A bibliai házassággondozás célja

A párterápia célja – függetlenül attól, hogy tanulás-lélektani, mélylélektani vagy humanista pszichológiai alapra épül – általában a komfortos párkapcsolat elérése; más szóval: az emberek érezzék jól magukat a házasságukban. Ha ezt a célt nem lehet elérni, akkor a terapeuta a fájdalommentes válás elősegítésén dolgozik. (Kézenfekvő a testi gyógyítás analógiája: ha a beteget nem lehet meggyógyítani, az orvos arra törekszik, hogy a lehető legkevesebb szenvedéssel menjen a halálba.)

Nem kétséges, hogy a komfortos párkapcsolat elérése jó cél. De fölmerül egy újabb kérdés: a bibliai házassággondozás – és általában a keresztyén lelkigondozás – képes-e ennél a célnál valami minőségileg mást: emberi kapcsolatot, sorsot és életet alapvetően megváltoztatót nyújtani?

Ezt a kérdést – a válasz megfogalmazása előtt – szeretném tovább élezni egy idézettel Lawrence Crabb keresztyén pszichológus Mélybenéző; Életünk és kapcsolataink gyógyulása c. könyvéből:

Egy férfi ezzel a sürgető kéréssel indította a lelkigondozói beszélgetést:
– Jobban akarom érezni magam minél előbb.
Pillanatnyi szünet után válaszoltam:
– Akkor azt ajánlom, vásároljon jó sokat a kedvenc italából, és néhány hölgy
társaságában utazzon el egy hónapra a Bahamákra.
Most ő döbbent meg. Furcsán rám meredt, majd megkérdezte:
– Mondja, ön keresztény?
– Miért kérdezi?
– A tanácsa nem tűnik túlságosan biblikusnak.
– Ez a legkézenfekvőbb válasz a kérésére. Ha tényleg most, azonnal jól karja érezni magát, és megszabadulni minden kellemetlen érzéstől, nem javasolnám Krisztus követését. A részegség, a kétes gyönyörök, a vakációzás erre sokkal megfelelőbbek. Megkapja, amire vágyik, persze nem túl hosszú időre.

Megkérdezhetjük tehát, hogy a „jól érzem magam” állapot elérésén kívül, vagy akár a komfort-érzés hiányában, mit adhat az embernek Jézus Krisztus követése. Más szóval (és még egyszerűbben): Mire jó a keresztyénség? Ad-e valamit, ami több és más, mint amit más vallások és életfilozófiák nyújtanak? Úgy vélem, hogy ha megválaszoljuk ezt a kérdést, feleletet kapunk arra is, hogy mi mást és többet várhatunk a bibliai házassággondozástól annál, mint amit (akármelyik pszichológiai irányzat elveire épülő) világi párterápia kínál.

Reklámok

A válás oka

A válás

Napjainkban a válás járványszerűen terjed. Nemcsak a „hitetlenek” életgyakorlata, hanem a hívőké, sőt sokszor élő hitű lelkipásztoroké is.

Nyilvánvaló, hogy az elváltak szenvednek. Szenvedtek a házasságukban, és szenvednek a válás után is (nem mindig bevallottan) – egy ideig legalábbis. Ha a seb begyógyul, az emlékeztető heg még sokáig látszik. Néha fáj is, mint a törött majd összeforrt végtag, amikor változik az időjárás. Ebből az következik, hogy az elváltak lelkigondozásra szorulnak: az is, akit elhagytak, de az is, aki kilépett a kapcsolatból. Persze a bibliai lelkigondozás nem mindig simogató, langyos borogatáshoz hasonlít, hanem olykor fájdalmas beavatkozáshoz.

A válás oka

Arra a kérdésre, hogy mi a válás oka, az emberek többsége (a válópert vezető bíró is) többnyire tünetek felemlítésével válaszol: hűtlenség, elidegenedés, erőszakos viselkedés, hazudozás, felelőtlen pénzkezelés stb. De mi az oka a hűtlenségnek, az elidegenedésnek (sorolhatnánk tovább)?

A társkapcsolati anomáliák bemutatásakor két mélyen rejlő okra bukkantunk. Ezek: az önzés és a bizalom hiánya. A válás ugyanahhoz a jelenségkörhöz tartozik, amihez a szingli-jelenség, az élettársi kapcsolat és a házasságban való magányos szenvedés. A szingli nem köt házasságot, hogy ne kelljen szenvednie, az élettársi kapcsolatban élő előre tompítani igyekszik a szenvedést, a páros magányban a felek tűrik, az elváltak elutasítják a szenvedést.

A Biblia válasza: a válás (és minden társkapcsolati anomália) oka a megromlott emberi természet. Más szóval: a kemény szív.

Jézus mondta:

Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket.
– Máté 19:8

A kemény szív jellemzői:

  • nem képes kilépni az én-központúságból és az önzésből;
  • nem képes feladni az elvárásait;
  • nem képes megbocsátani és bizalmat adni a másik embernek.

A házassági válság megoldása

Ebből az következik, hogy a házassági válság megoldása is a szív, a lelkület megváltozásával kezdődik. Megfelelő konfliktuskezelő eljárások és kommunikációs technikák elsajátítása és alkalmazása hasznos lehet, de ehhez képest másodlagos jelentőségű.

A párkapcsolatok anomáliái – az önzés ideológiája


Pálhegyi Ferenc: Őrjárat az etika körül c. könyvéből

Mivel pedig megsokasodik a gonoszság,
a szeretet sokakban meghidegül (Máté 24:12)

Megtévesztő táblák

Egy háborús filmen láttam azt a jelenetet, hogy egy ellenséges ügynök elfordította az útjelző táblákat egy fontos kereszteződésnél. Emiatt a hadsereg autói és tankjai nem a kitűzött cél felé haladtak, hanem csapdába rohantak.

Azt hiszem, valami ehhez hasonló történik ma velünk. Szeretnénk kiegyensúlyozott, békés és örömteli életet élni: ez lenne az úti cél. Ahhoz, hogy ide eljussunk, arra lenne szükség, hogy megbecsüljük és szeressük egymást. Gyakorlatilag: kutassuk és fedezzük fel a velünk együtt élő másik ember értékeit és alapvető szükségleteit, majd törekedjünk ezek kielégítésére. Röviden: legyünk elkötelezettek arra, hogy elsősorban a másik boldogságán fáradozzunk, és csak azután a magunkén. A boldogsághoz vezető útnak ezt a „közlekedési szabályát” az Úr Jézus fogalmazta meg: Nagyobb boldogság adni, mint kapni (ApCsel 20:35).

De valaki elfordította a táblákat.

Emiatt hiszik azt sokan, hogy akkor lennének boldogok, ha mindent megkapnának a másik embertől, amire (úgy érzik) szükségük van: elismerést, kényelmet, biztonságot, kellemes élményeket, szexet… Ennek érdekében kötünk házasságot. Tulajdonképpen összetévesztjük a boldogságot a komfort-érzéssel. A csalódás szükségszerű, mert a párunk is hiányállapotban szenved, és először kapni szeretne, mielőtt eszébe jutna, hogy adnia kellene.

Eddig ez még a tévútnak csak a kezdete, ahonnan nem lenne nehéz visszafordulni. De a csalódásból hibás következtetéseket vonunk le, és így kerülünk különféle zsákutcákba:

Amikor összetévesztjük a boldogságot a komfort-érzéssel

Nem kapom meg, amire szükségem lenne, ami jár nekem? Ráadásul ő is csalódott bennem? Akkor ne folytassuk tovább, hanem váljunk el. A házasságot fenntartani csak addig van értelme, amíg általa megkapjuk mindazt, amiért létrehoztuk. Ez a válásra készülők „logikus” ideológiája.
A válás »

Mások már előre óvatosak. Nem kötelezik el magukat, nem kötik meg a házasságot, csak összeköltöznek és együtt élnek. „Hátha nem jön be – gondolják – és akkor nem kell végigszenvednünk a kínos és nehéz válási procedúrát.” Ideológiájuk: „Nem a papír és a szertartás fontos. Szeretjük egymást, az a lényeg.” Nem veszik észre, hogy a szeretetnek egyik legfontosabb eleme hiányzik a kapcsolatukból: a bizalom.
A “majdnem-házasság” (élettársi kapcsolat) »

Vannak, akik még náluk is óvatosabbak (vagy inkább önzőbbek?). Nem vállalnak terheket és felelősséget sem társért, sem gyerekekért. Ők a szinglik. Karriert építeni és vagyont szerezni könnyebb házasság nélkül. „Egyébként ma már – mondják – mindent meg lehet kapni házasságon kívül is, hiszen vannak félkész ételek, van mikrosütő, és senki se szól bele abba, hogy mire költöm a pénzemet, és mivel töltöm az időmet. Szexuális vágyaimat is ki tudom elégíteni.”
A szingli-jelenség »

Válás, élettársi együttélés, szingli életforma – a kihűlt szeretet kor- és kórtünetei.

De van még valami: a szocializációs folyamatban megrekedt gondolkodás. Infantilizmus ez? Vagy egyszerűen önzés?

Az önzés ideológiája

Amit megkívánok, ahhoz jogom van.

Kétéves gyereknél még természetes ez a hozzáállás az élethez, amin a nevelés változtatni igyekszik. Nyilvánvaló, hogy az ember sok olyan dolgot megkíván, amiről eleve lemond, mert tudja: ezt kell tennie. Pihenni szeretne, de dolgoznia kell.

De menjünk még tovább ezen a gondolati síkon: ha valakiben homoerotikus vágyak ébrednek, ezeket is joga van kielégíteni? Milyen keretek között? Milyen alapon lehet ezt eldönteni? És ha valaki pedofil hajlamokkal küzd? Ki és mi, és milyen alapon szabhat határt?

Úgy vélem, lényegében az önzés ideológiája érvényesül, amikor valaki azon az alapon cselekszik, amit megkíván (a másik ember testét kívánja meg), és nem áll útjába erkölcsi akadály.

Az Úr Jézus nem engedte, hogy megkövezzék a házasságtörő asszonyt, de világossá tette, hogy elítéli a bűnt, hiszen ezt mondta neki: Menj el és többé ne vétkezz. Nem szabad “megkövezni” sem a szingliket, sem az élettársi kapcsolatban élőket, sem a homoszexuálisokat, sem az elváltakat. Ugyanakkor el akarjuk mondani, hogy ezek a jelenségek miért kórtünetek korunk társadalmában, milyen kóros állapot jelei, és milyen úton lehet kilábalni ebből az állapotból.

Az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben őhozzá, aki a fej, a Krisztus
(Efezus 4:15).


« A kapcsolatok tisztasága ∙ ∙ ∙ ∙ ∙ Pálhegyi Ferenc további cikkei »