Férfi és női szerep

Nem hiszem, hogy akad olyan ember, aki irigyelné a gilisztákat azért, mert minden egyed hím is és nőstény is egyszerre. A legtöbb állatfaj esetében jól megkülönböztethetők egymástól a nemek – már külső megjelenésükben is, de még inkább a viselkedésükben. Minél följebb hágunk a törzsfejlődési létrán, annál inkább jellemző ez. Az emberszabású majmok közösségeiben már jól megfigyelhető nemi szerepek vannak: a hímek földerítik, elfoglalják és megvédik az élőhelyet, a nőstények gondozzák kölykeiket; olykor besegítenek egymásnak.

Az a benyomásunk, hogy korunk embere kezd visszacsúszni a giliszta-szintre. A 20. század elején az ébredező nőmozgalom a nők jogos igényei érdekében szállt harcba.

Föllépett a valóban elnyomott, másodrendűnek tartott, munkaerőnek vagy élvezeti cikknek használt nők érdekében, amikor azért küzdött, hogy a nőknek is legyen választójoguk, tanulhassanak felsőoktatási szinten, vállalhassanak felelős, vezető beosztású munkát – a férfiakkal azonos fizetésért. Úgy tűnik, hogy a mozgalom fejlődése túl lőtt a célon: a nőmozgalom feminizmussá változott (mint a kis tigris, amely kedves és játékos, mint egy doromboló cica, de végül veszélyes fenevad válik belőle). A „giliszta-modell” érvényesül a magyar társadalomban is, ami abban az igyekezetben nyilvánul meg, hogy igyekeznek eltüntetni a nemek közti különbségeket lehetőleg az élet minden területén.

Első pillantásra a külső megjelenés eltolódása tűnik fel az uniszex irányába.

Néhány fiú is hosszúra növeszti a haját, fülbevalót visel, élénk színű ruhát hord, némelyik lány pedig kopaszra nyíratja a haját, férfiinget és zakót (nem kosztüm-kabátot) ölt magára. Ennek talán nincs nagy jelentősége, meg lehetne szokni – és meg is lehet. Inkább az zavar (gondolom, nem csak engem), hogy ez a külső megjelenés a gondolkodás megváltozásának a kifejeződése.

Mi rejlik az uniszex-gondolkodás mögött?

Talán tömeges infantilizmus? Farsang alkalmával jelmezbe öltözünk, rövid időre „játékból” királlyá, törpévé, oroszlánná, lányból fiúvá, fiúból lánnyá válunk. Fiataljaink talán szeretnének gyerekek maradni, még sokáig játszani, a felelősséget vállaló felnőtt kor beköszöntét későbbre halasztani. Van esély arra, hogy ez a magyarázat helytálló, hiszen nemcsak a fiúk „lány-jelmeze” jelenik meg az utcán, hanem más farsangi maskarát is lehet látni, függetlenül attól, hogy milyen napokat mutat a naptár: a papagájok minden színében pompázó hajkoronát, kakastaréjt és ki tudja mi mindent még. Az infantilizmus jelének vélik a korombeli felnőttek a sok plüss-állat jelenlétét is, amelyek hátizsákokon fityegnek, alvótársul szolgálnak, vizsgák alkalmával kabalák szerepét töltik be.

A felnőtté válás halogatása a felelősségvállalás halogatását jelenti

Úgy vélem, ez elsősorban a fiúk illetve a férfiak esetében feltűnő.

Erre utalnak napjainkban sok házasságban a szerepcserék: a nő vezeti a családot, ő dönt a fontos kérdésekben. De az az érdekes, hogy a férjek a legtöbb ilyen házasságban nem a feleség szerepkörét veszik át, hanem gyerekként viselkednek. A párjukat így szólítják: anyukám. A nő válasza: kisfiam. A gyerekek születése miatt a nők általában nem tudnak kitérni a felelősség vállalása elől, ebből fakad az is, hogy kényszerűségből a házasság és a család vezetését is vállalják. Nő vezeti a családot...

Mi rejlik az uniszex-gondolkodás mögött? A fenti pszichológiai magyarázatot felülírja a Bibliából fakadó válasz: Az ember fellázadt Isten rendje ellen.

Isten rendje

Minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi.
(1Korinthus 11:3)

Sietek leszögezni: a Biblia nem azt tanítja, hogy a férfi értékesebb a nőnél. Mindkét nem értéke ugyanaz, hiszen Isten férfiért és nőért ugyanannyit fizetett: nem ezüstöt és aranyat, hanem drága vért (1Péter 1:18). A férfinak és nőnek a szerepköre más.

Különbözőségünk biológiai teremtettségünkben nyilvánvaló. Egyetlen férfi sem képes átvenni feleségétől a terhességet, a gyerekszülést és a szoptatást. (A mosogatást, a takarítást és a bevásárlást nyugodtan átveheti, mert nem ezek elutasítása a férfi szerepének a lényege.) Ha valaki mégis ragaszkodik ahhoz, hogy férfiak és nők mindenben ugyanolyanok vagyunk, az gondoljon arra: szeretne-e egy reggel arra ébredni, hogy a felesége (vagy a férje) ugyanolyan, mint ő?

A férfi szerepének a lényege: felelősségvállalás a nőért és a gyerekekért. Ebbe természetesen beletartozik a döntések felelőssége is. Nem zsarnokságról van szó, hanem szolgálatról. Pál apostol írja:

Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.
(Efezus 5:25)

Jézus Krisztus pedig ezt mondta:

Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.
(Márk 10:45)

Ezt a szolgálatot és a vele járó felelősséget nem vállalják napjainkban azok a férfiak, akik feleségük gyerekeként élnek a családban. De eleve elutasítják azok a fiúk is, akik ódzkodnak a nősüléstől, mert agglegényként élni kevesebb felelősséggel jár.

Nyilvánvaló, hogy ez a magatartás engedetlenség Isten parancsával szemben, aki nekünk is mondja (nemcsak a Babilonba száműzött zsidóknak), hogy házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok (Jeremiás 29:6).

A keresztyén férfiak számára ebben a rövid mondatban foglalható össze ennek az írásnak a tanulsága: Férfiak, legyetek valóban férfiak!

Hívő nők számára pedig értelemszerűen ez az üzenet: Legyetek nők – vagyis legyetek nőiesek, vállaljátok örömmel női mivoltotokat, ne akarjatok férfiasak lenni. Az egészséges lelkű férfiak a nőies nőket találják vonzónak. (Én nem tudtam volna beleszeretni annak idején egy traktorista lányba vagy egy női sztahanovista vájárba.)

Ez pedig mindkét nem számára fontos utasítás:

Az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek.
(1Péter 4:8)

férfiak, nők, férfias, nőies, nemi szerep, szerepek, különbség, feminizmus, férfi szerep, férfiasság, infantilizmus, nemek közti különbségek, női szerep, nőiség, uniszex, férfi és nő

Reklámok

A párkapcsolatok anomáliái – az önzés ideológiája


Pálhegyi Ferenc: Őrjárat az etika körül c. könyvéből

Mivel pedig megsokasodik a gonoszság,
a szeretet sokakban meghidegül (Máté 24:12)

Megtévesztő táblák

Egy háborús filmen láttam azt a jelenetet, hogy egy ellenséges ügynök elfordította az útjelző táblákat egy fontos kereszteződésnél. Emiatt a hadsereg autói és tankjai nem a kitűzött cél felé haladtak, hanem csapdába rohantak.

Azt hiszem, valami ehhez hasonló történik ma velünk. Szeretnénk kiegyensúlyozott, békés és örömteli életet élni: ez lenne az úti cél. Ahhoz, hogy ide eljussunk, arra lenne szükség, hogy megbecsüljük és szeressük egymást. Gyakorlatilag: kutassuk és fedezzük fel a velünk együtt élő másik ember értékeit és alapvető szükségleteit, majd törekedjünk ezek kielégítésére. Röviden: legyünk elkötelezettek arra, hogy elsősorban a másik boldogságán fáradozzunk, és csak azután a magunkén. A boldogsághoz vezető útnak ezt a „közlekedési szabályát” az Úr Jézus fogalmazta meg: Nagyobb boldogság adni, mint kapni (ApCsel 20:35).

De valaki elfordította a táblákat.

Emiatt hiszik azt sokan, hogy akkor lennének boldogok, ha mindent megkapnának a másik embertől, amire (úgy érzik) szükségük van: elismerést, kényelmet, biztonságot, kellemes élményeket, szexet… Ennek érdekében kötünk házasságot. Tulajdonképpen összetévesztjük a boldogságot a komfort-érzéssel. A csalódás szükségszerű, mert a párunk is hiányállapotban szenved, és először kapni szeretne, mielőtt eszébe jutna, hogy adnia kellene.

Eddig ez még a tévútnak csak a kezdete, ahonnan nem lenne nehéz visszafordulni. De a csalódásból hibás következtetéseket vonunk le, és így kerülünk különféle zsákutcákba:

Amikor összetévesztjük a boldogságot a komfort-érzéssel

Nem kapom meg, amire szükségem lenne, ami jár nekem? Ráadásul ő is csalódott bennem? Akkor ne folytassuk tovább, hanem váljunk el. A házasságot fenntartani csak addig van értelme, amíg általa megkapjuk mindazt, amiért létrehoztuk. Ez a válásra készülők „logikus” ideológiája.
A válás »

Mások már előre óvatosak. Nem kötelezik el magukat, nem kötik meg a házasságot, csak összeköltöznek és együtt élnek. „Hátha nem jön be – gondolják – és akkor nem kell végigszenvednünk a kínos és nehéz válási procedúrát.” Ideológiájuk: „Nem a papír és a szertartás fontos. Szeretjük egymást, az a lényeg.” Nem veszik észre, hogy a szeretetnek egyik legfontosabb eleme hiányzik a kapcsolatukból: a bizalom.
A “majdnem-házasság” (élettársi kapcsolat) »

Vannak, akik még náluk is óvatosabbak (vagy inkább önzőbbek?). Nem vállalnak terheket és felelősséget sem társért, sem gyerekekért. Ők a szinglik. Karriert építeni és vagyont szerezni könnyebb házasság nélkül. „Egyébként ma már – mondják – mindent meg lehet kapni házasságon kívül is, hiszen vannak félkész ételek, van mikrosütő, és senki se szól bele abba, hogy mire költöm a pénzemet, és mivel töltöm az időmet. Szexuális vágyaimat is ki tudom elégíteni.”
A szingli-jelenség »

Válás, élettársi együttélés, szingli életforma – a kihűlt szeretet kor- és kórtünetei.

De van még valami: a szocializációs folyamatban megrekedt gondolkodás. Infantilizmus ez? Vagy egyszerűen önzés?

Az önzés ideológiája

Amit megkívánok, ahhoz jogom van.

Kétéves gyereknél még természetes ez a hozzáállás az élethez, amin a nevelés változtatni igyekszik. Nyilvánvaló, hogy az ember sok olyan dolgot megkíván, amiről eleve lemond, mert tudja: ezt kell tennie. Pihenni szeretne, de dolgoznia kell.

De menjünk még tovább ezen a gondolati síkon: ha valakiben homoerotikus vágyak ébrednek, ezeket is joga van kielégíteni? Milyen keretek között? Milyen alapon lehet ezt eldönteni? És ha valaki pedofil hajlamokkal küzd? Ki és mi, és milyen alapon szabhat határt?

Úgy vélem, lényegében az önzés ideológiája érvényesül, amikor valaki azon az alapon cselekszik, amit megkíván (a másik ember testét kívánja meg), és nem áll útjába erkölcsi akadály.

Az Úr Jézus nem engedte, hogy megkövezzék a házasságtörő asszonyt, de világossá tette, hogy elítéli a bűnt, hiszen ezt mondta neki: Menj el és többé ne vétkezz. Nem szabad “megkövezni” sem a szingliket, sem az élettársi kapcsolatban élőket, sem a homoszexuálisokat, sem az elváltakat. Ugyanakkor el akarjuk mondani, hogy ezek a jelenségek miért kórtünetek korunk társadalmában, milyen kóros állapot jelei, és milyen úton lehet kilábalni ebből az állapotból.

Az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben őhozzá, aki a fej, a Krisztus
(Efezus 4:15).


« A kapcsolatok tisztasága ∙ ∙ ∙ ∙ ∙ Pálhegyi Ferenc további cikkei »