Pálhegyi Ferenc: Őrjárat az etika körül c. könyvéből
Isten ma sem engedékeny, hanem kegyelmes. Nem azt mondja a szolgának, hogy „jól van, fizess később”, hiszen tudja, hogy soha sem lesz képes fizetni. Nem is mérsékeli az adósságát („elég lesz, ha a felét kifizeted”), hanem követeli az egészet – vagy elengedi az egész tartozást.
Jézus nem törölte el a Törvényt, sőt elmondta, hogy a követelmény magasabb, mint ahogy látszik.
Megmondatott a régieknek: Ne ölj!… Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.
(Máté 5:21-22)
Megmondatott: Ne paráználkodj! Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. (Máté 5:27-28)
Hasonlóképpen „feljebb teszi a lécet” a válással, az adott szóval, a megtorlással ill. megbocsátással, az ellenség szeretésével, az adakozással, az imádkozással és a böjtöléssel kapcsolatban.
Jézus nem szigorúbb Mózesnél, hanem radikális. Radix = gyökér. Radikális = gyökeres. Jézus tanítása a cselekedeteink gyökerére mutat rá; arra, hogy mi van a szívünkben. Isten Törvénye szívtükör. Ha ebbe a tükörbe nézek, meg kell látnom, hogy bűnös vagyok, nem állhatok meg Isten színe előtt. Nem tudok törleszteni, hiába kapnék bármennyi haladékot – kegyelemre van szükségem. Kegyelemben pedig azért részesülhetek, mert Jézus eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszögezve a keresztfára (Kolossé 2:14).
« Jézus etikája ∙ ∙ ∙ ∙ ∙ Kőtáblára, vagy szívbe írt törvény? »
palhegyiferenc.wordpress.com 