Nem hiszem, hogy akad olyan ember, aki irigyelné a gilisztákat azért, mert minden egyed hím is és nőstény is egyszerre. A legtöbb állatfaj esetében jól megkülönböztethetők egymástól a nemek – már külső megjelenésükben is, de még inkább a viselkedésükben. Minél följebb hágunk a törzsfejlődési létrán, annál inkább jellemző ez. Az emberszabású majmok közösségeiben már jól megfigyelhető nemi szerepek vannak: a hímek földerítik, elfoglalják és megvédik az élőhelyet, a nőstények gondozzák kölykeiket; olykor besegítenek egymásnak.
Az a benyomásunk, hogy korunk embere kezd visszacsúszni a giliszta-szintre. A 20. század elején az ébredező nőmozgalom a nők jogos igényei érdekében szállt harcba.
Föllépett a valóban elnyomott, másodrendűnek tartott, munkaerőnek vagy élvezeti cikknek használt nők érdekében, amikor azért küzdött, hogy a nőknek is legyen választójoguk, tanulhassanak felsőoktatási szinten, vállalhassanak felelős, vezető beosztású munkát – a férfiakkal azonos fizetésért. Úgy tűnik, hogy a mozgalom fejlődése túl lőtt a célon: a nőmozgalom feminizmussá változott (mint a kis tigris, amely kedves és játékos, mint egy doromboló cica, de végül veszélyes fenevad válik belőle). A „giliszta-modell” érvényesül a magyar társadalomban is, ami abban az igyekezetben nyilvánul meg, hogy igyekeznek eltüntetni a nemek közti különbségeket lehetőleg az élet minden területén.
Első pillantásra a külső megjelenés eltolódása tűnik fel az uniszex irányába.
Néhány fiú is hosszúra növeszti a haját, fülbevalót visel, élénk színű ruhát hord, némelyik lány pedig kopaszra nyíratja a haját, férfiinget és zakót (nem kosztüm-kabátot) ölt magára. Ennek talán nincs nagy jelentősége, meg lehetne szokni – és meg is lehet. Inkább az zavar (gondolom, nem csak engem), hogy ez a külső megjelenés a gondolkodás megváltozásának a kifejeződése.
Mi rejlik az uniszex-gondolkodás mögött?
Talán tömeges infantilizmus? Farsang alkalmával jelmezbe öltözünk, rövid időre „játékból” királlyá, törpévé, oroszlánná, lányból fiúvá, fiúból lánnyá válunk. Fiataljaink talán szeretnének gyerekek maradni, még sokáig játszani, a felelősséget vállaló felnőtt kor beköszöntét későbbre halasztani. Van esély arra, hogy ez a magyarázat helytálló, hiszen nemcsak a fiúk „lány-jelmeze” jelenik meg az utcán, hanem más farsangi maskarát is lehet látni, függetlenül attól, hogy milyen napokat mutat a naptár: a papagájok minden színében pompázó hajkoronát, kakastaréjt és ki tudja mi mindent még. Az infantilizmus jelének vélik a korombeli felnőttek a sok plüss-állat jelenlétét is, amelyek hátizsákokon fityegnek, alvótársul szolgálnak, vizsgák alkalmával kabalák szerepét töltik be.
A felnőtté válás halogatása a felelősségvállalás halogatását jelenti
Úgy vélem, ez elsősorban a fiúk illetve a férfiak esetében feltűnő.
| Erre utalnak napjainkban sok házasságban a szerepcserék: a nő vezeti a családot, ő dönt a fontos kérdésekben. De az az érdekes, hogy a férjek a legtöbb ilyen házasságban nem a feleség szerepkörét veszik át, hanem gyerekként viselkednek. A párjukat így szólítják: anyukám. A nő válasza: kisfiam. A gyerekek születése miatt a nők általában nem tudnak kitérni a felelősség vállalása elől, ebből fakad az is, hogy kényszerűségből a házasság és a család vezetését is vállalják. |
|
Mi rejlik az uniszex-gondolkodás mögött? A fenti pszichológiai magyarázatot felülírja a Bibliából fakadó válasz: Az ember fellázadt Isten rendje ellen.
Isten rendje
Minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi.
(1Korinthus 11:3)
Sietek leszögezni: a Biblia nem azt tanítja, hogy a férfi értékesebb a nőnél. Mindkét nem értéke ugyanaz, hiszen Isten férfiért és nőért ugyanannyit fizetett: nem ezüstöt és aranyat, hanem drága vért (1Péter 1:18). A férfinak és nőnek a szerepköre más.
Különbözőségünk biológiai teremtettségünkben nyilvánvaló. Egyetlen férfi sem képes átvenni feleségétől a terhességet, a gyerekszülést és a szoptatást. (A mosogatást, a takarítást és a bevásárlást nyugodtan átveheti, mert nem ezek elutasítása a férfi szerepének a lényege.) Ha valaki mégis ragaszkodik ahhoz, hogy férfiak és nők mindenben ugyanolyanok vagyunk, az gondoljon arra: szeretne-e egy reggel arra ébredni, hogy a felesége (vagy a férje) ugyanolyan, mint ő?
A férfi szerepének a lényege: felelősségvállalás a nőért és a gyerekekért. Ebbe természetesen beletartozik a döntések felelőssége is. Nem zsarnokságról van szó, hanem szolgálatról. Pál apostol írja:
Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.
(Efezus 5:25)
Jézus Krisztus pedig ezt mondta:
Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.
(Márk 10:45)
Ezt a szolgálatot és a vele járó felelősséget nem vállalják napjainkban azok a férfiak, akik feleségük gyerekeként élnek a családban. De eleve elutasítják azok a fiúk is, akik ódzkodnak a nősüléstől, mert agglegényként élni kevesebb felelősséggel jár.
Nyilvánvaló, hogy ez a magatartás engedetlenség Isten parancsával szemben, aki nekünk is mondja (nemcsak a Babilonba száműzött zsidóknak), hogy házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok (Jeremiás 29:6).
A keresztyén férfiak számára ebben a rövid mondatban foglalható össze ennek az írásnak a tanulsága: Férfiak, legyetek valóban férfiak!
Hívő nők számára pedig értelemszerűen ez az üzenet: Legyetek nők – vagyis legyetek nőiesek, vállaljátok örömmel női mivoltotokat, ne akarjatok férfiasak lenni. Az egészséges lelkű férfiak a nőies nőket találják vonzónak. (Én nem tudtam volna beleszeretni annak idején egy traktorista lányba vagy egy női sztahanovista vájárba.)
Ez pedig mindkét nem számára fontos utasítás:
Az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek.
(1Péter 4:8)
férfiak, nők, férfias, nőies, nemi szerep, szerepek, különbség, feminizmus, férfi szerep, férfiasság, infantilizmus, nemek közti különbségek, női szerep, nőiség, uniszex, férfi és nő
palhegyiferenc.wordpress.com 