A vallásos emberek nem mind Jézus követői


Pálhegyi Ferenc: Őrjárat az etika körül c. könyvéből

Jézust vallásos emberek fogták perbe és szolgáltatták ki a pogányoknak. Kajafás főpap vallásos ember volt. Saul is vallásos buzgalomból üldözte halálra Jézus követőit.

Mindannyian az Éden-kerten kívül születtünk, Istennek hátat fordítva. Miattunk átkozott a föld, tövist és bogáncsot terem (1Mózes 3:18). Aki meg akar maradni a hitetlenségben, az büszkén szembenéz nehéz sorsával, és igyekszik legyőzi a nehézségeket. A vallásos ember abban különbözik tőle, hogy a küzdelemhez Istent is segítségül hívja, de az életét ugyanúgy maga irányítja. Jézus Krisztus valódi követői átadják a vezetést az Úrnak.

Jól érzékelteti a különbséget egy összehasonlítás.

A 90. zsoltár Szenczi Molnár Albert féle szövegét vessük össze a József Attila által írt parafrázissal:

Tebenned bíztunk eleitől fogva…
Add értenünk felséges hatalmadat…
Minden dolgunkat bírjad, forgassad,
Kezeink munkáit igazgassad!
Magamban bíztam eleitől fogva.
Ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek, semmivel se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.

A háromféle embert (hitetlen, vallásos, Krisztus valódi követője) az alábbi táblázat segítségével hasonlíthatjuk össze:
[table id=4 /]
Vallásosnak lenni éppúgy nem érdemes, mint hitetlennek. Mennyei perspektívája (örök élete) csak Krisztus követőjének van, akinek Jézus nemcsak példaképe, hanem Megváltója és életének Ura.


« A Tízparancsolat Jézusra mutat ∙ ∙ ∙ ∙ ∙ Ítélet és örömhír »


Advertisements