Házasságunk lenyomata gyermekeink lelkén

A gyermek biztonságérzetéhez nemcsak arra van szükség, hogy a szülei szeressék őt, hanem arra is, hogy szeressék egymást…

Másfél évtizeddel ezelőtt egy forgalmas budapesti utcából kiköltözhettünk a városon kívülre, egy családi házba. Nagy lelkesedéssel kertépítésbe fogtam. Különösen a ház nyugati oldalán egy jókora területre figyeltem fel, ahol semmiféle hasznos növény nem élt, csak gyomok. „Micsoda paradicsomokat fogok itt termeszteni!” – lelkesedtem. De már az első percben, amikor lenyomtam az ásót, megcsikordult valami. Kiderült, hogy a kiszemelt területen a föld tele van építkezési törmelékkel. Ma sem tudom, hogy az előző tulajdonos miért ásta el oda a sittet, ahelyett, hogy elhordatta volna. Több évbe telt, amíg sikerült ott termőtalajt létrehozni.

A lélek táptalaja a család
Ahogy a facsemetének, a gyermek egészséges lelki fejlődésének előfeltételei is közvetlen környezetében, a „lelki táptalajban” vannak. Aki gyümölcsfát nevel, tudja, hogy sokkal több időt és energiát kell fordítani a talajra, mint magára a fára. Hiszen a talajt kell lazítani, a talajból kell irtani a gyomokat, a talajba kell bejuttatni a tápanyagokat, a talajt kell öntözni, hogy a gyökerek fel tudják szívni a tápsókat. Igen, magát a fát kell metszeni és permetezni, de ezek a munkák sokkal kevesebb időt és energiát igényelnek a kertésztől, mint a talaj művelése.

A gyermeki fejlődés eredeti táptalaja a család. Nem az óvoda, nem az iskola, hanem a család. Hiába neveljük a gyermeket a tanácsadó könyvek okos tanácsai szerint, ha a családból hiányoznak a lelki fejlődéshez szükséges „tápsók” (sőt, esetleg „mérgeket” tartalmaz a környezet „talaja”), nem várható harmonikus lelki fejlődés.

A harmonikus lelki fejlődéshez különösen négy „lelki tápsó” nélkülözhetetlen:

• biztonságérzet,
• fontosságtudat,
• maradandó értékrend,
• követhető példa: magatartási és kommunikációs minták.

A biztonságérzet alapja a szülők kapcsolata

Már a múlt század első felében felfedezte a fejlődéspszichológia, hogy érzelmi harmónia és megfelelő kapcsolatkészség csak azoknál a gyerekeknél alakul ki, akik biztonságban érzik magukat. Már a csecsemőnek legalább olyan mértékben szüksége van arra, hogy ölbe vegyék, babusgassák, szeretgessék, mint arra, hogy táplálékhoz jusson, tisztába tegyék, és megfelelő hőmérsékleten tartsák.

Megfelelő anya-gyermek kapcsolat nélkül nincs megfelelő lelki fejlődés – hangsúlyozták.

Ma már tudjuk azt is, hogy a csecsemő és a kisgyermek biztonságérzetéhez nemcsak arra van szükség, hogy a szülei szeressék őt, hanem arra is, hogy szeressék egymást. Hiszen ha azok pusztítják egymást, akiktől az ő élete függ, akkor azt éli át, hogy ő nincs biztonságban. A veszélyzónából (az égő erdőből vagy az árvíz elől) az állatok menekülnek.

A csecsemő nem tud elmenekülni, ehelyett betokozódik, mint az egysejtűek, amikor kiszárad a környezetük: túl sokat szopja az ujját, kizárja a felnőtteket a maga kis világából. Később felserdülve valóban menekül: bandába, kábulatba, stréberségbe, elsietett párkapcsolatba, mert otthon nem bírja a légkört.

A család légköre (a gyermek lelki környezete) a házaspár egymással való kapcsolatán múlik elsősorban.

A házassággondozás preventív gyermekvédelem.

A fontosságtudat alapja: időtöltés és figyelem

Egészséges családban a gyermek spontán átéli azt, hogy ő fontos. Hiszen a szülei, a nagyszülők, sőt a család barátai minden fejlődési vívmányát észreveszik és értékelik: már feláll, már szavakat formál, már énekel stb. És ami még nagyon fontos: a szülőknek van rá idejük. A saját személyének fontosságát átélő gyermek juthat el egészséges önértékelésre.

Önértékelés: a reális az egészséges!

Néhány kollégámmal ellentétben nem azt gondolom, hogy a gyermeknek pozitív önértékelésre van szüksége, hanem arról vagyok meggyőződve, hogy reális önértékelésre kell jutnia. Aki úgy ismeri fel a képességeit, hogy közben a hátrányainak – esetleges fogyatékának – is tudatában van, több eséllyel válik harmonikus személyiséggé, mint az, aki a hátrányairól nem vesz tudomást és túlkompenzálja azokat.

A gyermek átveszi szülei értékrendjét

Döntéseink sorozatát – életvezetésünket – értékrendünk határozza meg. Korunk fogyasztói értékrendje önző embereket produkál. Jézus a Hegyi Beszédben a mulandó értékekkel (amiket megrághat a moly, megemészthet a rozsda, ellophatják a tolvajok) a maradandó mennyei kincseket állítja szembe. A gyermek önkénytelenül is átveszi szülei értékrendjét, hiszen tapasztalja, hogy a szülei mire képesek időt és energiát, esetleg pénzt áldozni, hogy mi ér nekik többet: az együtt töltött idő vagy a még több anyagi haszon, hogy Kőmíves Kelemen módjára feláldozzák-e egymást „fél véka ezüstért, vél véka aranyért.”

A gyermek átveszi szülei magatartási és kommunikációs mintáit

A szülők közti kapcsolat minőségét (szerelmet, megbecsülést, barátságot, vagy éppen kihűlt érzelmeket és ellenségeskedést) egymással szemben megnyilvánuló magatartásuk és a kommunikáció sokféle módja – az arckifejezéstől a szavakig – félreérthetetlenül közli a gyermekkel. Mindez mintául is szolgál számára későbbi társas viselkedéséhez. Ha jó a szülői minta, várható nála is később a szocializált magatartás. Ha túlnyomórészt közönyt vagy ellenségeskedést kifejező kommunikációs mintákat kap, nehézségei lesznek bensőséges kapcsolatok ápolásában.

A család: sittel tömött talaj, vagy élettel benőtt sziget?

Milyenek a mai családok? Milyenek a mai (egyre csökkenő számú) házasságok? Sittel tömött talajhoz hasonlítanak, vagy még azt is leöntötték betonnal? Nagyon remélem, hogy vannak még élettel benőtt szigetek, és ezek területe növelhető.

Káros sugárzások

Nyilvánvaló, hogy a mai gyerekek egyre növekvő mértékben családon kívüli tényezők hatása alatt állnak: tápsókat vagy mérgeket a médián keresztül szívnak magukba. Sokan közülük otthon alszanak, de nem otthon élnek. Maga a család is a képernyőn keresztül táplálkozik lelkileg és szellemileg, és az onnan átvett értékeket és mintákat adja tovább a gyerekeknek.

Káros sugárzások ellen megvéd minket az ózonpajzs. Sajnos napjainkban ez a pajzs sérült, töredezett és lyukas, nem biztosítja számunkra a teljes védelmet. Vannak ártalmas lelki hatások is, mint a horror, a pornó és az okkultizmus. Ellenük a keresztyén család védőpajzsa véd a leghatékonyabban, ahol Jézus Krisztus áll a középpontban.

Az Ő jelenlétében biztonságban lehetünk, testté létele arról győz meg, hogy fontosak vagyunk számára, Ő közvetít számunkra maradandó értékrendet, az Ő élete nyújt megfelelő magatartási és kommunikációs mintát.

Megjelent: Mértékadó, III. évfolyam 13. szám