Pálhegyi Ferenc: Őrjárat az etika körül c. könyvéből
Jézust vallásos emberek fogták perbe és szolgáltatták ki a pogányoknak. Kajafás főpap vallásos ember volt. Saul is vallásos buzgalomból üldözte halálra Jézus követőit.
Mindannyian az Éden-kerten kívül születtünk, Istennek hátat fordítva. Miattunk átkozott a föld, tövist és bogáncsot terem (1Mózes 3:18). Aki meg akar maradni a hitetlenségben, az büszkén szembenéz nehéz sorsával, és igyekszik legyőzi a nehézségeket. A vallásos ember abban különbözik tőle, hogy a küzdelemhez Istent is segítségül hívja, de az életét ugyanúgy maga irányítja. Jézus Krisztus valódi követői átadják a vezetést az Úrnak.
Jól érzékelteti a különbséget egy összehasonlítás.
A 90. zsoltár Szenczi Molnár Albert féle szövegét vessük össze a József Attila által írt parafrázissal:
|
Tebenned bíztunk eleitől fogva… Add értenünk felséges hatalmadat… Minden dolgunkat bírjad, forgassad, Kezeink munkáit igazgassad! |
Magamban bíztam eleitől fogva. Ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek, semmivel se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre. |
A háromféle embert (hitetlen, vallásos, Krisztus valódi követője) az alábbi táblázat segítségével hasonlíthatjuk össze:
[table id=4 /]
Vallásosnak lenni éppúgy nem érdemes, mint hitetlennek. Mennyei perspektívája (örök élete) csak Krisztus követőjének van, akinek Jézus nemcsak példaképe, hanem Megváltója és életének Ura.
« A Tízparancsolat Jézusra mutat ∙ ∙ ∙ ∙ ∙ Ítélet és örömhír »
palhegyiferenc.wordpress.com 