A bibliai házassággondozás célja

A párterápia célja – függetlenül attól, hogy tanulás-lélektani, mélylélektani vagy humanista pszichológiai alapra épül – általában a komfortos párkapcsolat elérése; más szóval: az emberek érezzék jól magukat a házasságukban. Ha ezt a célt nem lehet elérni, akkor a terapeuta a fájdalommentes válás elősegítésén dolgozik. (Kézenfekvő a testi gyógyítás analógiája: ha a beteget nem lehet meggyógyítani, az orvos arra törekszik, hogy a lehető legkevesebb szenvedéssel menjen a halálba.)

Nem kétséges, hogy a komfortos párkapcsolat elérése jó cél. De fölmerül egy újabb kérdés: a bibliai házassággondozás – és általában a keresztyén lelkigondozás – képes-e ennél a célnál valami minőségileg mást: emberi kapcsolatot, sorsot és életet alapvetően megváltoztatót nyújtani?

Ezt a kérdést – a válasz megfogalmazása előtt – szeretném tovább élezni egy idézettel Lawrence Crabb keresztyén pszichológus Mélybenéző; Életünk és kapcsolataink gyógyulása c. könyvéből:

Egy férfi ezzel a sürgető kéréssel indította a lelkigondozói beszélgetést:
– Jobban akarom érezni magam minél előbb.
Pillanatnyi szünet után válaszoltam:
– Akkor azt ajánlom, vásároljon jó sokat a kedvenc italából, és néhány hölgy
társaságában utazzon el egy hónapra a Bahamákra.
Most ő döbbent meg. Furcsán rám meredt, majd megkérdezte:
– Mondja, ön keresztény?
– Miért kérdezi?
– A tanácsa nem tűnik túlságosan biblikusnak.
– Ez a legkézenfekvőbb válasz a kérésére. Ha tényleg most, azonnal jól karja érezni magát, és megszabadulni minden kellemetlen érzéstől, nem javasolnám Krisztus követését. A részegség, a kétes gyönyörök, a vakációzás erre sokkal megfelelőbbek. Megkapja, amire vágyik, persze nem túl hosszú időre.

Megkérdezhetjük tehát, hogy a „jól érzem magam” állapot elérésén kívül, vagy akár a komfort-érzés hiányában, mit adhat az embernek Jézus Krisztus követése. Más szóval (és még egyszerűbben): Mire jó a keresztyénség? Ad-e valamit, ami több és más, mint amit más vallások és életfilozófiák nyújtanak? Úgy vélem, hogy ha megválaszoljuk ezt a kérdést, feleletet kapunk arra is, hogy mi mást és többet várhatunk a bibliai házassággondozástól annál, mint amit (akármelyik pszichológiai irányzat elveire épülő) világi párterápia kínál.

Reklámok

A bibliai házassággondozás célja 2

Dolgozunk azért, hogy a hozzánk forduló pároknak komfortosabb legyen a kapcsolata. Használunk nem hívő szakemberek által alkotott technikákat is. De ha csupán ezt tesszük, és ezt érjük el, semmivel sem nyújtunk többet, mint akármelyik sikeresen működő “világi” házasságterápia.

A bibliai házassággondozás célja:

Életem célja alapján a házasságom sem értem van, hanem Isten ügyének (dicsőségének) terjedéséért. Nem az a célja, hogy tőle én személyesen boldog legyek, hanem az, hogy általa felismerjem, megtanuljam és gyakoroljam az Úrnak szentelt életet. Más kérdés, hogy én is ezáltal lehetek igazán boldog a földön.

Aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja.
– Máté 16:25

Szeretek kényelmesen utazni. Élvezem, ha jó helyet kapok az IC-n, nem is szólva a repülőgépről, ahol etetnek-itatnak, és láthatom alattunk a tájat. De magáért az utazásért sohasem szállnék be a vonatba vagy a repülőbe. Fontosabb az uticél, ahhoz képest mellékes az utazás kényelme.

A bibliai házassággondozás is fáradozik azon, hogy a házastársak megértsék és tiszteljék egymást, hogy javuljon a kommunikációjuk, hogy sikeresebben kezeljék a konfliktusaikat, hogy megtanulják élvezni és értékelni egymásban azt is, ami eredeti elvárásaiknak nem felel meg. Röviden: mi is dolgozhatunk azért, hogy a hozzánk forduló pároknak komfortosabb legyen a kapcsolata. Eközben használhatunk nem hívő szakemberek által alkotott teszteket és technikákat is. De ha csupán ezt tesszük, és ezt érjük el, semmivel sem nyújtunk többet, mint akármelyik sikeresen működő világi házasságterápia.

Mindemellett igazi célunk az kell, hogy legyen, hogy a hozzánk fordulók közelebb kerüljenek Istenhez – és ezen keresztül egymáshoz is. Márpedig Istenhez közelebb kerülniLawrence Crabb élesen világos szavai szerint – fogyasztói szemlélettel nem lehet.

Hit és lelki egészség

Élő hitű keresztyén ember lehet-e lelkileg beteg?

Egyes körökben az a vélekedés járja, hogy a hívők mindig boldogok és egészségesek. Mert azért hívők, hogy azok legyenek. Aki szorgalmas látogatója a lelki alkalmaknak, és közben depressziós, az gyanús: talán nem is hívő igazán.

Tovább bővíthetjük a kérdést: hívő ember lehet-e kényszeres, szorongó, anorexiás, perfekcionista, munkamániás? Küzdhet-e csökkentértékűségi érzéssel? Lehet-e szenvedélybeteg: alkoholista, kábítószerfüggő? Lehetnek-e társkapcsolati zavarai? Azt mondja magáról, hogy megtért, és mégis rossz a házassága… Lehetséges ez?

Vannak, akik már magát a kérdést is botrányosnak tartják, ha felvetjük: hívő embernek lehetnek-e homoszexuális vagy pedofil hajlamai?

De még ennél is nehezebb megkérdezni: Hívő ember szenvedhet-e valamilyen pszichózisban, például skizofréniában?

Lehetne még sorolni a rokon kérdéseket, de sok hívő keresztyénnek ezekre is meglenne a kész válasza: Ha valaki nem gyógyul ki ezekből a nyavalyákból, akkor nem is hívő igazán.

Később esetleg finomítják ezt a kategorikus választ: Lehet, hogy hívő, de talán kicsi a hite. Esetleg még tovább finomítják: Rosszul, vagy keveset imádkozik.

Fontos tisztán látnunk ebben a kérdéscsoportban, hogy fölszámolhassuk azokat a sztereotip vélekedéseket, amelyek sok Istent kereső embert zavarba ejtenek, és sok szenvedőnek tovább fokozzák a szenvedését.

Kezdjük egy gyakran hangoztatott téves tanáccsal:

“Higgy – és minden lelki problémád megoldódik!”

Szögezzük le: a keresztyén hit nem önszuggesztió, a hitből fakadó imádság pedig nem lehet presszió Istenre.

A keresztyén hit bizalom Istenben: Isten hatalmában és jóságában.

Bízni Istenben azt jelenti: tudom, hogy Isten jó,

  • akkor is, amikor a betegség rossz és nem múlik el
  • akkor is, amikor nem szűnnek meg a családi zűrök
  • akkor is, amikor kilátástalan az anyagi helyzetünk
  • akkor is, amikor féregnek érzem magam
  • akkor is, amikor ismételten belezuhanok ugyanabba a gödörbe (bűnbe, kétségbeesésbe, depresszióba).

A hitből fakadó imádságban az imádkozó nem akarja Istent semmire sem kényszeríteni, mert tudja, hogy
Isten a javát akarja; sőt azzal is tisztában van, hogy Isten jobban tudja: mire van neki szüksége, és mi válna
javára.

Egy másik, gyakran hallott, de ugyanúgy téves „lelkigondozói” tanács:

“Kövesd a bibliai elveket – és minden rendbe jön!”

Aki ezt a tanácsot elfogadja, megpróbál jó keresztyén lenni saját erőből. Próbálkozásai és küzdelmei után elmondhatja:

  • Sokat és buzgón imádkozom.
  • Szorgalmasan olvasom a Bibliát.
  • Türelmes vagyok a gyerekeimhez, a házastársamhoz, az anyósomhoz, a szomszédokhoz, a munkatársaimhoz.
  • Segítek, akinek csak tudok.
  • Adakozom.
  • Példás a házasságom.
  • Jó apa (vagy jó anya) vagyok.
  • Szolgálatokat vállalok a gyülekezetben is.

Mindeközben így gondolkodik: „Ezek után elvárhatom Istentől, hogy hozza rendbe az ügyeimet, óvjon meg a testi és a lelki bajoktól, sőt ajándékokkal és áldásokkal árasszon el.” Elméletileg persze tudja, hogy Istennel szemben nem lehet követelése, gondolkodását mégis ez az „üzleti” szemlélet hatja át. Ha nem kapja meg, ami „jár”, meg van sértve Istenre. Az a csalódott szerelmes jut eszünkbe, akiről egy magyar nóta szól:

De mióta a lelkemből a reményt is ki engedted égni
Bocsássa meg a Jóisten, a templomba nem tudok betérni.

Ezek után tegyük fel újra a kérdést:

Az élő hitű keresztyén ember lehet-e lelkileg beteg?

A válaszunk egy szóval ez: igen.

Bővebben: Ahogyan az öregedés, a testi megbetegedés és a biológiai halál a Biblia elején leírt bűneset – az Istentől való elszakadás – következménye, ugyanúgy az Éden-kerten kívüli állapot velejárói a lelki megbetegedések és kapcsolati zavarok is. A hívő ember is öregszik, megbetegszik, és neki is véget ér egyszer a biológiai élete; ettől a megtérése és az újjászületése nem óvja meg. A lelki betegségekre ugyanez érvényes.

David Seamands írja: „Jézus Krisztus befogadása az életünkbe nem zárja rövidre az érzelmi gyógyulás útját” – ezért a teljesítménykényszerrel, a szorongással, a depresszióval stb. foglalkozni kell.[ref]David Seamands: Gyógyító sebeink (Harmat Kiadó)[/ref]

Ha ez így van…

Milyen előny származik abból, hogy hívő keresztyének vagyunk?

Keresztyénnek lenni sokszorosan előnyös állapot.

  1. Kegyelemben részesültünk. Ez azt jelenti, hogy nem kell örökre elpusztulnunk az Isten nélkül élő emberekkel együtt. „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1).
  2. Mennyei polgárjogot nyertünk. „Nem vagyunk többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek” (Efezus 2:19).
  3. Reménységünk az örök élet. Maga Jézus mondja a juhairól (rólunk!): „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből” (János 10:28).
  4. Atyánkká lett Isten, testvérünk és barátunk lett Jézus. Az Ő első tanítványi körének vagyunk a lelki leszármazottai, akiket arra tanított, hogy a hatalmas Istent szólítsák bizalmasan mennyei Atyjuknak (Máté 6:9), miközben őket barátainak nevezte (János 15:13-14).
  5. Kaptunk egy baráti közösséget. A keresztyén gyülekezetben megértésre, támogatásra, segítségre számíthatunk, sőt szükség esetén szeretetből fakadó helyreigazításra is. „Intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez” – írja az apostol, megadva ezzel a közösségi élet sarokpontjait (1Thesszalonika 5:4).

Mindezeket az „előnyöket” ezzel a szóval foglalhatjuk össze: kegyelem.

Elég ez nekünk? Igen, elég. Valóban elég, ez fontos.

De azért nem árt, ha a depressziót is kezeljük…

Elég a kegyelem

Pál apostolnak elég volt, miután az Úr közölte vele, hogy nem gyógyítja meg, noha erősen imádkozott a gyógyulásért (2Korinthus 12:9). Úgy látszik: hitben járni azt jelenti, hogy egy „szoros kapun” átjutva, „keskeny úton” kell haladni. De van a hitnek más aspektusa is: Hitben járni annyit jelent, hogy személyes életközösségben élünk Jézussal. A kérdés azonban az, hogy az Ő személyes közelsége és barátsága több-e számunkra az ajándékainál, például a gyógyulásnál, dolgaink rendbe tételénél, helyzetünk javításánál. Tudjuk és hisszük: Isten meg tud gyógyítani minden betegségből, kapcsolatainkat rendbe tudja hozni, szeretet-éhségünket képes csillapítani, fel tudja oldani a szorongásunkat, pénzt is tud adni – „de ha nem tenné is” (Dániel 3:18), bízunk-e benne akkor is, és ragaszkodunk-e hozzá? Valóban több-e Ő számunkra annál, amit kérünk tőle, hogy adjon? Valóban elég-e a kegyelem?

A gazdag ifjú megtorpant a szoros kapu előtt (Máté 19:22), a kegyelem neki nem volt elég.

Mit jelent lelkileg egészségesnek lenni?

Pál apostol számára ez azt jelentette, hogy volt mindenhez ereje: a bőséget és a szűkölködést egyaránt el tudta viselni lelki sérülés nélkül.

Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.
(Filippi 4:12-13)

A lelki egészség eszerint azt jelenti, hogy működik lelki immun-rendszerünk: fel tudjuk dolgozni a csalódásokat, a traumákat, a veszteségeket, mindezek nem borítják fel lelki egyensúlyunkat. Más szóval: békességünk van akkor is, amikor nincs nyugalmunk (Reményik Sándor után szabadon).

A lelki egészség forrása a kegyelem: Isten elfogad engem – ezért én is el tudom fogadni magamat gyengeségeimmel, hibáimmal, sérüléseimmel együtt is. Üres szeretet-tankomat is feltölti az Úr jelenléte, ezért nem kell magammal foglalkoznom: felszabadultam arra, hogy a másik emberre figyeljek.

Olykor biológiai immun-rendszerünk is feladja: megbetegszünk. Ez megtörténik lelki síkon is: elbukunk, kétségbeesünk. A megszakadt kapcsolatot az élet és az erő Forrásával helyre lehet, sőt helyre kell állítani.

Forduljunk-e pszichiáterhez vagy klinikus pszichológushoz?

Ha szükséges: természetesen. Fájós fogunkkal is felkeressük a fogorvost, pedig Isten azt is meg tudja gyógyítani, ha akarja.

Tudatosítanunk kell: testi bajjal, betegséggel fogyatkozással éppúgy az Úré lehet az életünk, mint lelki és társkapcsolati zavarokkal terhelten. Testi és lelki bajokban egyaránt ajánlatos emberi segítséget kérni. De ne felejtsük: a gyógyító mindkét területen Jézus, aki akár megteszi, akár nem, mindkét esetben szeretetből fakadóan cselekszik: azt teszi, ami a javunkat szolgálja.

Dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus, családgondozó


A bibliai házassággondozás keskeny útja

“Napjainkban a felnőttek jelentős része is a mesék világában él.”

A szaporodó betegségekkel együtt szaporodnak a gyógymódok is.

Korunk embere fokozódó mértékben szenved párkapcsolati zavarokban, így házassági válságokban is. Ugyanakkor egyre nagyobb a segítő programok és terápiák kínálata is.

Vajon ki nyeri meg a versenyt, a betegség vagy a gyógyítás? Az elmés tudósok és az ügyes feltalálók munkája elvezet-e az egészséges élet boldog állapotába, vagy – ha nem is hirtelen, de elkerülhetetlenül – el kell pusztulnunk?

Isten bibliai kijelentése ad választ: a tőle való elszakadás miatt az emberiség erkölcsi és egzisztenciális lejtőre került, amelyen megállíthatatlanul és fokozódó sebességgel csúszik lefelé a teljes pusztulásig. Majd egyszer – „az idők végén” – Isten közvetlen beavatkozása menti meg az embert Krisztus második eljövetelekor, amikor új eget és új földet teremt, amelyben igazság lakik (2Péter 3:13).

Az egyén életére nézve van tapasztalati válasz is: előbb-utóbb mindenki meghal, az is, aki naponta rongálja az egészségét kémiai szerekkel és stress-dús életmóddal, ráadásul sohasem kért segítséget; és meghal az is, aki mindig jó levegőt szívott, egészségesen táplálkozott, sportolt és kellemes barátokat szerzett. A bölcs is meghal, meg a bolond is (Prédikátor 2:16). Nem mindegy persze, hogy valaki mennyi ideig és hogyan élhet.

Világos, hogy a házasság ennek a néhány évtizedes (vagyis viszonylag rövid) és biológiailag egyre romló minőségű emberi életnek a része.

Mi a házasságterápia és a házasság-gondozás célja?

Az egyén testi gyógyításának és gondozásának nyilvánvalóan az a célja, hogy élete fájdalom-mentesebb és élvezetesebb legyen. Ennek megfelelően a házasság-gondozásnak és terápiának is az a célja, hogy a felek jobban érezzék magukat a házasságukban.

Vajon a bibliai házassággondozás is egy a házasságokat gyógyító terápiák sorában? Miben különbözik tőlük? Hatékonyabb-e, mint a többi segítséget kínáló program?

Az erre adható válasz – remélem – egyértelmű lesz. Előbb azonban tekintsük át korunk két legelterjedtebb házasságsegítő irányzatát. Az egyiknek a humanista pszichológia, a másiknak a tanuláslélektan képezi az elméleti bázisát.


Mi baj van a pszichológiával?

Lehet-e bibliai lelkigondozásnak tekinteni azt a munkát, melynek keretében pszichológiai teszteket töltetnek ki, önismereti vagy társkapcsolati játékokat alkalmaznak?

Néhány bibliai lelkigondozással foglalkozó szerző éles kritikát fogalmaz meg a pszichológiával és a pszichológiára épülő lelkigondozással szemben. Vannak, akik a pszichológiát „csak” veszélyesnek tartják, de akadnak olyanok is, akik az ördög eszközének tekintik.

Magam is pszichológus vagyok, de ismerek más pszichológusokat is, akik élő hitű keresztyének, bibliai módon gondolkodnak az emberi életről és az emberek lelki problémáiról, mégsem dobják a papírkosárba pszichológiai ismereteiket, amikor dolgoznak. Ez a tény arra kényszerít, hogy nyersen és egyenesen feltegyem a kérdést:

Mi baj van a pszichológiával?

Meg kell mondanom: a pszichológiával valóban baj van. Ez a baj részben abból adódik, hogy a pszichológia, amikor meg akarja érteni a lelki jelenségeket, és ennek érdekében kutatásokat végez, meglehetősen különböző antropológiai előfeltevésekre épít, akár kísérletekkel és rendszeres megfigyelésekkel dolgozik (például a behaviorizmus), akár egyedi esetek megfigyelése és elemzése alapján alkot elméleteket (például a pszichoanalízis). Más megfogalmazásban: először válaszol arra a kérdésre, hogy kicsoda az ember, és ezután fog bele az ember viselkedésének, gondolkodásának v. akár lelki zavarainak a vizsgálatába. Mindeközben az embert, akit meg akar érteni, gépnek, állatnak, vagy minden más élőlény fölött álló aktív, autonóm lénynek tekinti, attól függően, hogy melyik pszichológiai irányzat követője. A különböző pszichológiai irányzatok emberképei nem fedik egymást: ha például egy behaviorista szemléletű könyv elolvasása után egy humanista szerző művét vesszük a kezünkbe, az a benyomásunk, hogy nem is ugyanarról az élőlényről (az emberről) szól.

De mégis közös sajátossága az összes pszichológiai emberképnek, hogy egyik sem egyeztethető össze a Biblia emberképével.

A legfőbb pszichológiai irányzatok nagy vonalakban

A behaviorizmus az emberi viselkedés objektív megfigyelésére törekszik. Azzal nem foglalkozik, hogy mi van a viselkedés „mögött”, csak azt nézi és regisztrálja, ami megfigyelhető. Úgy véli, a lelki fejlődés: tanulási folyamat. A viselkedési zavar oka az, hogy valamit rosszul tanultunk meg, hibásan gyakoroltunk be. A megoldás: viselkedésterápia, vagyis a rosszul begyakorolt viselkedéssémák leépítése, és új, jó sémák begyakoroltatása. Ami rossz, azt nem gyakoroljuk, vagy negatív megerősítést alkalmazunk (a köznyelv ezt büntetésnek nevezi); ami jó, azt pozitív megerősítésben részesítjük (magyarul: jutalmazzuk). Jutalmazás-büntetés, avagy: megerősítés-kioltás. Így idomítják az állatokat is.

Kérdés: használjuk-e a jutalmazás-büntetés módszert a gyermeknevelésben? Korlátozott mértékben igen. Ez nem áll ellentétben a Biblia tanításával sem. De súlyosan tévedünk, ha azt hisszük, hogy az ember csupán mechanikus lény, és a tanulási folyamatok alapján megérthetjük a lelki életét és annak zavarait.

A pszichoanalízis az evolúció elméletének emberképét vette át, ami azt jelenti, hogy az ember is az állatvilág tagja, vagyis ösztönlény. Lelkileg is csak akkor működik harmonikusan, ha alapvető ösztöntörekvéseit – főleg szexuális vágyát – kielégíti. A pszichoanalízis felfedezte, hogy vannak nem tudatos lelki folyamatok is. Kellemetlen és fájdalmas élményeinket nem szeretjük tudni, ezért ezeket kiszorítjuk a tudatunkból: elfojtjuk. Ez történik gyermekkorunk fájdalmas lelki traumáival is: a tudattalanba szorítjuk őket. Ezzel azonban nem szűnnek meg, hanem ellenőrizetlenül tovább működnek, neurózist okozva. A megoldás: az elfojtott élmények feltárása, és a betöltetlen szükségletek kielégítése, azaz: pszichoanalízis.

A tudattalan lelki tartalmak létezése tény. Feltárásuk és megismerésük hasznos lehet. De súlyos tévedés azt hinni, hogy lelki zavaraink csupán a gyermekkori traumákban gyökereznek. A Biblia azt tanítja, hogy a leli zavarok – és a társas élet zavarai – alapvetően az Istentől való elszakadásban, azaz a bűnben gyökereznek. Lehet, hogy néhány embernek pszichoanalízisre is szüksége van, de mindannyian megváltásra és Isten kegyelmére szorulunk.

A humanista pszichológia felfedezte, hogy az ember nem gép és nem állat, hanem vannak sajátosan emberi szükségletei és képességei is. Legfontosabb sajátossága, hogy „egyedüli példány” (Kosztolányi), ezért minden egyes ember önmagává szeretne válni, vagyis önmegvalósításra törekszik.

A humanista pszichológia, miközben részben tartalmazza azt is, amit a Biblia mond az emberről, tükrözi azt az emberi lázadást is, amiről a bűneset története számol be. Ennek a lázadásnak a lényege: az ember a maga nevében akar uralkodni, nem Isten nevében. Más szóval: a maga istene óhajt lenni, ő maga akarja eldönteni, hogy mi jó és mi rossz, mi erkölcsös és mi erkölcstelen – Isten ne szóljon bele az életébe.

A keresztyén ember Krisztus-központú, a humanista ember-központú. Elég nagy különbség.

A Biblia “pszichológiája”

A Biblia is azt tanítja, hogy az ember nem gép és nem állat, de „porból” lett ő is, mint az állatok, és teste ugyanazokat az anyagokat tartalmazza, mint az élettelen természethez tartozó ásványok. Minthogy a Teremtő „élet leheletét lehelte orrába”, sajátosan emberi szükségletei és képességei lettek, hasonlóak a Teremtő szükségleteihez és képességeihez: például bensőséges és személyes kapcsolatra vágyik, eredetit és személyeset törekszik adni, amikor létrehoz valamit (ezt nevezik kreativitásnak). Mindezekre azért van szüksége az embernek, mert a teremtett világban Istentől származó küldetése van: Őt, a Teremtőt kell képviselnie – az Ő képét kell hordoznia – a világban. A Teremtőtől kapott áldás után Őt képviselve kell uralkodnia a természet felett.

A Biblia emberképe röviden: az ember Isten eltorzult képe. Miközben az emberi test állati test, melynek működése emberi (azaz orvosi) eszközökkel befolyásolható és javítható, vannak mechanikus folyamatai (reflexei és tanulási képessége), vannak testi és lelki alapszükségletei, melyeket ki kell elégítenie, ha testileg és lelkileg egyensúlyban kíván élni – és mindezek emberi (orvosi vagy akár pszichológiai) eszközökkel befolyásolhatók.

Pszichológia és bibliai lelkigondozás

Mindezek alapján úgy vélem, hogy a pszichológiai segítségnyújtás – bármelyik irányzat emberképén alapul is – csak egy „rész-emberen” segít, nem az egész emberen. Az ember alapvető baja adott esetben nem az, hogy pszichésen zavart vagy beteg, de az sem, hogy testileg nyomorék, tüdőbajos vagy rákos (mindez és még sok egyéb baj, de nem a legnagyobb: Jobb neked ha csonkán vagy sántán mégy az életre… Máté 18:8), hanem az, hogy az Élet Forrásától (Istentől) elszakadt, vagyis lelkileg halott állapotban van. Ezért minden bibliai lelkigondozásnak (a bibliai házassággondozásnak is) elsődleges célja, hogy a gondozott ember (vagy emberpár) megismerje Istent vagy közelebb kerüljön hozzá. Ha ez megtörténik, lelki (vagy párkapcsolati) zavara is könnyebben helyreáll.

Kérdés: lehet-e bibliai lelkigondozásnak (vagy házassággondozásnak) tekinteni azt a munkát, melynek keretében a gondozottakkal pszichológiai teszteket töltetnek ki, önismereti vagy társkapcsolati játékokat alkalmaznak? Az én válaszom: Igen, ha a probléma megoldását nem a pszichológiai eljárástól, hanem Istentől várjuk. Ugyanakkor: ha Isten Igéjét csak illusztrációnak használjuk, de a szabadulás vagy a gyógyulás útját az Igéből nem mutatjuk meg, nem beszélhetünk bibliai lelkigondozásról.

Párterápiás irányzatok összehasonlítása

A bibliai párterápia, házassággondozás törekvése nemcsak a boldogság érzése és a személyes szükségletek kielégítése, hanem a bensőséges kapcsolat az Úrra – és Őbenne egymással.

Hasonlítsunk össze néhány párterápiás ill. házassággondozó rendszert. Ettől az összehasonlítástól azt várom, hogy szemléletesebb és érthetőbb lesz, amit előzőleg elmondtam.

Világi párterápia

Teljesen mindegy, hogy az eljárás tanulás-lélektani, pszichoanalitikus vagy humanista elméleti bázisra épül-e, minden világi házasságsegítő tevékenység azonos abban, hogy a figyelem fókuszában az ember illetve a pár áll. A cél minden esetben a komfortos (szenvedésmentes és élvezetes) párkapcsolt elérése. A munka elméleti és gyakorlati alapját és irányvonalát a pszichológia által feltárt ismeretek (vagy feltételezett tények) adják. Ugyaninnen származnak a módszerek is. A bibliai kijelentésnek semmiféle szerepe sincs a munkában.

Pasztorálpszichológiai házasságterápia

A pasztorálpszichológiai lelkigondozás legmarkánsabb képviselője, Stollberg, azt vallja, hogy a lelkigondozás nem más, mint pszichoterápia az egyház keretén belül. Ugyanez a szemléletmód érvényesül a pasztorálpszichológiai házassággondozásban is. A világi házasságterápiákkal szemben csak abban különbözik ez az irányzat, hogy idézik a Bibliát is – a pszichológiai felismerések szemléltetésére.

A fogyasztói kereszténység házassággondozó munkája

Gondolom, sokan meghökkennek, ha elmondom, mit értek „fogyasztói” kereszténységen: azt a keresztyén szemléletet és életgyakorlatot, amely saját személyes hitéletével van elfoglalva; más szóval: önmaga körül forog. Ide sorolható az egyháztörténetileg sok tekintetben haladó és megújulást hozó pietizmus is, melyhez napjainkban még a karizmatikus mozgalom néhány ága társul. Ezek a kegyességi irányzatok ragaszkodnak a Bibliához, Isten kinyilatkoztatásának tartják, és tekintélyét teljes mértékben elfogadják. Ebben a bibliai házassággondozó szolgálat is együtt halad velük. De náluk ez a belső magatartás a pszichológiai felismerések elvetésével és az Írás sokszor szelektív és törvényeskedő idézésével jár. Életgyakorlatuk azt tükrözi, hogy a Bibliában főleg korlátok, szabályok és parancsok vannak. A figyelem középpontjában az ember áll: mit kell nekem tenni, miben kell megváltoznom? Isten kegyelme belépteti az embert a mennyországba, de a földi élet dolgaiban – így az emberi kapcsolatokban és a házasságban – saját kegyes elvei és szokásai vezetik. Fontos észrevenni, hogy a házassággondozás célja náluk is az, hogy a felek jól érezzék magukat a házasságban, szebben fogalmazva: boldogok legyenek – a kapcsolati komfort-érzés értelmében.

Bibliai házassággondozás

A bibliai házassággondozás nem fél és nem irtózik a pszichológiától, mert nem a pszichológiában (és módszereiben), hanem Istenben bízik. Ezért munkáját Isten és az Ő igéje irányítja, a pszichológia felismeréseit és technikáit pedig eszköznek tekinti, és eszközként használja. A legfontosabb pedig ez: értéket nem a boldogság érzése és a személyes szükségletek kielégítése képvisel, hanem a bensőséges kapcsolat az Úrra – és Őbenne egymással. Ezáltal válik életvezetést szabályozó értékké az önfeláldozás, a hűség és a másik ember megbecsülése.

Pál apostol Krisztusért kárba veszni hagyta megtérése előtti életének értékeit: származását, teológiai képzettségét, vallásos buzgóságát (Filippi 3:4-8). Később Krisztus ismeretének páratlan gazdagsága eszközként adta vissza neki mindezt. Döntéseit és tetteit többé nem ezek az értékek irányították, de eszközként használhatta őket élete Urának – Krisztusnak – a szolgálatában. Így járhat el a bibliai házassággondozás is a hiteles pszichológiai felismerésekkel és a világi tudomány minden eredményével.