Az indítékok és tettek tisztasága

Pálhegyi Ferenc: Őrjárat az etika körül c. könyvéből

Lázár, jöjj ki! (János 11:43)

Az Éden-kertben meghalt az ember.
Bűnt követett el, ezáltal elszakadt Istentől, az élet forrásától. Ettől kezdve csak biológiai értelemben él tovább, lelkileg halott.

bűn → sötétség = halál

A sötétség és a halál szavakat a Biblia szinte szinonimaként használja.
Pál apostol így bíztatja a hívőket: Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben… Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok (1Thesszalonika 5:4-5) János apostol pedig ezt írja: Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe (1János 3:14).

Mi jellemzi a halottat?

1. Nem érzékeli mások szükségleteit és szenvedéseit.

Azt hiszem, sok ilyen – biológiai értelemben élő – embert ismerünk. Velük nem szerveződnek közösségek, mert ahhoz empátiára – a másik emberre való odafigyelésre és a másik megértésére – lenne szükség. Nem képesek kölcsönösen kielégítő házastársi kapcsolatra és egymást építő barátságra sem.

2. Nem tud jót tenni – de a rosszat, a „sötétség cselekedeteit” (Efezus 5:11) igen.

Aki testi értelemben halott, az nem tud se jót, se rosszat tenni, csak bűzleni és oszladozni képes, ehhez azonban nem kell szándék és akarat. A lelkileg halottaknak is megy „magától”, akarattalanul is a „sötétség cselekedeteinek” a véghezvitele; ez a bűn-állapot bűze. Pál apostol hosszú listát ír ezekről: Házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók (Galata 5:19-21). Van-e olyan házaspár, amelynek az életében ezek közül legalább egy nem fordult elő soha?

3. Saját magán sem képes segíteni.

Ez testi értelemben nyilvánvaló. De Isten igéje alapján be kell látnunk, hogy ez a kijelentés lelkileg is igaz. Minden keresztyén Pál apostollal együtt vallja, hogy megtérése sem az ő érdeme, Istent illeti érte a hála, hiszen Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és Ő vitt át minket szeretett Fiának országába (Kolossé 1:13).

4. Nem hallja, ha megszólítják.

Hogy lehet akkor, hogy a negyednapja halott Lázár meghallotta Jézus szavát, amikor azt kiáltotta: Lázár, jöjj ki! (János 11:43)?

A halott ember egyetlen esélye (testi és lelki értelemben egyaránt) az IGE természetfölötti megszólító ereje.

Eljön az óra, és azt most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.
(János 5:25)

A legfontosabb, amit Istentől a magunk számára kérhetünk, a halló szív. Szokatlan ezt a jelzőt a szívhez illeszteni, de lelki értelemben teljesen illeszkedik hozzá. A szív – lelki értelemben értékrendünk központja – „hallószerv” is lehet: arra figyelünk, ami fontos számunkra. A fiatal Salamon király trónra lépésekor halló szívet kért az Úrtól (az eredeti szöveg pontos fordítása szerint), hogy jól tudjon kormányozni (1Királyok 3:9). Rá akart hangolódni Isten eligazító szavára.

Ugyanakkor a legsúlyosabb következménnyel járó mulasztás, amit egy ember elkövethet, az, hogy amikor Isten megnyitja a szívét a hallásra, nem akarja meghallani, hogy mit mond neki az Úr. Ezért figyelmeztet: Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket! (Zsidók 3:7-8). A kemény szív magára vonja az ítéletet: Hallván halljatok, és ne értsetek (Ézsaiás 6:9; Máté 13:14).

A gonosz szolgának „halott” cselekedetei vannak

Nem kétséges, hogy amikor Jézus példázataiban a király vagy egy nagy hatalmú úr szolgáiról beszél, hívő emberekre utal. Isten szolgái is lehetnek engedetlenek, uruk akaratát nem értők, társaikkal szemben gonoszok. Ez a tény is figyelmeztet minket.

A gonosz szolga elássa vagy kendőbe csavarva őrzi ura pénzét. (Máté 25:25; Lukács 19:20)
Ez az ember – a talentumokról szóló példázat egyik szereplője – látszólag semmi rosszat nem tett: nem lopta el a pénzt, sőt gondoskodott arról, hogy megmaradjon. Amikor számadásra kerül a sor, nem érti, hogy mi a baj. Hogy lehet, hogy ura őt gonosznak nevezi? Tudtam, hogy kemény ember vagy – kezdi védekezését. Éppen ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz – hangzik a válasz. Kiderül, hogy ez a szolga nem ismerte a gazdáját, nem tudott az ő fejével gondolkodni. Bennünk pedig Krisztus gondolatai vannak (1Korinthus 2:11) – írja ezzel szemben Pál apostol. Konklúzió: az Úrral való közösség, más szóval a Szent Lélekkel való betöltekezés nélkül nem leszünk képesek szolgálni az Urat.

A gonosz szolga nem táplálja, hanem veri a szolgatársait, és a hitetlenek körében érzi jól magát. (Máté 24:45-51)
Ez az ember úgy viselkedik, mintha nem tartozna Krisztus egyházához. Az idézett példázat szerint az lenne a dolga, hogy gondoskodjék ura háznépéről. Ehelyett önkényesen cselekszik, azt teszi, ami jól esik neki, nem látja el a feladatát. Saul király példája lehetne komoly figyelmeztetés számára. Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke (1Sám 15:23). De Jézus is kimondja az ítéletet: aki hitetlenül él és a hitetlenekhez ragaszkodik, azt az Úr a képmutatók sorsára juttatja (Máté 24:51).

A gonosz szolga csak a kötelező munkát végzi el. (Lukács 17:10)
Ennek az embernek nem szívügye Isten munkája, hanem terhes kötelesség. Akit valóban szeretek, annak azt is megteszem, amire külön nem kér meg, mert „kitalálom” a gondolatát és az óhaját. A gyümölcsöző keresztyén élethez Istennel való szeretetkapcsolatra van szükség.

Indítékaink mérlege

Tehetek sok szépet és jót, de ha szeretet nincs bennem, semmi hasznom abból (1Korinthus 13:3). Isten a szíveket vizsgálja, ezért döntő kérdés, hogy milyen indítékok vannak erényeink és jócselekedeteink mögött. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek – dicsekszik a vallásos ember. De Isten látja a belső valóságot, ami a tetszetős külső mögött van. Ezért mondja Isten embere: Minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha (Ézsaiás 64:5). Egy 17. századi francia ateista, La Rochefoucauld is meglátta ugyanezt: „Erényeink csak álcázott bűnök” – írja.

Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek! (Lukács 18:13)

A vallásos emberek is csak Isten kegyelmében reménykedhetnek. Krisztus vére… megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől (Zsidók 9, 14).

Mit tegyünk? – teszi fel a kérdést Jézusnak a vallásos emberek egy csoportja (János 6:28). De ugyanezt kérdezik Pétertől az első Pünkösd napján a különböző országokból összesereglett hívők, akik megdöbbentek annak a hírnek hallatán, hogy Isten feltámasztotta a halálból azt a Jézust, akit a jeruzsálemi vallásos vezetők irigységből és vallásos buzgalomból pogányok keze által megölettek (ApCsel 2:37).

A válasz kétféle:

Higgyetek… (János 6:29)

Térjetek meg… (ApCsel 2:38)

Hasonló válaszokat kaptak azok is, akik személyesen tették fel ezt a kérdést.
A filippi börtönőr:

Higgy az Úr Jézusban… (ApCsel 16:31)

A gazdag ifjú:

Add el vagyonodat, osztd szét a szegényeknek…
aztán jöjj és kövess engem! (Máté 19:21)

Vagyis: változtass az értékrendeden és az életvezetéseden, más szóval: térj meg!

Ezek a bibliai igék így egymás mellett arról győznek meg, hogy a hit és a cselekedet szorosan összetartoznak, nem szabad, de nem is lehet szembeállítani őket. A gazdag ifjúban volt vallásos érdeklődés, de nem bízott abban, hogy „biztonságos” az az út, amit Jézus kínál neki, más szóval: nem hitt Jézusban. A filippi börtönőr más eset. Nem tudunk arról, hogy vallásos lett volna, de Pál és Szilász magatartása és a megdöbbentő események meggyőzték arról, hogy hitelt adhat Pál szavainak: nyíltan vállalta Jézust azzal, hogy megkeresztelkedett és a tanítványokat befogadta a házába.

A megtérés minden esetben az indítékok és a tettek megváltozását jelenti. A kiinduló pont a hit (a bizalom) Jézusban. Isten nem a mi vallásos buzgalmunkért vagy emberbaráti tetteinkért szeret minket, hanem azért, mert az Ő lényéből szeretet fakad. Jézusban kegyelmet kínál a tőle elfordult, gonosz embernek. Aki bízik ebben a kegyelemben (hisz Jézusban), annak megváltoznak az indítékai és ettől az életvitele. Nem a jótett eredménye a Jézussal való kapcsolat, hanem a Jézussal való kapcsolatból fakadnak a jótettek.

Zákeus tettei Jézus látogatása előtt: vagyonszerzés hamis úton, zsarolás. Örök sorsa: kirekesztés Isten népének közösségéből.

Zákeus tettei a Jézussal való találkozás után: jóvátétel, mások segítése. Örök sorsa: Isten családjának tagja, mivelhogy ő is Ábrahám fia (Lukács 19:9).

Összefoglalva: Nem a vallásos ember üdvözül, aki azt mondja Jézusnak: Uram, Uram; hanem csak az, aki cselekszi a mennyei Atya akaratát (Máté 7:21). De a Atya akaratát cselekedni csak az képes, aki átment a halálból az életbe (János 5:24) a Jézusba vetett hit által.

A „tiszta” cselekvés forrása az élő hit Jézus Krisztusban.


« A gondolatok tisztasága ∙ ∙ ∙ ∙ ∙ A kapcsolatok tisztasága »


Advertisements