Férfi és női szerep

Nem hiszem, hogy akad olyan ember, aki irigyelné a gilisztákat azért, mert minden egyed hím is és nőstény is egyszerre. A legtöbb állatfaj esetében jól megkülönböztethetők egymástól a nemek – már külső megjelenésükben is, de még inkább a viselkedésükben. Minél följebb hágunk a törzsfejlődési létrán, annál inkább jellemző ez. Az emberszabású majmok közösségeiben már jól megfigyelhető nemi szerepek vannak: a hímek földerítik, elfoglalják és megvédik az élőhelyet, a nőstények gondozzák kölykeiket; olykor besegítenek egymásnak.

Az a benyomásunk, hogy korunk embere kezd visszacsúszni a giliszta-szintre. A 20. század elején az ébredező nőmozgalom a nők jogos igényei érdekében szállt harcba.

Föllépett a valóban elnyomott, másodrendűnek tartott, munkaerőnek vagy élvezeti cikknek használt nők érdekében, amikor azért küzdött, hogy a nőknek is legyen választójoguk, tanulhassanak felsőoktatási szinten, vállalhassanak felelős, vezető beosztású munkát – a férfiakkal azonos fizetésért. Úgy tűnik, hogy a mozgalom fejlődése túl lőtt a célon: a nőmozgalom feminizmussá változott (mint a kis tigris, amely kedves és játékos, mint egy doromboló cica, de végül veszélyes fenevad válik belőle). A „giliszta-modell” érvényesül a magyar társadalomban is, ami abban az igyekezetben nyilvánul meg, hogy igyekeznek eltüntetni a nemek közti különbségeket lehetőleg az élet minden területén.

Első pillantásra a külső megjelenés eltolódása tűnik fel az uniszex irányába.

Néhány fiú is hosszúra növeszti a haját, fülbevalót visel, élénk színű ruhát hord, némelyik lány pedig kopaszra nyíratja a haját, férfiinget és zakót (nem kosztüm-kabátot) ölt magára. Ennek talán nincs nagy jelentősége, meg lehetne szokni – és meg is lehet. Inkább az zavar (gondolom, nem csak engem), hogy ez a külső megjelenés a gondolkodás megváltozásának a kifejeződése.

Mi rejlik az uniszex-gondolkodás mögött?

Talán tömeges infantilizmus? Farsang alkalmával jelmezbe öltözünk, rövid időre „játékból” királlyá, törpévé, oroszlánná, lányból fiúvá, fiúból lánnyá válunk. Fiataljaink talán szeretnének gyerekek maradni, még sokáig játszani, a felelősséget vállaló felnőtt kor beköszöntét későbbre halasztani. Van esély arra, hogy ez a magyarázat helytálló, hiszen nemcsak a fiúk „lány-jelmeze” jelenik meg az utcán, hanem más farsangi maskarát is lehet látni, függetlenül attól, hogy milyen napokat mutat a naptár: a papagájok minden színében pompázó hajkoronát, kakastaréjt és ki tudja mi mindent még. Az infantilizmus jelének vélik a korombeli felnőttek a sok plüss-állat jelenlétét is, amelyek hátizsákokon fityegnek, alvótársul szolgálnak, vizsgák alkalmával kabalák szerepét töltik be.

A felnőtté válás halogatása a felelősségvállalás halogatását jelenti

Úgy vélem, ez elsősorban a fiúk illetve a férfiak esetében feltűnő.

Erre utalnak napjainkban sok házasságban a szerepcserék: a nő vezeti a családot, ő dönt a fontos kérdésekben. De az az érdekes, hogy a férjek a legtöbb ilyen házasságban nem a feleség szerepkörét veszik át, hanem gyerekként viselkednek. A párjukat így szólítják: anyukám. A nő válasza: kisfiam. A gyerekek születése miatt a nők általában nem tudnak kitérni a felelősség vállalása elől, ebből fakad az is, hogy kényszerűségből a házasság és a család vezetését is vállalják. Nő vezeti a családot...

Mi rejlik az uniszex-gondolkodás mögött? A fenti pszichológiai magyarázatot felülírja a Bibliából fakadó válasz: Az ember fellázadt Isten rendje ellen.

Isten rendje

Minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi.
(1Korinthus 11:3)

Sietek leszögezni: a Biblia nem azt tanítja, hogy a férfi értékesebb a nőnél. Mindkét nem értéke ugyanaz, hiszen Isten férfiért és nőért ugyanannyit fizetett: nem ezüstöt és aranyat, hanem drága vért (1Péter 1:18). A férfinak és nőnek a szerepköre más.

Különbözőségünk biológiai teremtettségünkben nyilvánvaló. Egyetlen férfi sem képes átvenni feleségétől a terhességet, a gyerekszülést és a szoptatást. (A mosogatást, a takarítást és a bevásárlást nyugodtan átveheti, mert nem ezek elutasítása a férfi szerepének a lényege.) Ha valaki mégis ragaszkodik ahhoz, hogy férfiak és nők mindenben ugyanolyanok vagyunk, az gondoljon arra: szeretne-e egy reggel arra ébredni, hogy a felesége (vagy a férje) ugyanolyan, mint ő?

A férfi szerepének a lényege: felelősségvállalás a nőért és a gyerekekért. Ebbe természetesen beletartozik a döntések felelőssége is. Nem zsarnokságról van szó, hanem szolgálatról. Pál apostol írja:

Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.
(Efezus 5:25)

Jézus Krisztus pedig ezt mondta:

Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.
(Márk 10:45)

Ezt a szolgálatot és a vele járó felelősséget nem vállalják napjainkban azok a férfiak, akik feleségük gyerekeként élnek a családban. De eleve elutasítják azok a fiúk is, akik ódzkodnak a nősüléstől, mert agglegényként élni kevesebb felelősséggel jár.

Nyilvánvaló, hogy ez a magatartás engedetlenség Isten parancsával szemben, aki nekünk is mondja (nemcsak a Babilonba száműzött zsidóknak), hogy házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok (Jeremiás 29:6).

A keresztyén férfiak számára ebben a rövid mondatban foglalható össze ennek az írásnak a tanulsága: Férfiak, legyetek valóban férfiak!

Hívő nők számára pedig értelemszerűen ez az üzenet: Legyetek nők – vagyis legyetek nőiesek, vállaljátok örömmel női mivoltotokat, ne akarjatok férfiasak lenni. Az egészséges lelkű férfiak a nőies nőket találják vonzónak. (Én nem tudtam volna beleszeretni annak idején egy traktorista lányba vagy egy női sztahanovista vájárba.)

Ez pedig mindkét nem számára fontos utasítás:

Az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek.
(1Péter 4:8)

férfiak, nők, férfias, nőies, nemi szerep, szerepek, különbség, feminizmus, férfi szerep, férfiasság, infantilizmus, nemek közti különbségek, női szerep, nőiség, uniszex, férfi és nő

Reklámok

Az apa helye tíz mai családmodellben

Bár ma már a férfiak is tesznek fülbevalót a fülükbe és sokszor a nők viselik a nadrágot, nagyon kétségbe lennék esve, ha egy reggel arra ébrednék, hogy a feleségem ugyanolyan, mint én. Nálam csak ő lenne jobban kétségbeesve. Nem vagyunk egyformák, de ettől élhetünk harmóniában.

A gyerekek fejlődésének természetes közege a család. Fel lehet nőni családon kívül is, de azok a feltételek, amelyek szükségesek az egészséges személyiségfejlődéshez, csak ép családban adottak. A legfontosabb az apróságokat ölelő biztonság, amelyet a szülők egymás iránti szeretete táplál. Ahol ugyanis a szülők külön-külön szeretik a gyerekeiket, de egymással nem tudnak kijönni, a gyerek szorong, veszélyben van.

A nők és a férfiak különbözőek. Ideális, ha egy családban jelen van mindkét szülő, vagyis mindkét nem viselkedéséből, magatartásából mintát kap a gyermek. Az apa képviseli az értékeket – hűség, szeretet, megbecsülés, tisztelet és nem elsősorban az anyagiak –, amelyekért képes áldozatot hozni, amire pénzt és időt szán. Az anya példáján keresztül tanulják meg a gyerekek az önzetlen gondoskodást, a ragaszkodást, és azt, hogyan kell a család szeretetteljes egysége felett őrködni.

Jellegzetes családmodellek:

[singlepic id=43 w=240 float=left] 1. A diktátor

Oroszlánvégtagokban végződő koronás fotelben terpeszkedve olvas az apa. Leghűségesebb alattvalója, a felesége tálcán kínálja a király kedvenc italát, a korsó sört. A trónus mellett gyermekeik térdelnek, láthatóan apahiánytól szenvedve lesik minden szavát. Szerencsére a feminista vadászok ezt a fajtát csaknem kiirtották, de azért rejtekhelyeken itt-ott ma is fellelhető, nagyon szívós fajta. Létét az önzés tartja fenn.

2. Az anyakirálynő

Az ingatag birodalmat az anyakirálynő és családja váltja fel. Az anya büszkén, egyenes derékkal, koronával a fején és fakanállal a kezében ül a tűzhely tetején. Nem túl kényelmes trónus, de arról árulkodik, hogy az uralkodó okosabb, mint az előző, mert tudja, hogy a családi életet a konyhából a legkönnyebb irányítani. Lábainál megsemmisülten hever a korábbi zsarnok, míg a többi alattvaló, a gyerekek iskolai füzettel a kezükben várnak kihallgatásra.

[singlepic id=113 w=240 float=left]
[singlepic id=41 w=240 float=left] 3. Minden döntések asszonya

A korábbi királynő nehéz helyzetbe került, az anya megtörten vonszolja a nehéz bevásárlókosarat, a kisebbik gyerek húzatja magát, a nagyobbik úgy tesz, mintha emelné a szatyrot, de a legtöbb baj az anya hátán csüngő szakállassal, a férjjel van. Ebben a családban a döntések terhe is az anyára nehezedik. „Anyukám, hova írassuk a gyereket, mit vásároljunk…?” – fogalmaz a férj.

4. Egymást túlüvöltve

Újabb életszerű modell: üvöltve veszekedő házaspár. Háború, ahol a szavakba rejtett bombák egyet jelentenek: pusztulj. A rángatózó köldökzsinóron lógó gyerekek szüleik között vergődve az asztal alatt reszketnek. Az igazi kommunikáció, amely építi a kapcsolatot, a szeretetközlés. Ebben a modellben azonban mindenki csak a magáét mondja, s nem érzékeny arra az üzenetre, amely a másik felől jön. A bizonytalansággal elvész a gyerekek harmonikus személyiségfejlődésének minden esélye.

[singlepic id=48 w=240 float=left]
[singlepic id=44 w=240 float=left] 5. Egyenlők káosza

A modern család, az egyenlősdi, ahol mindkét szülőnek van mosogatóköténye, fakanala, vagyis joga különbözőképpen gondolkodni. Tudják, hogy kellenek szabályok az élethez, ám ebben az esetben kétféle is akad, és bár a szülők elégedettek, a gyerekek hol az egyikhez, hol a másikhoz igazodnak. Pedig életük kezdetén szükségük lenne határozott iránymutatásra, egyszerű hasonlattal élve, sínre, amely bár utat mutat, száguldani is hagyja a vonatot. Bosszantó arra várni, hogy a lámpa zöldre váltson, és ha egyszer elromlik, eluralkodik a káosz.

6. A csonka család

Az egyik szülő elment, válás vagy tragédia miatt. A másik fél szerepkörét is vállalnia kell annak, aki a gyerekekkel egyedül maradt. Ebben a helyzetben könnyen kialakulhat, hogy az anya megszűnik nőnek lenni, és az apa nem férfi.

[singlepic id=42 w=240 float=left]
[singlepic id=45 w=240 float=left]

7. Kapcsolat nélkül

Az apa munkájába merülve ül az aktáktól roskadozó íróasztalnál, az anya a konyhában főz, vagy a gyerek leckéjét kérdezi ki. A kettejük között hullámzó vízen ring a gyerekek hajója. Ám hiába vannak odakötve mindegyik parthoz, nincs valóságos kapcsolat közöttük, a szülők páros magányban élnek.

8. Szülők kedvence

A szülők törődésük és figyelmük helyett játékokból épített torony tetejére ültetett gyereket bálványoznak. Ebben a családban minden a gyerekért van, pedig ez az, ami a gyerek érdekét a legkevésbé szolgálja.

[singlepic id=46 w=240 float=left]
[singlepic id=47 w=240 float=left] 9. Anyós pajtás a főnök

A szülőket marionettbábokként mozgatja a mester, az anyós, aki segített megvenni a fiataloknak az első kocsit, vagy az első lakást. Nem baj, ha valamelyik fél édesanyja segít; segítsen, amennyit tud. De a férj és feleség testi-lelki egységét könnyen megzavarhatja az érzelmi zsarnokság.

10. Gondoskodó-vezető pásztor

Az apa, mint egy pásztor, vezeti a családtagokat, akik követik őt és a példáját. A gyerekek számára fontos, hogy az Apa hogy bánik, hogy beszél az Anyával, igazat mond-e? Letagadtatja-e magát, amikor keresik? A pásztor gondoskodik legelőről, tiszta vízről és őrzi a nyájat. Bár szülőtársával együtt vezet, a felelősségét nem hárítja át. Ezt a családmodellt, amelynek van összetartó ereje, arról lehet megismerni, hogy minden tagja számára jó érzés otthon, együtt lenni. A jól működő család titka a meglévő alap, keret, és a szeretet, amely többet jelent a puszta érzelemnél.

[singlepic id=16 w=240 float=left]

A ti családotok melyik modellhez hasonlít?