostol empátiás azok iránt, akikhez elviszi az evangéliumot (1Korinthus 9:19-22). Ez nála sem azt jelenti, hogy elfogadja a görög pogányságot, vagy a zsidó törvényeskedést, hanem csak azt, hogy a maguk szintjén és kultúrájában szólítja meg őket (lásd athéni prédikáció). Ugyanakkor arra kéri olvasóit, hogy kövessék őt (1Korinthusr 11:1).

3. A kongruencia (egyértelműség, hitelesség) is alapvető erkölcsi érték a Bibliában. Boldogok a tiszta szívűek (Máté 5:8).

4. Az is nyilvánvaló a Szentírásból, hogy Isten határozottan azzal a szándékkal teremtette az embereket, hogy kommunikáljanak egymással. Ki adott szájat az embernek?… Most azért menj! (2Mózes 4:11-12). A prófétát is Ő tanítja beszélni, hogy tudja szólni igéjét (Ézs 50, 4).

Mindezeknek az emberre jellemző tulajdonságoknak és megnyilvánulásoknak az az alapja, hogy maga Isten elfogadó és empátiás irántunk, egyértelmű minden szándékában és megnyilatkozásában (kongruens), és kommunikál: megszólít, üzen; kijelenti magát – és ugyanakkor gondolatainkat és szándékainkat is érti. Azért vagyunk
társas lények, mert maga a Teremtő társas lény – aki az embert a maga képmására teremtette (1Mózes 1:27).

1. Az egész Biblia arról szól, hogy Isten elfogad és szeret minket – noha a bűneinket utálja.

2. Az isteni empátia Jézus Krisztus személyében nyilvánult meg legvilágosabban, aki áthatolt az egeken (Zsidók 4:14), azaz a végtelen dimenziójú láthatatlan világból eljött a mi látható háromdimenziós terünkbe. Ez a „pozíció-váltás” meggyőzhet minket arról, hogy nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben (Zsidók 4:15).

3. Isten abszolút megbízható. Ő a világosság Atyja, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása (Jakab 1:17). Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsidók 13:8).

4. Isten a Szentírásban világosan közli, hogy ki Ő, és azt is elmondja, hogy milyennek lát minket, sőt még azt is, hogy hogyan menekülhetünk meg a halál állapotából, amibe azért jutottunk, mert elszakadtunk tőle.

A humanista házassággondozás pszichológiai kritikája

Mindezek után meglepő, hogy a humanista szemléletű házasságterápia a gyakorlatban nem bizonyult eléggé eredményesnek.

Egy amerikai szerzőpáros (John M. Gottman és Nan Silver) nemrég magyarul is megjelent sikerkönyvében (A boldog házasság hét titka) azt olvashatjuk, hogy a hagyományos (nagyrészt Rogers elveire épülő) házasságterápia a legjobb
házassággondozó praxisában is legfeljebb 35 %-ban vezet némi javuláshoz. Ezzel szemben a tanulás-lélektani szemléletű szerzők 9 hónapos kurzusain a javuló párok visszaesése 0 %.

Már könyvük elején mítosznak minősítik a humanista házasságterápia alapvető gondolatát, hogy a kommunikáció, a megbeszélés – és azon belül is a konfliktusmegoldás elsajátítása – a romantikus, maradandóan boldog házassághoz vezető királyi út. Majd megállapítják: A konfliktusmegoldáson alapuló házasságterápiák többségére jellemző, hogy egy átmeneti javulás után a kezeltek nagy része visszaesik.

Nincs lehetőségünk arra, hogy ellenőrizzük: igazak-e ezek az állítások. Fogadjuk el, hogy a humanista házasságterápia nem eléggé sikeres. Arra a kérdésre, hogy miért nem eléggé sikeres, később még visszatérek. Egyelőre abban se kételkedjünk, hogy a szerzőpáros munkája kimagaslóan sikeres. De nézzük meg közelebbről, hogy mit állítanak, és mit javasolnak. Feszülten várjuk, hogy milyen az a biztosan hatékony eljárás, amit a szerzőpáros javasol, amelyben a visszaesés 0 % – ha a segítségért folyamodó házaspár vállalja a 9 hónapos tréninget.


A le nem tett bűnök terhe

Lehet, hogy nyomaszt még valami. Valami, amit be sem vallottál a házastársadnak. A le nem tett bűnök terhe. Volt egy rosszul sikerült éjszaka. Vagy élmény… vagy sorozatban valami az életedben. Terheli a lelkiismeretedet ez a titok. Emészt, nem hagy nyugodni.

Ide illik megint egy József Attila idézet: Kásásodik a víz, kialakul a jég és bűneim halállá állnak össze.

Mert nehéz a kő, és nehéz az ólom, de nehezebb kit titkos súlyú bűn nyom. (Babits)

Az ember szabadulni akar és van szabadulás. Ezért jött Jézus, hogy megszabadítson.

Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.
– Galata 6:2

Felelős vagyok a társamért.

Elfogadom a terheivel együtt, sőt, segítek neki hordozni. De ezt megelőzi valami. Fel kell ismernem mindazt, ami megterhel: a bűneimet éppúgy, mint a bűn kísérteteit. Az üres szeretettankot, a lelki traumákat. A terheimet, amit a kapcsolatba is magammal cipeltem.

A hiányok terhe

Mi szokott hiányozni?

Kapcsolathiány. „A szüleim nem foglalkoztak velem, nem szerettek igazán.” Lehet, hogy eldobtak. Nagyon sok ember el tudja mondani sajnos. Az 50-60 éven felüliek elmondhatják, hogy szülők nélkül töltötték az életük első részét, ahol futószalagon etették és fürdették őket. Pedig a gyermeknek nagy szüksége van a szüleivel való kapcsolatra.

Biztonsághiány. Vagy nem foglalkoztak a gyermekkel, gyilkolták egymást. És elváltak. Miért baj ez? A kisgyermek legalapvetőbb szükséglete, hogy biztonságban érezze magát. De ha azok ellenségeskednek egymással, akiktől az ő élete függ, akkor ő nem érzi magát biztonságban. Az emberi csecsemő tehetetlen. Életben sem maradna a szülei nélkül. Az állatok? Ha veszély fenyeget, menekülnek. Ha ég az erdő, jön az árvíz, menekülnek. A tehetetlen kisgyerek nem tud menekülni, szorong, szopja az ujját, intenzívebben és többet, mint mások. Azt teszi, amit az egysejtűek, amikor kiszárad a környezetük: betokozódnak; visszahúzódik, kizárja a szüleit az életéből. Így nő fel.

Szeretethiány. „Senki sem töltött fel szeretettel: üres vagyok.” Néhány évtizede létezik egy pszichológiai fogalom, keresztény pszichológiai fogalom, Chapman és Campbell tollából: Szeretet-tank. Nem anatómiai fogalom. Olyan, mint az évtizedekkel korábban felfedezett tudattalan. Nem létezik fizikailag, mégis valóság. A szülők minden megnyilvánulása tölti a szeretet-tankot. Amikor felnő, akkor ebből tud adni. De aki nem kap gyermekkorában, annak üres marad. A diagnózis: krónikus szeretetéhség.

Járt már valaki nevelőotthonban, állami gondozott gyerekek között? Milyen tapasztalattal szoktak eljönni az emberek? „Mennyi szeretet van ezekben a gyerekekben, alig lehetett lerázni őket, az ölembe bújtak.” Pedig nem szeretet van bennük, hanem szeretetéhség. Nem ugyanaz. Nem kaptak szeretetet. Üres maradt a szeretet-tankjuk. Tudunk erre is szépirodalmi példákat.

József Attila apja kitántorgott Amerikába. Anyja nem ért rá vele foglalkozni, még a padlásra sem tudta felvinni. Aztán meghalt. Felnőtt József Attila. A rokonok úgy hívták: többé itt ne lássam. Ismerjük a folytatást. A görög keleti vallásban nyugalmat nem lelt, csak papot.

Jaj, szeressetek szilajon,
hessentsétek el nagy bajom!
Eszméim közt, mint a majom
a rácsok közt le és föl,
vicsorgok és ugrándozom,
mert semmit nem hiszek, s nagyon
félek a büntetéstől.
– József Attila: Kiáltozás – részlet

Szívszorítóak József Attila utolsó versei. Egy nagy vergődés. Zord bűnös vagyok, azt hiszem, de jól érzem magam. Csak az zavar e semmiben, mért nincs bűnöm, ha van. (A bűn – részlet) Vagy egyik töredékét idézem: Kásásodik a víz, kialakul a jég és bűneim halállá állnak össze. Döbbenetes, szemléletes. Úgy látom, hogy ő − Adyval ellentétben − csak vergődött, de nem talált oda a kegyelem trónjához. Szeretett volna hinni… de nem talált igazi kapaszkodót. Félelmetesen szomorúak ezek a versek.

Csimpaszkodunk egymásba – kodependencia (társfüggőség)

Itt van két ember: egy férfi és egy nő. Azt mondja egyik a másiknak: csimpaszkodom beléd, mert nagy szükségem van rád, üres a szeretettankom, majd betöltöd valahogy. Mire a másik: nem tudlak szeretni, mert nekem sincs.

Hányszor előfordul, hogy van két ember, mindkettő szeretetéhségben szenved, azt mondják: összeillünk, mindkettőnknek üres a szeretettankja, majd egymás boldoggá tesszük. Be szokott jönni?

Apám alkoholizált, drogozott, vagy munkamániás volt. Anyám? Anyámat apám problémái kötötték le, rám nem volt ideje, s nem volt ereje, de majd te kárpótolsz, akibe most szerelmes vagyok.

Hát ez a nagy csalódás! Mindketten itt vannak, csimpaszkodni próbálnak egymásba. Az eredmény: csökkentértékűségi komplexus, megfelelési kényszer, önbecsapás, csalódások.

Héja-nász az avaron – egymás húsába beletépünk. Szenvedést okoznak egymásnak folyamatosan. Szakítások, nagy kibékülések. Ismerünk ilyen kapcsolatokat? Folyton szakítanak, folyton kibékülnek. Ez a kölcsönösen üres szeretettankkal létrehozott kapcsolatra jellemző.

Mit rejt a másik útipoggyásza?

A házasság olyan, mint egy közös utazás, de eltart néhány évtizedig. Csomagot is hozunk magunkkal. Mindketten hozzuk a csomagot, a férfi és a nő is. Kíváncsiak vagyunk: Mit hoztál magaddal? Mi van a csomagodban?

Már az elején kiderül, hogy kedves ajándékokat hoztunk.

Aminek örülünk a csomagban

Hűség. „Megígértük egymásnak. Remélem be is tartja. Az én csomagomban is ott van ez.” Ez nagyon jó dolog, nagy szükség van rá az utazás során.

Kedvesség. Ezt is magával hozta. Ott van a csomagjában. Ezzel kezdődött az egész. Még a nászút alatt is folyton bontogatja és mutogatja. Mit hozott még?

Megbízhatóság. Azért mentem hozzá, mert megbízhatónak látszik. Kimondta, hogy szeret, hűséges lesz, bízom benne. A bizalom rendkívül fontos a házastársi kapcsolatban. Ezért nincs jövője a napjainkban divatos élettársi kapcsolatnak. Azt mondják: majdnem házasság. Majdnem annyi joguk van. Én úgy vagyok vele, ha majdnem elértem a vonatot, akkor éppen lekéstem. Ha majdnem sikerült a vizsga, akkor megbuktam. Mi van, ha majdnem sikerült az operáció? A majdnem házasságból a legfontosabb elem hiányzik: a bizalom. Azért nem kötjük meg, mert nem bízunk vagy a másikban, vagy magunkban. Vagy abban, hogy van közös jövőnk.

Szexuális vonzódás. Ez is fontos. Csak építeni nem lehet rá, ha önmagában van. Korunk nagy nyomorúsága, hogy a szex levált a szeretetről és ezzel személytelenné vált. A pornó ezt a szakadékot növeli. A személytelenné tett szexet erősíti. Egyébként a szexuális vonzódás is Isten ajándéka. Ott van a helye a kapcsolatunkban.

Jó képességek. Munkabíró, erős, mint egy bivaly. Tud autót szerelni. Nagyon fontos. Nem kell rögtön a szervízbe rohanni, meg tudja csinálni. Főzni is tud – a férfi, vagy a nő.

Szilárd jellem. Rokon a megbízhatósággal. Becsületes másokkal is, házastársával is.

Pontosság. Magyarországon kevés ilyen embert lehet találni. Ritkán lehet egy alkalmat pontosan kezdeni. De ha keletebbre utazunk, akkor még tovább lazul. Amikor először jártam Erdélyben egy táborban, mondtam, 10-kor kezdjük az alkalmat, és 10-kor kezdtek szállingózni. Még keletebbre a ’szicsász’ érvényes, azt jelenti, úgy nagyjából. Ha délelőtt van az alkalom, akkor még ebéd előtt elkezdjük. Sokkal hasznosabb a pontosság. Svájcban úgy működnek, mint az órájuk, amit gyártanak: nem lehet késni. Mi valahol Közép-Európában vagyunk. Jó, ha benne van az énképünkben.

Mi van még? Munkabírás. Fontos. Sír a gyerek, ki kel fel hozzá? „Te vagy az anyja. Holnap még dolgoznod kell? Bírni kell, hozzátartozik az élethez. Jó majd én is segítek, majd ha hallom, hogy sír, felébresztelek.” Bírni kell a dolgokat.

Jó megjelenés. Fontos, hogy jól nézzen ki az ember. Ha viszem magammal, mellettem jól mutasson. Egy vonzó tulajdonság. Ez mind ott van csomagban.

Bontogatjuk tovább a csomagot és ér bennünket néhány kellemetlen meglepetés is.

Rossz szokások és jellemhibák

Horkol. És ezt nem mondta. Sőt most is tagadja. Azt mondja, ő sose hallotta.

Aggályoskodik. Csak holnap kell elmenni valahová, ő már ma aggódik, hogy fogunk odatalálni. Pedig benne van a Bibliában, hogy ne aggódjatok. Két dolgot kellene tenni, imádkozni és megnézni a térképet, nem aggódni.

Csámcsogva és szürcsölve eszik. Az embernek leég a képéről a bőr. Nem lehet leszoktatni erről.

Túl pedáns. Már kínos. Mennyi időt tölt mindig a tükör előtt. Mindent igazít.

Sumákol. Ez már nagy hiba. Sajnos meg kell mondanom, főleg férfiakra jellemző. A hazugság egyik formája, állítólag szelíd, de azért csak hazugság. Mi van még?

Rendetlen. Nem tart rendet a holmija között. Ha én rendet csinálok, akkor fel van háborodva, mert nem talál semmit. Azt mondja ez nem rendetlenség, hanem csak úgy lehet dolgozni. De az ember röstelli, mert jön valaki és akkor látja, mi van nálunk.

Szórja a pénzt. Legalább van mit.

Folyton kritizál. Azt a tapasztalatom, hogy ez asszonyi tulajdonság.

Trombitálva fújja az orrát. Messziről lehet hallani. Legalább behangolná.

Zsugori. Hogy lehet ezt egy lapon említeni azzal, hogy szórja a pénzt. Az egyik szórja a pénzt, a másik zsugori. A házasságban előfordulhat mind a kettő.

Ez már nem a kellemes része az útipoggyász kipakolásának. De vannak életet nyomasztó terhek is.

Az életet nyomasztó terhek

Csodálatos, ahogy Ady kifejezi a lelki terhet. A lelkem roskadozva vittem. Magányosnak érezte magát, mély csalódás után. Nagy baja volt.

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
– Ady: Az Úr érkezése

Ez egy komoly vallomás. Nem állítom azt, hogy Ady Endre élete példás keresztény élet volt. De ez a vers mégis azt érzékelteti, hogy találkozott Istennel. Remélem, hogy találkozunk vele az örökkévalóságban. Ézsaiás prófétának több mennyei valutája lesz, mint neki. De Isten tudja ezt. Én úgy vagyok vele, egyáltalán ott lenni az Úr közelében, az a nagy ajándék.

Vannak olyan terhek az életünkben, amiket cipelnünk kell. Amik alatt úgy érezzük, roskadozunk, már nem bírjuk. A legtöbb ilyen teher nem rögtön a házasság elején szokott kiderülni, hanem később.

A bibliai házassággondozás keskeny útja

“Napjainkban a felnőttek jelentős része is a mesék világában él.”

A szaporodó betegségekkel együtt szaporodnak a gyógymódok is.

Korunk embere fokozódó mértékben szenved párkapcsolati zavarokban, így házassági válságokban is. Ugyanakkor egyre nagyobb a segítő programok és terápiák kínálata is.

Vajon ki nyeri meg a versenyt, a betegség vagy a gyógyítás? Az elmés tudósok és az ügyes feltalálók munkája elvezet-e az egészséges élet boldog állapotába, vagy – ha nem is hirtelen, de elkerülhetetlenül – el kell pusztulnunk?

Isten bibliai kijelentése ad választ: a tőle való elszakadás miatt az emberiség erkölcsi és egzisztenciális lejtőre került, amelyen megállíthatatlanul és fokozódó sebességgel csúszik lefelé a teljes pusztulásig. Majd egyszer – „az idők végén” – Isten közvetlen beavatkozása menti meg az embert Krisztus második eljövetelekor, amikor új eget és új földet teremt, amelyben igazság lakik (2Péter 3:13).

Az egyén életére nézve van tapasztalati válasz is: előbb-utóbb mindenki meghal, az is, aki naponta rongálja az egészségét kémiai szerekkel és stress-dús életmóddal, ráadásul sohasem kért segítséget; és meghal az is, aki mindig jó levegőt szívott, egészségesen táplálkozott, sportolt és kellemes barátokat szerzett. A bölcs is meghal, meg a bolond is (Prédikátor 2:16). Nem mindegy persze, hogy valaki mennyi ideig és hogyan élhet.

Világos, hogy a házasság ennek a néhány évtizedes (vagyis viszonylag rövid) és biológiailag egyre romló minőségű emberi életnek a része.

Mi a házasságterápia és a házasság-gondozás célja?

Az egyén testi gyógyításának és gondozásának nyilvánvalóan az a célja, hogy élete fájdalom-mentesebb és élvezetesebb legyen. Ennek megfelelően a házasság-gondozásnak és terápiának is az a célja, hogy a felek jobban érezzék magukat a házasságukban.

Vajon a bibliai házassággondozás is egy a házasságokat gyógyító terápiák sorában? Miben különbözik tőlük? Hatékonyabb-e, mint a többi segítséget kínáló program?

Az erre adható válasz – remélem – egyértelmű lesz. Előbb azonban tekintsük át korunk két legelterjedtebb házasságsegítő irányzatát. Az egyiknek a humanista pszichológia, a másiknak a tanuláslélektan képezi az elméleti bázisát.


„Már megint megbántottál…”

Mindenkinek van néhány érzékeny pontja – felszisszen, ha ahhoz hozzáér valaki. A bántás és a megbántódás hátterében megromlott emberi természetünk áll. Ezért a bántás kapcsolataink természetes velejárója. Éppolyan természetes, mint az, hogy időnként baktériumok és vírusok támadják meg testi egészségünket. Ne essünk kétségbe tehát, ha megbántott valaki (talán éppen az, aki legközelebb áll hozzánk), hanem tanuljuk meg kezelni a megbántottságot.

De mielőtt rátérnénk a kezelésre, fogalmazzuk meg pontosabban a diagnózist.

A kórkép leírásához pedig a kóreredet tisztázására van szükség. Mitől romlott meg az emberi természet, és pontosabban mit jelent az, hogy romlott?

Kóreredet

Korunk művelt és jó szándékú embereinek többsége humanista. Ez azt jelenti, hogy Rousseau-val együtt vallják, hogy az ember természeténél fogva jó, csak megrontotta valami. Hogy mi rontotta meg, arra a kérdésre különböző válaszokat adnak.

Rousseau szerint a civilizáció (térjünk vissza tehát a természethez); a reformpedagógia hívei szerint a tekintélyelvűség (tehát ne korlátozzuk és ne fegyelmezzük a gyerekeket, hogy szabadon kibontakozhasson a személyiségük); korunk relativista és pluralista gondolkodói szerint a ragaszkodás ahhoz, hogy az igazság és az erkölcsi törvény abszolút. Szerintük az, hogy mi az igazság, attól függ, hogy honnan nézzük. Ugyanígy: helyzete válogatja, hogy mi helyénvaló és mi nem. E szemlélet alapján értelmetlen dolog az emberi természetet eredendően romlottnak tartani.

Mi keresztyének a humanistákkal szemben azt valljuk, hogy Megváltóra – Krisztusra – éppen azért van szükségünk, mert emberi természetünk eredendően romlott, más szóval: bűnös. Ezért vagyunk hajlamosak mindannyian a bántásra és a megbántódásra.

Diagnózis

Az alapbetegség neve: egocentrizmus (én-központúság). Ez azt jelenti, hogy akkor is magamra figyelek, amikor a társamra nézek. Kevésbé érdekel, hogy neki mire van szüksége és mit kellene adnom neki, hanem azt kutatom, hogy mit kaphatok tőle: adja-e azt, ami nekem tőle jár. Megbecsül-e, értékel-e, milyennek tart engem, (Harris találó megfogalmazása szerint:) O.K. vagyok-e nála? Ha a másik szavait vagy viselkedését úgy értelmezem, hogy az veszélyezteti az önbecsülésemet, akkor meg vagyok bántva.

Ha egy kapcsolatban szüntelenül egocentrikus módon fordulok a társamhoz, akkor egyre érzékenyebb leszek az ő megnyilvánulásaira, bántásként jut el hozzám tőle az is, amit ő nem bántásnak szánt. Emiatt újabb (vélt vagy valós) bántások érnek. Társamat egyre rosszabbnak, sőt gonoszabbnak látom, akitől újabb és újabb bántásokat kapok.
Tehát elkerülhetetlenül ördögi körbe keveredek.

[table id=10 /]

A fokozódó érzékenység és sötéten látás miatt a kapcsolat légköre egyre romlik. A felek elszigetelődnek egymástól. A rossz légkör ördögi köre, mint egy kerék, gurul le az elszigetelődés lejtőjén. Nemcsak egymástól kerülnek egyre távolabb, hanem a valóság érzékelésétől is, sőt Istentől is.

A megbántottság természetes következményei
A bántás és a megbántódás „természetes” jelenség abban az értelemben, hogy mindkettő romlott (bűnös) emberi természetünkből fakad. Ezért „természetesek” a következményei is. Nem csoda hát, ha többé-kevésbé minden emberi
kapcsolatban (főleg a házasságban) megjelennek.

A bántás általában haragot vált ki. A haragot azonban nemcsak nyílt támadással fejezhetem ki (kiabálással, csapkodással, tárgyak rongálásával, a másik személy tettleges bántalmazásával), hanem el is fojthatom. Ekkor keserű érzések keletkeznek bennem. Sőt a le nem vezetett és fel nem oldott harag, ha hagyom stabilizálódni magamban, élet-állapottá lesz, gyűlölködéssé fajulhat.

[table id=12 /]

Mérgezési tünetek

A keserűséget az egocentrikus látásmód miatt sokan jogosnak érzik, nem tartják bűnnek, sőt sajnálják magukat megkeseredett életük miatt. A keserű kedvű ember dédelgeti magában a keserű gondolatokat. Rejtett vágyai a házasságon kívüli kielégülés, sőt a válás felé terelhetik.

Aki megbántottságot él át, annak sérül az önbecsülése is. Társától azt az üzenetet veszi, hogy nem vagy jó társ, szégyelld magad! Ez az üzenet, mint a méreg dolgozik benne: fölöslegesnek érzi magát, elmegy a kedve a munkától, a kapcsolattól, az élettől. Lelkiállapota depresszióvá fokozódhat.

A kevésbé harcias emberek önbecsülésüket kompenzációval próbálják helyreállítani, kárpótolják magukat a valós vagy vélt sérelmekért: esznek-isznak, költekeznek, társaságba mennek. Ezzel mintegy kiegyenlítik a számlát. Természetesen ezzel tovább növelik a kettőjük közti távolságot.

A harciasabbak önbecsülésük védelmére a megtorlást választják. Ezzel hosszú, sok szenvedést okozó háború alakulhat ki a házastársak között. Különösen tragikus formája a vissza-bántásnak az öngyilkos terrorakció. Ez azt jelenti, hogy úgy büntetem a másikat, hogy az nekem is szenvedést okoz: visszautasítom az ajándékot, a másik szeretet-megnyilvánulásait, testi közeledését, megszüntetem a kommunikációt.

[table id=14 /]

A megbántottság rendezése bibliai módon

A megbántottság bibliai kezelésének első lépése egy elkötelezett döntés: Nem tűröm el magamban a haragot, hanem Isten elé viszem a bántást és a haragomat.

Amire én képtelen vagyok, azt meg tudja tenni Isten. Ehhez az kell, hogy tehetetlenségemet felismerve és beismerve megálljak előtte, és segítségét kérjem. Hiszen „természetes” folyamatokat megszüntetni vagy visszafordítani csak természetfölötti módon – Isten beavatkozásával – lehet.

A keresztyén élet természetfölötti élet. Azzal a csodával kezdődik, hogy megértek egy titkot: Isten személyesen ismer és szeret. Ez elsősorban abban mutatkozik meg, hogy Jézus Krisztus – személyesen engem is képviselve – kifizette értem a váltságdíjat az Atyánál. Az Atya elfogadta Fia váltságművét, és ezért engem – minden bűnöm és jellemhibám ellenére – bűntelennek és országa polgárának tekint. Mindez természetfölötti, mennyei esemény, ami az én közvetlen beavatkozásom nélkül zajlott és zajlik le. Valóságos következményeit azonban megtapasztalhatom az életemben, mert rájövök, hogy többé nem kell bűntudatot éreznem és szégyenkeznem. Megszabadulhatok a túlérzékenységtől, és annak forrásától, az egocentrizmustól. Isten bűnbocsátó kegyelme szent életre és Isten szava iránti engedelmességre kötelez.

Ezért Isten szavának megfelelően elindulok a bántó személy felé a megbékélés szándékával.

Megbeszélés, megbocsátás, megbékélés

Ráébredhetek arra is, hogy a másik nem is akart bántani, hanem saját elromlott „felvevő készülékem” torzította bántássá társam megnyilvánulását.

Ha pedig a másik valóban bántott, megérik a szívemben a megbocsátás gyümölcse, hiszen én már bűnbocsánatot nyertem Istentől. A bántás hátterében álló konfliktust meg tudjuk beszélni, és – ha a másik félben is van erre készség – meg tudunk békélni egymással.

Végül szeretném megjegyezni, hogy a megbántottság bibliai módon való rendezése nem pszichoterápiás módszer vagy konfliktuskezelő technika! Maga a Szentlélek Isten indítja erre az embert és vezeti le lépésről lépésre a megbékélésnek ezt a folyamatát. Szentlelket pedig azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek Neki (ApCsel 5:32).

Házastársi páros vagy párbaj

Az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek!
(1Péter 4:8)

Első hallásra talán furcsa kérdés: érdekel-e téged az az ember, aki most éppen a férjed vagy a feleséged? Valamikor biztosan nagyon érdekelt, amikor házasságot kötöttél vele.

Miért érdekelt? Gondolom, főleg azért, mert úgy érezted: vele együtt megkaphatod mindazt, amire leginkább szükséged van az életben. Mellette átélheted, hogy fontos vagy, hiszen felnéz rád, sőt rajong érted. Az ő oldalán biztonságban tudhatod magad, mert szeret téged, jól keres és gondoskodó fajta. Úgy látszott: céljaidat és törekvéseidet magáévá teszi, ezért nem fogja akadályozni, hanem segíteni fogja a munkádat.

Mi történt azóta? Lehet, hogy már külön éltek. Lehet, hogy együtt vagytok, de páros magányban. Lehet, hogy a csalódások és a nehéz életszakaszok ellenére is még mindig fogjátok egymás kezét, mert valami miatt (talán hitbeli meggyőződésből vagy emberi becsületből) ragaszkodtok egymáshoz.

Akárhogy is van most, azóta kiderült, hogy a másik nem teljesen olyan, mint amilyennek vélted. Annak idején, házasságkötésetek előtt, nem is őt láttad egészen, hanem azt a vágyképet is, amely benned élt, s amelyet rávetítettél. Amikor ezt kezdted felismerni, és őt magát valóságosan megismerni, akkor vagy “bekeményítettél” (azaz kemény lett a szíved), és mindenáron meg akartad őt változtatni; s minthogy ez nem sikerült, a házastársi páros házastársi párbajjá alakult. De az is lehet, hogy egy ideig még dolgoztál és küzdöttél azért, hogy a valóságos embert is elfogadd. Ez persze csak részben sikerült. Kiderült ugyanis, hogy élvezni őt vagy örülni neki csak akkor tudsz igazán, ha saját magad alkatrészének tekintheted, aki érted van, és olykor rendelkezésedre áll.

Szabó Lőrinc őszinte verse kínálkozik ide:

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem, de így igaz:
Ha szeretsz, életed legyen öngyilkosság, vagy majdnem az.
…………………………………………………
Két önzés titkos párbaja minden egyéb;
én többet kérek: azt, hogy a sorsomnak alkatrésze légy.
…………………………………………………
Mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, hogyha nem akarom!

[table id=8 /]

Ez a folyamat, amit most leírtam, sok-sok házasság történetében automatikusan végbemegy. Nem kell tenni semmit, hogy így legyen; nem kell ahhoz súlyos hibákat elkövetni. Az ember alapvetően önző természete vezérli ezt a pusztulás-programot.

Van együttműködés és egység az ilyen házasságban? A manipuláció eredménye „egység” is lehet: a zsarnokság által létrehozott látszat-egység. Vajon jobb ez, mint a másik lehetőség: „két önzés titkos párbaja”? Nem hiszem. Sőt előbb-utóbb kiderül, hogy az elfogadás és az együttműködés is csak illúzió. A titkos párbaj folytatódik.

Isten bibliai kijelentése biztosít arról, hogy van más út is, amely önként és szabadon választott együttműködéshez vezet. Csakhogy erre az útra nem tér rá automatikusan az ember. Ehhez át kell állítani valahol a váltót. A váltó átállítása pedig önmegtagadással és az emberi természet alapvető megváltozásával jár.

Azt hiszem, minden igazi párkapcsolat – az életre szóló szerelem és házasság – azzal kezdődik, hogy érdekelni kezd a másik. Az érdeklődés indítéka pedig minden esetben az a remény, hogy a társam mellett biztonságban érezhetem magam, értelmes életet élhetek, és számíthatok a segítségére küzdelmeimben. A váltó átállítása a társkapcsolatra ez után következik.

A társkapcsolatban a váltóállítás azzal a döntéssel kezdődik, hogy nem akarom őt birtokolni, hanem tisztelem a szabadságát. Nem akarom sorsom és személyem részévé tenni, hanem azon vagyok, hogy önálló és öntevékeny ember legyen. Nem akarok kedvem szerint való férjet vagy feleséget faragni belőle, hanem azt szeretném, ha kibomlana belőle minden lehetőség, amit a Teremtő beléje ültetett. Mindezekből az következik, hogy valóban ő kezd érdekelni, és nem az, hogy mi lesz velem és mi lesz belőlem mellette.

Az én-központú embernek te-központúvá kell válnia, hogy az önzés útja helyett végighaladhasson a kitartó szeretet útján. Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát (Lukács 9:23) – így adja meg a Biblia a Krisztuskövetés titkát. A házastársak számára ugyanezt így konkretizálja: Rendeljétek alá magatokat egymásnak. (Efezus 5:21) Ezen az úton a másik ember iránti érdeklődés első lépése nem az lesz, hogy rávetítem a vágyaimat, hanem az, hogy igyekszem őt felfedezni, megismerni, megérteni. Ebből az következik, hogy elfogadom őt a maga valóságában. A termékeny és tartós együttműködés és egység alapja két szabad ember között létrejött szövetség.

[table id=9 /]

Tudhatjuk a gyakorlatból, hogy a szeretet-pályára átállított váltó vissza-vissza pattan az önzés nyomvonalára. Megromlott emberi természetünk miatt történik ez. Pedig nem hirtelen fellobbanó, hanem kitartó szeretetre van szükségünk egymás iránt. Mit tegyünk hát? Figyeljük éberen a visszapattanó váltót, és mindig gyorsan nyomjuk vissza a
helyére? Ebben a küzdelemben hamar el lehet fáradni. A vasúti pályákon ma már kevés helyen kezelik kézi erővel a váltókat. Számunkra is gazdaságosabb, ha folyamatosan bekapcsolva tartjuk adó-vevő készülékünket, amely összekapcsol a Mennyei Váltókezelő Központtal. A váltó átállítását a Központ végzi egy gombnyomással. (Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést – Filippi 2:13). Ugyanakkor nekem éberen jelen kell lennem ennél a mennyből véghezvitt műveletnél – hiszen az én életemről van szó! – azaz (önmagam ellenére!) készenlétben kell állnom az Úr iránti engedelmességre, a szent életre és a másik ember iránti önfeláldozó szeretetre.

Tanuláslélektanra épülő párterápia

Úgy vélem, jól illusztrálja ezt a szemléletet A boldog házasság hét titka c. könyv.

A szerzőpáros – John M. Gottman és Nan Silver – hét alapelvet fogalmaz meg:

1. A tréning elején részletes szeretet-térképet kell készíteni. Ehhez egy 20, majd egy 60 pontból álló kérdőívet kell kitölteni. Ezek arra jók, hogy a felek jobban megismerjék egymás élmény- és gondolat-világát, vágyait, irányultságait, ízlését stb. A kérdések megválaszolása, kiértékelése, majd megbeszélése meglehetősen időigényes. (Közbeszúrva előre bocsátom, hogy sejtésem szerint az eljárás hatékonyságának a titka éppen ebben rejlik: rákényszeríti a párokat, hogy sok időt töltsenek egymással, miközben a házasságukkal foglalkoznak.)

2. Második alapelv: Tápláljuk az egymás iránti szeretet és csodálat érzését! Ehhez is kérdőíveket kínálnak, de tulajdonság-listát is a társunk lehetséges előnyös tulajdonságairól. Javasolnak egy 7 hetes kurzust, melyben napokra beosztva előírnak egy vezérgondolatot és egy feladatot. Találomra idézek a programból:

1. hét
Hétfő
Gondolat: Őszintén szeretem a páromat.
Feladat: Nevezzük meg a másiknak egy olyan tulajdonságát, amelyet szeretetre méltónak vagy szerethetőnek tartunk!
Csütörtök
Gondolat: A párom vonzó nő/férfi számomra.
Feladat: Gondoljunk párunk egyik nekünk tetsző fizikai tulajdonságára!
4. hét
Péntek
Gondolat: A mi házasságunk egy kicsivel jobb, mint a legtöbb házasság körülöttünk.
Feladat: Gondoljon egy olyan házasságra, amelyikről az a véleménye, hogy borzalmas!

Az történik eszerint, hogy a kurzusban résztvevők 49 napon át szuggerálnak magukba egy pozitív gondolatot, kiegészítve egy gyakorlati lépéssel vagy az előzőhöz kapcsolódó újabb gondolattal.

3. Harmadik alapelv: Forduljunk egymás felé, ne távolodjunk el egymástól! Ezt az alapelvet három gyakorlat-csoportban érvényesíti. Az „érzelmi bankszámlát” egy 62 pontos lista alapján töltik ki. A társ visszautasító viselkedésére adott reakciókat szintén tesztlap segítségével tudatosítják, és ezzel csökkentik az érzelmi feszültséget.

4. Negyedik alapelv: Vegyük figyelembe a párunk véleményét is! Szellemes, túlélési fantázia-játék segíti a párokat abban, hogy megtudják egymásról, mit tartanak fontosnak vagy értékesnek. („Mit mentenél meg a hajórakományból egy lakatlan szigetre kerülve?”)

5. Ötödik alapelv: Oldjuk meg a megoldható problémákat! Ugyanis nem minden házassági probléma megoldható. Ami nem oldató meg, azzal ne foglalkozzunk!

6. Hatodik alapelv: Ki kell szabadulni a csapdából! Ez azt jelenti, hogy engedjük meg a társunknak, hogy elképzelései szerint éljen; ha például szeret templomba járni, ne akadályozzuk meg; ha a szalvéta-hajtogatás a kedvenc időtöltése, ne tartsuk felesleges butaságnak.

7. Végül: Találjuk meg közösen a házasságunk étrelmét! Kapcsolati rituálék (pl. ünnepi ebédek, közös reggeli); szerepek; célok; szimbólumok. Ezeken a területeken azonos véleményre kell jutni.

Mi új van mindezekben? – Úgy érzem, jogosan merül fel ez a kérdés. Hiszen magától értetődő, szinte banális alapelvekről van szó. Miért van szükség kutatóintézetre és éveken át tartó kutatásra ahhoz, hogy ezeket az alapelveket felfedezzük?

Úgy sejtem, hogy a szerzők munkájának a sikerét nem a „felfedezett” alapelvek (a „hét titok”) adják, hanem az, hogy jól megszerkesztett tesztlapokkal feltárják a segítséget kérő párok irányultságait, attitűdjeit, érzelmeit, gondolkodásmódját, mindezt tudatosítják bennük, és hónapokon át gyakoroltatják a megfelelő magatartást. Ha valaki rászán arra negyvenkilenc napot (és ki tudja mennyi pénzt), hogy egy kemény tréningen foglalkozzék a házasságával, annak nyilvánvalóan fontos a házassága. Lehetséges, hogy nem a jó alapelvek, hanem az elkötelezett odaszánás hozza rendbe a házasságát.

Jellemző az eljárásra az a javaslat, amit a szerzők a tréning végén adnak a pároknak annak érdekében, hogy ne essenek vissza, ha már szépen megjavult a házasságuk az intenzív kurzus alatt. Az útra bocsátó javaslatnak ezt a címet adják: A mágikus öt óra. Ugyanis hetenként öt órára van szükség ahhoz, hogy a felek gondozzák – és ezzel szinten tartsák – a házasságukat. Hadd álljon itt ebből is egy kis ízelítő:

Reggeli búcsú. „Minden reggel, mielőtt elköszönünk egymástól, tudjunk meg legalább egy dolgot, ami aznap történik a párunkkal – attól kezdve, hogy a főnökével ebédel, azon át, hogy elmegy az orvoshoz, vagy telefonon felhív egy régi barátot.” Ez napi 2 percet vesz igénybe; 5 munkanapot számítva ez hetenként 10 perc.

Hasonlóképpen elmondja a javaslat a hazaérkezéssel kapcsolatos tennivalókat (napi 20 perc, 5 munkanap alatt 1 óra 40 perc).

A csodálat és nagyra értékelés is része a programnak (napi 5 perc, heti 35 perc).

A szeretet c. program időigénye is heti 35 perc, naponta 5 perc. Ennek tartalma: „Csókoljuk meg, öleljük át, vonjuk magunkhoz és simogassuk meg a párunkat, amikor együtt vagyunk. Elalvás előtt pedig mindig csókoljuk meg egymást.”

Szerepel még a heti randevú a programban: 2 óra egyszer egy héten.

Ha összeadjuk a szükséges időtartamokat, 5 óra az eredmény.

Úgy vélem, csupa jó és hasznos dolgot javasolnak e jeles házassággondozók. Például jó dolog megcsókolni és megölelni egymást, sőt: mi sem természetesebb egy házasságban. Az már szokatlan gondolat, hogy ennek a műveletnek naponta 5 percig kell tartania. Szeretném hangsúlyozni azt is, hogy a könyvben közölt kérdőívek és gyakorlatok is hasznosak, átvehetők és alkalmazhatók – a bibliai házassággondozás folyamatában is!

De téved a házassággondozó – és az ügyfél is, ha azt hiszi, hogy a kérdőívek ésgyakorlatok gyógyítják meg a házasságát.

A kommunikáció rejtelmei

Látod-e és hallod-e a társadat?

A fiatal feleség nagy gonddal és izgalommal főzte az első ebédet. A szakácskönyvet tízszer is áttanulmányozta. A legjobb alapanyagokat szerezte be. Munka közben többször is felhívta az anyukáját tanácsért. Végre eljött a tálalás szent pillanata.

Lélegzetvisszafojtva figyelte férje arcát, várta a hatást. De az csak lapátolta a szájába szó nélkül az ételt. Aztán megették a desszertet is, és megitták a kávét. A férfi nagyokat szuszogott, ásított, majd elégedetten ledőlt a heverőre. Még mindig nem szólt semmit. A nő maga elé meredt, sírás fojtogatta. Eltelt egy-két óra, mire a férjnek is feltűnt valami.
– Mi bajod van? – kérdezte a feleségét.
Az ifjú feleség szipogva mondta:
– Nem ízlett az ebéd?
– Miért? Mi volt az ebéd?

Azt mondják, a szerelem vak. Én azt hiszem, még sötétebb vakságban él az a férfi, aki már nem is szerelmes.

A fenti jelenet szereplői fiatalok voltak. A fiatalok többsége még figyel a társára. Az a fájó figyelmetlenség, amit ez a történet mutat be, inkább az idősebbekre jellemző. Az a középkorú asszony, akit észre sem vesz a férje, azért nem sír, mert már belefásult férje közönyébe.

A házastársi szeretet-kapcsolat = folyamatos kommunikáció

A férjnek és a feleségnek folyamatosan van mondanivalója egymás számára, és folyamatosan nyitottak egymás felé. Mindkét fél érdeklődéssel fordul a társához, érdeklődését pedig az a vágy motiválja, hogy társa megkapja mindazt, amire szüksége van. Ezért igyekszik földeríteni, hogy társát mi tenné boldogabbá, mi esne jól neki, mi hiányzik ahhoz, hogy testileglelkileg jól érezze magát. Saját magáról szinte megfeledkezik az ilyen (szeretettől motivált) ember, mert figyelme folyamatosan a társára irányul. Ha mindketten ezzel az attitűddel fordulnak egymás felé, kapcsolatukban megvalósul a testi-lelki egység: nemcsak egy közös cél felé néznek, nemcsak egy ütemre lépnek, hanem mindkettőjüknek csak az esik jól (akár a szexben is), ami a másiknak is. Ha pedig egyiküknek fáj valami (akár testi, akár lelki téren), szenved a másik is.

Vajon létezik ilyen pár?

Az ember természeténél fogva önző és hiú. Még akkor is magát látja, amikor a másikat nézi. Hogy viszonyul hozzám? Mit érez irántam? Mennyire értékel? Milyen embernek tart? Egy tranzakció-analitikus – Thomas A. Harris – szavaival: O.K. vagyok-e nála? Mert ha nem, akkor pocsékul érzem magam a jelenlétében. De ha igen, akkor szeretek vele lenni (talán még feleségül is veszem).

Azt hallom, amit a másik közölni akar?

Schulz von Thun azt fedezte fel, hogy a fogadó beállítódásán múlik, hogy milyen üzenet jut el hozzá egy közlésből. Négy „füle” van az embernek – állítja. Az egyikkel arra figyel, amit a közlő tulajdonképpen mond. A másik „füle” azt hallja meg, hogy a közlő milyen állapotban van. A harmadik „fül” arra figyel, hogy miként viszonyul hozzá az, aki beszél (milyennek tartja őt). Végül a negyedik „fül” azt figyeli, hogy mit kell tennie.

Milyen üzeneteket tartalmazhat egy egyszerű mondat?

Egy házaspár autójában várakozik az útkereszteződésnél, amikor tilosat mutat a lámpa. A volán a nő kezében van.

Egyszercsak megszólal a férj: „Zöld!” Mire a felesége: „Te vezetsz vagy én vezetek?”

Ha a feleség a „Mit mond tulajdonképpen” fület használta volna, válasza ez lehetett volna: „Igen, zöld.” Ha arra figyelt volna, hogy a férje milyen állapotban van, ez az üzenet jutott volna el hozzá: „Sietek.” A „Mit kell tennem” fülön át érkező üzenet: „Adj gázt!” Ez az asszony nyilvánvalóan a „Milyennek tart engem” fület használta, amelyen keresztül ezt az üzenetet fogadta: „Nem vagy elég figyelmes autóvezető.” Ettől megsértődött és visszavágott.

Az empátia füle

  • Mi van vele?
  • Hogy érzi magát?
  • Mire lenne szüksége?
Az én-központúság füle

  • Milyennek tart engem?
  • Mit gondol rólam?
  • Mit érez irántam?

Azt hiszem, ennek a „fülnek” a használata jellemzi leginkább a természetében megromlott embert.

Ugyanezt látjuk Schulz von Thun következő példájában is.

A házaspár az ebédlőasztalnál ül. „Mi ez a zöld a levesben?” – kérdezi a férj. A feleség válasza: „Ha neked ez nem ízlik, mehetsz máshová enni.”

Nézzük meg a lehetséges válaszokat a fogadó különböző attitűdjei esetében:

  • Mit mond tulajdonképpen?
  • Milyen állapotban van?
  • Milyennek tart engem?
  • Mit kell tennem?

Ha mindkét fél csak önmagára figyel, ha csak a saját jogait és sérelmeit tartja szem előtt, és ezért nem fogadóképes a társától jövő, annak valódi szándéka szerinti üzenetére, a közlés tartalma nemcsak torzul, hanem kölcsönös kommunikáció egyáltalán nem jöhet létre. „Süketek párbeszéde” – ez a jellemzés illik erre az esetre. Csak adás van, vétel nincs.

Sír az asszony.

– Mi bajod van? – kérdezi a férj.
– Semmi bajom sincs.

Erre a férj megnyugszik!!!

Ha nincs vétel egy kapcsolatban, az azt jelenti, hogy a kommunikáció lefagyott.

Ha egy házaspár életét ez a kommunikációs séma jellemzi, kimondhatjuk rá a diagnózist: A két teljes (test és lélek egységét képező) ember teljes értékű kapcsolata megszűnt. Lehet köztük testi kapcsolat, üzleti kapcsolat, kulturális érdeklődésből fakadó kapcsolat, nemes célért küzdők bajtársi kapcsolata (lehetne még sok mást is említeni) – de mindez nem házastársi szeretet-kapcsolat.

Hogy lehet újra elindítani a „lefagyott” kommunikációt?

A fiatalok is – legalábbis legtöbben – önzők és hiúk. Hogy lehet, hogy mégis élő a kapcsolatuk, szüntelen kommunikálnak, soha nem unalmas az együttlétük Azt hiszem, ennek az a titka, hogy a kölcsönös adás-vétel-kommunikációt a szerelem mozgásba lendíti, és amíg tart (a szerelem), mozgásban is tartja.

„Költő szerelme szalmaláng,
azért oly sebes és falánk”

– írja József Attila írja egyik töredékében. Azt hiszem, nemcsak a költő szerelme, hanem előbb-utóbb minden szerelem ellobban, vagy lassan elhamvad. Egyesek szerint a szerelemnek szeretetté kell átalakulnia. Én nem hiszem, hogy a szerelem át tud alakulni.

De azt gondolom, hogy a szeretetnek valamikor meg kell születnie az ember szívében, a szerelmi lángolás ideje alatt már, vagy később. Ha ez megtörténik, a szeretet fogja mozgásban tartani a folyamatos és kölcsönös kommunikációt a pár életében, mint a mágneses tér a dinamó mozgását.

Hogyan születhet szeretet a természeténél fogva önző ember szívében? Mi adhat reményt elhidegült házaspároknak, akik elveszítették minden reményüket?

A megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.
(Róma 5:3-5)

Isten a társunk iránti szeretetet valóban szívünkbe ülteti. De az olyan, mint a csírázó mag a földben – öntözgetnünk és gondoznunk kell, hogy növekedjék.