Kőtáblára, vagy szívbe írt törvény?


Pálhegyi Ferenc: Őrjárat az etika körül c. könyvéből

Ha eddig úgy gondoltunk Isten Törvényére, hogy az megmondja, hogy mit szabad és mit nem szabad, mit kell megtennünk és mit nem mulaszthatunk el, akkor nem látjuk a lényegét. Első benyomásunk természetesen ez lehet, hiszen megmondja, hogy nem szabad ölni, lopni, hamisan tanúskodni, de meg kell tartanunk a nyugalom napját, tisztelnünk kell a szüleinket. Magatartási szabályok ezek, melyek betartását Isten ellenőrzi? Csak a felszínt látjuk, ha így gondolkodunk.

Tudnunk kell, hogy Isten igéje már az Ószövetségben a szívbe írt törvényről beszél:

Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be.
Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek.
(Jeremiás 31:33)

A szívbe írt törvény lényege: az ÚR a mi Istenünk.

A Tízparancsolat nem tíz darab parancs, hanem egy fontos kijelentés, aminek tíz gyakorlati alkalmazása van.

Az egy fontos kijelentés így hangzik:

Én, az ÚR, vagyok a te Istened,
aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
(2Mózes 20:2)

Én, az ÚR = Én, JAHVE

Az Ószövetségben az „ÚR” szó általában Jahve nevét rejti. Ezt a nevet – éppen a harmadik parancsolat miatt – nem ejtették ki és nem írták le.

Az egy fontos kijelentés, azaz a Tízparancsolat ezt a kérdést teszi fel a pusztában vándorló népnek, a hallgatónak vagy az olvasónak: Ki a te Istened?

A válasz egyértelmű: Én, Jahve.

A vándorló nép számára ez azt jelentette, hogy nem Egyiptom istenei, nem a pusztai népek istenei, és nem azoknak a népeknek az istenei, akik Kánaán földjén laknak, ahová a nép vándorol, hanem az Isten egyedül Jahve, aki kiszabadította a népet az egyiptomi rabságból. Hogy mennyire fontos ezt kijelenteni, kiderül abból a tragikus jelenetből, ami az aranyborjú felállításakor történt. Ezt mondták akkor a bálványszoborra: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről (2Mózes 32:4). Hihetetlen, de ez történt; ezt mondták azok az emberek, akik nem sokkal korábban még döbbenten álltak a Sínai-hegy lábánál, ámulattal hallgatva az ÚR szavát.

Mit jelent az, hogy isten? Isten az, akit az ember imád, akitől segítséget vár, akiben reménykedik, aki boldoggá vagy szerencséssé teheti.

Ezért a mai ember számára a Tízparancsolat válasza a ki a te Istened kérdésre ez: Én, Jahve, vagyok a te Istened – nem a pénz, nem a siker, nem a jószerencse, nem a hatalom, nem a komfortos élet, nem a kedvesed, nem a bálványozott gyereked, nem te saját magad. A mai ember ezektől az istenektől várja a boldogságát, vagy legalább a boldogulását, és ezeknek szokott áldozatot is bemutatni: időt, pénzt, munkát, egészséget, becsületet. Nem ritka az emberáldozat sem; Kőműves Kelemen a feleségét áldozta fel fél véka ezüstért és ugyanannyi aranyért.

Én, Jahve, vagyok a te Istened… – ez tehát az egy fontos kijelentés. Ebből következik, hogy éppen ezért…

  1. Ne legyen más istened rajtam kívül!
  2. Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot!
  3. Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét!
  4. Emlékezz meg a nyugalom napjáról!
  5. Tiszteld apádat és anyádat!
  6. Ne ölj!
  7. Ne paráználkodj!
  8. Ne lopj!
  9. Ne tanúskodj hamisan!
  10. Ne kívánj semmit, ami a felebarátodé!

Mindezt azért ne tedd vagy tedd, mert a te Istened az ÚR (=Jahve).


« Miért jött Jézus? ∙ ∙ ∙ ∙ ∙ A Tízparancsolat Jézusra mutat »


Miért jött Jézus?


Pálhegyi Ferenc: Őrjárat az etika körül c. könyvéből

Isten ma sem engedékeny, hanem kegyelmes. Nem azt mondja a szolgának, hogy „jól van, fizess később”, hiszen tudja, hogy soha sem lesz képes fizetni. Nem is mérsékeli az adósságát („elég lesz, ha a felét kifizeted”), hanem követeli az egészet – vagy elengedi az egész tartozást.

Jézus nem törölte el a Törvényt, sőt elmondta, hogy a követelmény magasabb, mint ahogy látszik.

Megmondatott a régieknek: Ne ölj!… Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.
(Máté 5:21-22)

Megmondatott: Ne paráználkodj! Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. (Máté 5:27-28)

Hasonlóképpen „feljebb teszi a lécet” a válással, az adott szóval, a megtorlással ill. megbocsátással, az ellenség szeretésével, az adakozással, az imádkozással és a böjtöléssel kapcsolatban.

Jézus nem szigorúbb Mózesnél, hanem radikális. Radix = gyökér. Radikális = gyökeres. Jézus tanítása a cselekedeteink gyökerére mutat rá; arra, hogy mi van a szívünkben. Isten Törvénye szívtükör. Ha ebbe a tükörbe nézek, meg kell látnom, hogy bűnös vagyok, nem állhatok meg Isten színe előtt. Nem tudok törleszteni, hiába kapnék bármennyi haladékot – kegyelemre van szükségem. Kegyelemben pedig azért részesülhetek, mert Jézus eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszögezve a keresztfára (Kolossé 2:14).


« Jézus etikája ∙ ∙ ∙ ∙ ∙ Kőtáblára, vagy szívbe írt törvény? »


A Tízparancsolat Jézusra mutat


Pálhegyi Ferenc: Őrjárat az etika körül c. könyvéből

Amikor az ÚR angyala bejelentette Józsefnek (Mária férjének) Jézus születését, ezt mondta: Nevezd el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből. (Máté 1:21).

Jézus neve héberül Jehosua. Jelentése = Jahve a szabadító.

Egyiptom azon kívül, hogy valóságos földrajzi hely volt abban az időben is, a Bibliában a bűn birodalmának egyik jelképes neve. (Isten két tanújának holtteste a nagy város utcáján hever, amelynek neve lelki értelemben Sodoma és Egyiptom, ahol az ő Urukat is megfeszítették – Jelenések 11:8).

Eszerint a Tízparancsolat, az egy fontos kijelentés, azt üzeni, hogy Jézus az a személy, akiben Jahve kiszabadítja népét Egyiptomból, azaz a bűn rabságából. Jézus Krisztusban ugyanaz az Isten jött el hozzánk emberi testben, aki Izráel népét kivezette Egyiptomból.

Emberi segítség – legyen az pszichoterápia vagy ezoterikus praktika – legfeljebb a bűntudattól vagy a lelkiismeret furdalástól képes megszabadítani. A bűn fogságából egyedül Jézus Krisztus szabadít meg.

Jézus a Megváltóm és az életem Ura. Ha az Ő uralma érvényesül a döntéseimben és a célkitűzéseimben, válhat példaképemmé is.


« Kőtáblára, vagy szívbe írt törvény? ∙ ∙ ∙ ∙ ∙ A vallásos emberek nem mind Jézus követői »


Mit jelent szeretni?

Két súlyos bökkenő

Jézus ezt mondta:

Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást:
ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!
– János 13:34

Ennyi. Nagyon szép. El is fogadjuk. De…

De hogy vagyunk vele, úgy őszintén? Legalább két súlyos bökkenő van a dologban. Az egyik az, hogy Jézus parancsba adja a szeretetet: új parancsolatot adok netek, hogy egymást szeressétek… A másik pedig, hogy egyáltalán nem tudjuk egymást úgy szeretni, ahogy Ő szeretett minket.

1. Lehet a szeretetet parancsolni? Lehet parancsra szeretni?

Hogy szoktuk mi használni a szeretet szót? „Szeretem a sonkás szendvicset.” „Szeretem a libacombot, párolt vöröskáposztával.” Parancs nélkül is szeretem. De ha valaki azt parancsolja, hogy szeressem a lebbencslevest, azt nem tudom parancsra szeretni. Van, aki parancs nélkül is szereti. Én nem tudtam megszeretni. A feleségem úgy oldotta meg a dolgot, hogy nem főz olyat. Hiába parancsolnák, én nem
tudnám szeretni.

Három olyan görög szó van, amit magyarra vagy a szeretetet, vagy a szerelem szóval lehet fordítani:

EROSZ, FILIA, AGAPE

EROSZ – a kívánság szeretet. Ez az újszövetségben nem fordul elő. Annál inkább a klasszikus görög irodalomban. Minden testi élvezettel járó szeretet ide tartozik. Ha szeretem a szalámis szendvicset, az tágabb értelemben erotikus élmény. A szex is. Megölelni a kedvest, megcsókolni. Isten alkotta, Ő teremtett minket úgy, hogy legyen bennünk szexuális vágy. A szex önmagában nem bűn, sőt. Volt, amikor azt gondolták, hogy bűn. Jézus “szeplőtelen” fogantatásáról beszéltek, és ebben benne rejlik, hogy a többi fogantatás szeplős. De ez a gondolat nem a Bibliából származik. A szex akkor okoz bajt, amikor leválik a szeretetről és személytelenné válik. A partnerek váltogatása, az egyéjszakás kalandok, a pornó, és minden olyan szexuális tevékenység, ami pusztán öncélú, önző módon használ valakit szexuális élvezet céljából, leválasztja a szexet a szeretetről. Az ilyesmi később tönkreteheti a házasságban a szexuális életet.

Van egy német barátom, néhány írása megjelent magyarul is: Walter Nietsche. Felkereste őt egy 40 év körüli férfi, aki potenciazavarokra panaszkodott. Elmondta, hogy fiatal korában naturista strandokra járt. Szexuálisan ingerlő látvány. Akkor élvezte, de most azt mondta: egy meztelen női test látványa nem jelent többet a számára, mint egy grillcsirke. Nagyon rosszul járt. Ez a szeretetről leválasztott szex. Ha a szex a helyén van egy pár életében, akkor olyan gyönyörűség, ami energiával tölti fel és megfűszerezi a kapcsolatot. A hűséges és szenvedélyes szexuális kapcsolattal azt is ki tudjuk fejezni, hogy mindenestől elfogadjuk a társunkat, úgy, ahogy van. „Csak neked magam mindenestől odaadom.” Itt van a szex értelme, nem csak a gyerekfogantatásban.

Az erosz szeretet értelmét első unokám magyarázta el két és fél éves korában. Nem ismerte az erosz szót, mégis elmagyarázta. Kapott egy élő kiskacsát. Mondta neki az apja: ne szorongasd annyira, mert megdöglik. Erre ő: én döglötten is szeretem. Önző szeretet, ez az érosz. Nincs tekintettel a másik érzéseire. De nem bűn. Szabad élvezni a csirkecombot, simogatni a kiskacsát. De nem ez az a szeretet, amit a János 13:34-ben parancsol az Úr.

FILIA – az érzelmekkel átitatott, vonzódó, lelkesülő, spontán szeretet. Ebben már kölcsönösség van. Szeretlek, mert te is szeretsz. Jóban vagyunk, te vagy a legjobb barátom. Jó, ha egy házasságban a házastársam a legjobb barátom. Lehet, hogy az ízlésünk különbözik. Lehet, hogy ő függönyt akar, én meg locsolócsövet. De meg tudunk állapodni valahogy. Ez a filia, vagy fileo. Ismerjük sok szókapcsolatból: filantrópia = emberszeretet; filozófia = bölcsesség-szeretetet. Aki szerelmes Zsófiába, az a filozófus. Mert a Zsófia név innen van.

A fília szeretetet sem lehet parancsolni. Szülők szeretnék megparancsolni a gyereküknek, kivel barátkozzanak és kivel ne. Nem nagyon vezet eredményre. Jézus nem ezt parancsolja.

Az ószövetség is parancsba adja a szeretetet:
Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!
– 5Mózes 6:5

Az újszövetségben Jézus is idézi ezt, de valamit még hozzátesz:

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.
– Lukács 10:27

Kifejezetten a házasságra vonatkozólag is találunk a Bibliában parancsba adott szeretetet:

Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben.
Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, minthogy tagjai vagyunk testének. A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.”
Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.
– Efezus 5:21-33

“Úgy szeressétek a feleségeteket, ahogy Krisztus az egyházat.” Nagyon nehéz. Mindig mi, férfiak kapjuk a nehezebbet. A nőknek azt mondja: engedelmeskedjetek. A férfiaknak azt mondja: engedelmeskedjetek egymásnak, rendeljétek alá magatokat egymásnak. Az nőknek kétszer is mondja, a sajátos asszonyi szerepkör miatt.

Vagy amikor azt mondja a férfiaknak:

Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.
– Kolossé 3:19

A Károli fordításban: ne legyetek irántuk keserű kedvűek. Ismerjük ezt az érzést? Uram, ha ismernéd a feleségem! Erre azt mondja: ismerem, jobban, mint te. Én döntöttem úgy, hogy ő legyen a feleséged, rá van szükséged. Erre azt tudom csak mondani: Igen, uram. Aki Téged akar követni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét naponta. Igen tudom. Ugyanakkor ez komoly dolog.

Nem a házastárs a kereszt. Tévedés ezt hinni. Vállalni a keresztet azt jelenti, hogy Jézust vállalni, az ő gyalázatát. Kimenni vele a táboron kívülre: vállalni vele akár a kivetettséget is. Nehéz parancsban a szeretet.

AGAPÉ – az a szeretet, amit Isten parancsba ad – nem emberi, hanem Isten természetére jellemző szeretet. Nem spontán érzelem; sokkal inkább szándékos cselekvés. Az ószövetségben héberül, az újszövetségben görögül parancsolja meg Isten.

Az agapaó ige van ott is, ahol ezt olvassuk:

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
– János 3:16

Itt is Isten agapé szeretetéről van szó:

A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.
– Róma 5:5

A Szeretet Himnuszában is végig az agapéról mondja azt a Biblia, hogy soha el nem múlik. Nem az éroszról, mert az emberi. A fília is múlékony. Az agapé mindent eltűr, bizalmat ad, mindent hisz.

A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.
– 1Korinthus 13:4-8

Hamar kiderül, hogy itt az Isten szeretetéről van szó; csak Isten agapé szeretetére jellemző, hogy soha el nem múlik.

Sőt, az 1János 4:8-ban Biblia szó szerint ezt mondja: “Isten agapé”, magyarul: Isten a szeretet.

Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.
– 1János 4:8

Nem az emberi szeretetről mondja, hanem Isten szeretetéről. Az agapé az elvont, lelki szeretet; az a cselekvő szeretet, amely akarati döntés, szándék eredménye.

A Róma 5:5-ben olvastuk, hogy kiöntetik Isten szeretete a szívünkbe (“Szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által”). De mégiscsak abból öntetik ki, ami az 1Korinthus 13-ban van, nem? Igen abból. De ez nem belőlünk fakad, hanem Isten adja. Isteni eredetű az agapé szeretet. Amit Isten megparancsol, az Tőle van. Nem tőlem. Mégis megparancsolja. Szinte mindig olyat parancsol az Úr, amit emberi erővel nem tudok megtenni… amiben rá vagyok szorulva.

Meg tudom tenni? Én bizony nem. Saját erőmből nem tudom megtenni. A keresztény élet természetfeletti. Csak Isten erejével lehetséges, a Szentlélek által. Másképp nem. Isten ereje azonban elegendő erőforrás erre! Ő meg tudja adni. Ha újjászületett hjvő ember vagy, akkor már meg is adta.

A zsinagógában hátul ült egy béna karú ember. Ez akkoriban nagy baj volt, nem volt szociális háló még olyan sem, ami itt van; munkaképtelen volt, úgy tartották el, kegyelemkenyéren élt, hátul ült le. Jézus észrevette és azt mondta neki: állj középre. Milyen ciki. Odaállt, Jézus pedig azt mondta: nyújtsd ki a karod!

Biztosan ültek ott olyanok, akik felháborodvagondolták: hát nem látja, hogy pont az a baja, hogy nem tudja kinyújtani a karját!? De a béna karú ember kinyújtotta. Neki nem egy híres rabbi mondta ezt, hanem maga Isten mondta.

Ha nekem Isten parancsolja, akkor megteszem. Ha Isten parancsolja, hogy szeressek, nem csak a feleségemet, hanem még az ellenségemet is, akkor nincs mese, megteszem.

Ugyanez érvényes az összes gyógyítási történetre. A vak nem tudja produkálni, hogy megnyíljon a szeme; a süket nem tudja erőltetni, hogy legyen hallása. A gyógyító munkát Isten végzi el. De ha a vak, vagy a süket ezt elfogadja, és megteszi a hit pici lépését: hogy mozdul Jézus szavára, akkor meg is tapasztalja Isten hatalmát. Ez történik a mi életünkben is.

Az egyik bökkenő tehát az, hogy Jézus parancsba adja a szeretetet. A másik bökkenő pedig, hogy „Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.”

2. Tudok másokat úgy szeretni, ahogy Jézus szeretett engem?

Tudok én úgy tenni valamit, mint Jézus? Hasonlót Jézus gyakran mond: bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is a Krisztusban megbocsátott nektek. Isten azt mondja: bűneidről többé nem emlékezem meg. Én meg nem bírom elfelejteni, még ha meg is bocsátok. Ez nem az, ahogy Isten bocsát meg.

Persze, hogy nem tudom megtenni… csak a bennem élő Krisztus. Az agapé szeretet parancsra van. De nem a fília, és nem az érosz helyett van. Azokat is Isten adta. Az érosz és a fília viszont akkor vannak a helyükön és működnek jól, ha az agapé védőburkában vannak, azzal együtt, nem arról leválva.

Talán a legszebb bibliai illusztráció az agapéra: az irgalmas samaritánus története. Egy samáriai kereskedőről szól, aki üzleti úton volt, Jeruzsálem és Jerikó között ment a földúton. Viszonylag forgalmas út lehetett. Egyszercsak észrevette, hogy valaki hever az út szélén, össze van verve, sebei vannak. Megállapított azt is, hogy kirabolták. Bizonyára volt valami állata is, de az sincs sehol. Megállt, elővette az egészségügyi készletét, elsősegély ládáját. Olajjal és borral kitisztította a sebeit. Az akkori lehetőségeknek megfelelően ellátta. Aztán betuszkolta saját járművébe, felsegítette saját állatára. És elballagott vele a legközelebbi fogadóba. Ott rábízta a fogadósra.

Biztos, hogy érosz nem volt jelen. Az az összevert ember nem lehetett kívánatos. A fíliának sincs semmi esélye. Semmi kölcsönösség. Valószínű akkor találkozott vele először. Arra sem számíthatott, hogy valamikor az illető visszaadja, amit ő most tesz vele. Egy lehetőség maradt: parancsra tette. Miféle parancsra? Szeretet volt benne. A benne lévő szeretet parancsára. Képtelen volt továbbmenni. Meg kellett állni, segíteni. Volt, akinek sikerült továbbmenni, jó oka volt rá a papnak és a lévitának is. Le ne késse a szertartást, Istentiszteletet. Ezért elkerülte a szerencsétlen embert. Jó oka volt rá. Időt vesztett volna. A kereskedőnek is sürgős volt. Fizetett is érte. Két dénárt – nem kis pénz volt, egy napi napszám 1 dénár volt akkoriban. És mondta: ha még valamit ráköltesz, akkor visszafelé jövet kifizetem azt is. Ez az agapé.

Férfi bibliaórán mesélte az egyik testvér: A villamos négyes ülésén ül egy férfi, legalább két helyet elfoglal, majdnem a harmadikat is. Kezében borosüveg, kortyolgat. Ki ülne le mellé beszélgetni? Azt mondta: én sem. Meg tudjuk magyarázni: úgysem érdemes, úgyse lehet vele szót érteni, nem kezdjük el.

Egyik kedves barátom sokáig taxizott, megtérése után is. Néha volt olyan vendége, aki beült mellé pityókázni, meg is hívta egy fröccsre. Volt gyakorlata, hogy hogyan ne igyon. Közben a másik kiöntötte a szívét. Lehet vele beszélni. Nem biztos, hogy eredményes, de ez más dolog. Nem tudom, én leülnék-e mellé.

Felhívott egy közeli hozzátartozóm, akivel sok baj van; épp megint az volt. Szemrehányásokat tett. El kellett mennem hozzá, de semmi kedvem nem volt. Ismerjük? Talán pénzt is fog kérni kölcsön. Amiről tudni lehet, hogy soha nem fogja megadni. Hol van az agapé? Nem arról van szó, hogy ostobán szórni kell a pénzt. Meg valóban drága az idő is; nemmindegy, hogy mivel töltjük el. De érdemes mindig az Úr előtt szembenézni ezzel a kérdéssel.

Agapé a házasságban

A házasságban az a könnyű, hogy nem kell azon törnöm a fejem, hogy kit szeressek. Mert ott van karnyújtásnyira. Mi magyarok nagyon szeretjük a japánokat, olyan aranyos ferdeszeműek, mintha az apukájuk kötötte volna meg a copfjukat. Szeretjük a finneket is. Állítólag rokonaink. A szlovákokkal már problémánk van, túl közel vannak. És az az ember, aki ott szuszog mellettem és horkol is? Azzal meg időnként rengeteg baj van.

De Isten parancsba adja, hogy szeresd. Mit jelent ez? Ez az agapé szeretet, ami Isten parancsba ad, nem azt jelenti, hogy meleg érzéseket táplálj vele szemben. Az biokémia. Még a képletét is lehet tudni. Nem lehet injekcióval beadni. Közönséges izgatószer. Lehet, hogy nem szerelmes, hanem dühös lesz tőle a másik.

Mit jelent a társamat szeretni?

Isten parancsa az, hogy szeresd a társadat. Az agapé szeretet a kapcsolatban, a házasságban azt jelenti: kutatom a szükségleteit. Igyekszem felderíteni a szükségleteit.

Üres a szeretet-tankod drágám. Nem ilyen könnyű. Nem mindig mondja meg. Előfordulhat, hogy sír a feleséged. Megkérdezed:
− Mi bajod van?
Azt mondja:
− Semmi!
Az a férj, aki erre megnyugszik: Azt mondta, semmi baja nincs. − nem érti, mit jelent a odafigyelő, empatikus szeretet.

Nem derül ki mindig ilyen könnyen a dolog. Néha kutatómunkára van szükség, odafigyelésre, türelemre, önvizsgálatra:
− Mivel bántottalak meg?
− Tudod te nagyon jól. − vagy − Halvány fogalmam sincs.
Van ilyen. Nem megy olyan könnyen. Azért jó, hogy eltart a házasság vagy 40 évig − van időd kideríteni. Szeretni annyit jelent, hogy kutatom a másik valódi szükségleteit és igyekszem betölteni. Kiderül, és ekkor derül ki, milyen igaz, amit Jézus mondott: nagyobb boldogság adni, mint kapni. Ezt először nem látom. Pedig abban van a szeretet.

Mit jelent Istent szeretni?

Hogy vagyunk mi az Úrral? Hogy szeretjük Őt? Egy Bibliai jelenet, amit jól ismerünk: Jézus feltámadása után, még a mennybemenetele előtt, akart egy személyes beszélgetést Péterrel. Rá is talált a tóparton. Péter visszament halászni. Jézus tudta, hol kell keresni. Ott volt. Félrehívta Pétert. Talán sétáltak egyet.
Jézus megkérdezte:
− Simon, Jóna fia, szeretsz te engem?
Péter válasza:
− Igen, tudom, hogy tudod, hogy szeretlek.
− Akkor őrizd a juhaimat.
Ez háromszor ismétlődött meg. Jézus vagy azt mondta őrizd a juhaimat, vagy legeltesd a bárányaimat. Azért kereste meg Pétert, hogy megbeszéljék: neki feladata lesz.

Mi hogy csináltuk volna? Behívom az illetőt, kiadom a munkát. Azt kérdeztem volna: Péter, szereted te a bárányokat, vagy a tanítvány-társaidat. Vagy azokat, akik az igehirdetésedre fognak hinni? Jézus viszont azt kérdezte: szeretsz-e engem?

Ebben az rejlik, hogy ha Jézust szereted, akkor Ő rád bízza a többieket. Mert ők Jézus bárányai. Bármilyen szolgálat az Úrnak csak úgy működik, ha szeretem az Urat. Nem az lesz jó misszionárius, aki szereti a missziót, mégcsak nem is az, aki szereti az embereket. Nem az lesz jó igehirdető, aki szeret beszélni. Nem az lesz jó lelki gondozó, aki élvezi, hogy mások lelki titkaiban vájkáljon. Hanem az, aki szereti az Urat. Ezen múlik.

Gyökössy Endrétől hallottam, aki jól tudott görögül: Jézus az agapaó igével kérdezett, Péter pedig fileóval válaszolt. Péter őszinte volt. Az agapét nem tudta kimondani. De a fíliát őszintén. Jézusnak ez elég volt. Ha Jézus tőlem megkérdezi: szeretsz-e engem? − Bevallhatom: azért szeretlek, mert te előbb szerettél. Pál is ezt vallja be. Ez az én viszont-szeretetem az Úr iránt.

Az ÚR tanítson meg engem Őt szeretni. Jó ez, ha ide eljutok. Kérhetem Őt, hogy az iránta való szeretetet is ébressze fel bennem. Jeremiásnak annyi baja volt az ige miatt: pöcegödörbe dobták, kalodába zárták. Abba akarta hagyni. Néha úgy érezte, hogy Isten cserbenhagyja. Ezért mondta: olyan vagy nekem, mint egy csalóka patak, amiben nincs állandóan víz. Szörnyen szemtelen! De Isten helyreteszi. Bevallja közben Jeremiás: erőlködtem, hogy magamban tartsam az igét, de nincs rajta hatalmam; perzselő tűzzé vált a szívemben.

Szerelmi vallomás az Úr iránt. Csodálatos. Isten helyreteszi, amikor azt mondja: Ha megtérsz, ismét szolgálatomba állhatsz. Ha értelmes dolgokat beszélsz értelmetlenségek helyett, akkor a szószólóm lehetsz. A hjvő ember legnagyobb jutalma, hogy szolgálhatja az Urat.

Vajon a mennyországban láblógatás lesz? Házassági problémáink nem lesznek. Nem lesz házasság. Ezt mondta Jézust. Szeretni fogjuk egymást, sokkal tisztábban, érdek és önzés nélkül. Csodálatos lesz. De a nagy élmény nem a házastárs lesz, hanem az Úr jelenléte, amit most fel sem tudunk igazán fogni. Majd csak akkor, ha ott leszünk!