Miért alacsony a humanista párterápia hatásfoka?

Rogers terápiás elvei nem állnak ellentétben a Biblia tanításával. Ezért fel kell tennünk a kérdést: miért alacsony mégis (Gottman szerint legfeljebb 35%-os) a humanista házasságterápia hatásfoka? Azt hiszem, ugyanazért, amiért a testi gyógyítás hatásfoka is alacsony.

Hogyan? – kérdezhetné valaki. – Vannak olyan betegségek, amelyeknek a gyógyítása magas hatásfokon történik.

Valóban? Azt mondják: az influenza gyógyszeres beavatkozással 2 hét alatt gyógyul, gyógyszer nélkül 14 nap alatt. Mindkét esetben a szervezet maga győzi le a betegséget. Igaz persze, hogy orvosi segítséggel kivédhetők a szövődmények.

Az orvosi terápia erősítheti a szervezet védekező tevékenységét, kiküszöbölhet károsító hatásokat, pótolhat hiányzó funkciókat – sőt tönkrement szöveteket és szerveket; meghosszabbíthatja az életet. De nem képes megállítani (legfeljebb csak lassítani) az öregedés folyamatát. A legfontosabb tény pedig ez: a halál elleni küzdelemben lehet csatákat nyerni, de a háború végső kimenetele mindig a vereség. Ennek a küzdelemnek a hatásfoka 0%.

Úgy vélem, Rogers elvei jók. Az elfogadás, az empátia, a hitelesség és a megfelelő kommunikáció (a szeretet célba érkező közlése) élesztgetik és erősítik a társkapcsolatot, mint a C-vitamin a szervezetet, de nem adnak védelmet a halál-erők ellen. Gottman 7 alapelve is jó. Az általa szerkesztett, társunk iránti érzéseinket, rejtett irányultságainkat stb. feltáró kérdőívei és az általa javasolt, kapcsolatunkat erősítő gyakorlatok alkalmazása is hasznos – a bibliai házassággondozásban is alkalmazható.

De általuk is csak a viselkedés változik meg, a megromlott emberi természet és az önző szív változatlan marad. Ezek a gondolatok újabb kérdéseket vetnek fel: Valójában mit akarunk elérni? Mi a bibliai házassággondozás célja?

Reklámok

A humanista pszichoterápiára épülő házassággondozás

Napjainkban a házasságterápiát túlnyomórészt Rogers személyközpontú pszichoterápiája uralja. Ez a lelki gyógymód négy alapelven nyugszik:

1. Elfogadás. Ez azt jelenti, hogy a segítséget kérő ügyfél (kliens) kezelése csak abban az esetben lehet eredményes, ha a terapeuta fenntartások nélkül elfogadja őt – függetlenül nemétől, életkorától, kultúrájától, bőrszínétől, nézeteitől. Az elfogadás nem azt jelenti, hogy egyet kell értenie az illető nézeteivel, vagy helyeselnie kell a viselkedését, hanem csak azt, hogy a terapeutát nem zavarják a segítséget kérő tulajdonságai és megnyilvánulásai. Nem fél és nem undorodik tőle, nem háborodik fel attól, amit elmond vagy ahogy viselkedik.

2. Empátia. Maga a szó beleélést jelent. De nem csupán érzelmi rezonanciáról van szó, hanem inkább arról, hogy a segítő megérti a segítséget kérőt azáltal, hogy beleilleszkedik a helyzetébe; más szóval: onnan nézi a problémát, ahol a kliens van. Szép példa erre Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című verse. A rossz kölyök viselkedése felbosszantja az apát, meg akarja verni, de gondol egyet, és inkább leül a gyerek mellé a padlóra játszani. Ettől a pozíció-váltástól megváltozik az apa látásmódja, mert a padlóról nézve „olyan nagyok a nagyok” és „minden csupa láb”. Megérti Lócit. Így fejezi be a verset: „Magasba emeltem szegénykét, hogy nagy, hogy óriás legyen.”

3. Kongruencia (hitelesség). A terapeuta nem játssza meg magát. Nem tesz úgy, mintha elfogadná és megértené ügyfelét, hanem valóban elfogadja és megérti őt.

4. Képes kifejezni – a segítséget kérő számára is érthető és meggyőző módon –, hogy elfogadja és megérti őt.

Ennek a négy alapelvnek összefoglaló kulcsszava a kommunikáció. A terapeuta egyrészt vételre képes: eljut hozzá minden információ a klienstől, nem állják útját a megismerésnek fenntartások és előítéletek. Másrészt a terapeuta, mint adó is jól működik, mert eljut a segítséget kérőhöz elfogadó attitűdje és megértő figyelme.

Mindez azt jelenti, hogy a pszichoterápiás folyamatban nem az eljárás vagy a módszer a legfőbb gyógyító tényező, hanem a terapeuta (elfogadó, megértő, hiteles és kommunikáció-képes) személyisége. Más szóval: fontosabb, hogy ki az, aki segítséget nyújt, mint az, hogy hogyan végzi a munkáját.

Nem nehéz észrevenni, hogy ezek az alapelvek nemcsak a pszichoterápiás kapcsolat, hanem minden emberi kapcsolat működésének fontos előfeltételei. Először a szülő-gyermek és a pedagógus-gyermek kapcsolatban fedezték fel a rogersi elvek jelentőségét (Thomas Gordon). De ezzel szinte egy időben evidenssé vált, hogy a házastársi kapcsolatban is elengedhetetlen, hogy a felek elfogadják és megértsék egymást, hitelesek (őszinték és „átlátszók”) legyenek egymás számára, és hogy kölcsönösen ki is fejezzék egymás iránti szeretetüket (elfogadásukat) és megértésüket úgy, hogy közben nem rendül meg egymásba vetett bizalmuk. Ezt felismerve a rogersi pszichoterápia a házasságterápiás eljárások legelterjedtebb eszmei alapjává vált.

Összhangban állnak-e Rogers alapelvei a Biblia tanításával?

Természetesen fölmerül a kérdés, hogy ez az eszmerendszer összhangban áll-e a Biblia szemléletével, továbbá, hogy ezek az alapelvek működnek-e Isten és a hívő ember kapcsolatában. Ezekre a kérdésekre első megközelítésben egyértelmű igen a válasz.

1. A Biblia arra bíztat minket, hogy feltétel nélkül fogadjuk el és szeressük egymást.

2. Pál apostol empátiás azok iránt, akikhez elviszi az evangéliumot (1Korinthus 9:19-22). Ez nála sem azt jelenti, hogy elfogadja a görög pogányságot, vagy a zsidó törvényeskedést, hanem csak azt, hogy a maguk szintjén és kultúrájában szólítja meg őket (lásd athéni prédikáció). Ugyanakkor arra kéri olvasóit, hogy kövessék őt (1Korinthusr 11:1).

3. A kongruencia (egyértelműség, hitelesség) is alapvető erkölcsi érték a Bibliában. Boldogok a tiszta szívűek (Máté 5:8).

4. Az is nyilvánvaló a Szentírásból, hogy Isten határozottan azzal a szándékkal teremtette az embereket, hogy kommunikáljanak egymással. Ki adott szájat az embernek?… Most azért menj! (2Mózes 4:11-12). A prófétát is Ő tanítja beszélni, hogy tudja szólni igéjét (Ézs 50, 4).

Mindezeknek az emberre jellemző tulajdonságoknak és megnyilvánulásoknak az az alapja, hogy maga Isten elfogadó és empátiás irántunk, egyértelmű minden szándékában és megnyilatkozásában (kongruens), és kommunikál: megszólít, üzen; kijelenti magát – és ugyanakkor gondolatainkat és szándékainkat is érti. Azért vagyunk
társas lények, mert maga a Teremtő társas lény – aki az embert a maga képmására teremtette (1Mózes 1:27).

1. Az egész Biblia arról szól, hogy Isten elfogad és szeret minket – noha a bűneinket utálja.

2. Az isteni empátia Jézus Krisztus személyében nyilvánult meg legvilágosabban, aki áthatolt az egeken (Zsidók 4:14), azaz a végtelen dimenziójú láthatatlan világból eljött a mi látható háromdimenziós terünkbe. Ez a „pozíció-váltás” meggyőzhet minket arról, hogy nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben (Zsidók 4:15).

3. Isten abszolút megbízható. Ő a világosság Atyja, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása (Jakab 1:17). Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsidók 13:8).

4. Isten a Szentírásban világosan közli, hogy ki Ő, és azt is elmondja, hogy milyennek lát minket, sőt még azt is, hogy hogyan menekülhetünk meg a halál állapotából, amibe azért jutottunk, mert elszakadtunk tőle.

A humanista házassággondozás pszichológiai kritikája

Mindezek után meglepő, hogy a humanista szemléletű házasságterápia a gyakorlatban nem bizonyult eléggé eredményesnek.

Egy amerikai szerzőpáros (John M. Gottman és Nan Silver) nemrég magyarul is megjelent sikerkönyvében (A boldog házasság hét titka) azt olvashatjuk, hogy a hagyományos (nagyrészt Rogers elveire épülő) házasságterápia a legjobb
házassággondozó praxisában is legfeljebb 35 %-ban vezet némi javuláshoz. Ezzel szemben a tanulás-lélektani szemléletű szerzők 9 hónapos kurzusain a javuló párok visszaesése 0 %.

Már könyvük elején mítosznak minősítik a humanista házasságterápia alapvető gondolatát, hogy a kommunikáció, a megbeszélés – és azon belül is a konfliktusmegoldás elsajátítása – a romantikus, maradandóan boldog házassághoz vezető királyi út. Majd megállapítják: A konfliktusmegoldáson alapuló házasságterápiák többségére jellemző, hogy egy átmeneti javulás után a kezeltek nagy része visszaesik.

Nincs lehetőségünk arra, hogy ellenőrizzük: igazak-e ezek az állítások. Fogadjuk el, hogy a humanista házasságterápia nem eléggé sikeres. Arra a kérdésre, hogy miért nem eléggé sikeres, később még visszatérek. Egyelőre abban se kételkedjünk, hogy a szerzőpáros munkája kimagaslóan sikeres. De nézzük meg közelebbről, hogy mit állítanak, és mit javasolnak. Feszülten várjuk, hogy milyen az a biztosan hatékony eljárás, amit a szerzőpáros javasol, amelyben a visszaesés 0 % – ha a segítségért folyamodó házaspár vállalja a 9 hónapos tréninget.


Pszichoterápia: A haladás iránya

Van-e helyük a pszichológiai ismereteknek a keresztyén lelkigondozásban és pedagógiában? Tegyük-e magunkévá és kövessük-e a korszerűnek mondott áramlatokat?

A pszichoterápiás eljárásoknak ez a felsorolása korántsem teljes, de talán segít eligazodni korunk szellemi labirintusában. A pszichológiai gondolkodás a 20. század folyamán a tudományos szemlélettől a tudománytalanság területe felé sodródott.

A század elején az volt a pszichológia ambíciója, hogy kísérleti tudomány legyen, mint a természettudományok. Ennek megfelelően radikális objektivizmus jellemezte. Az első pszichológiai laboratórium még a 19. század végén létrejött. Arra törekedtek, hogy a lelki folyamatokat objektív módon megfigyeljék és mérjék. Kezdetben ez csak néhány jelenség esetében volt lehetséges (reakcióidő, figyelem, emlékezet). Az alaklélektan és a mezőelmélet elérte, hogy az érzelmi élet, a motiváció és a cselekvés is vizsgálható legyen kísérleti módon, azaz mesterségesen előállítva, a befolyásoló tényezők módszeres variálása révén. Ez jelentős előrelépés volt a pszichológiai megismerés területén.

Ez a pszichológiai szemléletmód és kutatói tevékenység természetesen ma is létezik, de menet közben kialakult egy, a szubjektivizmus irányába ható tendencia, amely az empirikus kutatáshoz képest a közgondolkodás számára előtérbe került.

Az átbillenés a mélylélektan kialakulásával következett be. Freud bravúros megfigyelő volt, de tapasztalatait abba a hipotetikus fogalmi rendszerbe ágyazottan értelmezte, amelyet egy (!) hisztériás nőbeteg kezelése során felállított. Nem tévedés: egyetlen páciens kezelése során jött létre a pszichoanalízis, amit azután tovább épített és finomított ő maga és tanítványai, újabb tapasztalatokat gyűjtve, de a tapasztalatok értelmezését mindig az előre kész elméleti-fogalmi konstrukcióhoz igazítva.

Mindemellett Freudnak vannak fontos és maradandó felfedezései: maga a tudattalan, az elhárító mechanizmusok, és még sok más is.

Később szakadárrá vált követője, Carl Gustav Jung, nem annyira a tapasztalatszerzésben és a megfigyelésben folytatta mestere művét, hanem inkább abban, hogy még nagyobb mértékben eresztette szabadon a fantáziáját. Ha van maradandó érték Jung művében, az valószínűleg a típustana (extravertált, introvertált).

Ezután már a humanista pszichológia következik, Maslow, Rogers és mások. Tőlük is sokat tanulhatunk: mindenekelőtt azt, hogy az embert ne akarjuk alacsonyabb organizációs szintre redukálva megérteni, hanem a maga szerveződési szintjén vizsgáljuk. Ennek alapján vegyük figyelembe sajátos szükségleteit és motívumait, nyomon követve a szükségletek dominanciájának megjelenését a fejlődésben, ahogyan azt Maslow motivációs elmélete tanítja. De vegyük észre, hogy eközben az empíriától (főleg a kísérletezéstől) egyre távolabb kerülünk.

Ami ezután következik, az már végképp nem tudomány, hanem szabad fantázia, és a bibliai gondolkodástól idegen, pogány vallás.

Pszichológiai irányzatok a Biblia mérlegén

Mit mondjunk ezek után? Van-e helyük a pszichológiai ismereteknek a keresztyén lelkigondozásban és pedagógiában? Feltétlenül. Tegyük-e magunkévá és kövessük-e apszichoterápia minden korszerűnek mondott, divatos áramlatát? Semmiképpen.

Meggyőződésem szerint minden pszichoterápiai irányzatot, pszichológiai elméletet, eredményt és ismeretet két szűrőn kell átcsurgatni. Az első a tudományosság szűrője. A durva szemét és salak már ezen fönnakad. Sok szépen hangzó, tetszetős gondolatról kiderülhet, hogy semmi köze a tudományos igazsághoz, hanem csak fantázia, álmodozás, mítosz és mese.

A második szűrő a bibliai tanítás: Vajon a pszichológiai vagy pszichoterápiás elméletben felkínált ember- és életszemlélet, ígéret a gyógyulásra és a kiteljesedésre, megfelel-e annak az értékrendnek és életfilozófiának, amit Isten kijelentése közöl velünk?

Minden döntéshelyzetben Isten adjon világos látást és engedelmes szívet.

Tranzakció-analízis

Eric Berne terápiája. A humanista pszichoterápiának ez az ága részben a pszichoanalízis elméletében gyökerezik. Létrehozója a freudi es-ich-überich személyiségstruktúrára emlékeztető módon három én-állapotot feltételez: gyermeki én, felnőtt én, szülői én. Mindhárom minden emberben egyidejűleg jelen van, de a másik emberrel kapcsolatba lépve, azaz tranzakcióban, a személyes relációnak megfelelően vagy egyiket, vagy másikat mozgósítja.

Például a férj kérdésére: „Nem tudod, hol van a szemüvegem?” – a feleség válaszolhat felnőttként: „Az asztalfiókban.” Vagy: „Sajnos nem tudom.” De válaszolhat szülői énjét mozgósítva is: „Igazán megtanulhatnád végre, hogy a helyére rakd a holmidat.” Reagálhat gyerekként is: „Nem én tüntettem el.” Az emberek között zajló jellegzetes tranzakciók elárulják az elemző terapeutának a kapcsolat harmonikus vagy diszharmonikus voltát. A pár tudatosíthatja rossz reakcióit vagy „játszmáit”, hogy megfelelő, feszültségmentes, például felnőtt-felnőtt kapcsolathoz jusson el. Mivel a tranzakció-analízis gyakorlati módon nyúl az emberi kapcsolatok problémáihoz, sokat segíthet azok megértésében és pozitív irányú megváltoztatásában. Jól alkalmazható a tranzakció-elemzés szülő-gyermek és pedagógus-gyermek relációkra is.[ref]Erről szól Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam… c. könyve[/ref]

Tranzakció-analízisre épülő pszichoterápia és a Biblia

Fenntartásaink lényegében ugyanazok lehetnek, mint amelyeket általában a humanista pszichológiával és pszichoterápiával kapcsolatban megfogalmaztunk: én-központúságra, végső soron önzésre nevel; az emberi természet megromlott, megváltásra szoruló voltát figyelmen kívül hagyja. Minden ember alapjában véve jó – ez a humanista rousseau-i gondolat a kiindulópontja. Feszültség akkor keletkezik két ember között, ha valamelyik (vagy akár mindkettő) azt érzi, hogy ő a másik szemében nem „O.K.”, azaz valami miatt nincs rendben nála. A terápia célja a kölcsönös O.K.-érzés létrehozása. Nyilvánvaló, hogy e szemléletmód szerint a házasságterápiának is ez a célja.

A Tízparancsolat Jézusra mutat


Pálhegyi Ferenc: Őrjárat az etika körül c. könyvéből

Amikor az ÚR angyala bejelentette Józsefnek (Mária férjének) Jézus születését, ezt mondta: Nevezd el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből. (Máté 1:21).

Jézus neve héberül Jehosua. Jelentése = Jahve a szabadító.

Egyiptom azon kívül, hogy valóságos földrajzi hely volt abban az időben is, a Bibliában a bűn birodalmának egyik jelképes neve. (Isten két tanújának holtteste a nagy város utcáján hever, amelynek neve lelki értelemben Sodoma és Egyiptom, ahol az ő Urukat is megfeszítették – Jelenések 11:8).

Eszerint a Tízparancsolat, az egy fontos kijelentés, azt üzeni, hogy Jézus az a személy, akiben Jahve kiszabadítja népét Egyiptomból, azaz a bűn rabságából. Jézus Krisztusban ugyanaz az Isten jött el hozzánk emberi testben, aki Izráel népét kivezette Egyiptomból.

Emberi segítség – legyen az pszichoterápia vagy ezoterikus praktika – legfeljebb a bűntudattól vagy a lelkiismeret furdalástól képes megszabadítani. A bűn fogságából egyedül Jézus Krisztus szabadít meg.

Jézus a Megváltóm és az életem Ura. Ha az Ő uralma érvényesül a döntéseimben és a célkitűzéseimben, válhat példaképemmé is.


« Kőtáblára, vagy szívbe írt törvény? ∙ ∙ ∙ ∙ ∙ A vallásos emberek nem mind Jézus követői »


Gestalt-terápia

A Gestalt-terápia alapítója Fritz Perls. Az elnevezésen kívül semmi köze sincs a lelki jelenségek kutatását jelentős mértékben előbbre vivő Gestalt-pszichológiához (alaklélektanhoz). Die Gestalt (német) = alak, forma.

Ahhoz igyekszik hozzásegíteni a pácienst, hogy szükségleteit „pregnáns” módon észlelje, múltjának terhét, a betegítő „nem kész Gestaltokat” tegye le, és spontán módon, szabadon, kényszer nélkül éljen. A Gestalt-terápia életfilozófiája szerint az ember számára nincs kötelező erkölcsi norma, mindenki maga dönti el, hogy mit tart helyesnek, mit tekint pregnánsnak, kész Gestaltnak.

Jelszava: Elfogadlak téged olyannak, amilyen vagy, és te fogod magadat megváltoztatni.

Perls „Miatyánkja” a terápiás szoba falán, egy poszteren olvasható:

Teszek amit teszek,
és te is teszel amit teszel.
Nem azért vagyok ezen a világon,
hogy a te elvárásaidért éljek,
és te is azért vagy ezen a világon,
hogy az én elvárásaimért élj.
Ha véletlenül találkozunk – az csodálatos.
Ha nem, akkor sem tehetünk semmit.

A Gestalt-terápia és a bibliai szemlélet

Nyilvánvaló, hogy ennek a pszichoterápiás irányzatnak semmi köze sincs az empirikus tudományokhoz, ez életfilozófia. S mint ilyennek, semmi köze sincs a bibliai gondolkodáshoz. Ugyanakkor összhangban van korunk posztmodern életszemléletével.

Személyközpontú pszichoterápia és pedagógia

Karl Rogers non-direktív terápiája

A személyközpontúság a kliens (a segítséget kérő ügyfél) személyére vonatkozik, a terapeuta ugyanis megpróbál – mint személy – visszahúzódni a terápiás beszélgetés során. Ezt úgy éri el, hogy a klienst állandóan visszautalja önmagához. Ha a kliens feltesz egy kérdést, a terapeuta válasz helyett visszakérdez: „Ön erről mit gondol?” Közben a kliens teljes megértést és elfogadást tapasztal a terapeuta részéről. Az elfogadó és megértő magatartást a kliens a terápia során önmagával szemben is felveszi, azaz megtanulja megérteni és elfogadni saját magát.

Rogers szerint a leghatékonyabb terápiás tényező a terapeuta elfogadó és empátiás attitűdje. A módszer közvetlenül ebből az attitűdből fakad, ha a terapeuta kongruens (hiteles) személyiség, és elfogadó-empátiás attitűdjét ki tudja fejezni. (Az empátia egyébként nem csupán érzelmi beleélést jelent a másik ember állapotába, hanem a beszélgetőtárs megértését az által, hogy helyzetébe illeszkedve vizsgáljuk a problémát.)

Személyközpontú megközelítés a pedagógiában: Gordon pedagógia

Rogers pszichoterápiás szemlélete pedagógusok számára különösen fontos lehet. Napjainkban hazánkban is egyre terjed a Gordon-pedagógia, ami erre épül. Thomas Gordon személyesen Rogers tanítványa. Nemcsak a pszichoterapeuta, hanem a pedagógus és a szülő nevelői attitűdjét is jellemeznie kell a gyermek teljes elfogadásának, megértésének. A pedagógusnak hiteles személyiségnek kell lennie, és meg kell tanulnia, hogy mindezt érthetően ki tudja fejezni a gyermek számára – ha valóban hatékony szeretne lenni.

Személyközpontú megközelítés és a Biblia

Ami Rogers elgondolásaiból nem felel meg a bibliai szemléletnek, az elsősorban az a vélekedés, hogy az ember önmaga ura és önmaga gyógyítója is, minthogy a fejlődés és a kibontakozás minden lehetőségét önmagában rejti. Más szóval: nincs szüksége Istenre.

Ez a szemlélet a Gordon-pedagógiában minden szülői és pedagógusi tekintély elvetésében mutatkozik meg: a gyerek egyenrangú partner, akinek érzéseit és gondolatait annyira tiszteletben kell tartani, hogy kibontakozása elé semmiféle korlátot nem állíthatunk.